Amerikai Magyar Szó, 1979. július-december (33. évfolyam, 27-49. szám)

1979-07-12 / 28. szám

Thursday, July 12. 1979. 14 Hungária TRAVEL BUREAU ‘ 1#>3 SECOND AVE., NEW YORK, N. Y. 1002« TEL.: (212) 249-9342 és 249-9363 r ' CHARTER UTAZÁS BIZALOM KÉRDÉSE ÉS Á HUNGÁRIA UTAZÁSISZAKIRODA KOMBINÁCIÓJA GARANCIA ARRA. HOGY VALÓSÁG LESZ A NYÁRRA TERVEZETT VAKÁCIÓJA 1979-PUBLIC ; HUNGÁRIA CHARTEREK MENETRENDJE: PAN AM-EL ÁTSZÁLLÁS NÉLKÜL BUDAPESTRE. Indáiéi Tartózkodási Vkm Ára New Yorkból Idd Budapestről . • • ; - i 's V s .~T" {I r | $ 439.00 F e Augusztus 02 S 439.00 ____ Z. & Július 18 5 439.00 Július 117 “ g Július 25 5 439.00 Július 24 f jr Augusztus 01 5 439.00 Július 31 S §. Augusztus 08 5 439.00 Augusztus 01 ~ K Augusztus 22 5 439.00 Augusztus 07 S B Augusztus 15 5 439.00 Augusztus 14 í | Augusztus 22 5 439.00 Augusztus 21 ‘ í Augusztus 29 5 439.00 Augusztus 28 ▼ Szept. 05á 5439.00 S z c p t. 04 -- Szept. 12 5 439.00 ROKONOK KMHOZATALA PAN ANM átnaállé» nélkül NnwYoHtkm. Buáspulzn lét New Yorkból \ !j • E JT Július 17 5 439.00 Július. 24 5 439.00 | Július 3 1 5 439.00 * Augusztus 07 5 439.00 Augusztus 08 5 fc Augusztus 14 5 439.00 Augusztus 15 | g Augusztus 21 $439.00 Augusztus 22 & Augusztus 28 8439.00 Augusztus 2? . . ' £ Szept. 04 5 439.00 •&*!*• 05 . Szept. 15 5 439.00 Efjrtwtl (one way) ágaink ára mlmikd* Irányban csak $ 249.00 . PLUSZ ADÓ S 5.00. Meatknfekor nartiycnUot S 150.00 ctifcg isükséges ‘ SIESSEN, NEHOGY LEKÉSSEN 1979 LEGJÖBB ÉS LEGOLCSÓBB UTAZÁSÁRÓLi EGYÉNI UTAZÁSOK BEL- ÉS KÜLFÖLDRE EGÉSZ ÉVEN ÁT. VÍZUMOK BESZERZÉSE • HOTELPOGLALÁS •AUTÓBÉRLÉS IKKA TŰZEX __________________COMTUR1ST AMERIKAI MAGYAR SZÓ FEKETE GYULA: flFALU SZÉPÉ REGÉNY 30. rész. — Nem lesz ennek jo vege, meglássátok! — kezdte rögtön, es a hangja elfúlt a köhögéstől. (A menye újságolta el, a templomból jövet, hogy Margit ka­ronfogva sétál egy csendőrrel.) — Hogy nevelt tége­det anyád, te! Való ez egy jánynak, igy bánni a régi udvallóval, mer nem ül a szoknyáján, mér katona? Ki tanitott erre, te! Nem szerette a Margit anyjat. Annak idején ö egy falubeli lányt szánt volna kisebbik fiának, Imrének. Amellett túlságosán beleélte mar magát, Hogy uno­kája révén rokonságba kerül a hires alvégesi K. Tóth familiaval. Margit számított rá, hogy nagyanyja elégedetlen lesz a hirtelen vőlegénnyel. Mar csak azért is, mert nem kérték ki előre a tanácsát; Köteles nagymama természeténél fogva, mindent ellenzett, ami nem az ő akarata szerint vagy beleegyezésével történik. Mar­git nem is a vőlegénnyel kezdte, hanem a nagyma­ma legérzékenyebb oldalán a hiúságán: a Karcsi any­ja még a köszönését sem fogadja; nincs annak sem­mi értelme — “Mégha lett volna is belőle valami csak­ugyan” —, hogy olyan anyóssal éljen egy fedél alatt, aki görcsöt talál a kákán is, s előbb-utóbb elmarná a háztól. “Az én Istenem büntesse meg” — sóhajtott a nagymama, és valóban benne rekedt a dorgálás. (Kris- ton Mariska az o lánya is lehetett volna, mivel legény­korában az apja Kriston Lajos, sokáig ö utána járt. De o Köteles Lajost szerette, mert különb legény volt mindenfeléképpen Kriston Lajosnál, s bizonyo­san többre is viszi, ha az első világháborúban oda nem marad.) Margit ezután a csendőrről beszélt, hogy ez rög­tön megkérte, meg a héten megveszi a gyűrűt, a lag- zit pedig novemberre tervezi. Beszámolt a minden­fele fizetésekről, s arról is, hogy októberben még elő­léptetik, őrmesternek. — Meg az is, nagymama — tette hozzá —, hogy re­formátus. — Hat szóval református — bólintott az Öregasz- szony, mar egy kis belenyugvással. Odaadta a gom- botástálat Margitnak. — Csipkedjed csak, megint reszket a rossz kezem. Botjára támaszkodva, nehézkesen felállt, s a tűz­helyhez topogott. Remegett a kezeben a fedő, ahogy megemelte. — Nem kéne ebbe ennyi zödcség, Zsófi, legalább egy begre vizet öntsél még hozzá — mondta a me­nyének, aki maga is idősebb asszony volt már. Szó nélkül hagyta anyósa gáncsoskodását, úgy látszott, elereszti a füle mellett, de később löttyintett egy kis vizet a bögre aljából a fazékba. Az öreg Kötelesne az asztalra kapaszkodva, han­gosan töprengett. — így van e, lássátok. Megmeg a nyugdíj. így volt e mindig, a paraszt megszakadt, a marha, az állami ember meg urasan élt, az csak parancsolt, meg ke­reste a nagy penzeket. Hat református, szóval. Margit náluk maradt ebedre, de utána nem idő­zött sokáig. Elindult még a délutáni harangszó előtt. Kevesen jártak ilyenkor az utcán, nem is találkozott közelebbi ismerőssel. Megkönnyebbült ettől, hogy nem kell leállnia senkivel, es kitenni magát a kiván- csiskodasnak. (Török Linusnak is csak épp odasug- ta a templomból' kijövet, hogy az a múlt vasárnapi csendőr megkérte a kezét.) Mar messziről észrevette, hogy Pusztabiroek ud­varán az egesz csalad a kis ház elé gyűlt; Pusztabiro- ne a tornác oszlopához támaszkodva sirdogál, Józsi meg utrakészen cigarettázik. Hátat fordított az ut­cának Józsi, amikor Őt meglátta, es-a többiek is csak immel-ammal fogadták a köszönését. “Persze, a csendőr miatt — gondolta Margit bo- szusan — Nagyon erdekel. Lehet, éppen a mi csen­dőrünk büntette meg a múltkor...” Ebben a pillanatban fordult ki a közből Ferus. Majdnem egymásba ütköztek, ahogy a fiú előbuk­kant a sarki bodzafa mogul, megtomött, vászon ál­tal vet övei a vállán. Margitot olyan váratlanul érte a találkozás, hogy az arcából minden vére kifutott. Falfehéren tett még egy tétova lépést, s megállt, anélkül, hogy meg­gondolta volna. . Ferus is megállt, bar konok arckifejezése, azt mutatta, hogy el akar menni mellette. Szótlanul álltak szemközt egy hosszú pillanatig. — Jaj, de megijesztettél — mondta küszködve Margit. Csakugyan olyasmit erzett az első pillanat­ban, mint amikor nagyon megijed valamitől az em­ber. Most pedig azt érezte, hogy minden vére vissza­tódul az arcába, egész megriadt testéből, meg a lá­bából is. Tehetetlenül állt, elernyedt, elzsibbadt a lába, és fellángolt az arca. — Hát vege a szabadságnak? — kérdezte idegen hangon. — Vége. Hal’ Istennek, vége. — A fiú arcáról nem oldódott a konokság. — Talán meg örülsz is? Ferus rápillantott, majd elnézett a távolba. Nem válaszolt. Gólyák keringtek a vályoggödör felett. Megint hallgattak, s kerülték egymás tekintetét. Margit nem értette, miért áll ö itt a sarkon Afra Fe- russal, mi az az esztelen lüktetés a testében, s egyál­talán: hogy mi történik vele. Kínlódva mondta ki: — Isten veled Ferus.... Isten áldjon meg. A fiú nem nézett rá. — Téged is, Margit, áldjon meg az Isten. Legyél csak te boldog. Mindenki úgy boldogul, ahogy tud. Kézfogás nélkül váltak el, egy felszeg bólintással. “Szegény Ferus, rosszul esett őneki — gondolta Margit, rögtön, ahogy elfordult a közbe — Azt hiszi szegény feje, hogy én lenézem, vagy valami. Hiába, a fiú mind ilyen, mind bolond. Nem lássák be, hogy csak egyhez mehet hozzá az ember...” “De hogy ram ijesztett, majdnem ó’sszerogytam az ijedtségtől” — jutott az eszébe. Az Afráék kapujából csak most indult befelé a Ferus anyja, a sógorasszonya,meg a legidősebb báty­ja. Négy fiút vittek el katonának, csak kettő maradt itthon. Az egyik, aki itthon maradt, tüdóbajos, ez pedig — a legidősebb, Karoly, — nyomorék a fella- bara. Legény korában Gunár-TÓthnál szolgált, s a labafejet eltaposta a traktor. (Folytatjuk) «* y f Ha On csak most kezdte olvasni a “Falu szeoe’-t es óhajtaná a regény eddigi részleteit is elolvas- ni, tudasson bennünket es mi szívesen megküld­jük az elázó kozleme'nyeket. JNEWYORKI MAGYAR HENTES} JOS. MERTL FORK STORE INC. 1508 Second Ave., New York, NY. 10021 #78. ás 79. utcák között. — Telefon: RH: 4-8292 FRISS HÚS, HURKA ÉS FELVÁGOTTAK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents