Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)

1980-07-10 / 28. szám

AMERIKAI MAGYAR SZŐ KÜLPOLITIKA Thursday, July 10. 1980. 2. ,J/íiwífa a mfóffbaftó AMIKOR BŰN A HALLGATÁS Xt 3H$Tt3t 1 Párizs El kell ismerni, hogy azok az országok mutatják a legkisebb hajlandóságot a belső gazdasági es tár­sadalmi reformokra, amelyeknek . burzsoa vezetői szorosan kötődnek a Nyugathoz, és amelyek min­denáron kerülik az összeütközést a tőkés világgal. A fejlett tőkés országok “töprengenek”, hogyan le­het az eddigi kizsákmányolás által kiéheztetett or­szágok népéin segiteni. Anthony Lewis, a N.Y. Times egyik hírneves po­litikai kommentátora, a lap jun. 30-i szamaban kö­zölt cikkében felteszi a kérdést: az USA zsidóság ve­zetői helyesen cselekszenek-e, ha szótlanul es kriti­ka nélkül szemlélik az izraeli kormány politikáját, amelv végzetes következményekkel járhat? Lewis idézi Sol Roth, Miami Beach-i rabbi véle­ményét és felsorolja az izraeli kormány politikája okozta fejleményeket: 1. ) A Jordán nyugati térségében felállított izraeli települések, egyes izraeli katonai szakértők vélemé­nye szerint, csak újabb nehézséget okoznak. Az USA-ból érkező vezető egyének is aggodalom­mal tekintik e települések okozta fejleményeket. 2. ) Egyre több hadköteles fiatal egyszerűen ki­jelentette, hogy besorozása esetén, megtagadja a Jordan nyugati térségeben a katonai szolgálatot. A hadsereg morálja egyre lazul. 3. ) Izrael népe, mely eddig egységes volt, ma egy­re jobban két egymással szembenálló táborba tömö­rül. A kivándorlás egyre nagyobb hullámokat ver. A nép attól tart, hogy a Jordán nyugati térségeben fegyveres összeütközésre kerül a sor. A vallásos te­lepülök állig fel vannak fegyverezve es katonai osz­tagokba szervezkedtek. 4. ) Az Izraelben élő 500.000 arab, izraeli polgár egyre radikálisabb állaspontra helyezkedik e's szo­rosabb kapcsolatot keres az ország határain kívül elő palesztinaiakkal. 5. ) Egyre feszültebb a helyzet az Izrael-Egyiptom-i béke kérdésében. Szadat úgy nyiltakozott,hogy nem vár eredményt a Begin kormánnyal való tárgyalások­tól. * Az amerikai zsidóság több vezető személyisege Begin miniszterelnökkel tartott személyes tárgyalá­sai folyamán kritizálta a kormány települési politi­káját, de nem volt hajlandó e kritikát nyíltan han­goztatni, mert felmerült az ország biztonságának kérdésé. Érthető-e, elfogadható-e ez a némasag — teszi fel a kérdést Anthony Lewis. Es felel ra: “Ez a hallgatás elfogadja a Begin kormány telepü­lési politikájának jogosságát. Izrael határain belül megnehezíti azok problémáját, akik aggódnak e fej­lemények következmenyei felett. Ha aggodalmuk méltányos és ezt a politikát tovább folytatják, és en­nek következmenyei elmérgesitik a helyzetet, a tör­ténelem nem fogja megbocsátani hallgatásukat.” EURÓPA“ISMERETLEN” ORSZÁGA EGY FRANCIA ÚJSÁGÍRÓ RIPORTJA ALBÁNIÁRÓL ASAHI SHIMBÚN \ Tokió A világ valamennyi nemzetének számot kell vet­nie azzal, hogy a nemzetközi közösségnek ugyan­abban a bárkájában ülnek, akár északiak, akár deli­ek. Következésképpen a Föld lakóinak parancsoló szüksegszerüseg, hogy egyszer s mindenkorra tudo­másulvegyék: bármilyen eltérő véleményeink legye­nek is, nincs más választásunk, minthogy végtelen türelemmel folytassuk a tárgyalásokat az uj gazdasá­gi világrend kialakítására. TO bhma | Athén Adósok és hitelezők Napjaink egyik legsúlyosabb problémája a fejlő­dő világ eladósodása. Ez a folyamat ugyanis alapjai­ban rendítheti meg a világ gazdasági és pénzügyi rendszerét. Az eladósodás legfőbb oka az olajámó- vekedés volt, amelynek a harmadik világ országai vaitak az áldozataivá. E helyzetből adódott, hogy a fejlődők eladósod­tak, az általuk felvett kölcsönök összege 1973-tól 1979-ig 120 milliárd dollárról 340-re nőtt. Ez azt is jelenti, hogy a fejlődő országoknak évről évre óriási összegeket kell visszafizetniük. Amennyiben nem dolgozzuk ki az Észak es a Del együttműködésének az uj politikáját, aligha kerül­hetjük el a gazdasági visszaesést, s netán azokat a reagálásokat sem, amelyek a világ békéjét is fenye­gethetik. WASHINGTON, O.C.AU.S. News & World Report folyóiratban az ország több neves közgazdásza kö­zős nyiltakozatban azt állította, hogy az ország gaz­dasági válsága legalacsonyabb fokát csak jövő év februaijaban éri majd el, amikor a munkanélküliek szama 9.2 százalékra emelkedhet. Albánia tulajdonképpen ma is ismeretlen ország. Nyugati újságírónak is ritkán sikerül oda eljutnia. A francia újságíró, aki nemrégen ott járt, igy Írja le a látnivalókat: A Rinas nevű repülőtéren száll le gépünk, ez Ti­ranától 15 kilométerre van. A géptói balra hirtelen légvédelmi üteget látni, távolabb harcrakész MIG-ge- pek készülnék rajthoz. A varos felé haladva olyan benyomásunk támad, hogy Albánia el van zarva a külvilágtól, de állandóan attól retteg, hogy ez a kül­ső világ megtámadja. A domboldalakon mindenféle betonbunkerek. Útközben egyetlen autóval sem ta­lálkozunk; annál több öszvér, kocsi, biciklis és gya­logos látható. Az ut gödrökkel tarkított. Rizsfölde­ken fehér fejkendős nők hajlonganak. Aztán Tira­na — szegényes kis házak. Az emberek öltözetük alapján nomádok benyomását keltik. A Skander bég tér — egész Albánia központi tere — közelében van egy piac, a Nemzet Martiijai útja es a Lenin ut között. Fekete szoknyás parasztasszonyok falusi árukat kínálnak; a vevők sokáig alkudoznak. Vala­mivel odébb — a kereskedelmi negyed. Hosszú sor­ban boltok, melyekben alig lehet valamit vásárolni. Kevés áru, kevés vevó, sok sétáló — az emberek régi- módian és hanyagul öltözve. A Skander bég téren rengeteg vörös zászló és transzparens; az egyetem nagy fehér épülete. Minden nyugalmas, sót szomorú benyomást kelt. Autó ritkán látható, annál több ember. De úgy igazán csak az est beálltával élénkül a forgalom a téren. Itt gyűlik össze az ifjúság egv kis beszélgetésre, tréfálkozásra. Fiatal civilek, egye­temisták, katonák és rendőrnők. Még a diáklányok is a katonai kiképzéskor használt egyenruhát hord­ják. Nincs veszekedés vagy verekedés — ez tilos! Tilos koldulni, csavarogni, tilos a prostitúció, a lo­pás és a zúgkereskedelem. A bűnösöket munkatábo­rokba viszik. Ezért nyugodtan ott lehet hagyni a nyitott ajtajú autóban pénztárcánkat, dokumentu­mainkat. Órák múlva is ott fekszik, érintetlenül. Igen, Albánia — az nem Párizs. Albánia az európai világ vegén található... A PAPA BRAZÍLIÁBAN SAO PAULO. E hatalmas metropolis határában tar­tott szabadtéri nagymiséje előtt II. János Pál pápa beszélgetést folytatott az itteni acelmunkások veze­tőivel. Két hónappal ezelőtt a kormány katonai erőszakkal verte le az itteni autóipari munkások sztrájkját. “A kapitalizmus — mondta Waldemar Rossi, 23 eves acelmunkás a papanak — tűrhetetlen munka- viszonyokat erőszakol a dolgozókra, megveszteget egyes dolgozókat, önmaga alkot törvényeket kizá­rólag a profit által vezérelve. A nagy multinacionális cégek dzsungel-rendszereben élünk itt.” Válaszában a pápa többek között a követke­zőket mondta: “Ott, ahol allando az igazságtalanság, aláássak a társadalom alapzatát. Ez a helyzet fennáll mindenütt, ahol az anyagi javak szétosztása kizárólag a nagyobb profit alapján történik« A társadalmi rendet azonban csak lassan, fokozato­san, békés reformokkal kell.módosítani. “Brazília püspökei — jelentette ki a papa látoga­tásával egyidóben Paulo Evaristo Ams bibomok, Brazília hercegprímása — különös figyelmet fognak szentelni az elkövetkező evekben a földkérdésre, a nép szervezésere, az elnyomott nincstelenek támo­, i i „ gatasara.

Next

/
Thumbnails
Contents