Amerikai Magyar Szó, 1980. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-26 / 26. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ KÜLPOLITIKA Thursday, June 26.1980 2, Menne NSZK ? SiMdeatsOieZetning Az iszlám ellenzék kezd tért hódítani Egyiptomban, mert egyre világosabb, hogy az Izraellel kötött béke önmagában nem oldja meg a mindennapos gazdasági problémákat. A nyomorgo tömegek között szervezkedő iszlám ellenzék jelentős társadalmi támogatásra talál. ~St Mm$t\ 1 í II. János Pál pápa nem Ítéli el a marxizmust közvetlenül. Ugyan nem tekinti a termelési viszonyokat egy társadalomban alapvető tényezőnek, de beismeri, hogy azok drága tényezők a történelem megértéséhez. “Fontosabb tudni azt, hogy mi az ember, mint azt, hogy mije van az embernek...” — állítja. A szentatya elitélte a nukleáris háborút, de kérdezhetjük, mért CSAK a nukleáris háborút? Minden háborút el kell Ítélni. Andre Fontaine vezércikke 6/6. horizont “Egy emberöltővel ezelőtt Magyarországot még mint három millió koldus országát ismerte a nagyvilág. Nyugateuröpában pedig a jómódú emberek e három szóval jellemezték: “Puszta, Paprika és Piroska.” (ArPiroska* célzás arra, hogy a régi időben a Budapestre özönlő szegény paraszt- lanyok közül számosán váltak a prostitúció áldozatává. — Szerk.) Ez az egykor elmaradt ország ma mar több, mint egy evtizede fontos szerepet játszik az űrkutatásban. A magyar tudomány eddig már több, mint 30 fontos műszerrel gazdagította az űrkutatás technológiáját.” Hannalore Hegyi. CORRIERE DELLA SERA A lap egyik múltkori cikkeben hivatkozás volt a ‘tel avivi kormányra.’ Vegyék tudomásul, hogy 1950 óta Izraelnek Jeruzsálem a fővarosa. Ott székel a kormány, a parlament és az allamfo. Giorgio Silvestri, 6/15. Síje JícUr Jlork Simcs “Mindent figyelembe véve megállapíthatjuk,hogy a kormány gyorsabban és lelkiismeretesebben helyezi el a kubaiakat az országban, mint ahogyan kezeli es elhelyezi a Love Canal kornyékén mérgezésnek kitett amerikai csaladokat. (Levél a szerkesztőhöz, jun. 13.) “Mindenki tudja, még Koch polgármester is, hogy Harlem fekete lakossága betegebb és nagyobb számban halálozik el, mint bármely más környék lakosai az egész országban. Nem szabad megengedni, hogy pénzügyi szempontok fontosabbak legyenek emberek életénél.” (Charles Rangel képviselő levele a két harlemi kórház tervbevett bezárásával kapcsolatban; junius 13.) Senki sem kétli, hogy a Német Szövetségi Köztársaság all a nyugat-európai országok élén. Ennek az országnak a nemzetgazdasága viszonylag a legszilárdabb Nyugat-Európában. A “szabad világ” gazdasági válsága eddig a legcsekélyebb mértékben érintette. Fékezték az inflációt és a nemzetgazdaság hanyatlását, a munkanélküliségét. Ezt az eredményt főleg azért tudják felmutatni, mert a Helmut Schmidt kancellár által vezetett szo- ciál-demokrata kormány következetesen követte a békés egymás mellett éles politikáját és egyre szorosabb, mélyebb és messzemenőbb kereskedelmi kapcsolatot teremtett a Szovjetunióval es a szocialista országokkal. Ezzel egyidöben a viszony az NSZK es az USA között mind hűvösebb lett. Ez a fejlemény visszatükröződik az NSZK számos lapjában,folyóiratában. A “Bild am Sontag” nevű hírhedt antikommunista lapot érdemes ezzel kapcsolatban megemlíteni. Az olvasókhoz intézett felhívásában a szerkesztő kéri, hogy írják meg véleményüket “Melyik irányban haladjunk, Washingtont, vagy Moszkvát kövessük? kérdésben. Maga a tény, hogy ezt a kérdést egy ilyen lap feltette, “nagy fontossággal bir” — Írja a N.Y. Times bonni tudósítója, John Vinocur. Ugyancsak ó idézi az Allensbach Kutató Intézet jelentését, amely szerint a kérdezetteknek csak nyolc százaléka vólt azon a véleményen, hogy az USA kepes betölteni nemzetközi vezető szerepét. A “Stem” nevű tekintélyes hetilap által vezetett kutatás olyan kedvezőtlen volt az USA részere, hogy nem merték az eredményt nyilvánosságra hozni. A Hamburgban megjelenő “Die Zeit” folyóirat, amely az ország értelmiségének véleményét tükrözi vissza, cikket közölt Klaus Happrecht tollából, aki éveken át Willy Brandt, volt kancellár beszédeinek iroja volt. Happrecht ezt írja: “Ha egy polgár hallja az Amerikára való Utalást, homlokán barázdák jelennek meg és száján gúnyos mosoly látható.” Mindezekkel egyidöben azonban az NSZK felemelte a hadikiadásokra előirányzott összeget és a bonni kormány elavult tankokat és egyeb hadi felszerelést küldött a török hadseregnek. Az NSZK és az USA, valamint az NSZK és a / ,, I I Szovjetunió közti gazdasági es politikai viszony kialakulása hosszantartó, bonyolult, ellentmondásos folyamat, de fontos az, hogy a változás egyre tisztábban kidomborítja, milyen irányban halad a Nemet Szövetségi Köztársaság. L. I. KANADAIVILLÁMCSAPÁS Már-már úgy nézett ki, hogy a “mézeshetek” soha nem érnek véget, hogy az enyelgés.főleg a- mit Wall Street árasztott “szerelmes” kis Kanadaja fele, örökké tartani fog. Legutóbbi megnyilatkozása ennek az volt, hogy az érdekelt amerikai körök vendégül látták Ken Taylor, Kanada volt iráni követet, nagyszámú kíséretével es nagy cécözas, hangos, de üres szóáradat közepette a volt nagykövet mellere tűztek az USA magas érdemű medáliáját, jutalmul azért a tettért, amivel Teheránból a hat amerikai kö- vetsegi személyt “kimentette.” (Persze csak naivak hiszik, hogy nem a CIA és kanadai futáraik végeztek e “tőr és köpeny” műveletet.) De mintha józanabb kanadai köröknek elegük lett volna ebből a zenebonából, “ünneprontásra” szánták el magukat. A Taylor-ünneplés után pár napra Kanada külügyminisztere a CBC televízión adott interjúban, mint mondani szokás, alaposan “beolvasott” az amerikai külpolitikának. Az eset, mint kitörés előtti vulkánikus földrengés, razta meg a két főváros politikai köreit. A földalatti rezgések még máig sem ültek el, de csak. ott a mélyben maradnak. Washingtonban úgy tesznek — legalábbis a nyilvánosság fele — mintha misem történt volna. A kanadai Parlament Hill körül, az első, főleg tory ellenzéki kitörésekre, ugyancsak csend lett. Mark MacGuigankülügyminiszter egyszerre dupla csőből kieresztett lövése ma is rengeti a két főváros hatalmi köreinek képzeletét és nagyon érzékeny kérdéseket vet fel az USA-kanadai viszonyban. Ezt előadta a külügyminiszter szépítő körülírás nélkül a TV-közönseg előtt: ‘‘Igen sok fenntartásom van az amerikai külpolitikát, megtanácskoza- sukat, vezetésük hiányát illetően.” E kijelentése után hasonló nyomatékkai állapította meg: “Szerintem az még nem annyira rossz, hogy nincsenek sorozatos egyezményeink velük, de ami a taktikájukat illeti, az igen gyakran sok kívánni valót hagy maga után.” Nem csoda, ha az Amerika-barát körök részére fejbekólintáskent jött ez a nyílt fellepes az amerikai elnök hidegháborús lépese ellen. “MacGuigan sok olyan dolgot mondott, ami itt másoknak is rég a gyomrukban van és szeretnek kimondani” — jegyezte meg a külugy egyik szóvivője. Egy másik, a kormánykörökbe tartózó személy, igy nyilatkozott: “Washington olyan feltételezéssel áll nyugati szövetségesei elé, hogy azok mindent olyan veszélyesen lássanak, mint ő.” Egyik ilyen konkrét esetre rámutatva, mondta: :*Qp nálunk is igen sokan megvannak győződve például arról, hogy az olimpiát azért kell bojkottálnunk, mert Amerika nyomást gyakorolt ránk...” De ezeknél is jóval súlyosabb dolgok allnak fenn, amiket tömegek látnak és ereznek. Két éve vár jóváhagyásra az USA-kanadai tengerhalászati egyezmény az amerikai szenátusban. Amerikai érdekeltségek újra és újra megszegik, vagy semmibe veszik azon egyezségeket, tiltakozásokat, melyeket a tőlük származó szennyeződés okoz kanadai vizeken es területeken. A tiz éve kötött USA-kanadai autó-egyezmény legfőbb oka annak, hogy Kanadaban húszezer a munkanélküli autómunkas. Az alaszkai olajvezeték kanadai területen át Wall Street-i tervek szerint milliárdos veszteseget helyez kilátásba Kanada részére. S még egyebek mellett a legújabb, hogy Jimmy Carter “ajándékaként” a napokban 5000 munkás elbocsátását jelentette be a Massey-Fergu- son mezőgazdasági gépgyár,egyenes következményeként annak, hogy az amerikai elnök nyomására Kanada felmondta a további buzaszállitást a Szovjetfolytatás a 7. oldalon)
