Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)
1980-07-17 / 29. szám
“Az idén az amerikai választópolgárságnak nincs igazi választása. Az egyik jelölt 19, a másik egy hijan 20. A választás igazi célja az, hogy rábeszéljék a polgárokat, hogy hagyják helybe a demokrata párt politikáját és a kormányzat megrontását, amely a jelenlegi világhatalmi törekvések mellékterméke. Egyik nagy párt sem meri ezt nyíltan hangoztatni. “Dehát ez nem is tesz különbségét mindaddig, amíg a tőkés világ gazdaság társadalmi es politikai berendezése szilárd marad. “De ha egyszer ez a rendszer komoly válságba jut, roppant problémák és veszélyek fognak jelentkezni. Amerika uralkodó es kormányzó osztálya, beleértve a velük hallgatagon egy húron pendülö értelmiségi osztályt, felelős lesz azért, mert szentesítve a jelenlegi helyzetet, üresfejú politikusokat helyezett nemcsak Amerika kormánykereke mellé, hanem a történelem legpusztítóbb arzenáljának ellenőrzésére is.'’ (Részlet Arno J Mayer, a Princeton Egyetem történelem professzora leveléből, a- mely a N.Y. Times-ben jelent meg. A dátum 1976. aug. 25. Abban az évben Carter és Ford között kellett az amerikai nép - nek “választania”.) MADARAT TOLLÁRÓL... Ronald Reagan republikánus elnökjelölt fő külpolitikai tanácsadója, Richard V. Allen, havi 10.000 dolláros fizetéssel ugyancsak tanácsadói minőségben szolgált a hírhedt szélhámos, Róbert Vesco egyik vállalatában, miközben fontos kormánypozíciót töltött be a Nixon adminisztrációban. A leleplezés a ’’Mother Jones” c. havilap legújabb számában került nyilvánosságra. “CSÓKOLOM” Politikusaink hozzá vannak szokva ahhoz, hogy amikor korteskörutra mennek, megcsókolnak annyi kisbabát, kisfiút, kisleányt, amennyit csak tudnak. Néha persze nagyobbacska leányokat is megcsókolnak. Carter elnökünk ugyan nem kortesutra ment Tokióba, a múlt héten, hanem részvétlátogatásra Ohira japan miniszterelnök emlékének meg- tisztelésére. De ugylátszik mégis csak a választási küzdelemre gondolt, mert amikor találkozott az elhunyt japán miniszterelnök Özvegyével, nagy buzgalmában öt is megcsókolta. Japánban a nyilvános csókolózás nem szokásos, különösen miniszterelnökök özvegyei esetében. A CIA ugylátszik megint rossz információval szolgálta elnökünket. TEHERAN. 26 személyt, koztuk egy tábornokot és a Bahai valláisi szekta 2 tagját kivégezték. A tábornok elleni vád, hogy a sah uralma vége fele több tüntetőt megölt, a vallási szekta tagjait kémkedéssel, a többieket kábitószereladás- sal és prostitúcióval vádolták. FIGYELEM! Lapunk julius 24 .Julius 31 és augusztus 1-\ számai a nyári szabadság alatt nem jelennek meg. AMERIKAI Ar«25ceat AMERICAN HUNGARIAN WORD,INC.130 E 16th St. New York, N.Y. 10003. Tel; 254-0397 A republikánus program “A republikánus párt tragédiája — irta harmincöt évvel ezelőtt a kiváló történész, W.E. Binkley a ma már klasszikusnak számító muveben: AMERIKAI POLITIKAI PÁRTOK — hogy bár, mint a szabad munkások és szabad földmivelok parija alakult meg Lincoln idejében es soraikban egyidöben a munkás- védelmi törvények számos kezdeményezője volt található, napjainkban munkásellenes elemek kÖz- ponljává süllyedt.” Amióta e sorok megjelentek, a republikánus párt, Abraham Lincoln pártja, nemcsak munkásellenes, hanem haladásellenes, nemzeti kisebbség ellenes, béke ellenes parttá “fejlődött.” Ennek kézzelfogható bizonyítéka az a program, amelyet a párt bennfentesei az e heten lezajló u.n. elnokjelólő konvencióra kidolgoztak. A századforduló óta nem történt még meg, hogy mindkét párt a legreakciósabb jelöltek közül választotta volna ki a kedvére való személyt az elnöki székbe. A republikánusok Reagant, a demokraták pedig Cartert, A republikánus párt, kihasználva az amerikai nép elégedetlenségét és felháborodását a vállukra egyre nagyobb súllyal nehezedő gazdasági válság, infláció, munkanélküliség, létbizonytalanság miatt és úgy tüntetve fel, mintha mindaz kizárólag a demokrata part, illetve Carter politikájának lenne betudható, agyonhallgatta, hogy minden jelentős törvényhozásban, különösen a katonai kiadások fokozását célzókban a republikánusok a legnagyobb lelkesedéssel támogatták a demokrata adminisztráció intézkedéseit. íme néhány pont a republikánus programból: Az adókat le fogják szállítani a jelenlegi 14—70 százalékról 10—50 %-ra. Szóval a kis jövedelműek adóját 14-röl 10 %-ra szállítják majd le, ami sem egyénileg, sem kollektive nem jelentős adócsökkentés. De midőn egy 70 %-os adót fizető személy adóját 50 %-ra szállítják le, az hatalmas összeget képvi- sel',100.000 dollár- eseteben 20.000 dollárt. Javaslatuk tehát csaknem nyíltan a gazdagok jövedelmének hatalmas növelését tervezi. Nemzeti kisebbségek. “Az elmúlt négy év a megszegett igeretek sorozatát jelentette a fekete polgárok számára” — állítja a program. És mi történt Nixon 7 eves uralma alatt? Programjuk azonban még ígéretet sem tesz a fekete és más kisebbségek terheinek könnyítésére, akiknek fiai között a munkanélküliség kétszer, háromszor akkora, mint a fehérek között. A női egyenjogúság terén a párt megszüntette az egyenjogusitási törvényjavaslatnak (ERA) még névleges támogatását is, pedig azt harminc év óta minden programjukba belefoglalták. Ellenzik az abortuszhoz való jogot es az e célra nyújtott allami segélyt az arra szorultaknak. A program nyílt támogatást igér az úgynevezett munkához való jog törvényjavaslatnak, amelynek cégére alatt számos államban igyekeznek a reakciós munkaadók elpusztítani a szakszervezeteket. De a programnak kétségkívül legveszedelmesebb része az, amely a nemzet ‘Védelmére” vonatkozik. Itt megígérik, hogy fokozni fogják minden elképzelhető és elképzelhetetlen fegyverzet gyártását mindaddig, amíg “katonai felsőbbséget” nem nyernek a Szovjetunió fölött. Hogy ez teljesen irreális törekvés, amelynek egyetlen következménye féktelen uj fegyverkezési verseny lesz, azt tapintatosan elhallgatják. A republikánus párt programja az amerikai nép részére minden eddigi problémája hallatlan fokozását, terhei súlyosbodását, minden eddiginél nagyobb veszedelmet jelent. Biztosak lehetünk abban, hogy a demokrata párt programja sem lesz különb a republikánusokénál, SÖt, ha tekintetbe vesszük hogy az utóbbi években Carter elnök pártpolitikai stratégiája abból állt, hogy igyekezett mindenben túllicitálni a republikánusokat, valószínű, hogy augusztusi konvenciójukon ők egy még szélsőségesebb, reakció- sabb programmal állnak elő, különösen a “nemzet- védelem” terén, amelyet itt-ott demagogikus jelszavakkal igyekeznek majd elfogadhatóvá tenni. Ilyen körülmények között nem meglepő, ha az amerikai nép érdekeit becsületesen képviselő személyek, haladó emberek, szakszervezeti vezetők között intenzivebben gondolkoznak a két párti zsákutcából való kikerülés módozatai felől. Figyelemre méltó ezzel kapcsolatban Alvin Heaps, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete elnökének nyilatkozata a szervezet nemrég lezajlott országos konvencióján. Ezeket mondta többek között: “Egy olyan part nélkül, amelyet magunkénak nevezhetünk, az amerikai munkásmozgalomnak nincs ésszerű választása, miként nem volt sem 1972-ben, sem 1976-ban. Ezt nem tűrhetjük tovább. Szükséges, hogy kidolgozzunk egy politikai programot magunknak, amely nem csupán abból áll, hogy választunk két olyan jelölt között, akik legtöbbször eltitkoljak előttünk igazi nézeteiket. “Csak igy menthetjük meg a szavazó polgárokat a demagógoktól, olyan jelöltektől, akinek egyetlen erenye egy vonzó mosoly, a hitvesükhöz való hűség, vagy az, hogy időnként, különösen vasárnapokon, józanok tudnak maradni.” Hasonló nyilatkozatokat tettek az utóbbi hetekben John Henning, az AFL—CIO California! szervezetének titkár-pénztárosa, Toni Masochi, az olajipari munkások elnöke es a villanyipari szakszervezet — UE — központi vezetosege. A helyzetet megérteni kepes munkások, legyenek azok szocialisták, demokraták, kommunisták, vagy (folytatás a 3. oldalon) “AZ IGAZI CÉL ”
