Amerikai Magyar Szó, 1980. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-24 / 4. szám
Thursday, Jan. 24. 1980. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Igazmondás Az emberiség Írott es Íratlan történelme során nem volt társadalom, amely erkölcsi határain belül valónak tartotta valótlanság állítását, amely megengedte a hazugságot. Megbocsátható kivételt képeznek bizonyos ritka helyzetek, mint például, különleges esetekben, az orvos es beteg viszonyában. Eltekintve Machiavelli tanításaitól, modem világunkban a nepek elvárják politikai és társadalmi vezető személyeiktől, hogy erkölcsi magatartásukban is vezetőként jelenjenek meg, tehát az igazmondás és hazugság dolgában is. Mit gondoljon az egyszerű polgár, amikor a vedelemügyi al-államtitkár, Arthur Sylvester 1962. dec. 2-án kijelentette, hogy “a kormánynak velejáró joga hazudni, ha szükséges, hogy kimentse magat, ha nukleáris háborúba keveredik. Ezt alapvetőnek tartom.” Ezt megelőzően 1962. októberben, ugyanezen Sylvester kijelentette, hogy “a kormány által keltett hírek részei az elnök fegyvertárának. Véleményem szerint, az eredmény jogosítja az eszközök hasznalatat.” Ezek a kijelentések a “kubai missile válsag”-gal voltak kapcsolatban. Nem ez volt az első és egyetlen eset az USA jelenkori történetében. Amikor a szovjet kormány hiradást tett közzé a lelőtt U-2 kémrepülör'ól, Eisenhower elnök azt kereken letagadta, amig aztán a szovjet kormány közölte a bizonyítékot: a lelőtt repülőgép roncsairól készült fényképét, es a foglyul ejtett pilótát, Francis Gary Powers-t, es Washington kénytelen volt beismerni, hogy hazudott. Amit az USA közönsége akkor még nem tudott, az volt, hogy Eisenhower személyes jóváhagyásával készült a U-2 gép es az azzal végzett kémrepülés. 1965-ben irt emlékiratában Eisenhower elismerte, hogy ez a hazugság hiba volt. Még nem halványult el a U-2 emléke, amikor, még Eisenhower elnöksége alatt, megkezdődtek titokban az előkészületek a Kennedy elnök által végrehajtott, es csúfos kudarccal végződött kubai “Disznó ÖboP’-i (Bay of Pigs) invázióra. Az akkori ENSZ nagykövet, Adlai Stevenson ezt letagadta, a valóság csak azutan derült ki. Ezt követően, Kennedy az Amerikai Újságkiadók Egyesülete-hez szólva, erelyesen azt követelte tőlük, hogy hírközléseiket aszerint ítéljék meg, hogy “szolgálják-e a nemzetbiztonság erdekeit?” Valamivel később Kennedy, hir szerint, megmondta Turner Catledge-nek, a N.Y. Times Washington-i irodája akkori fejenek, hogy “óriási baklövéstől mentett volna meg minket, ha írtak volna a terv előkészületeiről.” Ma már köztudomású, hogy a különféle “gap”-ek (lemaradás) mind koholmányok voltak, további fegyverkezesek megszavazása céljából; fegyverkezés szempontjából az USA mindig is, akárcsak ma, meghaladta a Szovjetuniót. Johnson elnök, egy meg nem történt “in- cidens”-r’ól szóló hazug jelentés alapján, nyerte el a Kongresszustól a hírhedt “Tonkin határozat”-ot, amellyel felhatalmazast nyert Eszak-Vietnam szo- nyegbombazására. Ugyanígy használtak Nixon es Ford elnökök a hazug Mayagüez “incidenst” ürügyül Laosz és Kambodzsa bombázására. A Watergate botránnyal kapcsolatban fény derűit Nixon rendszeres hazugságaira, ez ma mar nem igenyel részletezést. Erről már több könyv jelent meg. David Wise, “The Politics of Lying” című könyvében, megjegyzi: “A külpolitika és a nemzetbiztonság kérdéséiben, gyakran az igaz hir az, amit a kormány mond. ... A külpolitika és nemzetbiztonság térén, kemszol- gálati, katonai és diplomáciai dolgokban a kormány uralja az információ csatornáit.” V. o. ARANYTOJÁSOK Kétségkívül az arany eve volt 1979. A múlt esztendő elejen még 225 dollárt ért unciánként, aztán gyors ütemben emelkedni kezdett az ára, s a pénzügyi szakértők legnagyobb megdöbbenésére átlépte a haromszazas, a négy százas, majd az ötszázas hatart. Az újévi ünnepek után ismét rekordot döntött, lassacskán megközelítette a valóban hihetetlenül magas hatszázas csúcsot. S ha ide már felkapaszkodott, aligha fog megállni, újabb kalandokat keres majd. A sarga fém ragyogó kenderjének a magyarázata voltaképpen egyszerű. A világgazdasági bizonytalanságok, a gyengülő dollar, a növekvő olajarak, a kereskedelmi elzárkózás, a lanyhulás arra ösztönzi a pénztulajdonosokat, hogy olyasmibe fektessek a vagyonukat, amiben az értéke megrögződhet. S amióta az arany a világban kincsként es valamifele pénzként is megjelenik, a válságos időkben mindig őérte versengtek, akiknek volt mit veszteniük. Nem változott ez akkor sem, amikor a nemzetközi pénzügyi rendszerből kezdtek kiszorítani. A gazdasági folyamatok kényszeritették távozásra az aranyat, de megmaradt a biztonság jelképének, bizonyára azért, mert nem leltek helyette mást. A pénzvilágnak szükségé volt a mitoszra, a menedékre, de eldobta magatói mint értékmérőt, mint fizetési eszközt, s világpénz szerepét is fokozatosan a dollár vette át. A kezdetekben az arany csillogott, ellátta minden feladatat, aztan a tőkés gazdaság kialakulása és fejlődése mind kevesebb mozgásteret engedett neki. A szervezettebbé váló árutermelés, a nagyipar, majd a monopóliumok térhódításával a rendszer nem tűrte tovább a kibontakozását gátló technikai eszközt. Az árutermelés ütemevei ugyanis nem tarthatott lépést az aranybányászat, s igy az értékmérést idővel zavarni kezdte a sárga fémből felszínre hozott aránylag kis mennyiség. A belföldi pénzforgalomban a papiros anyagú pénzt kedvelték meg, az arany amolyan tartalékká vált. A bankok azonban egeszen az 1929-es nagy válságig vallattak, hogy a bankjegyeket átváltják erre a nemesfémre. Természetesen a páncélszekrényekben nem tartogathattak annyi aranyat, amennyivel kielégíthették volna az igényeket. A nagy válság után kiderült, hogy az aranyat bankjegyekre cserélni nem lehet. Ezt az intézményt meg is szüntették. A sárgafem a központi bankok raktáraiba került fontos tartalékként. S mivel a világkereskedelem tekintélyes részét az Egyesült Államok ellenőrizte, a dollárban bízott a pénzvilág, s igy az kulcsvalutává nöhette ki magát. Feltétele volt ennek azonban az, hogy Washington a külföldi A feleimet, amely ezzel a “liba”-val az állandóan növekvő aranytojásokat tojatja, a dollárnak a kolosz- szális fegyverkezel miatt folyamatban lévő elértéktelenedése okozza. jegybankoknak aranyat adott a dollárért. USA hatalmas készletet halmozott föl a Fort Knoxban. Az idők során persze változott a helyzet, Nvugat-Euró- pa talpraállt, s a pénzéhség dollárböseggé módosult, ismét bekövetkezett az, ami a nagy válság legforróbb napjaiban,’ bebizonyosodott, hogy a dollárért nem lehet határtalanul aranyhoz jutni. Washington 1968-ban az aranyár támogatását beszüntette. Aztan 1971-ben a Nixon-kormányzat a dollár leértékelésekor nem kötelezte magat többe arra, hogy a valutája aranyat ér. S ezzel a második világháború után az amerikai elvek szerint kidolgozott nemzetközi pénzügyi rendszer omlott össze, hiszen az alapok, a rögzített aranyar, es a fix árfolyam nem létezett többé,a londoni Fin. Timesben David Marsh Írja, hogy most í főként a közel-keleti olajtermelők kereslete verte fel az árakat. Az OPEC- tagok már régóta gondolkodnak azon, mivel is helyettesíthetnek a dollárt. Spekulálnák masok is, akik szintén nem tudnak jobbat az aranynál, s a hagyományosán kincsként elfogadott fémbe fektetik a pénzüket. Mindazok vásárolnak a tőzsdéken, akik elbizonytalanodtak, nem bíznak már a dollárban. A tőkés világnak mindig szükségé lesz egy megbízható társra, amely pontosan jelzi a bizonytalanságokat és feszültségeket a politikában és a gazdaságban egyaránt, s amelyhez segítségért fordulni lehet a vészterhes időkben. Beke Miklós (folyatás az 1. oldalról) KOCH IS BÜNTET Ez azt jelenti, hogy 4000 tanító veszti el munkájátA közoktatásra előirányzott összeg ilyen csökkentese elkerülhetetlenül emeli majd az iskolákból kimaradok számát, a fiatalok munkanélküliségét és a bűnözők számának emelkedését. Ezzel egyidoben Koch polgármester javasolja a rendőrség, a köztisztasági hivatal, tűzoltóság, a népjóléti hivatal, a környezetvédelmi hivatal, a városi kulturintezmenyek, könyvtarak alkalmazottainak csökkentését. Nemreg a városi egyetem díjmentes volt, most 900 dollárba kerül egv szemeszter. Ezt a polgármester 990 dollárra akarja emelni. Ezzel egyidoben javasolja az ingatlanadó, a sör, benzin, viz, autoparko- lás, alkohol, cigaretta es szállodai szobákra kivetett adó emelését. Betetőzi a város történelmében páratlan költségvetési javaslatokat az a tény, hogy a városi alkalmazottak részere ez évben 4 — négy — százalékos béremelést javasol, amikor az évi infláció 13 százalékra rúg! . ' ; A szakszervezeti vezetők feladata lesz mozgósítani nemcsak a városi alkalmazottakat, hanem a város lakóit a polgármester javaslatainak elvetésére. Eletbeléptetesúk veszélyeztetné New York város minden lakója't. ____ 7
