Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)
1980-12-18 / 48. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ SZÜLŐFÖLD Thursday, Dec. 18. 1980. Takács Tibor KARÁCSONYI VACSORA Nálunk, odahaza a karácsonynak csodálatos hangulata volt. Gyerekkorom sötétjéből átvilágítanak a karácsonyi gyertyává sokszínű égők amelyek villanyszerelő édesapám ügyességét dicsérték. Es az ünnep előtti készülődés varázsa évről-évre átitatott. ' < Édesanyámmal tervezgettünk, hogyan lesz, s mint lesz karácsony estéjén. Minduntalan elmeséltettem vele az ünnepi asztal ékességeit, hogy érezzem előre a jo izeket, amelyek évről évre ugyanúgy, a szokott rítus szerint köszöntötték az ünnepet. Nálunk, Szegeden hagyománya volt a karácsony esti asztalteri- tesnek. Anyuskám el nem tért volna a nagyszülőktől örökölt hagyományoktól, soha meg nem szegte volna senki kedvéért. A nagy vizes kancsoba piros alma került, benne is volt vizkeresztig vagy még tovább is, már nem emlékszem jól, de arra igen, hogy ez az almás viz volt hivatva megőrizni a család egészségét, nehogy ránk találjon a megfázás,a torokgyulladás. És én szerettem e viz jő szagát, izét, jókat ittam belőle, különösen, ha azott benne egy kicsit az alma. A végen persze ki is dobtuk, megenni nem lehetett. Volt helyette más alma karácsony estén, mézben hem- pergetve, dióval vegyítve s foghagymával, amelyet csak apám evett szemmel látható gyönyörűséggel, en bennem borzolódott a szörnyülködés. De amíg az almahoz jutottunk, a mézesdióhoz, amelyet ki-ki megnyert maganak esti kártyázás közben, addig végigett’űk, végiggyönyörködtük a hagyományos szegedi karácsony-esti vacsorát. Bablevessel kezdtük a sort, s ha jól ment sorunk es túl voltunk a decemberi disznovagas ünnepi szertartásán, akkor került már kolbász is a levesbe, vagy oldalas, esetleg egy darab orja, mindegy volt nekem csak hús legyen benne. Es ezt követte a makos tesz ta. Gazdagon meghintve mákkal, nemcsak úgy tessek-lássák módon, mint máskor, év közben, meg porcukorral persze, hadd hasonlítson a tészta a frissen esett hohoz, az volt ám csak az igazi. Azt már felnőtt fejjel tudtam meg, hogy máshol, más vidékeken hal kerül az ünnepi asztalra. Na, nekünk ilyen jól soha nem ment, pedig a szegediek szeretik a halat. És volt tészta, két-három fele is, anyuskám ósz- szeszedte tudását és ügyességét, hogy sok is legyen, jo is legyen, s ne kerüljön sokba! S amig a háborús idők el nem söpörték a déligyümölcsök behozatalát, addig volt sok-sok szentjánoskenyér az asztalon, jóval kevesebb narancs és vagy két koszorú füge. És illatozó akácméz; mifelénk ma sem tudnak jobbat elképzelni az akácméznél, s mi surbankó le- genykek májusi akácvirágz’askor megloptuk a szorgos meheket, etettük előlük, marokszám dobálva befele, az illatozó akácvirágot. így ünnepeltünk mi addig, amig egyszer az olvasás öröme meg nem mergezte a karácsonyi készülődést. Mondom is anyuskámnak:-Olvastam ám, hogy az angolok pulykát esznek karácsonykor. Az en kedves édesanyám csak elnevette magat erre, hogy mit ki nem olvasok a könyvekből, s már mondta is a szentenciát, ellentmondást nem tűrő hangon. ' . f I r i — A, nem jo etel a pulyka, szaraz a húsa, nem való az minekünk. I I I — De en úgy szeretnek pulykát enni — makacsol- tam meg magam, s Klári nővérem még szorított nekem, hogy en, édesanyám kedvence, hátha meggyőzöm anyuskámat a karácsonyi pulyka szükségességéről. — Drága étel az nekünk — szögezte le jóanyam —, meg mit mondana a nagymama, ha megtudna, hogy eltérünk a hagyománytól, a bablevestől, meg a mákostésztától. — Hát majd nem mondjuk meg neki — vágtam ki a legkézenfekvőbb valóságot, nem tudván, hogy édesanyámban egy világ rendült meg, hogy en csak ennyire tartom az igazmondást. A beszéd abbamaradt. Folytattuk máskor. — Es ha libát ennenk karácsonykor? — Libát? — csodálkoztam el anyuskam engedé- kenvsegen — de hiszen a libákat mindig eladjuk. — Mert sokat fizet érte a szedő — emelte fel ujját anyuskam, s hozzátette: — tudod,a mája miatt! Csak ezt ne emlegette volna! Évről-évre neveltük a libákat es nekünk nem jutott belőle. Tizenkettőt tömött, de mind el is adta, jópénzért. Egy se sántult le, egy se került nálunk kés ala, pedig hogy ácsingóztunk utana Klári nővéremmel. Ezt 1944 tavaszán beszélgettük. 36 esztendeje van ennek, azon a nyáron töltöttem be a tizenhetedik évemet. Azt mondta Anyuskám: az idei karácsonykor libát eszünk. Ez persze azzal járt, hogy tavasz táján, mikor az árok partján mar magasra nőtt a csalán, mehettem jókedvvel csalánt szedni a kislibáknak. A libák nőttek gyarapodtak. De mire elérkezett volna a tömésük ideje, addigi *» f .. .. ra — két rosszul sikerült iskola ev kozott elmentem a vasúthoz dolgozni, stanfolyamon tanultam a morze jelek titkait — sajnos addigra felpakoltak bennünket, 1 7 esztendős fiatalokat, s vittek Budapestre, így árt 1944 ősze a fővárosban. Vezetőink vigyáz* I , f tak rank,ellátták papírokkal, vedelmet biztosítottak a MAV-lgazgatosag Andrassy úti székhazában, s amikor elkezdődött Budapest ostroma, ott dekkoltunk három héten at a pince óvóhelyen,bizakodva az uj világ eljöveteleben. Karácsonykor eljátszottuk a magunk betlehemes játékát, sirtunk is egy sort, én különösképpen megsirattam az otthon hagyott szegedi világot. Most eszik edesanyamek a libát, s én most nem lehetek otthon. Csak egy konzerv jutott unnepivacsorahelyett.de kenyer már nem volt egy falat sem, mert nem sütöttek a pékek. Behunyt szemmel majszoltam a konzervet, s közben otthon voltam. Bablevest evett a szám, volt benne csülök is. 1 t t , " kolbász is, a makostesztat alaposan elkevertem a cukorral, s ekkor döbbentem meg, amikor gondolatban a vacsora vegere ertem, de hiszen nekem ma liI || bat kellett volna vacsoráznom. Libát, de hogyan? Csak azt tudtam végiggondolni, amiben volt már részem, s a libaeves gyönyöre igencsak elmaradt addigi életemből. Ne vessen meg senki érette, de amikor másnap és harmadnap ételekről ábrándoztunk s ki-ki azt mesélte, mit evett volna otthon, az ünnepi asztalnál, én egyre csak azt hajtogattam, libát. De hogy sütve, vagy paprikásnál^ meg nem mondtam. S amikor végre elérkezett a szabadság pillanata, s mi indulhattunk haza, gyalog merve végig az utat Monorig, hogy ott vegre szőlőkarókkal fűtött kazan ragadjon magaval egy fekete mozdony hátán, arra gondoltam, vajon megettek-e szüleim a karácsonyi libát? Négy nap múlva ért véget vándorlásom, este érkezve meg a szülői házhoz. Anyuskam sirt, apam kivitte tetves ruhámat a házból, elégette, és mintha NAGYON BOLDOG ÜNNEPEKET kíván az összmagyarságnak SOBEL OVERSEAS CORR UTAZÄSI ÍROM IBUSZ HIVATALOS KÉPVISELETE IKKA ORSZÁGOS FŐÜGYNÖKSÉG 210 E 86 Str. New York, N.Y. 10028 Telefon: (212) 535-6490 NAGYON BOLDOG ÜNNEPEKET kivan az összmagyarságnak barátainak é? klubtársainak A MIAMI KULTURKLUB és NŐI CSOPORT a múltat is vele égette volna. Mire megtisztálkodtam és tiszta ruhában asztalhoz ültem, anyuskam tálalta a vacsorát. A nagy szobában ültünk, ahol csak sátoros ünnepek alkalmával terített édesanyám. A szobában meleg volt, a vaskályha hevesen udvarolt fagyos testemnek. S en tág- ranyitott szemmel néztem a megtérített asztalt. A sarokban ott állt a karácsonyi fenyőfa, pedig mar januar 21-ét írtak, a szoba megtelt soha nem erzett illatokkal. Libaleves kinalta magát, s a sült libacomb mellé libapaprikás társult. Ez volt a legszebb karácsonyi vacsoránk.
