Amerikai Magyar Szó, 1980. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-01 / 18. szám

/fifEtturiSday^ May ah.iMWO. KÜLPOLITIKAI SZEMLE Hova lettek a "r szép idők"? Kanadai “Örökre eltűntek gazdasági életünk regi io nap­jai?” Ezt a vaskos betűkkel irt címet olvashattuk nemreg Kanada legnagyobb napilapjának pénzügyi oldalán, a lap elismert gazdasági rovatirójanak cik­ke fölött. Regi öreg újságolvasókat, akik átéltek legkulonbözóbb gazdasági viharokat, a harmincas evek gazdasági világválságától napjainkig, az ilyen ujsagcimek nem rendítenek meg. Akiket elképeszte­nek az ilyen hírek, azok inkább az elmúlt 20—30 ev fiatalabb nemzedéke, akik kezzel-esszel keresik meg a létük fenntartásához szükséges dollárokat. A fentemlitett cikk ilyen bevezető mondatokkal kezdi: “Felfordult a világ. Oly dolgokat latunk, amiken, mint lehetetleneken, tiz évvel ezelőtt ne­vettünk volna. Olyan dolgokat akarnak velünk elhi­tetni, amikről nemrég meg azt gondoltuk volna, hogy bomlott eszuek gondoltak Id.” Valóban a mai 20,30,40 évesek, akik egy viszony­lagos stabil gazdasági időszakot éltek át, tényleg gyakran megnevettek intő, oktato szavainkat, ami­kor — ismerve a tőkés gazdaság építményét es törté­nelmi működését — figyelmeztettünk, hogy a nap­fényes majálisnak, ha előbb nem, de utóbb böjtje is lehet. Nahát, mostmár nem karörvendve, de meggyőző­déssel mutathatunk rá, hogy amit nem hitt el ne­künk hosszabb időn át ezja fiatalabb generáció, azt most nagyuzleti gazdasági szakiró mondja. Az iro természetesen nem marxista gazdasági elmélettel magyaráz. Bonckése alatt azonban igy is felnyílnak az USA és az alárendelt Kanada gazdasági testenek sebei. A rovatiro kiinduló pontja az USA kormányá­nak legújabb antiinflációs programja, amit Kanadá­ban es mas tőkés országokban is próbálnak alkal­mazni. A program egymásra halmozódó ellentmon­dásait sorolja fel, s amit tulajdonképpen gyógyszer­nek szánnák, az gazdasági apadáshoz és visszaesés­hez fog vezetni, ami mindig a gazdasági depresszió előcsarnokába vezet. Az iró szerint ez a program a maris nyakig merült infláció közepette a munkanél­küliség nagyobb növekedéséhez, csökkenő reálke­resethez és általában a dolgozó tömegek életnívójá­nak zuhanásához vezet. Helyünk nincs rá, de szükségtelen is lenne az iró áltál felsorolt ilyen “megoldási” javaslatokat es azok ellentmondásait idézni. De a számos esztelenség kö­zül egyet kiragad, amit igy jellemez: "Carter szóta­riport. rában — és másokéban is — ilyen látható esztelenség olvasható: az áremelkedések ellen úgy kell harcolni, hogy ... emeljük az árakat! ” Az iró itt arra utal, ami a legújabb megrázkódta­tást hozta gazdasági életünkbe: a kamatlábak fele­melése, vagyis, ha az árak magasak, akkor azt úgy verjük le, hogy 18%-os kamattal terhelt kölcsön­pénzzel fizessük ki. Ugye, ez őrültségnek hangzik, pedig ez a javaslat lényégé. A válság oly mély és bo­nyolult mar, hogy csak ilyen esztelenseget tudnak orvoslásra ajánlani, vagyis a köznép egyszerűen hagy­jon fel a vásárlással. Ennek a legfrissebb élő, gyakorlati eredményé az, hogy a házhitelek (mortgage) kamatjai majdnem a bank kamatráta szintjére, csaknem 17‘á %-ra emel­kedtek. Ezt kommentálva, az említett lap első olda­lán megjelent hir igy kezdi: “A pusztitóan magas ház­hitelkamatok Kanada 15 billió dolláros házépítő ipa­rát teljes leállással fenyegeti.” Egy másik szakvéle­mény: “Az építőipar — amely közvetlen es közvet­ve legalább 500 ezer munkást foglalkoztat ország­szerte Kanadaban — csaknem a teljes csőd szélén all, mondja Kanada egyik legnagyobb epitovallalatának a vezetője.” Ontario tartományban ez év folyamán valami 140 ezer háztulajdonos házhitele kerül megújításra és további kb. 200 ezer az ország többi részében. Már felbecsülték, hogy legalább 85 ezer dolgozo csa­lád — főleg fiatalabbak — fogja elveszíteni házát, ami­kor a mostani atlag 9—11 százalékos kamatokat a kilátásba helyezett 17—18%-ra fogják felemelni. Keserű Ízelítőnek ez a néhány példa is eleg es to­vábbi hatásaira gondolva még lesújtóbb képét ka­punk. Dennis McDermott, a Canadian Labor Cong­ress közel 2 és félmillió tagságát képviselve, figyel­meztette a kormányt sürgős intézkedésre: helyezze ellenőrzés alá a bankok és házhitelek kamatratait, legalább a régi rátára visszaállítva. Rámutatott, hogy közel egy millió a munkanélküli az országban, s csak Nagy-Torontóban az epitomunkasok több, mint 50%-a munkanélküli. Hasonló a helyzet országszerte. Haladó pártok es szervezetek komoly lepeseket várnak a napokban megnyílt Trudeau-vezette uj, többségi liberális kormánytól, de azonkívül tömeg­mozgalmak máris beindultak, hogy a kormánytól kiverekedjék az enyhítő törvényhozásokat. Durovecz András A HAVANNAI ESEMENYEK HÁTTERÉBEN %............................................... A VILÁG SORJA wv 'rTvn v v m * W'ir^ w ww w VÉR ÉS HOMOK (folytatás az 1. oldalról) értesülése is — hogv a “mentési” akciónak távolabbi célkitűzései voltak. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy az amerikai hadvezetoség az elnök jóvá­hagyásával meg akarta ismételni az 1953-as puccsot, amikor sikerűit nekik felkelést szitni Teheránban, elmozdítani a Moszadik áltál vezetett népkormanyt és újra hatalomra juttatni a saht. Nem gsinálnak ab­ból titkot, hogy Teheranban es szerte Iránban ismét nagyszámban működnek CIA- ügynökök. Carter katonai akciója — néhány nappal azutan, hogy megnyugtatta a nyugat-európai szövetségese­ket arról, hogy nem fog semmilyen katonai akciót kezdeni, legalább május 26-ig — megdöbbenést kel­tett az Egyesült AHamokJjííil éppen úgy, mint sok ..e a világon. „ es kongresszus vezető tag|ai, elükön szenátorral, nem titkoljak nvugtalansagukat afölött, hogy Carter elnök nem tudatta tervéről leg­alább a vezető személyiségeket. Sokan ugv vélik, hogy az elnök megsértette az 1973-as u.n. “Hábo­rús Aktus” törvényhozást, amely kategorikusan tilt­ja amerikai katonaságnak a kongresszus beleegyezé­se nélküli akcióba vetését. Reuss képviselő felszólította az elnököt, vegye tudomásul, hogy hasznossága megszűnt Amerika szamara, tartózkodjon a további kockázatos tevé­kenységektől es jelentse be, nem jelölteti magat újra az elnökségre. Ramsey Clark, volt igazságügyminiszter az iráni kalandot törvénytelennek es erkölcstelennek minő­síti. A New York Times vezető rovatiroi, James Reston, Arthur M. Schlesinger Jr., Kennedy egy­kori tanácsadója, Stanley Hoffman, a kormányzás- tudomány professzora a Harvard egyetemen, Roger Fisher, a jogtudományok professzora ugyanott, egy­öntetűen hibáztatják az elnököt. Bar az egvseg latszata kedvéért USA külföldi szövetségesei nem Ítélik el nyíltan az iráni katonai akciót, magánúton valamennyien mélységes aggodal­muknak adtak kifejezést a roppant kockázat fölött, aminek Carter kalandjat tekintik. Egyedül az olasz kormány Ítélte el nyíltan az ak­ciót, a túszoknak katonai erőszakkal való kiszaba- ditasa kérdéseben. Az arab államok egyhangúan elitélik egy moha­medán állam szuverenitásának megsértését. A Tass szovjet hírszolgálat new yorki irodája Carter elnök ambíciójával kapcsolja össze a betörest. “Erős vezetőnek akarta magát feltüntetni, mivel ez választási év. Olyan lépést tett, amely roppant vér­ontással és a tüszők halálával végződhetett volna” — közölte a hirszolgalat. Gromiko szovjet külügyminiszter, aki Párizsban volt a katonai akció idején, kijelentette, hogy ez a lépés nem vezethetett békés megoldásra, már pedig a békés megoldás útja az, amelyen USA-nak jarnia kell. • D­Menekülnek a pénzesek GUATEMALA. Nicaragua és San Salvador után a fasiszta iga alatt nvögó' Guatemalaban is megingott a fold a nagybirtokosok, es penzerdekeltségek laba alatt. Viszik, küldik pénzűkét, vagyonukat Guatema­lából, annyira, hogy a kormány kenvtelen volt be­tiltani a dollárátutalást. HAVANNA, Az utóbbi hónapokban a kubai kor­mány szabadon bocsátott allamellenes cselekmé­nyekért elitéit számos bebortőnzóttet, ( lehetove téve valamennyiűk távozását az országból, és hozzá­kezdett a családegyesítéshez. A kubai kormány gesztusát kihasználva külső országokból bujtogatnak olyan szélsőséges akciók­ra, mint egyes havannai nagvkóvetsegekre való erő­szakos behatolás. A politikai üldözötteknek adan­dó, Latin-Amerikában hagyományos menedékjog gyakorlatával visszaélve, az elmúlt időszakban kóz- íorvényes bűnözők és megtévesztett személyek né­hány esetben behatoltak egyes nagykövetségekre. E latin-amerikai országok védelmükbe vették ezeket a személyeket és jegyzekvaltásig menő diplomáciái lépéseket tettek. Ezt nem magyarázza más, mint a Egyesült Államok uj, globális (es ennek részéként még élesebben Kuba-ellenes) politikájához való fel­zárkózás. Kuba reálisan látja a Carter-kormányzat politiká­ja miatt Kubát fenyegető veszélyt. Raul Castro ja­nuár végen egy beszedeben ezt igy fogalmazta meg: “Nem kell különösebben megmagyarázni, hogy mi­lyen kockázatot és veszélyt jelent számunkra az Egyesült Államok politikájában bekövetkezett vál­tozás; figyelembe véve az imperializmus közvetlen közelséget és a gyűlöletet, amelyet ama reakciós és agresszív körök táplálnák forradalmunk iránt, amelyek minden jel szerint most uraljak es diktál­ják az amerikai külpolitikát,” —ű ÄtaEftlKAC M AÖ VKW’Szó -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents