Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)

1980-10-16 / 39. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ TARCA-IRODALOM -TUDOMÁNY Thursday, Oct. 16. 1980. MEGHÍVTAK A GUNDELBE A hetvenes evekben többször voltunk Budapes­ten. Valahányszor ott jártunk, szerettünk volna legalább egyszer ebédelni, vagv vacsorazni a világ­hírű Gundel étteremben. Sajnos, nem lehetett. A hires vendéglőt tatarozták éveken át. Sajgó szívvel, e tekintetben csalódottan kellett otthagvni Buda­pestet. Most végre, legnagyobb meglepetésünkre, meg­hívót kaptunk Gundeltől. Tudatták, hogy megnyílt a vendéglő és erre az alkalomra meghivnak bennün­ket. tlyen meghívást, ilyen alkalmat nem lehet, nem szabad elmulasztani. Csak egy baj volt a dologban: a meghivo julius 22-re szolt és mi szeptember 22-en kaptuk azt kézhez. De ez nem jelenti azt? hogy legalább gondolatban ne élvezzük Gundelt. Élvezzük is, mert Gundelek a meghívóhoz csatoltak egy étlapot. Nem csinálok titkot abból olvasóink előtt, hogy mit rendeltem volna, ha a meghivo egv lasse hama­rabb érkezik és ott tudtunk volna lenni a megnyi­tón. Miután nem szabad túlterhelni a gyomromat, ezert nagv gonddal kellett volna megválasztani, hogv mit egyek. Megkóstoltam volna persze ugv a hideg, mint a meleg előételeket. Hideg elóetelkent mindenek előtt krémmel töltött sonkatekercset rendeltem volna, melleje egv kis kaviárt, vajjal és citrommal. Meleg előételből nem sokat, mert ugye­bár az ember nem lakhat jól csupán előételekkel es igV csak bevert tojást kértem volna, ságvári módra, tejfeles gombamártással. Csupa kíváncsiságból a hortobágyi palacsintát is megizlellem volna. Leves? Kinek van ideje levessel törődni, amikor oly sok mindenféle főétel van! És miként mondtam, ugyan­csak ügyelnem kell, hogy mit eszem. A halféléket nem igen szeretem, de azért meg­kóstoltam volna a hideg pozsárszeletet, remulad- mártással, de csakis francia salata alapon. Azután, hogy ne panaszkodjon a szakács, megkóstoltam vol­na a sullö-filet Molnáme-mődra, citrommal es vajas burgonyával. Szárnvasokból? A rántott libamájszeleteket sem­mi esetre sem hagyhatnám ki. Kérnék egv közepes porciót. A ropogós kacsasült is jól néz ki, kenem azt párolt káposztával és hasábburgonyával. De térjünk végre a lényegre, a komoly etetekre. A húsfélékre, az igaziakra, a kedvenceimre. Először is egy tűzdelt angol bélszint rendeltem volna zöld körettel, borsóban es zöldbabban. Kedvenc etelem a töltött paprika, meg pedig kapros paprikas már­tásban. jól hangzik a magyaros boros malaccomb, de csak kis porciót kérnék, mert helyet kell hagyni, ugyebár, a magvarovari borjuszeletnek, gombával, sajttal és sonkával. Most már csak egy kis desszert van hatra. Vigyáz­ni kell, hogv el ne rontsa az ember a gyomrát és igy — bar igen szeretem a süteményféléket — az Önura­lom legmagasabb példáját mutatva, csak két közepes Gimdel-palacsiotát kérnek, mazsolás diókrémmel, csokoladémártással, rummal flambirozva. Ha nem tudják flambirozni, megennem azt flambirozas nél­kül is. Miután a merteHetesseg mindig jelszavam volt, nem is rendelnek bizonv mar semmi inast. Legfel­jebb sajttortat retekkel és fokhagymával, egv csi­petnyi körözöttet zöldpaprikával és egv feketeká­vét. D. A JELEK ÉVEI: 1905.1980 A Clevelandi Magyar Amerikai Dalárda jubileu­mán beszédet mondott lapunk szerkesztője, Deák Zoltán is. Alant közöljük beszédének szőve gét. A Clevelandi Magyar-Amerikai Dalárda történel­mi eredményekkel telt és az évszázad viharait mint­egy elórevetö küzdelmek, profetikus jelek eszten­dejében, 1905-ben alakult. 75. évfordulóját pedig még az alakulás événél is komorabb viharfelhők, aggasztóbb jelek, nagyobb veszedelmek esztendejében ünnepeljük az idén. Ve­res vasárnappal indult 1905. Az év elején, januar 9-en, 140.000 éhező, szenvedő szentpétervári orosz munkás vonult fel Gapon pópa vezetése alatt, fele­segeik, gyermekeik kíséretében, kereszttel kezeik­ben, a cár palotája elé, kenyeret, munkát kérve. A katonaság, a cár parancsára, tüzet nyitott a békés felvonulókra. Több, mint ezer ártatlan ember: férfi, nő és gyermek vére festette vörösre Szentpétervár utcáit azon a napon. Kiömlő vérük megpecsételte a cári hatalom sorsat, visszavonhatatlanul. így kez­dődött 1905. Nehány hónap múltán a mindenható car hadi­flottáját tönkreverte a Csuzima-szorosban a nagy­hatalmi marakodásban a gyarmatokért vívott ver­senyhez csatlakozó japán császárság flottája. A cár ügynökei fölbiztattak a nép legelmaradot­tabb rétégéit a zsidó lakosag megtámadásara. Meg­kezdődtek 1905-ben a pogromok Oroszország váro­saiban es mire veget értek, több, mint 50.000 zsi­dót öltek meg, vagy perzseltek fel otthonaikban. Ez volt az évszázad első holokausztja, amelyet 40 év múlva százszorta nagyobb holokauszt követett. Ilyen ev volt 1905. / J f Es ez volt az ev, amelyben Svájcban egy 26 eves német fizikus tudományos cikket irt arról, hogy az energia egyenlő az anyag tömegevei,szorozva a fény sebessége negyzetevel. Müve cime: “A Relativitás Elmelete” volt. A fiatal tudós neve'.Albert Einstein, És 1905 volt az az év, amelyben, ugyancsak Svájcban, egy másik fiatalember is irt egy tudomá­nyos ertekezest, meg pedig társadalomtudományit. “A szociáldemokrácia két taktikája” volt e munka cime és arról szolt, hogy a cári Oroszország meg­érett a pusztulásra és el is fog pusztulni és a rom­halmazból nem a középosztály, hanem a munkásság es parasztság emelheti ki. A fiatalember neve Vladimir Iljics Uljanov volt. Később Lenin névén ismerték őt szülőhazájában és azon kivul is. Igen, a jelek a jövő kórvonalazásanak esztendeje volt 1905. És egyike azoknak, akik kezdték felis­merni a jeleket, egy fiatal magyar újságíró volt. Ez a fiatal magyar újságíró Párizsban töltötte 1905 egy részét. És Párizsban egy kávéházi asztalon vetette papírra e sorokat: “Felszallntt a pava a vármegye házára/ Sok szegény legénynek szabadulásara.”/ Uj szelek nyogetik az ős magyar fakat/ Varjuk mar, varjuk az uj magyar csodákat./ Vagv láng csap az odon, vad vármegye­házára/ Vagy itt ill a lelkünk tovább leigazva." A fiatal magyar újságírónak, aki e sorokat irta, Ady Endre volt a neve. Es nem sokkal utana meg­kezdődtek Magyarországon az aratosztrajkok. Amerikában is sokasodtak a jelek. Az amerikai munkásságra egyre nyomasztóbban nehezedett a szazad elején teljes méreteiben kibontakozott ipari trösztök súlya, amelyekkel szemben csaknem telje­sen védtelenül állták a dolgozók. Hogy ezt ellen­súlyozzak, szükség volt az ipari alapon való szervez­kedésre, amelyre az akkor működő szakmai szak- szervezetek vezetői nem voltak képesek es nem vol­tak hajlandók. Megalakult tehat e cél elérésére, ugyancsak 1905-ben, az I.W.W. E. Trautman es Ft. Thomas J. Hagerty, igen,egy katolikus pap, vezetése alátt, amely előfutára lett a 30 évvel később bekö­vetkezett hatalmas ipari szervezési mozgalomnak. Véletlen volt-e tehát, hogy pontosan 1905-ben, ebben a jelekkel telt esztendőben, alakul meg a ti Dalaírdátok? Vagy pedig valamilyen ismeretlen sors adott jelt, külön-külön és együttesen ennek a 36 clevelandi magyarnak ,, mondván nekik: “Gyertek, alkossatok kardalt, nagy viharok közelednek. Az amerikai magyarságnak, elsősorban Cleveland és Ohio magyarságának;szuksége lesz a ti érces hango­tokra. A ti magyar szivetekre.’ Hetvenöt év telt el azóta. 75 ev múltával megint csak nagy horderejű történelmi eseményekkel telt es még az 1905-osnel is nagyobb viharokat jelző profetikus figyelmeztetések esztendejében ünnepel­jük a Dalárda 75 éves jubileumát. A föld, miként azt Ady már 1905-ben érezte, azóta is reszket, ma is reszket, erősebben, mint va­laha. A formula, amelyet az a fiatal német tudós 1905-ben Svájcban papírra vetett, az ö figyelmez­tetése es tütakozasa ellenere,a pusztítás, a rombo­lás, az emberölés eszközévé vált és 40.000 olyan bombává nőtte ki magát, amelynek mindegyike ké­pes az emberiség felét elpszutitani. De megnőtt, szerencsére, a nepek bekeakarata, a békeszerető népek ereje, az emberiség védpajzsa is. A béke védelme képezte mindenkor, es kepezi ma is lapunk egyik legfontosabb feladatat. E két komor történelmi dátum közötti időszak­ban, 75 viharos éven at, működött a Dalarda az amerikai magyar kultúráiét szinterén. Terjesztette a magyar kultúrát, a magyar dalt, mi több, lelkesí­tett, buzdított, szervezetileg segítette az elesetteket, magyarokat, nem-magyarokat egyaránt. Hogy áldá­sos működésének számtalan példája közül csak né­hányat említsek: Adtatok, amikor a passaici szövő­gyár sztrájkoló munkásai segítséget kértek éhező gyermekeik számara. Mert volt idő a negyvenes évek előtt, amikor még nem volt munkanélküliségi segély, nem volt társadalmi biztosítás, nem volt re­lief, nem volt welfare. Adtatok segítséget, amikor a gastoniai szövőipari munkások sztrájkba mentek. Gyorssegélyt küldtetek a coloradói rézbányaszok­nak, segélyeztétek a Pennsylvania-i es ohioi szén­bányászokat. Segítettetek szenvedő magyarországi testvéreiteket a vesztett háború végén. Úgy érzem, hogy mindazok, akiket az evek fo- lvamán vidítottatok dalaitokkal, akiknek az evek folyamán segítséget nyújtottatok, itt vannak kö­zöttünk szellemben, velünk ünnepelnek, megtöltik a termet és szeretetteljes jókívánságaikkal halmoz­nak el bennünket. Ezek hálája részleges kifejezéseként küldi nektek Varga János Jewett, ohioi harmadik generációs ma­gyar bányász a szakszervezete tiszteletere készített ünnepi serleget. Zárom szavaimat lapunk, a Magyar Szó olvasó­tábora, az Ügyvezető Bizottság, a szerkesztóseg és a kiadóhivatal, a new yorki Magyar Társaskör minden tagjanak szívből jövő jókívánsága kifejezé­sével. . , Aranyozza be nemes, szép múltatok tudata az előttetek álló és általunk szívből kívánt hosszú evek sorát! jó munkát, jó szerencsét! 5

Next

/
Thumbnails
Contents