Amerikai Magyar Szó, 1980. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1980-04-03 / 14. szám

Thursday, April 3. 1980. AMERIKAI MAGYAR SZO 1980 ÁPRILIS 4 USA HA LA DC) MAGYARSÁGA SZÜLŐHAZÁNK NÉPÉNEK SZERETETT EL A felszabadulás 35. évfordulóján a haladoszelle- mú amerikai magyarság testvéri szeretettel, honfi­társi büszkeséggel, munkástarsi szolidaritással üd­vözli szülőhazánk népét. Osztják érzelmeinket — meg vagyunk győződve —az összmagyarság számot­tevő rétegei, az óhazából ideszakadt, onnan szárma­zó amerikai magyarok százezrei. Ókét is boldogsággal és megelégedéssel tölti el a tudat, hogy a magyar nép egyetemességének szá­mára megszűntek a mindennapi megélhetés gondjai, hogy nem kell többé itteni keresetük egy részét otthoni szerette a puszta megélhetés biztosítá­sára küldözgetni. Boldogoka tudatban, hogy “a szellem napvilága” ragyog ma már minden ház ablakán: hogy megnyíl­tak a tanulás, az érvényesülés lehetőségei minden fiatal számára. Boldogsággal, megelégedéssel tölt el minden be­csületes amerikai magyart az a tudat, hogy szülőha­zánkban béke, rend, nyugalom uralkodik. Hiszen, sajnos, amerre csak tekintünk a mai világban, az úgynevezett “szabad vállalkozási rendszer" országai­ban véres, tragikus forrongásoknak vagyunk tanúi. Elég, ha csak egy olyan viszonylag kicsi közép-ame­rikai államra tekintünk, mint San Salvador, ahol az idén eddig már több, mint 800 embert pusztítot­tak el a “szabad vállalkozási rendszer” végrehajtó közegei és ahol a minap lőtték agyon az oltár előtt a nép érdekében szót emelni merő Romero érseket. A nyugati világ nagy büszkeségében, Olaszország­ban, birők, államférfiak rendszeresseggel esnek ál­dozatul a múlt ádáz maradványait visszaállitani óhajtó elemek fegyvereseinek. Szerte a világon száz­milliók éheznek, pusztulnak el betegségben, tízmil­liók nyögnek a rabszolgaságot is megszégyenítő el­nyomás alatt. A felszabadulás lehetővé tette magyar népünk számára, hogy bekében, nyugalomban építhesse a jobb jövő alapjait. A felszabadulás 35. évfordulóján megilletodve emlékszünk meg a II. világháború antifasiszta koalí­ciójának hőseiről, akik szerepet játszottak szülő­hazánk felszabadításában, köztük a harcban életü­ket vesztett amerikai hősökről, épp úgy, mint a fel­szabadításban főszerepet játszó százezernyi szovjet hősi halottról. Az ő áldozatuk tette lehetővé magyar népünk felszabadulását,épp úgy, mint az egesz em­beriség megmenekülését a nácizmus igaja alól. E nevezetes évfordulón megelégedéssel vesszük tudomásul az Egyesült Államok és a Magyar Nép- köztársaság érdekeit egyaránt szolgáló es előmozdí­tó korrekt politikai es gazdasági kapcsolatokat, re­mélve azok további szilárdulását es kiterjesztését minden más szocialista államra is. * Az amerikai magyarság ezen ünnepi alkalommal, immár egy évszázadot felölelő ittléte távlatából,gon­dolhat szülőhazánk népe sorsának alakulására. Az évszázados magyar diaszpóra első harmadára vissza- tekintve,másfélmillió magyart, népünk színe virágát látjuk “kitántorogni” az Egyesült Államokba, “az ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál, ár­vaság, korai öregség” átka elöl menekülve. Legtöbb­jük abbeli reménye, hogy itt "megszedve magukat" visszatérhetnek szülőföldjükre földet vásárolni, za­vartalan életet élni, hamarosan szertefoszlott, az amerikai élet adottságai közepette. A század második harmadában, 1910 és 1945 kö­zött, magyar népünk sorstragédiája csúcspontját ér­te el két világháború vérzivatarában, melyben másik másfélmillió magyar pusztult el és melyben elpusz­tult a magyar zsidóság nagy része is. E sorozatos néptragédiák korszakait zárta le vég­érvényesen 1945 április 4-e, a régi rendszer marad­ványainak felszámolása. 1945 után a magyar nép számára megnyílt a korszak, amely után “buzgó imádság epedezett” századokon át százezrek ajakén. A béke biztosításáért, a népek közti barátság, köztük az amerikai és magyar nép jóviszonya érde­kében kifejtett munkánkkal, helytállásunkkal járul­junk hozzá ahhoz, hogy szülőhazánk népe nyugod­tan és zavartalanul folytathassa épitö munkáját, hogy fogadott hazánk népe számára is megnyíljon egy válságmentes korszak hajnala es az ut az igaz­ságosabb társadalom felé. SZILÁGYI MIKLÓS VERSE: Mikor aranyeső Kemény arcélű évek, szigorú hónapok s napok homlokán nincs öröm nagyobb: mikor aranyeső pereg a házra, a vendégvárás gyönyörű ünnepi láza. Mikor a gond sunyitva elinal, s a vendég ajtónkon köszön elégedett szavaival.

Next

/
Thumbnails
Contents