Amerikai Magyar Szó, 1980. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-13 / 11. szám
Thursday, March 13. 1980. AMERIKAI MAGYAR SZO, A VILÁG SORJA KÜLPOLITIKAI SZEMLE “fütyülünk az ENsz Aknamunka Afganisztán elten HATAROZATARA” Menachem Begin, Izrael miniszterelnöke, a kormány ülésén kijelentette: “Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanacsa áltál március elsején, szombaton elfogadott határozat, amely felszólítja Izraelt az elfoglalt területeken felállított települések lerombolására, nem kötelező részünkre.” Majd igy folytatta: “Ez a kérdés élet-halál fontosságú részünkre és ezert nemcsak, hogy nem romboljuk le a már felállított településeket, de újabbakat építünk a jövőben.” Izrael népe nincs egységes állásponton ebben a kérdésben. Moshe Dayan, volt hadügyminiszter, egyike azoknak, akik ellenzik a kormány települési politikáját. Parlamenti felszólalásában ezt kérdezte: “Mit akarunk? Mi a célunk? Miért nem engedjük, hogy arabok lakhassanak a zsidó negyedekben?” BRÜSSZEL, Belgium. Az Európai Gazdasági Közösség tárgyalja a Palesztinái Felszabadító Front elismerései. Valery Giscard d’Estaing, Franciaország elnöke kozep-keleti utján három Ízben sürgette a Palesztinái nép önállósági törekvésének érvényesítései es legújabb hírek szerint elismerte a P.L, O.-t. A Német Szövetségi Köztársaság Olaszország, Belgium és Írország hasonló álláspontra helyezkedett. Hivatalos jelentések arról számolnak be, hogy Hollandia es Anglia szintén támogatja a palesztinai nép önállósági törekvését. NEW YORK,NY. Sol M. Linowitz, Carter elnök közép-keleti nagykövete ülést tart a zsidó szervezetek vezetőivel azzal a szándékkal, hogy megmagyarázza a kormány izraeli politikáját. HA AKAROM VEMHES... Néhány héttel ezelőtt külügyminisztériumunk szigorúan megrótta a sajat képviselőit, amikor azok megkérdezték, hogyan válhattunk olyan hirtelen Pakisztán vereskezü diktátorának, Ziának jóbarátai- va, hogyan Ígérhetett neki kormányunk 400 millió dolláros azonnali katonai és gazdasági segítséget. Amikor nemzetünk biztonságából van szó — hangoztatta a külügyminisztérium — akkor el kell tekintenünk az emberi jogokra vonatkozó politikánktól. A múlt heten azonban a pakisztáni kormány kijelentette, hogy nem érdeklik a további amerikai ajánlatok:- semlegesek akarnak maradni. Nos, mi volt kulugyminiszteriumunk válasza erre a nyilatkozatra? “Ziat nem szereti Pakisztán nepe. Nem is akarunk vele szoros kapcsolatba lepni!” Zia es hívei nyíltan hangoztatják, hogy 400 millió dollárral nem lehet őket megvásárolni — a mai inflációs világban! Négy billió dollárral? Esetleg. Ili külügyminiszter JERUZSÁLEM, Begin miniszterelnök Shamirt, a települési politika kiemelkedő képviselőjét nevezte ki külügyminiszternek az ót hónappal ezelőtt lemondott Dayan helyebe. Néhány héttel ezelőtt nagy feltűnést keltő interjú jelent meg a Stern c. nyugatnémet lapban egy Zia Neszri nevű afgán politikusról, az afganisztáni ellenforradalom amerikai megbízottjáról. Ezen inteiju megállapításait most csaknem 100 %- ban alátámasztotta egv másik riport, amely itt Amerikában, egv konzervatív újságban, az Allentown, Pa.-i “Call Chronicle” c. lapban jelent meg John H. Koch tollából. Kiinduló pontként itt közöljük a Stern interjú legérdekesebb részét: “Most néhány tenvt akarok közölni Önökkel, amelyeket bizonyára még nem ismernek. 1979 tavaszán egy Zia Neszri nevű afgán a pakisztáni Peshawarbol amerikai személyek meghívására New Yorkba és Washingtonba utazott. Figyeljek az időpontot : ez közvetlenül az iráni forradalom győzelme után volt! Az Egyesült Államokban találkozott Church és Javíts szenátorok munkatársaival. Ezt követően a külügyminisztériumban fogadta Ronald Lorton, a kozel-keleti osztály főnöke. Ez a Zia Neszri egy interjúban azután kijelentette, hogy azért jött az Egyesült Államokba, hogy pénzügyi, anyagi és politikai támogatást kapjon az afgán lázadok számára; sok pénzre van szüksége, fegyverek vásárlására. ni. Az 1978 áprilisi forradalom, amely néphatalmat teremtett, s megkezdte a demokratikus reformok véghezvitelét, csapást mért a korábbi tervekre. Nur Mohammed Taraki ugyanis világossá tette, hogv a népi Afganisztán az el nem kötelezettségi politikát tovább folytatja, attól magat elteríteni nem engedi, s egyben erősiti barátságát a Szovjetunióval. Ez fejeződött ki a húsz évre szóló szovjet-afgán szerződés aláirásaban is. Nem véletlen, hogv 1978 decembereben, e szerA tények es adatok, amelyek a legutóbbi fejleményeket elesebb megvilágításba helyezik, meghatározott történelmi előzményekhez kapcsolódnak. Az Afganisztánban 1978 áprilisában végbement forradalom csapást mert azokra a számításokra, amelyek ezt az országot a haladas es a szocializmus elleni aknamunka bázisául akartak felhasználni. Ez a lehetőség az amerikai stratégia kialakítóit régóta vonzotta. Hanson Baldwin, a mai amerikai hadászati gondolkodás megalapozója például még 1970-ben megjelent A holnap stratégiája cimü müvében — amely tankonw az amerikai katonai akadémián — igy irt: “Afganisztán hadászati jelentőségű ország, amely az igen fontos — Kabulból Nyugat- Pakisztan sik területeire, s onnan az indiai Pund- zsábhoz vezető — Khyber-hágót ellenőrzi. Tulajdonkeppen ütközóallomas, földrajzi kulcspozíciót foglal el Pakisztán szárnyán, az olyan sokat vitatott Jammu—Kasmír térség közelében, nem messze a vad kínai Hszincsiang tartománytol, ahol atomkiser- leti bázis, olaj es urán van.” Az Afganisztán jövőjére vonatkozó imperialista számításokat jól tükrözte egy indiszkréció következtében napvilágra került NATO-okmány, amelynek ajanlasai szerint “Afganisztánt fokozatosan Nyugat-barát vonalra lehetne állítani, anélkül, hogy formailag megszűnne el nem kötelezett ország len!*•> V" * * zödés aláírása után hívták össze az Egyesült Államokban, Annapolisban a haditengerészeti akadémia épületében a “Sea Link” fedőnevű NATO-szimpo- ziont. Ezen 270-en vettek részt: tábornokok, tengerésztisztek, diplomaták, hírszerző szolgalati emberek és egyetemi tanárok. Tanácskozásuk témája: az afganisztáni esemenyek következményei az Egyesült Államok és a NATO számára. A Washington Post tudósítója mar 1979 elejen azt jelentette, hogy a szomszédos Pakisztánban amerikai segítséggel táborokat állítanak fel az Afganisztánból érkező “menekültek” fogadásara. A pakisztáni területen a zsoldosoknak 50 támaszpontja létesült es 20 olyan tabor, ahol csupán 1979-ben 19.000 gerillát képeztek ki. Az amerikaiak által irányított és Kina által támogatott egész tevékenység azt a feltetelezest tükrözte, hogy a kívülről iránvitott diverzio es a terror fokozásával valósíthatják meg azt a célt, hogy hatalmi váltással Afganisztánt eltérítsék a társadalmi haladas, az, el nem kötelezettség, a Szovjetunióval való barátság, útjáról — s ezzel egyben megváltoztassak a stratégiai helyzetet a Szovjetunió déli határainál. Az afgán területen levő légitámaszpontok — az uj körülmények közt — megkönnyítették volna Iran légterének ellenőrzését, az esetleges hadműveleteket az olajkutak térségé ellen; az afgan hegycsúcsokon pedig újra felszereltek volna az Iránból kiebru- dalt elektronikus felderítő berendezéseket. Nem keletien, hogy még soha egyetlen NATO-tanacskoza- son sem fordítottak olyan figvelmet egy távoli zóna ügyeire, mint a legutóbbi brüsszeli külügyminiszteri értekezleten, ahol a rakétatervet is elfogadták. Úgy tűnik egvébként, hogy a napirend e két pontja között szerves kapcsolat van: mindkét pont a nemzetközi biztonság szempontjából létfontosságú stratégiai egyensúly megváltoztatásának szándékát tükrözte. Az Afganisztán elleni aknamunka szervezésekor az amerikai és a kínai politika az utóbbi időben Amin tevékenységének kóvetkezmenyeit is igyekezett felhasználni. Az Amin-féle vezetés aláásta a párt egységét, meggyengítette tömegbázisát, súlyosan megtépázta a forradalom tekintélyét; bizonvos intézkedéseivel megkönnyítette az ellenforradalom mögött állok számara az “iszlám kartva” kijátszását. Mindez nagymértékben elősegítette a külső és belső ellenforradalmi erők térnveréset es fegyveres támadásaik fokozódását. • SALISBURY, Robert Mugabe, Zimbabwe miniszterelnöke Joshua Nkomot nevezte ki belűgvminiszter- nek. .goaölnoy íticío /íio/iöj r. nadge-aóhiv k t<> o* vyt
