Amerikai Magyar Szó, 1979. július-december (33. évfolyam, 27-49. szám)
1979-12-20 / 48. szám
s —_____ SZÜLŐFÖLDÜNK ............................ Thursday, Dec. 20. 1979. A MAGYAR TERMÉKKÍNÁLAT Nem elég a felismerés A világpiac, az új versenytársak színrelépése gazdaságszerkezetünk átalakítási ütemének gyorsítását állítja feladatul elénk. Talán sosem volt még ilyen határozott az igény és az elhatározás a szerkezetváltozás fölgyorsítására, a továbblépés érdekében való gazdasági szelekcióra, mint napjainkban. A fejlett tőkésországokba irányuló magyar kivitelben a gép és közlekedési eszköz statisztikai rovatba még 1978 végén sem írhattunk be többet 6—7 százaléknál, viszont az anyagok és anyag jellegű cikkek tették ki a legnagyobb arányt, majd 40 százalékot, a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek pedig 30— 32 százalékot. Mindez arra mutat, hogy a magyar gazdaság viszonylag kevés olyan terméket tud felajánlani (és eladni), amely a jelentős hozzáadott érték, az élenjáró technika, az egyedien értékes szellemi megoldások miatt lenne vonzó, versenyképes. Sőt, az exportunk zömét alkotó termékeknek is egyre újabb és újabb versenytársai jelentkeznek az anyag-, illetve élőmunkaigényes, tömegtermeléssel előállított ágazatokban. A szakirodalomban az angol rövidítésből NIC — újonnan iparosodó — jelzővel illetett országok például már eddig is érzékeny pontjainkon „támadtak”, s erre méginkább számíthatunk. Ma már közhelyként hat annak említése, hogy a piaci versenyben való helytállásunk csak a termék- és termelési szerkezet határozott átalakításával, fejlesztésével javítható meg. Az ország ma minden termelési tényezőből hiányt szenved: munkaerőtartalékunk gyakorlatilag nincs, a gazdaság relatív tőkehiánnyal küzd, kitermelési lehetőségeink mind az energiahordozókat, mind más anyagokat tekintve korlátozottak. Ebben a helyzetben — némi egyszerűsítéssel — az marad számunkra, hogy ökonomikus szempontok szerint átalakítsuk, modernizáljuk gazdaságunkat. Más szóval, a nem gazdaságos, perspektívátlan ágazatokkal, iparokkal fölhagyjunk, és a fölszabaduló munkaerővel, anyagi erőforrásokkal, valamint egyéb lehetőségekkel a nemzeti jövedelmet hatékonyan gyarapító ígéretes ágazatokat támogassuk. E felismerés nem mai keletű. A hetvenes évek legelején megfogalmazta már több párthatározat is, s ezt a feladatot húzta alá 1977-ben az MSZMP KB határozata a hosszú távú külgazdasági politika és a termelési szerkezet átalakításáról. Ám mai nemzetközi gazdasági, versenypozíciónkat vizsgálva — ha mozaikszerű vázlatvonalakból is — de kiderül: nemigen elegendő az elmozdulás a termék- szerkezet átalakításában, s még kevésbé az elmaradott, versenyképtelen területek fölszámolásában. Nyitrai Ferencné államtitkár, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke október 24-én a Népszabadságban írt cikkében megállapítja: „A szelektálást nemcsak pozitív, hanem negatív értelemben is el kell végezni. El kell dönteni azt is, hogy a jelenlegi termelési szerkezetnek melyek azok az elemei, amelyeket nem célszerű tovább folytatni, mert reális mértékű ráfordításokkal sem tehetők versenyképessé.” Az ötödik ötéves terv most befejeződő évében sem állíthatjuk, hogy akárcsak nagyvonalakban is befejeztük volna a termék- és a termelés-korszerűsítés munkáját. Mi több, a szerkezeti átalakítás üteme, éppen a nemzetközi követelmények tükrében, lassúnak bizonyul. Az előrehaladás még ott is elmaradt a kívánatostól, ahol adottságaink és a követelmények félreérthetetlenül utaltak teendőinkre: az élelmiszer- gazdaságban. Tekintélyes százalékok mutatják ugyan, hogy mennyivel gyarapodott a zöldség- és gyümölcs- konzervek, a húsipari termékek, a bor és más árucikkek kivitele, azonban az értük kapott ár alakulása figyelmeztető. (Csak egyetlen példa: az egyik legutóbbi nemzetközi borversenyen Magyarország borai egy tucatnyi aranyérmet nyertek, nyugati szomszédunk, Ausztria viszont nyolcvannál is többet, noha hagyományai, termőhelyei semmivel sem indokolják ezt a különbséget.) A Schweizerische Bankgesellschaft a közelmúltban hozta nyilvánosságra kimutatását 53 ország rangsoráról, amelyet az 1978. évi bruttó nemzeti termék (GNP) alapján állított össze. Ebben a rangsorban Magyarország — az egy főre jutó 2570 dollárral — a 37. helyet kapta, s a kelet-európai KGST-országok közül egyedül Románia (44.) áll mögötte. Jól tudjuk, az ilyen rangsorok pontossága erősen vitatható, önmagukban igen kevés támpontot nyújtanak ahhoz, hogy egy gazdaság nemzetközi versenyképességét megítélhessük. Inkább az a teljesítmény minősít, amit az adott ország a nemzetközi munkamegosztásban különféle termékeivel és szolgáltatásaival produkál. Rangunk — nemzeti jövedelmünk — azáltal lehet nagyobb, kedvezőbb, ha a munkamegosztáshoz kapcsolódó perspektivikus ágazatok — az élelmiszergazdaságtól a turizmusig, a RÁBA-hátsóhídtól a bábolnai naposcsibéig, az izzólámpától a komplex egészségügyi rendszerig — magukba sűríthetik az összes lehetséges értéknövelő tényezőt. A szellemi erőforrásokat, az alapanyagokat, az emberi leleményt, szorgalmat annyit, amennyit csak lehetséges! S mindebbe beleértve a fejlesztés teljes fegyvertárát, hiszen látnunk kell: nemzetközi versenyképességünk végsősoron attól függ, haladni tudunk-e alvilággal, s hogy a szerkezeti váltás, megújítás, milyen ütemű. Hazánk az újabb középtávú tervidőszak előtt áll, s talán soha nem volt még ilyen határozott az igény és az elhatározás a szerkezetváltás fölgyorsítására, a társadalmi haladás érdekében való gazdasági szelekcióra. Ügy tűnik, ezúttal nem csupán az elhatározás, a szándék körvonalazódott, hanem létrejött a változások katalizátora — közgazdasági eszközrendszere is —: a versenyáron alapuló új termelői árrendszer, a támogatások leépítésére hivatott szabályozó- rendszer, a differenciálás elveire épülő jövedelemelosztás. S bár gondjaink sem mutatkoznak hűtlennek, a megújuló közgazdasági eszközrendszer feltétlenül meggyorsítja a kedvező irányú változásokat, végsősoron majd nemzetközi versenypozíciónk erősödését is. MATKO ISTVÁN Kiss István Kossuth-dijas, erdemes művész Tinódi Lantos Sebestyént ábrázoló szobrával gazdagodott a 700 eves Nyírbátor. A reneszánsz magyar krónikásának életnagyságu vörösrézből készült szobra a nyírbátori református templom sétányát díszíti. £#éstié$SZIVTROMBÓZIS UTÁN A szivbetegsegek súlyos formája a szivtrombózis, amely életveszéllyel jár. Ilyenkor a szív tápláló éréinek elzáródása következtében, a szívizom bizonyos részé elhal, és gyógyulása hosszabb időt vesz igénybe. • A szivtrombózis után a beteg napról napra jobban érzi magat, ot és hozzátartozóit azonban foglalkoztatja a kérdés: hogyan éljen tovább a beteg, hogyan szervezze meg életmódját es hogyan táplálkozzon. Különösen mindenkit érdekel, hogy aki ilyen súlyos betegségen megy keresztül, folytathatja-e munkáját. Sokszor ugyanis tragikusabb számára kedvenc foglalkozásától megválni, mint maga a betegség. A tapasztalat azt bizonyitja, hogy vissza lehet térni a munkához a szivtrombózis után, de csak 4—5 hónap múlva és meg akkor is igen fontos, hogy a fizikai és a pszichikai megeröltetest elkerülje á beteg. A fizikai terhelést fokozatosan kell emelni] A kórházból történt távozás utáni túlzott aktivitási vagy a gyors munkába alias komplikációkat is előidézhet. A fokozatosságban nagy szerepe lehet a gyógytornának. Hogy mennyi és milyen gyógytornát alkalmazzunk a betegnél, azt mindig a kezelőorvos állapítja meg, a beteg állapotától függően. A munkanap hosszát is szigorúan elő kell imi! Nagyon fontot az orvos által előirt étrend betartása. Ismeretes, milyen káros a túl sok étel fogyasztása. Ez nemcsak a szivet es az érrendszert terheli meg, hanem elősegíti a hízást és az érszűkület kifejlődését is. Nem véletlenül tanácsolja a bölcs közmondás: úgy egyenek, hogy amikor felkelnek az asztaltól, már a vacsorára gondoljanak. Sokkal hasznosabb gyakrabban étkezni, mint ritkábban, de sokat. Az első reggelit 8 orakor fogyasszuk, és ez tegye ki egész napi szükségletünk 30 százalékát, a második reggeli 11 órakor legyen, s a napi étkezés 20 százalékát fedezze. A napi szükséglet 35 százalékát kitevő ebédre 15 órakor kerüljön sor, vacsorára pedig 19 orakor, a napi ételmennyiség 15 százalékát fogyasszuk el. Folyadékot, beleértve a levest, a kom pótot, a tejet, naponta másfél liternyit szabad fogyasztani. A sok folyadék ugyanis mindjobban megterheli a szivet, és akkor légzési zavarok is beállhatnak. Sok dohányos van, aki szivtrombózison ment keresztül. Nyomatékosan figyelmeztetni kell őket, hogy egyszer s mindenkorra, hagyjanak fel a dohányzással! Mindenki tudja, hogy a nikotin erős méreg. A különböző szerveket, de különösen az idegrendszert kárositja, s ami a szívbetegeknél legsúlyosabban esik latba, érszűkületet idéz elő! A dohányzás nemritkán a második szivtrombozist is elősegíti. Részben hasonlót lehet mondani az alkoholról is. A klinikai gyakorlat, illetve tapasztalat bizonyitja, hogy a túlzott alkoholfogyasztás a szív tevékenységet erősen zavarja. Ezért ajánlatos az alkoholfogyasztást mérsékelni, s még tanácsosabb teljesen lemondani róla. Újítsa meg , előfizetését! LISZT FERENCNEK szobrot emelnek Szekszár- don. A zeneszerző nevét viselő társaság helyi csoportja Borsos Miklós Kossuth-dijas szobrászművészt kerte fel a mellszobor megalkotására, amelyet a megyei zeneiskola melletti téren fognak felállítani. PÜSI^ I \ HUNGARIAN BOOKS. j ] RECORDS & IRKA ' 1590 Second Ave. (82-83 Si. köri) . New York,'N. Y. 10028 — (212) 879-8893 Sokezer magyar konw, újság hanglemez, hangszalag, IKK A, COMTURIST, | TÜZEX befizetohely . . | Látogassa meg boltunkat New York- x ban a magyar negyed középén. Postán . is szállítunk a világ minden tájára. Ui magyar katalógust díjmentesen küldünk!
