Amerikai Magyar Szó, 1980. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-03 / 14. szám
8 SZÜLŐFÖLDÜNK Thursday, April 3. 1980. NnMIkSlMllS UK01HEP NOME* MS DIM A munkáslakás fogalmát 1945-től kezdve az állami lakótelep váltotta fel. Megelőzőleg a lakásterme- les kishanyada tartozott csak ebbe a kategóriába, a felszabadulástól azonban az arány mindinkább errefelé tolódik és a fővárosban évtizedek óta az újonnan épült lakások túlnyomó részé sorolandó ide. A társadalmi változás elsó lépései is nyilvánvalóvá tették a tőmeglakás-épités elsőrendű fontosságát es azt is, hogy ezt a feladatot az allamnak kell magára vállalnia. Politikai és gazdasági érvek szóltak emellett es a kérdéssel a két világháború között is foglalkozó baloldali építészek lelkesen láttak ho,z- za addig csak papíron megfogalmazott terveik megvalósításához. Az első évek tömeglakásai ezért az előző évtizedekben megfogalmazott elvek szerint épültek; tervezőik a lehető legnagyobb komfort és a legegészségesebb beépítési mód elérésére törekedtek. 1950-töl kezdve a gazdaságossági és “épitőmúvé- szeti” szempontok egyre inkább megelőzték a fontossági sorrendben a funkció követelményeit. A gazdaságosság érdekében típusterveket dolgoztak ki, hogy ily módon lehetővé tegyék egyes szerkezeti elemek sorozatos előregvártását. A minél kevesebb, sőt lehetőleg egyféle típus használata az alaprajzokat a lehető legnagyobb mértékben egyszerűsítette, ami szükségképpen funkcionális engedményekkel járt. “Epitomúvészeti ” szempontok miatt viszont elvetették a sima, egyszerű homlokzatú kubusos épületeket, es a klasszicizmust támogatták, mint haladó hagyományt. Az 1951-es építészeti vita referátuma szerint az előző évekre jellemző “dekadens építészeti irányzat elleni küzdelem mindenekelőtt politikai harc”. Ennek a harcnak a jegyeben megszűntek a külön bejáratú szobák, csökkent a mellékhelyiségek és erkélyek száma és mérete, valamint az ablakok nagysága is, viszont megjelentek a homlokzati dekorációk. 1953-tol,a változatosság igényére hivatkozva, ismét megengedett lett a fürdőszoba nélkül épített lakás, amelyet ekkor nem szoba-konyhasnak, hanem “Cs”- lakásnak neveztek. (Ez a típus eltűnt a 60-as évek fordulóján es azóta ismét komfortosra terveznek minden lakótelepi lakást.) Az ötvenes évektől kezdve gazdasági és városrendezési szempontból tömöritették a tömeglakás-épit- kezéseket. Egy-egy területen több száz, sőt több ezer lakas létesítésével létrejöttek a városrésznyi lakótelepek. Ettől kezdve a tőmeglakas-epités nem csupán tájolási, lakásbeosztási és felszereltségi, hanem telepítési és városrendezési probléma is. Az ötvenes évek végétol a lakótelepek keretes beépítésű hatalmas lakótömbjeit a szabadabb elrendezésű kisebb épületek váltották fel. A tipizálás szigorúsága is oldódott — többfele tipusszerkezetet és épülettipust alkalmaztak. A házgyárak üzembehelyezésével megvalósult a régi elképzelés a lakóházépítés iparosításáról. Az elö- regyártás adta lehetőségek leggazdaságosabb kihasználása érdekében a lakóházak óriási méretűre növekedtek, szinte egész telepek épültek több száz méter hosszú, tiz-vagy több emeletes házakból. <1 A Fiastyúk (Thälmann) és a Mosoly utca között 1943-ban kezdett és a háború miatt félbemaradt városi építkezéseket 1945-től folytatták. Welchinger Károly eredeti tervei szerint felépült 692 egyszoba- lakókonyhás lakás. 1948-ban további 228 lakás azonos külső mögött, módosított alaprajzi elrendezéssel épült — ezekben már fürdőfülke is van. 2 A Béke út és övezet utca kereszteződésében — az előbbi építkezés folytatásaként — a még háború előtt elkészített alapokon, teljesen módosított tervek alapján további 189 kétszoba-konyhás, fürdőszobás, loggiás lakás épült 1949-től Kása Zoltán és Deák Ernő tervei szerint. 3 A felszabadulás után újonnan kezdeményezett első lakótelep a Lehel téren. 1948-ban Schall József és Piszer István tervei szerint három ötemeletes lakóház épült, kétszoba-összkomfortos, erkély es lakásokkal. A Óbudán a Zápor utcában 1949—50-ben három ^hatemeletes pontház épült Vidos Zoltán tervei szerint, egy-egy házban huszonhat másfélszoba- és két egyszoba-komfortos erkélyét lakással. (Az utca túloldalán Hámor István tervei szerint ugyanakkor két háromemeletes ház épült, egyenként huszonnégy kétszoba-komfortos lakással.) 5 Az" 1950-ben záruló első időszak utolsó telepszerű építkezése a Béke úti telep három magas lakótömbje. A házakban egy- és kétszoba-komfortos, loggiás, központi ffltéses lakások épültek Schö- mer Ervin és Csorba Dezső tervei szerint. Homlokzat: Vidos Zoltán és Tarján László. 6 A klasszicizáló építőművészet! irány Jellemző alkotása a Villányi út 55—65. szám alatt nyolc házból álló kis lakótelep (terv: Malomsoky József és Solta Elemér 1954). Az 1953/Ili. számú típusterv adaptálásával épült házakban a lakások rossz beosztásúak, az ablakok kicsik, kevés az erkély, viszont díszes a kapu és az erkélyen nagy a kőbáb. A tervezőknek nagyobb gondot kellett fordítaniuk a szimmetriára, az ablakok egyenletes elosztására és főútvonalra néző házak homlokzati kiképzésére, mint a lakások funkciójára. "JOrs vezér téri lakóháztömb. Terv: Schmidt i,a- jos, 1954—55. A városképi hangsúly szerepét betöltő saroktömbben (érdemes összehasonlítani az 1. képpel) a lakások belső elrendezése áldozatul esett a tömeg- és homlokzatképzés merev rendszerének. (A konyha csak a szobákon át közelíthető meg.) TERJESSZE LAPUNKAT?
