Amerikai Magyar Szó, 1979. július-december (33. évfolyam, 27-49. szám)
1979-12-20 / 48. szám
KARÁCSONYI ES ÚJ ÉVI ÜDVÖZLETEK Az ünnepek alkalmával szeretettel üdvözlöm a Magyar Szó szerkesztőit és külmun- katársait, valamint minden olvasóját. Szőke Pál Melvindale, Mich. * Kellemes karácsonyt es boldog uj esztendőt kívánunk rokonainknak és barátainknak, valamint a Magyar Szó olvasótáborának. Fishman Sam és Duci New York, N.Y. Kellemes ünnepeket kívánok a lap munkatársainak és minden békét szerető embernek. Kálótzy Jozsefne Cleveland, O. Kellemes karácsonyi ünnepeket es boldog uj esztendőt kívánok a Magyar Szó olvasóinak Kanadában es a U.S.-ben. Répás Mary, Chomedey-Laval, Quebec • Szeretettel üdvözlöm Austin Manót és Ernát Budapesten és boldog uj esztendőt kívánok nekik es családjuknak. Gartner Rózsi Bronx, NY • Kellemes karácsonyi ünnepeket es boldog, békés uj esztendőt kívánunk lapunk olvasóinak és barátainknak. , Takács Pál és Bözsi Cleveland, O. • Kellemes karácsonyi és boldog újévi ün- * nepeket, jó egészséget és békességet kívánunk a szerkesztőségnek és a lap olvasóinak. Szabó csalad Highland Park, Mich. • Boldog karácsonyt és békés, boldog uj evet kívánok minden jóakaratu embernek és a Magyar Szó olvasóinak. Stern Adéla Long Island City,NY. • Szeretettel üdvözlöm a Magyar Szó szerkesztőségét és olvasótáborát, kellemes karácsonyt és boldog uj esztendőt kívánok. L.Gyene Delhi, Ont. Canada AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 20. 1979. FEKETE GYULA*. fl FALUSZEPE REGENY 50. rész A Nagytanyát feloszlatták meg a báró örökösök maradék földjét is; Babonában mindenki földesgazda lett a tavaszon. (Nyoma sem volt már a báró Gyö- mörey Pál emlékét megörökítő névtábláknak, noha egyelőre uj nevet sem kapott a bábonai hosszú utca, mert a Nemzeti Bizottságban a pártok képviselői még mindig nem állapodtak meg az uj elnevezésben.) Varadi főjegyzőék Nyugatra menekültek, szintúgy a csendőrök is családostul. Veneki Gábort letették a bíróságról, és az öreg Pusztabiro lett az első ember a faluban, mint a Nemzeti Bizottság elnöke. A falubeli zsidóság mind elpusztult, csak egy terménykereskedő jött haza. Tériké, a kocsmárosné, férjével es kisfiával együtt a haláltáborban veszett s Bábona egyetlen zsidója is,a tatárbajuszu Stiller fiákeres, aki afféle parasztzsidó volt, csizmában járt, s mig a vonatra várakozott az állomás mögött, paprikás szalonnát meg fokhagymás házikolbászt eszegetett a bakon. Török Linus időközben férjhez ment, és jegyben járt a Libás-TÓth-lány is, nem várt tovább Lajcsira. Pusztabiro Erzsi úgyszintén gyűrűs menyasszony volt. Halasztják addig a lagzit, ha lehet, mig Józsit hazaengedik a fogságból, hátha együtt tarthatnak meg az esküvőjüket. Nagy K. Tóth Karcsi feleségül vette Veneki Piroskát. (Annak idején ó a csendőrökkel történt összeütközése miatt,meg a vállsérülésé miatt is kimaradt a frontra induló transzportból. Lefokozták, és másik csapattesthez osztották be, amely éppen ezen a vidéken vonult vissza. Karcsi kivetkőzött Sz. faluban s egyik régi aratójuk padlásán várta be a frontot.) Afráék fölül nem mült a gyász: odamaradt egy másik fiú is. Végeredményben a négy katonáskodó testvér közül, csak ketten kerültek haza. Margitnak fogadták éppen a köszönését, de a régi barátságot egyikük sem újította fel. (Ferust csúnyán összetörték az őrsön a csendőrök, Szépé egyik későbbi vallomása mentette meg; azt vallotta, határozottan emlékszik ra, hogy támadójának rámás csizmája volt. A csendőrök nyomban házkutatást tartottak Áfrá- éknál, de egyik fiúnak sem volt rámás csizmája. A nyomozás akkor megfeneklett, s csak újabban derült ki, hogy Kriston Gyula verte meg Szépét. O maga dicsekedett el vele; nem számit ma mar bűnnek, ha valaki a reakciós világban megverte a csendőrt.) Ferus sokat változott. Könyvekkel jön-megy, heti újságot járat, a volt Úri Kaszinóban székelő kommunista, meg parasztpárti ifjúságnak ó a közös könyvtárosa. Három fő után kapott juttatott földet az Afra család, sokat dolgoztak a nyáron, de mióta rö- videbb a nap a határban is, éjfelekig ég a lampa az istállójuk ablakában. Margit láthatja eleget a kiskonyhából, ha nem tud elaludni, mert éppen oda világit. Lassan telt az idő a faluvegi magányban. Margit nem járt sehova túl a legszükségesebben; Gulyás Petemétől tudott, amit tudott. (Tőle éppenséggel mindent megtudhatott.) Daccal viselte bélyegét. Még a Temetöszélre sem járt fel, mert első látogatása alkalmával Köteles-nagymama jóformán kizavarta botjavai az udvarról a szerzett gyerek miatt. Szamot vetett a sorssal, s lemondott mindenről, ami tisztességes lánynak vagy tisztességben megözvegyült asszonynak kijár az élettol. Amikor a gépelések után a K. Tóth Károly fogata az alsó malomból jövet sötét este megállt a kertjük végében, s Karcsi behozott neki egy zsák lisztet, nem mondta, hogy nem kell a liszt ( mert csakugyan is kellett, nagyon kellett a kenyérnek való; minden feles földbe kukoricát ültetett a nagybátyja ) . Vagy akkor, vagy később megláthatta valaki Karcsit, mert elkezdődött a faluban a pletyka, s eljutott a Vénekiék fülébe is. Nagy családi veszekedés lett ebből, Karcsi azonban — dacolva az apjával is — változatlanul eljárt Babonába minden szerda este. Szemlátomást nem volt távolabbi célja,— “Van ahogy van, de a feleségemet ne bántsa előttem senki” — mondta egy Ízben valamire, csupán úgy viselkedett,mint az, aki megteheti, hogy a felesége mellett szeretőt is tartson. Margit pedig, megvetve a világot, büszkeséggel leplezte szégyenét. “Te vagy az én vigasztalóm” — mondogatta a gögicsélő babának, pedig éppen ez a csöppség volt annyi nehéz gondjanak okozója; s órákig eljátszogatott vele. Beletörődött lassanként a sorsba, a megesett lányéba, akihez mar senki sem zörget be világoson, csak a sötétben. Mégis, amikor egy holdtalan szeptemberi este lejött hozza a postamester ( az is házas volt már, gyerekük is született azóta), nem nyitotta ki neki a kaput, büszkén hazaküldte a feleségéhez. Ezen az októberi napon — éppen szerda volt — Margit a déli szoptatás után sokáig eljátszogatott a babával. O soha sem azzal a szemmel nézte a kislányát, hogy — mint a legtöbb anya a gyerekében — önmaga vagy az apa vonásait kutassa benne, kettejük örökre összeforrt testét a testében, egybecsordult vérét a vérével. Ó annyira a sajátjának érezte a gyereket, már attól kezdve, hogy megmozdult a szive alatt, hogy eszébe sem jutott róla az apja ( feke- tehaju, fekete szemű csöppség volt, nagyanyja fajta) Gondolni sem gondolt az apjára, ha elgyőnyörkődőtl benne, amint az árokparti vadvirágról sem az jut as eszébe az embernek, hogy magról kelt. Folytatjuk Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog uj esztendőt kívánunk barátainknak es a - Magyar Szó olvasóinak. Tóth Joseph és Betty Hamilton, Ont. Canada Kellemes karácsonyt es boldog uj evet kívánok a szerkesztőségnek és a lap olvasói nak. I Biko Theresa Ormond Beach, Fla. IO ___ KARÁCSONYI ÜDVÖZLETEK