Amerikai Magyar Szó, 1980. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-13 / 11. szám

Thursday, March 13. 1980. "I! GVERIREKEK EUSZOZODR" f A huszadik századot a neves svéd publicista es közéleti személviseg, Ellen Karoline Key (1849- 1926) a századforduló évében megjelent könvvenek cimeben a gvermek évszázadának nevezte. Tisz­teletreméltó kívánság fogalmazódott meg ebben a műben: lesyen a huszadik szazad olvan, amely­ben minden gyermek szabadon kibonthatja természetadta lehetőségeit. Mi, akik terveinkben már a szazad-, illetve ezredfordulóig tekintünk elő­re, tudjuk, hosv elődeink reménvet a huszadik szá­zad még nem váltotta valóra, de bizakodással tekin­tünk a jövőbe. Sok felelős megnvilatkozás hangzott el a múlt évben a gvertnekek jelenéről és jövőjéről a világ min­den részén államfők, kormányfők, pedagógusok, pszichológusok, orvosok részéről s élénk vita kereke­dett. Hallottunk komoly és felelősségteljes megnyil­vánulásokat olyanoktól,akiknek a gyermek nevelése, gondozása, jövőjének ügye élethivatásuk. Es változás történt a kormányok nyilatkozataiban: megelége­déssel vehetjük tudomásul, hogv a volt gyarmatosí­tó országok államfőinek — akik nehánv évtizeddel ezelőtt még bizonnvai nem ismerték el az általuk is okozott es konzervált bajoknak különösen a harma­dik világban kirívóan mutatkozó jeleit — most el kellett ismerniük azt, amit Van Bőven igv fogalma­zott: "Tapasztalati tenv — ahol megsértik az emberi jogokat, ott sulvosan megsértik a gyermekek jogait is. Bizonyítják ezt az ENSZ vizsgálatai azokban az országokban, ahol az apartheid, a faji megkülönböz­tetés, a kolonializmus, a katonai junták vagy az ónkénvuralom más, embert megalázó formái érvé­nyesülnek." Ugyanúgy tapasztalati tenv, hogy ahol a gy ermekek jogai nem ervenvesulnek, ott az embe­ri jogok sem bontakozhatnak ki. Ha igaz az, hogy a történelmi haladast jól lehet merni férfi és no viszonyának alakulasan, nem ke vésbe igaz az is, hogy a gyermek mindenkori sorsa is a társadalmi fejlettség vagy fejletlenség mutatója volt. Az emberiség nagy utat tett meg attól kezdve, hogy gyermekáldozattal próbálta biztosítani a hadi sikereket, kiengesztelni a sorsot — a szép bibliai pél dazaton át, amelyben Jézus azt kéri: “Engedjetek hozzam a kisdedeket" — a francia forradalomig, amely kinyilvánította, hogy “az ember szabadnak e's egy enlő jogúnak születik és az is marad”, s ezzel egy iitt azt is, hogy a gyermekeknek is vannak jogaik ezen a világon. Am a jogok kinvilvánitása e téren sem jelentette még a gyermek valóságos boldogulá­sának biztosítását. Az emberiség hosszú, bonyolult utat tett meg, de — jóllehet ma világosabban latjuk a helyzetet, mint korábban, a gyermek a Földgolyó jelentős részén nem áldozat és nem árucikk többé, sok mindent elértünk a gyermekek boldogabb jövő­jének biztosítása terén —, ez semmiképpen nem jelenti azt, hogy a hátralevő ut kevésbé bonyolult lesz. Ezért a felelősseget, amelv a jelenben élő és az el­következő évtizedekben megszülető gyermekek sor­sáért rank nehezedik, elevenen érezzük. E felelősség egvetemessege abban van, hogy' a különböző társa­dalmi berendezkedésű országok felelős vezetőinek és népeinek, a szó valódi értelmében minden felnőtt­nek a maguk gyermekei, de a világ bármely táján élő gyermekek jelene és jövője szempontjából is mér­legelniük kell tennivalóikat. A demográfusok szá­mítása szerint földgolyónkon az ezredfordulón hat milliárd ember él majd — s ennek fele gyermek- es serdülőkorú lesz, akiknek táplálásáért és felnevelé­séért a felnőttek lesznek felelősek. Nekünk, mai és leendő felnőtteknek kell biztosítanunk, hogy min­denütt megszűnjön a nincstelenseg, az éhség es az irastudatlanság, hogy minden nép minden gyerme­ke felnőtte válhasson, es minden nép minden gyer­meke előtt megnyíljék a lehetőség ahhoz, hogy ké­pessége és tudása szerint elődeinél többet, szebbet és jobbat alkothasson. Van valami természetadta egyetemesség a gyer­meki létben, a gvermek fogalmában. Személyében minden gyermek “artatlan", nem felelős azokért a körülményekért, amelyekbe beleszületik, ugyanak­kor teljes mértekben kiszolgáltatott azoknak. S bár a természet nem méri teljes egyenlőséggel az adott­ságokat, mégis minden, szellemi és fizikai értelem­ben egészségesnek született újszülöttre egyetemesen érvényes, hogy az emberi kibontakozás lehetőségét hordozza. Csakhogy az ember már születésének pil­lanatában társadalmi lénv. Ezért bármilven csábító is a nemzetközi gyermekév ve'gével általában be­szélni a gyermekről, ónámitás és képmutatás nél­kül ezt mégsem tehetjük meg. Amikor a gyermekről beszélünk, mindig arról a társadalomról is beszelünk, amely a gyermekek jelenet es jövőjét ténylegesen meghatározza, amelv reálisan megszabja annak mér­teket, hogv a gyermekekben meglévő adottságok mennvire ervenvesülhetnek majd, hogv életük mi­lyen valóságos tartalommal telik meg. Nem lebecsülendő vivmánva korunknak, hogy a világ tulnvomo többségén elismerik a gyermekek származásra es nemre való tekintet nélküli jogát az eleire es mindarra, ami egvfelól elemi létszükséglet, másfelől — tágabb értelemben — az életet értelmes­sé es a megélésre valóban érdemessé teszi. De a jogok valóra váltásáig hosszú ut vezet, és az emberiség e téren meg sokkal adósa a gyermekeknek.. Amikor a gyermekekről szólunk, ne feledjük, hogy Gunnar Mvrdal, aki éveken at az ENSZ Gazdasági Bizottsá­gának elnöke volt, 1970-ben megjelent könyvének ezt a címet adta: Korunk kihívása: a világszegénvség; Fritz Baade pedig ezt a felszólító mondatot tette meg a gazdaságilag elmaradott országokban végzett kutatómunkáját összegező kónvve cimenek: Legyen mindenki jóllakott! Korunkat szélsőséges ellentmondások jellemzik. Az emberiség tüljutott a világűr meghóditásának el­ső lépéséin, de korántsem hódította még meg saját glóbuszát: nem tudja biztosítani a megszületők te­kintélyes hanyada életbenmaradasának elemi felté­teleit. Együtt es egyszerre hangzik a reklám: “fo­gyassz többet” és a hamis szentencia: “tűrd el, vi­seld el a nélkülözést.” A nyomor és a szegenvseg, a betegség és a korai halál éppoly egyenlőtlenül oszlik el az emberiségen belül, mint a pompa es a gazdag­ság, miközben a világ naponta egvmilliárd dollárt költ fegyverre. A nemzetközi gyermekév megkülön­böztetett kötelességünkké tette, hogv szembenéz­zünk ezekkel az ellentmondásokkal, amelyeknek létét az igazságérzet, a humánum mind nehezebben, sőt egyáltalán nem viseli el. A megélhetéshez és az emberhez méltó élethez szükséges javak ilyen szélsőségesen egyenlőtlen el­osztásáért nem a természet felelős, hanem csakis az emberiség társadalmi megosztottsága. Ezért nem térhetünk ki ezúttal sem annak a felelősségnek a hangsúlyozása elöl, amely azoknak az országoknak az uralkodó osztályait terheli, amelvek hosszú év­századokon át egész földrészek népességének kizsák­mányolásából halmoztak fel a maguk gazdagságát, s teremtettek jólétet a maguk gyermekeinek. Ezért — jóllehet társadalmi rendszertől függetlenül min­den felelős tényezőnek meg kell tennie minden le­hetőt minden gyermek életfeltételeinek es felneve­lésének biztosításáért, a különböző helyzetű gyer­mekek hátrányainak lehetséges korrigálásáért —, végső megoldást az egész világon csak a hátrány ok okainak gy ökeres megszűntetese: a szocialista fejlő­dés egyetemes elörehaladasa, s ezáltal a javaknak és értékeknek valamennyi ember érdeket szolgáló létrehozása es elosztása, igazságos felhasználasa hoz­hcit i Aczél György miniszterelnök-helyettes, Budapest. FILM A FARMEREK KÜZDELMÉRŐL North Dakota farmerjei es munkásai 1915—16 telén saját politikai pártjukat szervezték meg, ki­dobták az őket kiszipolyozó bankok, vasutvállala- tok, és gabona trösztök érdekeit védő politikusokat. Hat évig ők ültek az állami képviselöházban es olyan törvényeket hoztak, melyek megszüntették a mono­póliumok által rájuk erőszakolt magas kamatlába­kat és drága vasúti teherdijakat. Munkásvédelmi törvényt szavaztak meg es szava­zati jogot adtak a nőknek. “Nonpartisan League” szervezetük elterjedt Minnesotában, Montanaban és South Dakotában is es ebből fejlődött ki a Minneso- ta-i Farmer-Labor Party a későbbi Farmer-Labor — Democratic Party, amely nagy befolyást gyakorolt a 30-as es a 40-es evekben a Demokrata Pártra. A történelemkönyvek erről semmit nem szólnak, mert a munkásság történelmét az amerikai iskolák­ban elhallgatják. Most, hogy a nagyüzleti körök is­mét offenzívat kezdtek az amerikai tömegeknek meg egyre fokozottabb kizsákmányolásara, ideje, hogy megismerjük ezt a történelmi valóságot. Az akkori harcos farmerek utódai, nagyon kevés rendelkezésükre álló pénzzel, gyönyörű filmet ké­szítettek. Mint a “Harlan County, USA” leírta a bányászok helyzetét és mint a “Norma Rae” lefes­tette a textilmunkások küzdelmeit, ez a film az amerikai dolgozok küzdelmeit mutatja be, komor, de néha humoros, örvendeztető képekben. A farmerek egyéni, elkülönült küzdelmei lehetet­lenné teszik az egyseges harcot. De amikor az egyik beteg szomszéd termését együtt segítik behordani egy korai hóviharban, megszületik az egység közöt­tük. Amikor elkeseredetten látják az árveresen el­kótyavetyélt állatokat és szerszamokat, politikai akcióba kezdenek es pártot szerveznek a kizsákmá­nyolok ellen. A film készítői a North Dakota-i farmerek déd­unokái. Filmjük cime: “Northern Lights”. A film erőt, bizalmat ad a nézőknek, a dolgozóknak a kö­zelgő nagy küzdelmekhez. ___AMERIKAI MAGYAR SZÓ------------

Next

/
Thumbnails
Contents