Amerikai Magyar Szó, 1980. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-08 / 19. szám

Thursday, May 8. 1980. BAJBAN VAGYUNK Akármerre tekintünk az USA-ban, bajokat látunk. Minden csúszik lefele. Rohanó infláció, energiavál­ság, leromló életszint, súlyos munkanélküliség, és a következő újabb visszaesés. Bombázottnak látszó leromlott városrészek, ahol feketék, portorikoiak, chicanók es mások milliói laknak, akik részére nincs munka, jó időkben, vagy rosszban. Es mind­ezek betetőzéséül, a háború egyre fenyegetőbb ve­szélye. Nyilvánvaló, hogy az ilyen állapot nem vala­mivéletlennek a következménye, hisz mindezen ba­jok k'ózt van Összefüggés. Kell, hogy legyen valami megoldás, de nem azok a hamis ötletek, amiket a kormány es a politikusok kínainak, mialatt minden meg rosszabb lesz, es amelyek újra meg újra a kis embereket sújtják. Meg kell találni azt a gyenge láncszemet, amelyet megragadva, az egész láncot ragadtuk meg. Ez a láncszem az USA külügyi és katonai politikája. Csak akkor tudjuk gazdasági ba­jainkat orvosolni, ha visszatérünk a detente, a nem­zetközi enyhülés politikájához es jelentősen csök­kentjük a hihetetlen méretű hadi költsegvetest.Hogy lehet gazdasági sebeinket meggyógyítani, ha a kor­mány az elkövetkező négy év alatt 90 milliard dollár­ral akarja növelni a katonai kiadásokat? Honnan ke­rüljön akkor a pénz egészségi ellátásra, tömegkózle- kedesre, stb.? Es honnan jöjjön az a 90 milliárd, ha nem a dolgozók bőréből, verejtékéből, miközben lemorzsolják eletszintjüket? A kormány anti-inflá- cios programja csalóka szemfényvesztés, az nem fog­ja az inflációt megállítani, de lenyomja az életszin­tet, hogy több jusson a Pentagonnak. Csak, ha visz- szájára fordítjuk a katonai- és a külpolitikát, lesz lehetséges, hogy az elnyomott és munkanélküli 50 millió kimásszon a nyomor hínárjából, csak akkor lesz lehetséges, hogy a munkásosztály és a közép­osztály visszatérjen a sokat hangoztatott “amerikai eletmod” szintjére. A kormány és az uralkodó kö­rök tudják ezt nagyon jól, de őket a nép bajai nem érdeklik, őket csak a hadi szállításból eredő busás nyereség érdekli. Meg kell fordítani a külpolitika irányát is, mert a kormányzat politikája csak hábo­rúhoz vezethez. Be akarjak vezetni ismét a fiatalok lajstromozasat háborús előkészülethez. Megszervez­nek egy “Gyors Bevetési Haderőt” (Rapid Deploy­ment Force), amit bevethetnek a Közép-Keleten, Afrikában, K'ózép-Amerikaban, akárhol. El akarjak helyezni szerte Nyugat-Európaban a Pershing-2 jel­zésű rakétákat, első csapasu fegyvereket. Katonai szövetséget epitenek Kínával a Szovjetunió ellen. Feladtak az enyhülés politikáját és sutba dobták a SALT II-t. Belföldön felcsigázzák az anti-szovjet hisztériát, rágalmak és hazugságok terjesztesevel, a sajtóban es a tévén. Eltitkolják a közönség elöl a Szovjetunió beke iránti javaslatait. Le akarják törni a nép ellenkezesét az USA külországi katonai be­avatkozásaival szemben. Ez a politika csak a multi­nacionális vállalatoknak es a Pentagonnak kedvez, nem az USA népének. Meghibbant elmék kaparin­tották kezükbe az ország hatalmat. Azt hiszik,ok megmenekülnek a III. világháborúból, és utána ők fogják uralni es kizsákmányolni az egesz világot. A csúfos kudarcot vallott “mentő kísérlet” csak Ízelítő, hogy mit kotyvasztanak boszorkány kony­hájukban. Meg kell ragadni ezeknek a kutmérgezök- nek a kezeit! Még nincs kesón! Húzzuk meg a vész­harangot. V. O. SZEREZZEN EGY ELŐFIZETŐT ".ICTUU.M.'U SORBAN Magyarországi látogatásomból visszatérve, átbön­gésztem a New York Times, Wall Street Journal és a Business Week távolietem alatt megjelent szamait. Megdöbbentett, amit láttam, holott távozásom előtt is voltak üzemlezárások, tömeges elbocsátások, hosszantartó sztrájkok és egv fejlődőben levő gazda­sági válság egyéb tünetei. De a fent jelzett cikkekből, a mellékelt ábrák­ból, közgazdászok szinte egyhangú véleményéből, valamint az érintett munkások és középosztálybeli­ek idézett véleményéből olyan kép tárult elém, amely az 1930-as, mélyenszántó gazdasági válság milliókra kiható szörnyű borzalmait idézte fel. Az autóiparban egyedül a General Motors, Ford, Chrysler és American Motors vállalatok 131.000 munkást bocsátottak el. Egy képen látható “ZÁR­VA” (“CLOSED”) plakát a Ford Vállalat Mahwah üzemet ábrázolja, ahol 3.732 munkást fognak elbocsátani. Az autóiparban oly kirívóan jelentkező válság mutatkozik meg a gumi, építő, szövő, cipő, acél, bútor es számos más iparban is. Ez a tény készteti a N.Y. Times riporteret, Iver Petersont, hogy április 27-i cikkében többek között ezt írja: “Boyertown, Pa.-ban a Munkaügyi Hivatal épülete előtt három háztömbnvi sorban állnak a munkanél­küliek.” Ugyanezen riportban idézi Madeline Collins, a New Orleans-i élelmiszerjegy program vezetőjét: “Nap, mint nap több és több középosztálybeli polgár, első Ízben, kérvényezi az elelmiszeijegyre való jogosultságot.” sorban Állnak Sorban allnak azonban nemcsak azok, akik elvesz­tettek munkájukat es azok, akik élelmiszerjegyre tartanak igényt, hanem azok is, akik munkát keres­nek. Milwaukee, Wisconsinban felépült a Hyatt Re­gency Szálloda. 550 személy részére nyílt meg mun­kaalkalom. Az újságban elhelyezett hirdetésre 4.500 munkát kereső jelentkezett. A kora reggeli órákban kezdtek gyülekezni a szálloda épülete előtt. John Orr, a szálloda igazgatója mondja: “Az 1930-as nagy depresszió óta nem láttám ilyen jelenetet.” Milwaukee városát úgy ismerik, mint ahol a mun­DETROIT, Mich. Április utolsó tíz napjában, 38.8 százalékkal kevesebb autót adtak el, mint a múlt ev ugyanezen időszakában. ________; . . .. . a*»****.«»« ÁLLUNK kanelküliek száma az átlagosnál alacsonyabb. Az utóbbi hónapokban azonban a sörgyárból és a ne­héz gépipari üzemekből tömegesen bocsátották el munkásokat és ez párosult az építőipar mély pangá­sával. A Business Week utolso számában közölt egy hirt arról, hogy a 1980 első három hónapjában 2.395 kisüzem ment csődbe, mely újabb százezreket tett munkanélkülivé. Kérdezheti a kedves olvasó, mi köze van mindennek az én magyarországi látogatásomhoz? Csupán az, hogy az olvasók elé tárjam a két társadalom közti különbséget. Amig az USA-ban egyre többen veszí­tik el munkájukat, addig Magyarországon komoly munkáshiany van. Bárhol jártam, bármerre tekintet­tem, feliratokat láttam, amelyek munkásokat, alkal­mazottakat keresnek. Gyárak, üzemek, közlekedési és kereskedelmi vállalatok, kórházak, biztositó in­tézetek, építőipari vállalatok, mind munkások után kutatnak. íme néhány példa: Az Április 4. Gépgyár keres lakatosokat, hegesz­tőket, technológusokat. A Semmelweis Kórház föl­vesz gyors- es gépírókat, ápolónőket. A Csecsemő­otthon keres gondozónőket, takarítónőket. A Fő­városi Szallitási Vallalat keres tűzvédelmi csoportve­zetőt. Az Állami Építőipari Vallalat munkát nyújt raktár-kiadóknak, ácsoknak. Se vége, se hossza a lapokban megjelent hirdeté­seknek, amelyek felsorolják a kinálkozó munkaal­kalmakat. MAGYARORSZÁGON CSUPÁN AZOK MUNKANÉLKÜLIEK, AKIK NEM AKARNAK DOLGOZNI. Ez, a munkanélküliség felszámolása,minden két­ségét kizáróan az uj rendszer egyik legjelentősebb vívmánya. De, mint minden rossznak van egy jó oldala, úgy ennek az ellenkezője is igaz: minden jónak van egy rossz oldala. A mai magyar fiatalok nem ismerik a munkanél­küliség fogalmát. Vagy, ha ismerik is, csupán elmé­letből, a történelemből. Miután fogalmuk sincs a munkanélküliség átkarol, nem tudják értékelni a szinte korlátlan munkaalkalmat. Nem könnyű megértetni a fiatalokkal ezt a MI­NŐSÉGI különbséget, amely megkülönbözteti egy­mástól a két társadalmi rendszert. De nem is lehetet­YOUNGSTOWN, O. Végétért a rendőrsztrájk. Négy %-os béremelést nyertek azonnal, újabb 10 %-ot októberben. Lusztig Imre Sok ezer jelentkező egy csoportja a Hyatt Regency Szálloda előtt. 4____ AMERIKAI MAGYAR SZÓ------

Next

/
Thumbnails
Contents