Amerikai Magyar Szó, 1979. július-december (33. évfolyam, 27-49. szám)
1979-11-29 / 45. szám
Thursday, Nov. 29. 1979. It. . AMERIKAI MAGYAR szó, "NEM TŰRÜNK ZŰRZAUART" Londonból erkezo jelentések arra engednek következtetni, hogy remény van a Zimbabwe-Rhode- sia kérdésben egyezményre jutni a három tárgyaló fél között. Anglia, Abel T. Muzorewa kormánya es a Hazafias Front két képviselője a választást megelőző átmeneti időszak részleteiről tárgyalnak és ha e kérdésben is egységes állaspontra tudnak jutni, akkor békés módon megoldódik Zimbabwe-Rhodésia jövője. / . Békés módón ? Fennáll a lehetőség, hogy a Zimbabwe-Rhodésia-i választások eredményeként a Hazafias Front jelöltjei kapjak a többséget. Del-Afrika miniszterelnöke és külügyminisztere, P.W. Botha, illetve Roelof F. Botha azonos nyilatkozatot adtak ki, melyben leszögezik, hogy “Zimbabwe -Rhodésia fontos északi szomszédunk es nem tűrhetünk zűrzavart e térségben, mert az kihat a mi biztonságunkra. Ezért ba - rátsagosan figyelmeztetjük, hogy ha külföldi erők kerülnének Zimbabwe-Rhodésiában hatalomra, mi tudjuk, mitévők legyünk sajat érdekünk védelmében.” Általánosan tudott tény az, hogy a dél-afrikai seregek betörtek Angola területére, amikor ezen országban a népi erők vették at a hatalmat. A feher fajgyűlölő kormány szószólói fenyegetésére a Hazafias Front képviselői megadtak a kellő választ: “Ha Dél-Afrika kormánya fegyveres erővel próbálná megakadályozni Zimbabwe-Rhodésia népe akaratának érvényesítését, mi tudjuk, kihez kell fordulnunk segítségért e terv megakadályozására.” GROMYKO BONNBAN BONN, Andrei Gromyko, szovjet külügyminiszter három napi madridi látogatását követően Bonnba, a Nemet Szövetségi Köztársaság fővárosába érkezett, ahol szinten három napot tölt. Tárgyal Schmidt kancellárral es Dietrich Genscher külügyminiszterrel. Gromyko nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy ha a NSZK beleegyezik a Pershing középtávú amerikai raketak csatasorba állításába, akkor a Szovjetunió kénytelen lesz ellenlépéseket foganatosítani, ami lehetetlenné teszi a felek közti tárgyalásokat a fegyverkezes korlátozására. Ismetelten javasolta, hogy a NATO es a Varsói Szerződés államai tárgyaljanak a szovjet javaslatról, mielőtt a NATO elfogadná az USA Pershing rakétáit. NEWYORKI MAGYAR HENTES TIBOR’S MEAT SPECIALTIES (formerly MERTL PORK STORE) i 1508 Second Ave., New York, NY. 10021 A. 78. it 79. utcák között. — Telafon: RH: 4-8292 . . FRISS HUS, HURKA £S FELVÁGOTTAK €V€NT€ TIZ (BILLIÓ ffllßCR HAL €H€A A VILAGOA 1970-ben 15 millió tonna volt a fejlődő országok gabonahiánya, ma 80 millió. Ot év múlva ez 94 millióra növekszik. Es az ezredfordulóra? A FÖLD DRÁMÁJA A római agrárreform-konferencia drámai felhívással fordult az emberiséghez. Az ENSZ-szervezet tanácskozása első ízben mondta ki nyíltan: a termőföld egyenlőtlen elosztása és a falusi tömegek el- nyomottsága a fő oka a fejlődő országok éhezese- nek, szegénységének, munkanélküliségének. A harmadik világ legtöbb országának a földbirtok jelenti a hatalmat, a befolyást: legtöbbször maguk a földbirtokosok vagy a tőlük függő emberek az ország vezetői. Tőlük aligha várható, hogy önként osszák széjjel földjeiket. A folyamat jelenleg ennek éppen az ellenkezője: a gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények egyre szegényebbekké válnak. Indiában például a falusi lakosság 4 százaléka még ma is a földterület 30 százalékát birtokolja. Bangladesben 11 százalék kezében van a földterület több,mint a fele. A legszembetűnőbb a földterület elosztásának aránytalansága Latin-Amerikában. Ott 7 százalék birtokolja a termőterület 93 százalékát. Ilyenformán nem csoda, hogy a lakosság legszegényebb 40 százaléka a nemzeti jövedelemből csak 7—12 százalékban részesedik, a leggazdagabb öt százaléknak pedig 30 százalék jut. Afrika és Ázsia népességének 75—85 százaléka falun él, főfoglalkozása a mezőgazdaság. De egyre nő a fóldnélküliek es törpebirtokosok száma. A FAO már húsz éve felhívta a világ figyelmét: a földterületek harminckilenc százaléka egy hektáron aluli — ez három százaléka a termőföldnek. Ugyanakkor három százalék rendelkezik a szántóföldek felével. Ázsiában — a legújabb statisztika szerint — a falusi lakosság harminc százaléka földnel- küli. Segélyekkel nem lehet megoldani a fejlődő országok élelmezési gondjait, legfeljebb átmenetileg enyhítő a helyzet. A földterület igazságos elosztásán kívül arra is szükség van, hogy a parasztok megfelelő áron értékesíthessék terményeiket. A nemzetközi agrármonopóliumok árpolitikája pedig arra törekszik, hogy tartósítsa a szegénységet. A termelőket monokultúrára — tea-, paradicsomvagy akár virágtermesztésre — ösztönzi, hogy igy biztosítsa az alapvető élelmiszerek importját. JOSZÁNDEKU AJÁNLÁSOK A REFORMOKRA A római konferencia ajánlásai arra irányulnak, hogy növeljék a parasztok árbevételét. Ez siettetné a fogyasztópiac, a belső ipar kialakulását. Az ipar munkaalkalmat teremtene, s ez is csökkentené a városi és falusi szegénység nyomorát. Persze, “teljességgel elképzelhetetlenek a mezőgazdasági fejlődéshez szükséges reformok és beruházások a fejlett országok nagyarányú segítsége nélkül” — állapította meg Herman Santa Cruz, a konferencia főtitkára. ^ Gáti István az aszály Áldozata a szahel övezetben Minden esztendőben tízmillió ember hal éhen Öt evvel ezelőtt a római világélelmezési konferencia célul tűzte ki: 1985-ig kell érni, hogy földünkön senki se éhezzék. Az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezete, a FAO most véget ért újabb római tanácskozása a mezőgazdasági termelés és az agrárreform összefüggéséről azonban kénytelen volt megállapítani: a helyzet ma ebben a tekintetben rosz- szabb, mint öt évvel ezelőtt. “ABSZOLÚTAK” ES “REMÉNYTELENEK” A fejlődő országok lakosai közül több, mint egy- milliárdnak az évi jövedelme nem éri el a 70—80 dollárt, több mint félmiUiárdnak pedig évente mindössze évi 40—50 dollárból kell tengetnie életét. Az ILO, az ENSZ nemzetközi munkaügyi szervezete az előbbieket abszolút, az utóbbiakat reménytelenül szegényeknek nevezi. Minden esztendőben több, mint tízmillió ember hal éhen — nem azért, mert a Földön nincs elég ennivaló, hanem, mert szegénységéből nem telik ételre. A FAO előrejelzése szerint az idén 1.1 milliárd tonna gabonatermésre számíthat a világ. Ez hat százalékkal kevesebb a tavalyinál. Huszonnyolc fejlődő országot fenyeget az éhínség, ugyanúgy, mint 1973—74-ben. Nem azért, mert nincs elég gabona, hanem mert szegények, mert nem tudják megfizetni, így válik az éhség szociális és politikai problémává. Ott a legnagyobb a népszaporulat, ahollegnagyobb a nélkülözés. Az elmúlt húsz év alatt az abszolút szegények száma megkétszereződött. Nyomoruk azonban harom-négyszeresere nőtt. Ez a helyzet hihetetlen veszélyeket rejt magában elviselhetetlenné növelheti a feszültséget. Az emberiség fele (több mint kétmilliárd) azonban a fejlődő országokban — városokba vándorlás ellenére — falvakban él. Többségük éhezik, beteg, földnélküli és munkanélküli. Imi-olvasni nem tudnak, nincs tető a fejük fölött, ruházatuk rongyokból áll. Mintegy 1.8 milliárd ember él számunkra elképzelhetetlen viszonyok között. OBiZÜC - UILflQ
