Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)
1980-07-10 / 28. szám
( AMERIKAI MAGYAR SZÓ SZÜLŐFÖLD Thursday, July 10. 1980. 8 | .................... ........................................I .. ) H. Kovács Mihály Osztálytársam: József Attila iu v 1::.. ; ATTILA MARTAEKNAL... (H. Kovács Mihály, nyugdíjas gimnáziumi igazgató, József Attila évfolyamtársa volt a makói gimnáziumban és a szegedi egyetemen. A nagy költő születésének 75 évfordulója alkalmával visszaemlékezést irt a Csongrádmegyei Naplóba. A megható feljegyzésekből közöljük az alanti részleteket.) ... Elszaladt az ötödik osztályt követő nyár (1921). Megtörtént az évnyitó is, amely a VI. osztályba vitt bennünket. GyÖnyöruszep szeptemberi kék ég ragyogott fölöttünk, s mi barátommal, József Attilával, kis gyümölcsösben heverésztiink. Én dicsértem a kék égen futó bárányfelhőket, meg a kék eget. Rácsodálkoztam, mert láttam rajta, hogy áradozasom elszomorítja. Meg is kérdeztem, hogy talán beteg, talán valami hantja. Nagyon sokára szolalt meg, es nagyon szomorúan: — A kék ég, a fehér felhő édesanyámat juttatja eszembe. A feher felhő nem olyan fehér am a mosonó keze alatt. Előbb szürke, lassan fehéredik. A mosónő keze jár-jár. Aztán a kék eg is a mosónő munkájára emlekéztet, amikor az végre kékitót önthet a vízbe, hogy szebb legyen a ruha. Tudod, az én anyam mosónő volt. Apánk elhagyott bennünket, mert ót is elhagyták a társai, amikor elbocsátották a gyárból, ahol éppen értük emelt szót. Hallgattunk. Nagyon meglepett a megnyilatkozása. Mondtam is sokára neki, hogy én őt gazdag, jómódú fiúnak gondoltam. Anyja, apja, testvérei vannak. Megint hallgattunk. Lassan kezdett beszelni: Az faj nagyon, hogy a mama már nem él... és én nem tudok neki semmit adni majd. Hallgattunk. Én talán nem is tudok semmire gondolni. Lehet, hogy Attila sem. Mégis tűnődöm: ilyen egyszerű emberek gyereke ó, és annyira érdeklődő; azt már hallottam róla, hogy tálán verset is ir. De hogy ennyire arva, hogy: ennyire egyedül van! Váratlanul Attila szólal meg: — Milyen gyönyörű kék az eg! Szeptemberben tud ilyen kék lenni! Juhász Gyula látta ezt ilyen szeptemberi kéknek. Neki a bágyadt búcsüzás jutott eszebe ebben a hónapban. Nem olvastad azt a szép verset? Anna szeme kékje lehetett üyen. Kissé szégyenkezve ismerem be, hogy én semmilyen verset nem olvastam Juhász Gyulától. Ismerni ismertem, hiszen tanitott is az első gimnáziumban latinra. Attila aztan a versekről kezdett beszelni. S én ismét csak szegyenkezve vallottam, hogy en nem szeretem a verseket: tálán csak Aranyt és Petőfit. Beszélgetésünket az öreg csősz megjelenése szakította felbe, aki hosszú botjára támaszkodva nézett bennünket, 8 szólt is néhány szót. Attila is bámulta öt: akkor még nem tudtam, hogy miért? Hogy az ö nagyapja is csősz volt. Nyilván nem újság és nem is én találtam ki, hogy a művész lelkében sokszor évekig formálódik, izzik, érik egy-egy műalkotása. Sokszor gondolok erre a délutánra, s akkor az jár eszemben, József Attila lelkében már ezen a délutánon is ott élt, ért a későbben formába ontott verse: a Mama, az Anyám, s még sok, anyjaval kapcsolatos költeménye. Mi, városiak, jóval kevesebbet tudunk tanárainkról, mint az intemátusiak; ők a nevelőtanaraikkal mégis szorosabb kapcsolatban állhatták, mint a k'únn- lakők. Az intemátus igazgatóját a városiak is ismerték. Gebe Miska bácsi volt ö a diákság kóreben. Két szép lánya, három szép fia, kedves, gondos, jó pedagógusfelesége örömet is, gondot is okozhatott Miska bácsinak. Az osztályunk ismerté — a többségé látásból — az ábrándos szemű, szép lányát, Mártát. A másik lányt is, a fiukkal meg többen egészen jóban voltak. Márta megdobogtatta a fiuk szivet. Attilán meglátszott, hogy rajong erte. Nem is tagadta, mikor az in terheli társak rápiritottak, hogy szerelmes Martába. Mar a hatodik osztályban járhattunk, amikor azzal a hírrel léptek meg interbeli társaink, hogy délután Mártáekhoz hivatalosak. A nagy eseményről természetesen a látogatás után beszámoltak. “Betyárul” jól érezték magukat: sütemény, málna, de még likőr is akadt, és — sutviban — cigi is. József Attila is ott volt, de alig tudott egy értelmes szót dadogni, amikor végre Márta szóba állt vele. A hires “költő” leégett. Állítólag négykezest is zongoráztak. Attila csak ült és bámult, majd kiesett a szeme! Attila próbált védekezni, hogy nem egészen igy volt, mert igen is beszélt Mártával, s azt meg is kérdeztg. hogy igazan szokott verseket Írni? Attila akart is neki valami verset felolvasni, de a fiuk nem hagytak szohoz jutni. Martát zongorához erőltették s Márta zongorázott is. • Nagyon kedves volt mindenkihez. Igazán nagyon kellemesen érezhette magát a meghívott társaság. Attilát hiába akarták mentesiteni az “ügyetlen” viselkedés miatt, ö csak nevetett rajtuk. Attila azonban ihletet nyert Márta szépségéből, az iránta érzett szerelemből, csodálatból. Az a tény, hogy verseket irhát, megnyugtatta Öt a tapasztalt piszkálódás, gúnyolódás dacára. Hallottuk, hogy az interben lépten-nyomon “verseivel nyűglődik”, s nem hagy nyugtot a társainak sem, csak meghallgassak öt. Az első verset, a “Távol zongora...” cimüt az osztály színe ele hozattak vele a társak. A vers felolvasásara az osztály az ifjú költőt megkérte; a szokásos módon küldöttség ment érte: két fiú karon fogta, egy hátulról tolta a katedra felé, kezében tartva a versét, olvasni kezdett: A hangok ömlenek a zongorából, Mint illatos teából száll a gőz. Lassan simítja arcomat a mámor Es bennem most száz élet kergetőz. (folytatjuk) RA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT, szíveskedjék annak meghosszabbításáról idejében gondoskodni. Egy évre $ 15.— félévre $ 8.— Megújításra: $............................................ Naptárra: $................................................ Név:......................................................... Cím:......................................................... Város:..........................Allanu.,................ Zip Code:................... AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003 BÉLYEGGYŰJTŐKNEK KÁNTOR ISTVÁN ROVATA/ " j Május 6-14 között Londonban volt bélyegkiállitás. Ez alkalommal ünnepeltek meg a 140 évvel ezelőtt kiadott első angol bélyeget, melyet a kisiven láthatunk. Ez utóbbi három azonos bélyegből all. Az Állami Nyomda 251.300 fogazott és 8.000 fogazat- lan kisivet nyomtatott,Cziglényi Adam tervei alapjan. Junius 13-22 között tartottak egy bélyegkiálli- tast Oslo, Norvégiában, az első norvég bélyeg kiadásának 125. évfordulóját ünnepelve. Ez alkalomra a Posta egy 3 bélyegből álló kisivet bocsátott ki Czig- lényi Adam grafikus tervei alapján. Az Állami Nyomda 265.300 perforált és 20.000 vágott kisivet készített. BÉLYEG FESZTIVÁL A 80-as Bélveg Fesztivál szept. 25 és 28 között lesz anew yorki Madison Square Gardenben. Témája: Az 50 Állam és Területeinek Zászlói. Különböző dijak lesznek, amikre előzetesen kell regisztrálni az információs asztalnál. További felvilágosítást a következő cimen lehet kapni: Joseoh B.Savarese, 840 Willis Ave. Albertson, NY. 11507. R. Stulberger
