Amerikai Magyar Szó, 1980. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-08 / 19. szám
Thursday, May 8. 1980. BAJBAN VAGYUNK Akármerre tekintünk az USA-ban, bajokat látunk. Minden csúszik lefele. Rohanó infláció, energiaválság, leromló életszint, súlyos munkanélküliség, és a következő újabb visszaesés. Bombázottnak látszó leromlott városrészek, ahol feketék, portorikoiak, chicanók es mások milliói laknak, akik részére nincs munka, jó időkben, vagy rosszban. Es mindezek betetőzéséül, a háború egyre fenyegetőbb veszélye. Nyilvánvaló, hogy az ilyen állapot nem valamivéletlennek a következménye, hisz mindezen bajok k'ózt van Összefüggés. Kell, hogy legyen valami megoldás, de nem azok a hamis ötletek, amiket a kormány es a politikusok kínainak, mialatt minden meg rosszabb lesz, es amelyek újra meg újra a kis embereket sújtják. Meg kell találni azt a gyenge láncszemet, amelyet megragadva, az egész láncot ragadtuk meg. Ez a láncszem az USA külügyi és katonai politikája. Csak akkor tudjuk gazdasági bajainkat orvosolni, ha visszatérünk a detente, a nemzetközi enyhülés politikájához es jelentősen csökkentjük a hihetetlen méretű hadi költsegvetest.Hogy lehet gazdasági sebeinket meggyógyítani, ha a kormány az elkövetkező négy év alatt 90 milliard dollárral akarja növelni a katonai kiadásokat? Honnan kerüljön akkor a pénz egészségi ellátásra, tömegkózle- kedesre, stb.? Es honnan jöjjön az a 90 milliárd, ha nem a dolgozók bőréből, verejtékéből, miközben lemorzsolják eletszintjüket? A kormány anti-inflá- cios programja csalóka szemfényvesztés, az nem fogja az inflációt megállítani, de lenyomja az életszintet, hogy több jusson a Pentagonnak. Csak, ha visz- szájára fordítjuk a katonai- és a külpolitikát, lesz lehetséges, hogy az elnyomott és munkanélküli 50 millió kimásszon a nyomor hínárjából, csak akkor lesz lehetséges, hogy a munkásosztály és a középosztály visszatérjen a sokat hangoztatott “amerikai eletmod” szintjére. A kormány és az uralkodó körök tudják ezt nagyon jól, de őket a nép bajai nem érdeklik, őket csak a hadi szállításból eredő busás nyereség érdekli. Meg kell fordítani a külpolitika irányát is, mert a kormányzat politikája csak háborúhoz vezethez. Be akarjak vezetni ismét a fiatalok lajstromozasat háborús előkészülethez. Megszerveznek egy “Gyors Bevetési Haderőt” (Rapid Deployment Force), amit bevethetnek a Közép-Keleten, Afrikában, K'ózép-Amerikaban, akárhol. El akarjak helyezni szerte Nyugat-Európaban a Pershing-2 jelzésű rakétákat, első csapasu fegyvereket. Katonai szövetséget epitenek Kínával a Szovjetunió ellen. Feladtak az enyhülés politikáját és sutba dobták a SALT II-t. Belföldön felcsigázzák az anti-szovjet hisztériát, rágalmak és hazugságok terjesztesevel, a sajtóban es a tévén. Eltitkolják a közönség elöl a Szovjetunió beke iránti javaslatait. Le akarják törni a nép ellenkezesét az USA külországi katonai beavatkozásaival szemben. Ez a politika csak a multinacionális vállalatoknak es a Pentagonnak kedvez, nem az USA népének. Meghibbant elmék kaparintották kezükbe az ország hatalmat. Azt hiszik,ok megmenekülnek a III. világháborúból, és utána ők fogják uralni es kizsákmányolni az egesz világot. A csúfos kudarcot vallott “mentő kísérlet” csak Ízelítő, hogy mit kotyvasztanak boszorkány konyhájukban. Meg kell ragadni ezeknek a kutmérgezök- nek a kezeit! Még nincs kesón! Húzzuk meg a vészharangot. V. O. SZEREZZEN EGY ELŐFIZETŐT ".ICTUU.M.'U SORBAN Magyarországi látogatásomból visszatérve, átböngésztem a New York Times, Wall Street Journal és a Business Week távolietem alatt megjelent szamait. Megdöbbentett, amit láttam, holott távozásom előtt is voltak üzemlezárások, tömeges elbocsátások, hosszantartó sztrájkok és egv fejlődőben levő gazdasági válság egyéb tünetei. De a fent jelzett cikkekből, a mellékelt ábrákból, közgazdászok szinte egyhangú véleményéből, valamint az érintett munkások és középosztálybeliek idézett véleményéből olyan kép tárult elém, amely az 1930-as, mélyenszántó gazdasági válság milliókra kiható szörnyű borzalmait idézte fel. Az autóiparban egyedül a General Motors, Ford, Chrysler és American Motors vállalatok 131.000 munkást bocsátottak el. Egy képen látható “ZÁRVA” (“CLOSED”) plakát a Ford Vállalat Mahwah üzemet ábrázolja, ahol 3.732 munkást fognak elbocsátani. Az autóiparban oly kirívóan jelentkező válság mutatkozik meg a gumi, építő, szövő, cipő, acél, bútor es számos más iparban is. Ez a tény készteti a N.Y. Times riporteret, Iver Petersont, hogy április 27-i cikkében többek között ezt írja: “Boyertown, Pa.-ban a Munkaügyi Hivatal épülete előtt három háztömbnvi sorban állnak a munkanélküliek.” Ugyanezen riportban idézi Madeline Collins, a New Orleans-i élelmiszerjegy program vezetőjét: “Nap, mint nap több és több középosztálybeli polgár, első Ízben, kérvényezi az elelmiszeijegyre való jogosultságot.” sorban Állnak Sorban allnak azonban nemcsak azok, akik elvesztettek munkájukat es azok, akik élelmiszerjegyre tartanak igényt, hanem azok is, akik munkát keresnek. Milwaukee, Wisconsinban felépült a Hyatt Regency Szálloda. 550 személy részére nyílt meg munkaalkalom. Az újságban elhelyezett hirdetésre 4.500 munkát kereső jelentkezett. A kora reggeli órákban kezdtek gyülekezni a szálloda épülete előtt. John Orr, a szálloda igazgatója mondja: “Az 1930-as nagy depresszió óta nem láttám ilyen jelenetet.” Milwaukee városát úgy ismerik, mint ahol a munDETROIT, Mich. Április utolsó tíz napjában, 38.8 százalékkal kevesebb autót adtak el, mint a múlt ev ugyanezen időszakában. ________; . . .. . a*»****.«»« ÁLLUNK kanelküliek száma az átlagosnál alacsonyabb. Az utóbbi hónapokban azonban a sörgyárból és a nehéz gépipari üzemekből tömegesen bocsátották el munkásokat és ez párosult az építőipar mély pangásával. A Business Week utolso számában közölt egy hirt arról, hogy a 1980 első három hónapjában 2.395 kisüzem ment csődbe, mely újabb százezreket tett munkanélkülivé. Kérdezheti a kedves olvasó, mi köze van mindennek az én magyarországi látogatásomhoz? Csupán az, hogy az olvasók elé tárjam a két társadalom közti különbséget. Amig az USA-ban egyre többen veszítik el munkájukat, addig Magyarországon komoly munkáshiany van. Bárhol jártam, bármerre tekintettem, feliratokat láttam, amelyek munkásokat, alkalmazottakat keresnek. Gyárak, üzemek, közlekedési és kereskedelmi vállalatok, kórházak, biztositó intézetek, építőipari vállalatok, mind munkások után kutatnak. íme néhány példa: Az Április 4. Gépgyár keres lakatosokat, hegesztőket, technológusokat. A Semmelweis Kórház fölvesz gyors- es gépírókat, ápolónőket. A Csecsemőotthon keres gondozónőket, takarítónőket. A Fővárosi Szallitási Vallalat keres tűzvédelmi csoportvezetőt. Az Állami Építőipari Vallalat munkát nyújt raktár-kiadóknak, ácsoknak. Se vége, se hossza a lapokban megjelent hirdetéseknek, amelyek felsorolják a kinálkozó munkaalkalmakat. MAGYARORSZÁGON CSUPÁN AZOK MUNKANÉLKÜLIEK, AKIK NEM AKARNAK DOLGOZNI. Ez, a munkanélküliség felszámolása,minden kétségét kizáróan az uj rendszer egyik legjelentősebb vívmánya. De, mint minden rossznak van egy jó oldala, úgy ennek az ellenkezője is igaz: minden jónak van egy rossz oldala. A mai magyar fiatalok nem ismerik a munkanélküliség fogalmát. Vagy, ha ismerik is, csupán elméletből, a történelemből. Miután fogalmuk sincs a munkanélküliség átkarol, nem tudják értékelni a szinte korlátlan munkaalkalmat. Nem könnyű megértetni a fiatalokkal ezt a MINŐSÉGI különbséget, amely megkülönbözteti egymástól a két társadalmi rendszert. De nem is lehetetYOUNGSTOWN, O. Végétért a rendőrsztrájk. Négy %-os béremelést nyertek azonnal, újabb 10 %-ot októberben. Lusztig Imre Sok ezer jelentkező egy csoportja a Hyatt Regency Szálloda előtt. 4____ AMERIKAI MAGYAR SZÓ------