Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)

1980-12-18 / 48. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ MUNKÁSMOZGALOM Thursday, Dec. 18. 1980. 4, 25 évi stagnálás Huszonöt évvel ezelőtt a két nagy országos szak- szervezet, az American Federation of Labor és Cong­ress of Industrial Organization, egyesült és létrejött az AFL-CIO. 1955-ben az egyesiilt szakszervezet 15 millió tag­gal rendelkezett. Ez az összmunkások — 66.4 millió — 23 százalékát képviselte. Az egyesülés létrejöt­tekor a szakszervezeti vezetők, George Meanyvel az elen, kilátásba helyezték a szervezetlen milliók megszervezeset, a munkások életszínvonalának eme­lését, munkáserdekeket szolgaló törvények, mint az általános egészségügyi törvény beiktatását. Ahelvett, hogy igereteiket beváltottak volna, az egyesült szakszervezetek országos vezetői legfon­tosabb feladatuknak azt tekintették, hogy kizárják a szervezet soraiból a “kommunistákat”, vagvis azokat, akik arra törekedtek, hogy a vezetők be­váltsak igereteiket. Az eredmeny: 25 evvel az egység létrejötte után, az AFL—CIO taglétszáma 13.6 millióra csökkent, miközben a dolgozók száma 105.2 millióra emelke­dett. Ez azt jelenti, hogy az ósszmunkásságnak csak 13 %-a tartozik szakszervezetekbe. Szervezetlenek maradtak a déli államok szövögyári munkásainak százezrei, az épitömunkások, a vegyigyárak, az iro­dák dolgozoi, a mezőgazdasági munkások, a nyu­gati államokban dolgozó szénbányászok és sok más ipar munkásai. 35 órás munkahetet Ausztrália szervezett munkássága országos kam­pányt indít a 35 órás munkahét bevezetésére. Je­lenleg az ország munkásságának hat százaléka mun­kanélküli. A szakszervezetek ezt a problémát akar­ják megoldani a 35 órás munkahéttel. A terv sze­rint azokban az iparokban, melyekben nagy haszon­ra dolgoznak (acél, aluminium, hajóepites, stb.) vezetnék be a 35 oras munkahetet. Ezekben az iparokban az USA monopolistáinak nagy befekteté­sei vannak es igy a munkások bizonvára nagy ellen­állásra fognak találni. Cliff Dolan, az ACTU (Ausztrália szakszervezeti mozgalma) vezere tisztában van azzal, hogy a mun­káltatók nem fogjak ónként felajánlani a 35 órás munkahetet, 40 órás bér ellenében. Ezért harcra szervezi az üzemek dolgozóit. Sajtőnvilatkozatban kerte a kormány munkaugvi miniszterének, And­rew S. Peacocknak a kooperációját. Ellenkező eset­ben sztrájkok árán fogják kivivni a 35 órás hetet, ami nemcsak a munkások, hanem a nemzet javát is szolgálja — mondta Dolan. A szervezetlenek meg nem szervezése csökken­tette a szervezett munkások erejét, amikor maga­sabb bérért s előnyösebb munkaviszonyokért kell harcolniuk. Ez a magvarázata annak, hogy a munka­bérek emelkedése alig tartott lépést az inflációval. Sok esetben az infláció következtében a munkások életszínvonala — a béremelések ellenére — alacso­nyabb lett. A szervezett munkások befolyása a vá­rosi. allami és szövetségi törvényhozókra szintén csökkent. 25 év eltelte után az USA még ma is;Del-Afrikát kivéve — az egyetlen ipari ország, ahol nincs általá­nos egészségügyi törvény. Az AFL-CIO országos vezetői most azzal foglal­koznak, hogy a meglevő szervezeteket egyesítsék. Tárgyalás folyik többek között az autó es a vas­munkások szervezetei — UAW és I.A. of M. — kö­zött. Ez az egyesülés nem fogja megoldani a szerve­zett munkások porblémáit. Ha az AFL—CIO veze­tősége elhanyagolja, vagy elszabotálja a szervezést, akkor maguk alatt vágják a fát es kénytelenek lesz­nek nemcsak feladni követelésüket magasabb bérek es jobb munkaviszonyok érdekében, hanem rákerül­het a sor berlevágasokra és kivívott előnyök, mint fizetett szabadság, fizetett ünnepnapok, nyugdíj, stb. — elvesztésére is. A munkásság pártjáért LOS ANGELES, Cal. Az allam AFL-CIO szerve­zetének vezetősége felhívást intézett minden szak- szervezeti csoporthoz, hogy válasszanak és küldje­nek delegátust dec. 4-re az itteni Baltimore szállo­dában tartandó konferenciára, ahol meg fogjak vi­tatni a munkásság, a kisebbségek és általában a két- párti rendszer kérdését. A felhívást a szervezet elnöke, John Hening bo­csátottá ki, aki az elnöki választást követő napon kijelentette, hogy az amerikai munkásság es a ki­sebbségek tamadása alatt vannak és össze kell fog­niuk jogaik, jólétük védelmére. “Egyre nagyobb kételyeim vannak aziránt — hangoztatta — hogv a kétparti rendszer, amelyet oly nagy mértekben pénzel a nagyüzlet, képes-e a dolgozók mindennapi érdekeit képviselni és meg­védeni.” • NEW YORK, N.Y. Most már nyugodtabban utazha­tunk a város földalatti vasutján: farkaskutvák segít­ségével és közreműködésével fogja a rendőrség fenn­tartani a rendet. SZÓLAMOK JELENTÉSE Lefolyt az ezévi elnökválasztás. A közönség előtt megjelenő hírmagyarázók úgy tüntetik fel az ered­ményt, mint egy “földindulást” (landslide), holott ez nem igaz. A szavazásra jogosultaknak csak mint­egy 51 %-a vett részt a szavazásban, és ezeknek csak mintegy 51 %-a szavazott Reaganra, tehát Reagan a lehetséges szavazatoknak csak 26 %-aval győzött, mert a nem-szavazok egyikre sem kívánták szavazni. A földindulás megjelölést az “elektor’’-szavazatokra alapítják a hirmagyarazók, ami 489:49 arányt mu­tat Reagan javara; de ez nem Reagan győzelmét igazolja, hanem a választási rendszer abszurditását. De nem is erről kívánok szólni, hanem a választá­si kampány során használt szólamokról, jelszavak­ról. Ezeknek egyik leghatékonyabbja a “government stay out of business”, “government get off cur backs”, magyarul: “a kormány maradjon távol az üzleti élettől”, es “a kormány szálljon le a vállunk- rol.” Ezek a szólamok azt a kívánságot jelentik, hogy a kormányzat szüntesse meg az üzleti élet el­lenőrzését, szabályozását, más szóval, szüntesse be a környezet védelmét (EPA), szüntesse meg a mun­kahelyek biztonsági előírásait (OSHA); mindkettő költségekkel terheli az ipari üzemeket, és csupán a lakosság es a dolgozok vedelmet célozza! A kormány csökkentse a társadalmi viszonyok, mint tömegköz­lekedés, oktatásügy, egészségügy, idősek es szegé­nyek anyagi támogatása, javítását szolgáló kiadáso­kat; mind olyan kiadások, amelyek az üzleti világot nem érdeklik. Élesen mutatja ezt a New York Ti­mes nov. 6-i szamanak üzleti részé, melynek fő cime: “Business Counts on Reagan” (“Az üzleti vi­lág számit Reaganra”); részleteiben, az üzleti adók leszállítása, védvamok bevezetése, szabályozó ter­hek könnyítésé és kedvezőbb körülmények a tőke- befektetések, az energia-iparnak magán-kezekben való fejlesztése, kevesebb hangsúlyt fektetve a kon- zervaciora, a hadiipar kedvezése az USA fegyverke­zés hangsúlyozása által. Röviden, tehát, az üzleti vi­lág azt kívánja a kormányzattól, a január 20-án hi­vatalba lépő Reagan kormánytól, hogy hagyjon tel­jesen szabad kezet, minden korlátozástól menten, az üzleti világnak. De, csakis az üzleti világnak. U- gyanakkor az üzleti világ nagyon is kívánatosnak tartja, hogy a kormányzat tovább is gyakorolja, sőt növelje felügyelő, szabályozó, korlátozó hatalmát, amikor munkás-szervezkedésröl, a szakszervezetek működéséről, a faji és nemi káros megkülönbözte­tés kiküszöböléséről, a nők egyenjogúságáról, abor­tuszról, stb. van szó. Ellenzik a szegényeknek nyúj­tott közsegélyt, de pártolják és helyeslik a vállala­toknak nyújtott szubvenciót, a Lockheed-nek adott 600 milliót, a Penn-Centralnak adott 250 milliót és a Chryslernak adott másfél milliárdot, hogy ki­húzza a kormány a bajba került vállalatokat a csőd hinárjábol. A kormányzat feladata az üzleti világ támogatása legyen, nem pedig a nép jóléte. Ezt várhatjuk a hivatalba lépő Reagan-kormánytól,mind­addig, amig a nép milliói össze nem tömörülnek egy antimonopolista uj párt létrejötte érdekében. V. 0. DETROIT, Mich. A Chrysler Vállalat azzal a kérés­sel fordult munkásaihoz, hogy adják fel a kollektív munkaszerződésben előirt béremelést. Ez 250 millió dollárrá rúg. gazdagon megáldott KARÁCSONYT gjpj és BOLDOG ÚJÉVET kíván az Nͧ| HUNGÁRIA UTAZÁSI IR0DAJ 1603 Second Ave M New York NY 10028 TnUfnn . /91 9,10-034.9 9iO OÍAÍ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents