Amerikai Magyar Szó, 1980. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-10 / 15. szám
Thursday, April 10. 1980. 4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ "Itt az ideje".. Az IÁM — International Association of Machinists — hivatalos közleményében olvastuk: “Eladtuk a monopolistáknak’’ E fejeim alatt ott van a Fehér Ház és a Capitol — a törvényhozó testület — épülete. A lap legnagyobb része a novemberben tartandó elnökválasztás problémaival foglalkozik. Közli William Winpisinger, a szervezet országos elnökének, a tagsághoz intézett levelét. ’’Már megvásárolták a Fehér Ház jelen lakóját, aki három évvel ezelőtt mindent Ígért az ország dolgozóinak es minden Ígéretét megszegte.” “Nem vagyunk közelebb ma — Írja Winpisinger — az országos egészségügyi törvény beiktatásához, mint három évvel ezelőtt.” Ugyancsak megvásárolták a monopolisták a törvényhozó testület mindkét házát, a szenátust és a képviselöházat, annak ellenére, hogy ezt a kongresz- szust úgy tüntetik fel, mint progresszív törvényhozó testületet. Az igazság azonban az, hogy ez a kongresszus az utolsó három esztendőben egyetlen olyan törvényt nem iktatott be, amely előnyös, hasznos lett volna a dolgozók részére.” Winpisinger mindebből azt a következtetest vonja le, hogy az ország dolgozóinak több időt és erőt kell fordítania az állami választásokra, mert “ezek egyre fontosabb szerepet töltenek be.” Majd rámutat arra, hogy a nagyvállalatok, a monopóliumok egyre nagyobb Összeget költenek az állami választásokban jelöltjeik támogatasara. Sürgeti a tagokat, hogy vegyenek részt e választásokban és ne engedjek, hogy a Kereskedelmi Kamarák, az olaj vállalatok, valamint az Ország Ipari Tanácsa — National Manufacturers Association — monopolizáljak. Winpisinger szocialistának vallja magat. Aktivan részt vesz a Demokrata Szocialista Szervező Bizottságban, mint annak alelnöke. Vele együtt dolgozik e szervezetben Irving Blue- stone és Martin Gerber, az autómunkások szervezetéből, William Lucy, a AFSME — a szövetségi, állami, megyei és városi alkalmazottak szervezete — Victor Reuther, és számos más szakszervezeti vezető. A fent jelzettek több millió munkást képviselnek. Mindegyikük még a mai nap is úgy véli, hogy politikai ténykedésüket a Demokrata Part keretein belül kell végezniük. Vajon mikor jutnak majd arra a meggyőződésre, hogy elérkezett az ideje, hogv az ország munkásai felállítsak saját politikai szervezetüket, szoros kapcsolatban a mezőgazdasági munkásokkal és a középosztály haladó rétegevei? PHILADELPHIA, Pa. Az elmúlt néhány esztendőben Philadelphia és környékéről számos üzemet helyeztek át déli államokba, 145.000 munkás vesztette el igy munkáját. Ez a tény késztette a város szak- szervezeteit, hogy külön bizottságot hozzanak létre “Delaware Valley Coalition for Jobs” névén, azzal a célkitűzéssel, hogy megakadályozzak további üzemek, gyárak lezárását, áthelyezését. Vezető szerepet játszik e mozgalomban Frank Albright, a United Electrical Workers szakszervezet helyi csoportjának elnöke. Résztvesznek a mozgalomban az autó, vegyipar es számos más szakszervezet is. A helyzet megérett a harmadik párt létrehozására Teljesen uj jelenséget látunk az utóbbi hónapokban azzal kapcsolatban, hogy a szövetségi kormány egyensúlyba akarja hozni a költségvetést. Carter elnök azt óhajtja elhitetni az amerikai néppel, hogy a deficit eltörlésével hathatós lépest tett az infláció korlátozására. Segít e tévhit terjesztéseben a demokrata képviselők és szenátorok azon hajlandósága, hogy csökkentsék vagy teljesen megszüntessek a közjólétet szolgáló intézményekre, a fiatal munka- nélküliek szakképzésére, az élelmiszerjegyekre, a nagyvárosok leromlott negyedeinek felépítésére, a tömegkózlekedes modernizálásara, stb. előirányzott összegek kiutalását. A 276 demokrata képviselő közül csupán 60-80 hajlandó felvenni a harcot ezen embertelen irányzattal szemben. Demokraták és republikánusok egyöntetűen dolgoznak a szegények, .a fiatalok, az idősek, a faji kisebbségiek életszinvonalanak újabb és lényeges csökkentéséért, hogy igy mentesítsék a nagyvállalatokat a rájuk háruló adótól. Eddig a nép nagy többségé úgy tekintett a Demokrata Partra, mint amely a kis- és közepkeresetuek érdekét képviseli. Ez az egyik tévhit a magyarázata annak, hogy a szervezett munkások nagy többségé demokrata jelöltekre adta szavazatai. Ez az uj fejlemény azonban milliók szemét nyitja fel és látni fogják — amit az osztálytudatos munkások mar regen látnak, hogy nincs lényeges különbség a Republikánus és a Demokrata Partok között, Egyik sem képviseli a munkások érdekét. ANDERSON A PORONDRA LEP Nem véletlen tehát, hogy John B. Anderson, Illinois-i republikánus képviselő, aki pályázik partja elnöki jelölésére, látva, hogy nincs esélye azt elnyerni, egyre nyíltabban helyezi kilátásba, hogy mint független — harmadik — párti jelölt lép fel a választásokban. 33 államban a szavazó listára kerülhetne, s ez a 33 állam 331 Electoral College szavazattal/331 delegátussal/rendelkezik; neki csak 271 szavazatra van szükségé a jelöleshez. Kétségtelen, hogy az ország népe elegedetlen úgy a Demokrata, mint a Republikánus Párttal és a két párt vezető jelöltjeivel. A helyzet tehát tényleg megérett egy uj, egy harmadik párt létrehozására, amely a monopolisták megfékezését, a rekordprofit megadóztatását, a hadikiadások csökkentését, a nép problémainak gyakorlati megoldását tűzi ki céljául. De John B. Anderson nem egy ilyen párt jelöltje, ö, akárcsak Carter és Reagan, nem a nép, hanem a monopolisták érdekeit szolgaija. Tény az, hogy Anderson a neutron-bomba gyártására szavazott; javasolja az ötven centes adó kivetését minden gallon benzinre; o is tagja a Trilateral Bizottságnak és mindez bizonyíték arra, hogy harmadik párti jelólese nem jelentene megoldást az ország népének problémáira. Anderson jelölese csupán azt eredményezné, hogy nem Carter, hanem Reagan kerülne a Fehér Házba. Ugyanis ó'több szavazatot kapna a “liberális” demokratákból, mint a republikánusoktól. Egy monopolellenes harmadik politikai párt létrehozása a korszak legégetőbb feladata, de ezt csupán a szakszervezetek közreműködésével lehet valóra váltani. Ezért olyan fontos, hogy a szakszervezetek élére önzetlen, osztály tudatos vezetők kerüljenek. Lusztig Imre Közlekedési sztrájk New Yorkban (folytatás az adók fele): $ 3.0; gazdagok és nagyuzletek adó- kibúvóinak bezárása: $ 3.0; nagyüzletek és adómentes ingatlanok méltányos megadóztatása, valamint be nem hajtott ingatlanadók beszedese: $ 2.5; a sokat vitatott és erősen ellenzett Westway, épitöipari bonanza feladasa: $ 1.2. Mindezek összege: $ 17.7 milliárd. Tehát igenis van pénz, csak be kell hajtani onnan, ahol van. Megérthetjük a M.T.A. vonakodását, ha tisztába jövünk azzal, hogy tagjai a nagy pénzű körökből kerülnek ki, maga az elnök, Richard Ravitch, többszörös milliomos, előzőleg a H.R.H. Construction Co., az egyik legnagyobb építési vallalat, vezér- igazgatója. De a M.T.A. nem volt mindig ilyen takarékos. Csak egy példát említünk a sok közül; az R-46 tipusu földalatti kocsi alváz-esetet. 1548-t rendeltek a Pullman vállalattól, eltérve a szokásos pró bapéldány szállításától. Amikor több százat leszállítottak, azokban repedt részek voltak. Törölni kellett a rendelést, anélkül, hogy megfelelő kártérítést vetettek volna ki a Pullman vállalatra. Ez az adófizetőknek 13 millió dollárba került. A M.T.A. működését pénzügyi botrányok sora kisérte. Hangsúlyozni kell, hogy a T.W.U. követeléseihez egy feltételt kötött; az uj szerződésnek és a követelések akárcsak részleges kielégítésének a viteldij felemeléséhez való kapcsolása elfogadhatatlan. Amikor a N.Y. Transit Authorityt 1953-ban létrehozták, az alapszabályokba beleirták, hogy a közlekedési rendszernek Önfenntartónak kell lennie, holott min1. oldalról) den hozzáértő tudja, hogy az lehetetlen, az nincs igy a világ egyetlen városában sem. A közlekedési rendszer haszonélvezői a nagyuzletek, bankok, áruházak, műhelyek. Ez a rendszer szállítja a város 60. utcájától délre lévő részén dolgozók 85 %-át munkahelyére, ahol a new yorki munkahelyek fele van. A közlekedést külső, állami és szövetségi segítség nélkül nem lehet fenntartani. Elitéljük a hatóságokat, a T.A.-t és a M.T.A.-t azért is, amiért minden alkalommal az utolsó napokra halogatják a szerződési tárgyalásokat, nem pedig egy hónappal előbb kezdik meg. Ezzel provokálják a sztrájkot és a szakszervezet és a munkások ellen irányítják a közhangulatot. • Hogyan birkóznak meg a new yorkiak a közlekedési sztrájk okozta nehézségekkel? Előkerültek a biciklik, ezrével jutnak most el ilyen módon munkahelyükre. Nagyon sokan a legősibb közlekedési módot választják és, ha nem túl hosszú az ut, gyalog járnak, a Brooklyn hid reggel es este zsúfolt. Sokan autóval jamak, tarsas-módon, ezt a város bejáratánál rendőrök ellenőrzik es egyutasos kocsit nem engednek be. Koch polgármester azt tanácsolta irodáknak, hogy négy napos hetet tartsanak a sztrájk idejen. ÚJÍTSA MEG ELŐFIZETÉSÉT
