Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)

1980-10-16 / 39. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ BELPOLITIKA Thursday, Oct. 16. 1980. A Time nevű hetilap minapi fedőlapja, nem szándékosan, igazolása lapunk politikai vonalveze­tésének. Ez a nagy olvasótáborral rendelkező folyó­irat közlemenyvizsgalat alapján megállapította, me­lyek azok a kérdések, amelyek elsősorban foglalkoz­tatják, illetve aggasztják Amerika népét. A vizsgálat eredményét a fent kózólt fedőlapjuk szemlélteti. Vannak időnként olyan megjegyzések egyes olva­sóink részéről, hogy a Magyar Szó túl sokat foglal­kozik társadalmunk visszás megnyilvánulásaival. A Time hetilap vizsgálata azt látszik bizonyítani, Hogy pontosan ezek a kérdések, a beke, a lakasellatás, a munkaalkalom, a kormány külpolitikája, infláció, a fegyverkezesi verseny azok, amelyek mindenek fölött érdeklik az amerikai népet. A nagyúzlet képviselői, koztuk a Time szerkesz­tői, természetesen jobban őrültek volna, ha USA népe inkább a talmi vörös veszély, a szovjet politika miatt izgulna. De a billió dolláros féktelen propa­ganda‘kampány ellenere, az emberek többségé elég tisztán látja, melyek az igazi problémák. Ugyanak­kor nem lehet tagadni azt sem, bogy a demagog, vörösfalo izgatásnak vannak bizonyos fokig ered­t menyei. ­Tessék történelmet tanulni “Andersonnal tartott vitájában Ronald Reagan azt állította, hogv a mi kormányunk legszentebb okirataiban, az Alkotmányban es a Fuggetlensegi Nyilatkozatban,az ember teremtéséről, a Teremtó- rol, Isten oltalma alatti nemzetről beszel. “Nem tudom, mikor olvasta legutoljára ez az el­nökjelölt legszentebb dokumentumainkat Az alkot­mányban sehol nem fordul elő a sző, hogy ‘Isten’ vagy ‘Teremtő.’ Sehol a kifejezés, hogy ‘Isten oltal­ma alatti nemzet’ (A Nation under God). A honala­pító atyak istenhivo, de nem vallásos emberek vol­tak. “Jo volna, ha elnőkjelöltjeink alkotmanytani és történelmi kurzusra mennének, mielőtt ténylegesen a nvilyánosság eié lepnek elnökségi szándékaikkal.” Rev. Kenneth R. Brown, a Piamond, L.L-i unitá­rius egyház lelkészének levele a New York Times- ban. Nagyhatalmú kijárok Clifton C. Garvin, Jr. az Exxon vállalat vezérigaz­gatója. Ezen a fontos tisztségen kivid újonnan meg­választott elnöke a Business Roundtable, az ország 196 legnagyobb vállalata vezérigazgatóiból és el­nökeiből álló, magasszintü kijáró csoportnak. Meg­választása mutatja azt a nagy felkészúltseget, amivel a nagyüzlet az 1980. évi politikába szándékszik beavatkozni. A Roundtable 1973-ban jött letre, amikor a ré­gebbi kijárócsoportok nem bizonyultak eléggé hatá­sosnak. Stratégiájuk, hogy a nagyvállalatok nehéz ágyúikat közvetlenül küldjék a Fehér Hazba és a Capitolba, és meghatározzak, mely kerdesekben hajlandók kiegyezni és melyekben küzdjenek a vég­sőkig. A Roundtable-nek köszönhető, hogy megbuktak a szövetségi fogyasztókat védő hivatal felállítását célzó és a munkasszervezkedés jogát megerősítő törvényjavaslatok. Nem sikerült azonban elérniük/ hogy megtagadják az élelem bélyegeket a sztrájko- loktól. Határozott állast foglalt el a Humphrey- Hawkins teljes alkalmazási javaslat korábbi, hatá­sosabb változatai ellen. A Roundtable-nek kezdeményező szerepe is van. Képviselői közvetlenül mennek a Feher Házba, ahol bemutatják a költségvetésről, az adóieszállitasokrol szóló terveiket és megmondják, mi a “helves” tenni­való az inflációval és recesszioval szemben. Sikere, hogv megszűnt az olaj árának szabályozása, amiért cserébe elfogadtak az u.n. “windfall” profit szerény megadóztatását. Ennek a csoDortnak mindig befolyásos vezetői voltak. Most, hogy az olajipar iránti általános bizal­SmithKline Find: Rich Is Bettei iHMBlillKMä \ FACE FO t BUSINES A Hunt Cron W nilT: matlanság ellenére, a világ legnagyobb olajvállalatá­nak vezérigazgatóját bízták meg ezzel a tisztséggel, mutatja, hogy komoly támadásra készülnék. Garvin megválasztasa öt evvel ezelőtt lehetetlen lett volna, mondja a Fortune magazin egyik volt elnöke. “En­nek megtörténte jelképesen mutatja a nagyvállala­tok üzleti bizalmat.” Nagyvonalú terveket dolgoznak ki, melyeknek részleteit csak sejteni lehet. Barmit is határoznak, abban biztosak lehetünk, hogy a nagyüzleti kijárók, akik az energiakrizist ránk szabadítottak, legfőbb emberük, Clifton Garvin vezetésevei lesznek a fő irányítói a további profitharacsolo és a dolgozok ellen irányuló legújabb terveknek. REAGAN VEZÉRliARA Augusztus 28-i számunkban közöltünk részlete­ket, a Wall Street Journal Írása alapjan, Reagan külügyi tanácsadójáról, Richard V. Allenrol. írá­sunkat azzal végeztük, hogv “Madarat tolláról, em­bert barátjáról.” Ezt most elismételhetjük. A nagy­üzlet (big business) hetilapja, a BUSINESS WEEK, julius 28-i számában további részleteket közöl Rea­gan tanácsadóiról és vezérkaráról, felsorolva azokat, név szerint. Ha osztályozni kivánjuk őket, a media konzervatívnak nevezi okét, mi azonban nyugodtan használhatjuk a reakciós jelzőt. Ezek azok, akik ré­szére a fasizmus nem más, mint egy választható módja a kormányzásnak; az áldozatok csak sajnála­tos, de elkerülhetetlen mellékkörülmények. De hat lássuk, kik ezek? Reagan legjobban meghallgatott tanácsadói között találjuk az u.n.“California Maf­fia” (a B.W. szavai!) tagjait, régi politikai segítő társait, konzer­vatív califomiai üzlet­emberek kis bandajat (a B.W. szava), akik Reagant a politikai szintérre noszogatták, tanáccsal es pénzzel: Holmes Tuttle, egv Los Angeles-i autó ügynök­ség-láncolat tulajdono­sa; William French Smith, egy jólismert nyugati-partvidéki ügyved; Justin Dart, a Dart Industries,Inc. alapítója, és Wil­liam A. Wilson, nagybirtokos és számos ingatlan tu­lajdonosa. Ezek, 20 más üzletemberrel, formálják a színfa­lak mögötti végrehajtó bizottságot, akik ellátják Reagant atyai tanácsokkal (a B.W. szavai), egyebek közt az alelnök kiválasztásáról és mintegy száz ki- nevezendöröl, akik majdan a Reagan-kormányza­tot alkotják. “Reagan ismeri odaadásunkat szemé­lye es filozófiája iránt, igy bízik bennünk és nyíltan megbeszeli dolgait mivelunk”, mondja Tuttle. Ez a csoport megerősítést nyújt Reagan konzervatív né­zeteinek. Lyn Nofziger, Reagan közvetítője a Re­publikánus Párt jobbszárnyához. Peter Hannaford, beszed-iro, es Martin Anderson, Stanford Univer- sitv-beli közgazdász, Reagan házi kozgazdasagi ta­nácsadói belföldi ügyekben. Környezetéhez tarto­zik Jack F. Kemp, reakciós képviselő (N.Y.), vala­látják el Reagant mint volt pénzügyminiszterek: William E. Simon és George Shultz. Mint mondtuk: madarat tolláról, embert barátjáról! A californiai Dart és Tuttle, a detroiti Smith , akik atyai tanácsokkal 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents