Amerikai Magyar Szó, 1980. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-29 / 22. szám
10 Thursday, May 29. 1980. AMERIKAI MAGYAR SZOGALGÓCZI ERZSÉBET:- KISREGÉNY - VI. — A háború alatt elásták a Püspökvár és a Székesegyház kincseit, állítólag azóta se kerültek elő. Lehet, hogy a németek vagy az oroszok megtalálták s elvitték, mint a szent koronát, ami azóta is Amerikában volt, most hoztak haza, láttam a televízióban, de lehet, hogy meg mindig elásva lappang valahol... Az ötvenes években a mi papunkat is zaklatták az ÁVH-sok. — Maga honnan tudja ezt? — kérdezte Zsófia. — Falun mindenki tud mindent — legyintett a férfi. — Meg többet is, mint ami igaz... Ágnes néni húga .miután megszűntek az apácarendek, a plébános urnái volt házvezetőnő. O elmondta a nenjének, Agnes néni meg a falunak. Megtudta az elnöktől, akiért nemegyszer a traktorosok brigádvezetöje nézett be a kápolnába, hogy aztán ö is ottragadjon, hogy Linkaiék adták a legtöbbet a templom építésére, háromezer forintot, de amikor kiderült, hogy kulturház épült belőle, felét visszavettek, mert Agnes néni régi szentes csalad sarja, fiatal korában gyalog elzarándokolt Máriazellbe ; a környékbeli zarándokhelyekre, Csatkara, Szent- kutra, Fehérvarra pedig szinte minden évben, hogy a Szűz Anya segítsen rajta, áldja meg gyerekkel... Megtudta, hogy Piróka a legöregebb püspökvári kanonoktól került ide... Annak halála után.. Megtudta, hogy három kocsma van a faluban, két eszpresszó, és egyetlen húsbolt... Megtudta, hogy ha szereti a sört — gyengéd pillantás a szenteltviztartő-hűtobe, mert az elnök is kedvelte — ajánlatos hét közepén beszerezni, mert szombat-vasárnap szinte sose kapható... Megtudta, hogy... Továbbá megtudta, hogy... S megtudta Zsófia, hogy sűrűbb, mozgalmasabb, elevenebb, érdekesebb közegbe került, mint az a beszűkült, megmerevedett állapot, amiben hónapok óta el — ha eleinek lehet nevezni az óriáskígyó hipnotizálta kisnyúl megadó szükoleset — e's megtudta, hogy a legutóbbi téesz-elnók-válság óta ő a legnagyobb szenzáció a faluban. Mindennap addig dolgozott, ameddig látott. Akkor benzinnel bedörzsölte kezeit, kibújt szivárványszínű nadrágjából, beöltözött “pesti művésznőnek" sa kápolna súlyos kulcsát lóbalva,gyalog bandukolt hazafelé. Szerette ezt a hosszú gyalogutat, a meleg-, por-, virág-es szénaszagu alkonyati falun keresztül, ahol a téren gyerekek futballoztak, asszonyok tré- cseltek tejeskannával a kezűkben,férfiak bicikliztek haza a mezőről, s az utbaesö kocsmánál a többi kerékpárrá döntöttek a magukét, hogy zárórakor nagy nehezen szétválogassák; öregasszonyok locsoltak és söpörtek a cementezett járdát, s az országúton az autók megálltak és lehuzódtak az árokpartra, hogy utat engedjenek a csordának. Két kocsma es egy presszó mellett vezetett az útja Ágnes nénihez; megállta, hogy a kocsmákba ne “nezzen be”. De a Rozmaring nevű presszónál,amit csak “Onitatonak” neveztek, felőrlődött ellenállása, s lehajtott egy vagy két féldecit, hogy Linkaiék házának légkörét, legalábbis igy indokolta magának,elbírja viselni. Nem mindig talált üres asztalt, de ilyen - kor felugrott ket-harom férfi, akiket valószínűleg ismert a templomból, különben nem mertek volna “aranyos festononek”, “kedves művésznőnek” szólítani, s az asztalukhoz invitálták, kínálva a maguk söréből, borából. Udvariasan elhárította, s inkább a zsúfolt pultnál, ahol soronkivül kiszolgálta a szakállas pincérfiu, hajtotta fel italát. Agnes néni konyhájában étvágytalanul evett egykét falatot — az öregasszony meg mindig nem nyilatkozott, mennyit kér vagy mennyit fogad el a teljes ellátasertrmeghallgatta Agnes néni beszámolóját a nap jelentéktelen eseményeiről; kinyütte az elszáradt borsószarat, a boltban nem kapott citromot, miből készít a betegnek limonádét? A gázpalackot a szomszédban lakó vénlany tolta haza a telepről... — Holott Zsófiát csak az erdekelte, kapott-e levelet? Két mondat közt könnyelműen tartott szünetnél gyorsan elbúcsúzott s bemenekült a szobájába. Néha szívesen megnézte volna a televíziót, de háta- mögött a béna, kifejezéstelen tekintetű inaszakadt- tal,majdnem hideglelést kapott. A csipketeritön kát napilap várta, az országos és a megyei, néha egy képeslap külföldről, valamelyik utonlévö barátnőjétől — a levél soha. Ettől egésznapi fegyelme úgy löttyedt össze, mint egy kiszúrt gumicsónak és süllyedni kezdett lefelé Önmaga alá. Panik fogta el a négy faltól, az egyedülléttől — menekülni szeretett volna, elfeledkezni arról, aki megalázza és mégis vágyakozással tölti el, s ez megsokszorozza a megalaztatas kinjat. Pedig hát mit várt attól a levéltől? Hogy visszahívja Budapestre, ahonnan elmenekült? És ha visszahívja, visszamegy? Akkor a menekülés is elhibázott lépes volt... Odahaza ilyenkor nyakaba vette a varost, céltalanul gyalogolt a körutakon, a sugárutakon, egy konyakra, nem többre, betert minden utbaesö vendéglőbe, kocsmába, eszpresszóba, talponállóba, válogatás nélkül, mig elkortyolta, tekintetevei vegigpásztázta a termet, hátha megérinti egy arc, akivel kedve volna beszélgetni, de esetleg uj alapokra fekteti az életet... De nem volt arca az embereknek — hová lettek az arcok, a lelek mifele tektonikus mozgása temette be az arcokat? Szeretett volna visszamenni a presszóba, üldögélni a zsivajban, emberszagban, palinkabuzben, mig el nem kabul — és hatha van ott egy arc is? — de bet " I latta, hogy nem teheti meg. O itt nem az éjszaka egy nevtelen boldogtalanja, mint Pesten — hanem “temp- lomfestő’’az esperes ur megbízottja. A Trabant csomagtartójából becsempészett egy üveg örmény konyakot — nem merte az ejjeliszek- renyben tárolni, —fölhajtotta a csipketeritót, papirt fektetett maga elé, s levelet kezdett írni. Ahogy fogyott a konyak,ugy lett a level egyre zavarosabb, az irás egyre kuszább. Éjfelkor bekapcsolta a rádiót, a mig hallgatta a híreket, összegyűrte a sok bemocskolt papirt, s elégette a hamutartóban. (Folytatjuk) HA OLVASNI KIVANJA A KISREGÉNY ELŐZŐ KÖZLEMÉNYEIT, KÉRJE A KIADÓHIVATALTÓL 'w v w w rt www SZEREZZEN EGY UJ ELŐFIZETŐI V w » v * w w w v Magas vérnyomás (folytatás á 9. oldalról) 1. A betegnek változtatnia kell életmódján és diétát kell tartania. 2. A tüneti terápia a nehézségek megszüntetésére törekszik. 3. Ha ismerjük a betegség valódi okát, akkor azt igyekszünk kiküszöbölni. Az életmód megváltoztatásán azt értjük, hogy a betegnek nem szabad nehéz fizikai és szellemi munkát végeznie, minél többet kell pihennie, s hetente egyszer-kétszer gyümölcsdiétát tartania (1—1,5 kilogramm friss vagy főtt gyümölcsöt ennie). Étrendje minél kevesebb sót és zsírt tartalmazzon. Kerülnie kell a szeszes italok és a feketekávé fogyasztását, valamint a dohányzást. Ügyelnie kell beleinek rendszeres kiürítésére. A betegség kezdeti szakaszában, amikor még nem tudjuk pontosan, vajon csakugyan hipertóniáról van-e szó, tüneti kezelést alkalmazunk, vagyis gyógyszerekkel igyekszünk megszüntetni az illető panaszait. Főleg nyugtatószereket kell szednie, hogy csökkenjen idegrendszerének ingerlékenysége. Később pedig olyan orvosságokat, amelyek hatására eltávozik a szervezetből a fölösleges sómennyiség, végül viszont erős szereket a magas vérnyomás ellen. A gyógyítás célja, hogy normális határokon belül tartsa a vérnyomást. Ha ez nem lehetséges, akkor arra kell törekednie, hogy minél közelebb legyen a normális értékekhez. Ezért arra kell törekedni, hogy a bajt minél előbb felfedjük és a kezelést minél előbb megkezdjük. Mivel az utóbbi sokáig tart, nem fog csökkenni a szövődmények száma, amennyiben a beteg nem áll állandó orvosi felügyelet alatt és nem szedi az előírt gyógyszereket. A legtöbb esetben nem csupán egy szert kell szednie, hanem többfélét, ezeket pedig csakis az orvos írhatja elő és — szükség esetén — változtathatja meg. Igen jelentős és időszerű az úgynevezett elveszett betegek problémája, azoké, akik — bármilyen okból kifolyólag — abbahagyják a kezelést. Ezeknél előbb-utóbb komplikációk jelentkeznek, amelyeket — érthetően — már sokkal nehezebb gyógyítani. Egy tanulmány szerint a következökénnen lehet megkülönböztetni azokat, akik rendszeresen kezeltetik magukat azoktól, akik kerülik a gyógyítást: — Tudja-e az illető, hogy magas a vérnyomása (vagyis orvosi ellenőrzés alatt áll-e vagy sem). — Ha tudja, rendszeresen kezelteti-e magát vagy sem (azaz állandó orvosi felügyelet alatt áll-e). — Amennyiben rendszeresen kezelteti magát, vajon a gyógyítás eredményes-e vagy sem. (Ez azt jelenti, hogy olyan betegről van szó, aki nemcsak ideig-óráig akarja gyógyíttatni magát.) A sikeres kezelés tehát megköveteli, hogy a beteg hosszú időn át szedje a megfelelő gyógyszereket és akkor is elmenjen a felülvizsgálatra, amikor „jól érzi magát”. Azonkívül nem szabad önkényesen abbahagynia a gyógyszerek szedését, ha azoknak valamilyen mellékhatása van, csakis az orvos utasítására, aki helyettük mást ír majd fel. Elgondolkodtató adat, hogy Európa lakosainak egynegyede idült magas vérnyomás-betegségben szenved, miután betölti ötvenedik életévét. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a magas vérnyomásban szenvedők körülbelül nyolcvan százalékának betegek a szíverei, és hogy mintegy 15 százalékuk meghal, akkor még érthetőbbé válik a baj korai felismerésének és kezelésének a szükségessége. Dr. Emil LIBMAN belgyógyász
