Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)
1980-10-16 / 39. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ TARCA-IRODALOM -TUDOMÁNY Thursday, Oct. 16. 1980. MEGHÍVTAK A GUNDELBE A hetvenes evekben többször voltunk Budapesten. Valahányszor ott jártunk, szerettünk volna legalább egyszer ebédelni, vagv vacsorazni a világhírű Gundel étteremben. Sajnos, nem lehetett. A hires vendéglőt tatarozták éveken át. Sajgó szívvel, e tekintetben csalódottan kellett otthagvni Budapestet. Most végre, legnagyobb meglepetésünkre, meghívót kaptunk Gundeltől. Tudatták, hogy megnyílt a vendéglő és erre az alkalomra meghivnak bennünket. tlyen meghívást, ilyen alkalmat nem lehet, nem szabad elmulasztani. Csak egy baj volt a dologban: a meghivo julius 22-re szolt és mi szeptember 22-en kaptuk azt kézhez. De ez nem jelenti azt? hogy legalább gondolatban ne élvezzük Gundelt. Élvezzük is, mert Gundelek a meghívóhoz csatoltak egy étlapot. Nem csinálok titkot abból olvasóink előtt, hogy mit rendeltem volna, ha a meghivo egv lasse hamarabb érkezik és ott tudtunk volna lenni a megnyitón. Miután nem szabad túlterhelni a gyomromat, ezert nagv gonddal kellett volna megválasztani, hogv mit egyek. Megkóstoltam volna persze ugv a hideg, mint a meleg előételeket. Hideg elóetelkent mindenek előtt krémmel töltött sonkatekercset rendeltem volna, melleje egv kis kaviárt, vajjal és citrommal. Meleg előételből nem sokat, mert ugyebár az ember nem lakhat jól csupán előételekkel es igV csak bevert tojást kértem volna, ságvári módra, tejfeles gombamártással. Csupa kíváncsiságból a hortobágyi palacsintát is megizlellem volna. Leves? Kinek van ideje levessel törődni, amikor oly sok mindenféle főétel van! És miként mondtam, ugyancsak ügyelnem kell, hogy mit eszem. A halféléket nem igen szeretem, de azért megkóstoltam volna a hideg pozsárszeletet, remulad- mártással, de csakis francia salata alapon. Azután, hogy ne panaszkodjon a szakács, megkóstoltam volna a sullö-filet Molnáme-mődra, citrommal es vajas burgonyával. Szárnvasokból? A rántott libamájszeleteket semmi esetre sem hagyhatnám ki. Kérnék egv közepes porciót. A ropogós kacsasült is jól néz ki, kenem azt párolt káposztával és hasábburgonyával. De térjünk végre a lényegre, a komoly etetekre. A húsfélékre, az igaziakra, a kedvenceimre. Először is egy tűzdelt angol bélszint rendeltem volna zöld körettel, borsóban es zöldbabban. Kedvenc etelem a töltött paprika, meg pedig kapros paprikas mártásban. jól hangzik a magyaros boros malaccomb, de csak kis porciót kérnék, mert helyet kell hagyni, ugyebár, a magvarovari borjuszeletnek, gombával, sajttal és sonkával. Most már csak egy kis desszert van hatra. Vigyázni kell, hogv el ne rontsa az ember a gyomrát és igy — bar igen szeretem a süteményféléket — az Önuralom legmagasabb példáját mutatva, csak két közepes Gimdel-palacsiotát kérnek, mazsolás diókrémmel, csokoladémártással, rummal flambirozva. Ha nem tudják flambirozni, megennem azt flambirozas nélkül is. Miután a merteHetesseg mindig jelszavam volt, nem is rendelnek bizonv mar semmi inast. Legfeljebb sajttortat retekkel és fokhagymával, egv csipetnyi körözöttet zöldpaprikával és egv feketekávét. D. A JELEK ÉVEI: 1905.1980 A Clevelandi Magyar Amerikai Dalárda jubileumán beszédet mondott lapunk szerkesztője, Deák Zoltán is. Alant közöljük beszédének szőve gét. A Clevelandi Magyar-Amerikai Dalárda történelmi eredményekkel telt és az évszázad viharait mintegy elórevetö küzdelmek, profetikus jelek esztendejében, 1905-ben alakult. 75. évfordulóját pedig még az alakulás événél is komorabb viharfelhők, aggasztóbb jelek, nagyobb veszedelmek esztendejében ünnepeljük az idén. Veres vasárnappal indult 1905. Az év elején, januar 9-en, 140.000 éhező, szenvedő szentpétervári orosz munkás vonult fel Gapon pópa vezetése alatt, felesegeik, gyermekeik kíséretében, kereszttel kezeikben, a cár palotája elé, kenyeret, munkát kérve. A katonaság, a cár parancsára, tüzet nyitott a békés felvonulókra. Több, mint ezer ártatlan ember: férfi, nő és gyermek vére festette vörösre Szentpétervár utcáit azon a napon. Kiömlő vérük megpecsételte a cári hatalom sorsat, visszavonhatatlanul. így kezdődött 1905. Nehány hónap múltán a mindenható car hadiflottáját tönkreverte a Csuzima-szorosban a nagyhatalmi marakodásban a gyarmatokért vívott versenyhez csatlakozó japán császárság flottája. A cár ügynökei fölbiztattak a nép legelmaradottabb rétégéit a zsidó lakosag megtámadásara. Megkezdődtek 1905-ben a pogromok Oroszország városaiban es mire veget értek, több, mint 50.000 zsidót öltek meg, vagy perzseltek fel otthonaikban. Ez volt az évszázad első holokausztja, amelyet 40 év múlva százszorta nagyobb holokauszt követett. Ilyen ev volt 1905. / J f Es ez volt az ev, amelyben Svájcban egy 26 eves német fizikus tudományos cikket irt arról, hogy az energia egyenlő az anyag tömegevei,szorozva a fény sebessége negyzetevel. Müve cime: “A Relativitás Elmelete” volt. A fiatal tudós neve'.Albert Einstein, És 1905 volt az az év, amelyben, ugyancsak Svájcban, egy másik fiatalember is irt egy tudományos ertekezest, meg pedig társadalomtudományit. “A szociáldemokrácia két taktikája” volt e munka cime és arról szolt, hogy a cári Oroszország megérett a pusztulásra és el is fog pusztulni és a romhalmazból nem a középosztály, hanem a munkásság es parasztság emelheti ki. A fiatalember neve Vladimir Iljics Uljanov volt. Később Lenin névén ismerték őt szülőhazájában és azon kivul is. Igen, a jelek a jövő kórvonalazásanak esztendeje volt 1905. És egyike azoknak, akik kezdték felismerni a jeleket, egy fiatal magyar újságíró volt. Ez a fiatal magyar újságíró Párizsban töltötte 1905 egy részét. És Párizsban egy kávéházi asztalon vetette papírra e sorokat: “Felszallntt a pava a vármegye házára/ Sok szegény legénynek szabadulásara.”/ Uj szelek nyogetik az ős magyar fakat/ Varjuk mar, varjuk az uj magyar csodákat./ Vagv láng csap az odon, vad vármegyeházára/ Vagy itt ill a lelkünk tovább leigazva." A fiatal magyar újságírónak, aki e sorokat irta, Ady Endre volt a neve. Es nem sokkal utana megkezdődtek Magyarországon az aratosztrajkok. Amerikában is sokasodtak a jelek. Az amerikai munkásságra egyre nyomasztóbban nehezedett a szazad elején teljes méreteiben kibontakozott ipari trösztök súlya, amelyekkel szemben csaknem teljesen védtelenül állták a dolgozók. Hogy ezt ellensúlyozzak, szükség volt az ipari alapon való szervezkedésre, amelyre az akkor működő szakmai szak- szervezetek vezetői nem voltak képesek es nem voltak hajlandók. Megalakult tehat e cél elérésére, ugyancsak 1905-ben, az I.W.W. E. Trautman es Ft. Thomas J. Hagerty, igen,egy katolikus pap, vezetése alátt, amely előfutára lett a 30 évvel később bekövetkezett hatalmas ipari szervezési mozgalomnak. Véletlen volt-e tehát, hogy pontosan 1905-ben, ebben a jelekkel telt esztendőben, alakul meg a ti Dalaírdátok? Vagy pedig valamilyen ismeretlen sors adott jelt, külön-külön és együttesen ennek a 36 clevelandi magyarnak ,, mondván nekik: “Gyertek, alkossatok kardalt, nagy viharok közelednek. Az amerikai magyarságnak, elsősorban Cleveland és Ohio magyarságának;szuksége lesz a ti érces hangotokra. A ti magyar szivetekre.’ Hetvenöt év telt el azóta. 75 ev múltával megint csak nagy horderejű történelmi eseményekkel telt es még az 1905-osnel is nagyobb viharokat jelző profetikus figyelmeztetések esztendejében ünnepeljük a Dalárda 75 éves jubileumát. A föld, miként azt Ady már 1905-ben érezte, azóta is reszket, ma is reszket, erősebben, mint valaha. A formula, amelyet az a fiatal német tudós 1905-ben Svájcban papírra vetett, az ö figyelmeztetése es tütakozasa ellenere,a pusztítás, a rombolás, az emberölés eszközévé vált és 40.000 olyan bombává nőtte ki magát, amelynek mindegyike képes az emberiség felét elpszutitani. De megnőtt, szerencsére, a nepek bekeakarata, a békeszerető népek ereje, az emberiség védpajzsa is. A béke védelme képezte mindenkor, es kepezi ma is lapunk egyik legfontosabb feladatat. E két komor történelmi dátum közötti időszakban, 75 viharos éven at, működött a Dalarda az amerikai magyar kultúráiét szinterén. Terjesztette a magyar kultúrát, a magyar dalt, mi több, lelkesített, buzdított, szervezetileg segítette az elesetteket, magyarokat, nem-magyarokat egyaránt. Hogy áldásos működésének számtalan példája közül csak néhányat említsek: Adtatok, amikor a passaici szövőgyár sztrájkoló munkásai segítséget kértek éhező gyermekeik számara. Mert volt idő a negyvenes évek előtt, amikor még nem volt munkanélküliségi segély, nem volt társadalmi biztosítás, nem volt relief, nem volt welfare. Adtatok segítséget, amikor a gastoniai szövőipari munkások sztrájkba mentek. Gyorssegélyt küldtetek a coloradói rézbányaszoknak, segélyeztétek a Pennsylvania-i es ohioi szénbányászokat. Segítettetek szenvedő magyarországi testvéreiteket a vesztett háború végén. Úgy érzem, hogy mindazok, akiket az evek fo- lvamán vidítottatok dalaitokkal, akiknek az evek folyamán segítséget nyújtottatok, itt vannak közöttünk szellemben, velünk ünnepelnek, megtöltik a termet és szeretetteljes jókívánságaikkal halmoznak el bennünket. Ezek hálája részleges kifejezéseként küldi nektek Varga János Jewett, ohioi harmadik generációs magyar bányász a szakszervezete tiszteletere készített ünnepi serleget. Zárom szavaimat lapunk, a Magyar Szó olvasótábora, az Ügyvezető Bizottság, a szerkesztóseg és a kiadóhivatal, a new yorki Magyar Társaskör minden tagjanak szívből jövő jókívánsága kifejezésével. . , Aranyozza be nemes, szép múltatok tudata az előttetek álló és általunk szívből kívánt hosszú evek sorát! jó munkát, jó szerencsét! 5