Amerikai Magyar Szó, 1979. július-december (33. évfolyam, 27-49. szám)

1979-09-27 / 36. szám

Thursday, Sept. 27. 1979.

IO

AMERIKAI MAGYAR SZO

tem én most?... — olyan daccal indult kaput nyitni, mintha a sötétség zugaiból őket lesfie az egész Babona.

— Hat maga? — kérdezte rögtön.

Szépé megcsókolta a száján.

— Nem jöhetek hónap... — mondta, s kijavította magat: —... holnapra be kell mennem a szakaszhoz, úgy néz ki, megjött az előléptetés. Gondoltam, megcserélem a szolgalatot, leszaladok máma. Ki tudja, mikor szabadulok holnap.

Margit a belső szobába vezette. Osszekapkodta a szethagyott holmit, besötétitett, s meggyujtotta a lámpát. A tisztaszobat újabban nagyon kímélték — Margit meg a papucsát is levetette, ha belepett —, hogy a pokrócok, térítők, függönyök kitartsanak mosás nélkül a lagziig.

— Édesanyám még oda van nagyanyámnál — mondta.

— A temetőszélen.

— Nem. Köteles nagymamánál. Nagyanyamnal, az ö anyjánál.

— Hát akkor... Szépé most ocsúdott — ... egyedül van?

Margit az ágy végebe gyűrte az összekapott ruhadarabokat s megigazgatta az ágyat.

— Meg a tehén,meg a disznó, meg mindeniigy vagyok én egyedül.

— Aztán nem fel egyedül? — Szépé megcsipkedte a bajuszát, s legényes huncutsággal mosolygott.

— Én csak nem félek! Csendőr vigyáz énrám — nevetett Margit, s kiszaladt a szobából.

A macska a kemence padkán a zsetamak támaszkodva lefetyelt.

— Sicc, te! A fene ett vona meg — kiáltott rá, s leszűrte a tejet. Nem gyújtott lámpát a kiskonyhában csak a sötétben tapqgatta ki a pogácsatálat a stelá- zsin. Az apjanak sütötték a pogácsát bevonulásra, maradt belőle egy tányérra való. Ledobta a viselős szoknyát is, melyet az itthoni piszkos munkákhoz szokott magára kapni. A papucsát csak gyufavilágnál lelte meg. Jo hűvös volt,amint belelépett, kellemes érzés zsiborgott végig a lábán.

“Patrenc a lábam — gondolta —, megláthassa ez most. Ilyen lábbal nem állíthatok be hozzá.” ■

Kiszaladt a vályúhoz.

Sötét volt már, alig derengett a falu felett az ég. Alkonyat óta egészen beborult. Körös-körül szél zúgatta a fákat, melyeken sóhajtva nyöszörgött a kutgém. Hulló falevelek kavarogtak láthatatlanul s az arcába csapkodtak, mint riadt éjjeli lepkék.

Fázott, reszketett, de ez a reszketés nem a fázás- tól volt; belül a bőre alatt futkosott a testében. Lágyan pocsogott a hideg viz, a combja fehéren világított, mintha a sötétben saját fénye volna.

Eszebe jutott a valyoggödör.

“Én nem gondolkozók többet. Ha az ember elszánta magát valamire, akkor ne másvalamin évód- jön folyton. Hanem vessen véget minden másnak, akkor nem lesz min gondolkozni. Nekem épp elegem volt a gondolkozásból. Ugyan hova tehette é- desanyam a murcit. Nem láttam a kiskonyhában sehol."

Megtorólte a lábát a rossz szoknyába, s beszaladt a tányér pogácsával. Szépe az asztalnál ült,cigarettázott. Lecsatolt kardja egy üres szék karjaira akasztva függött, a derékszíjjal együtt.

— Hát berántottak az öreget — mondta.

— Be. — Margit a leoldott kardra nezett, s onnan

a csendőr kigombolt zubbonyára. — Várjon már, hoznék en magának egy kis idei kóstolót, ha meglelném... — A kiszűrődő lámpavilágánál kereskedett a pitvarban, s a kredencen megtalálta a borosúveget. Hozott poharat is — zavaros még, de csak igyon, ha jólesik. (Folytatjuk)

Altatóbbal való mérgezéseb

HOGYAN SEGÍTHETÜNK AZ ÁLMATLANSÁGON, IDEGFESZÜLTSÉGEN, „FELHANGOLT” ÁLLAPOTON ALTATÓSZER SZEDÉS!} NÉLKÜL?

Az orvostudomány ismeri a „felhangolt” állapot vegyi-fizikai alapjait, azt, hogy ilyenkor a mellékvese növeli az adrenalin és a kortiko- idok termelését. Azt is tudjuk, ha valaki kor- tizont szed reumás vagy valamilyen allergiás megbetegedés miatt, gyakran panaszkodik álmatlanságra. Ezek a belső „mérgek”, az adrenalin és a kortizon, a „félelem és a harc” hormonjai, egyes esetekben az életünket menthetik meg, tehát szükségesek, de nem feltétlenül szükséges, hogy nap mint nap „felhangoljuk” magunkat munkahelyünkön vagy családi körünkben. Ugyanis a „felhangolt” állapot hormonjai nemcsak álmatlanságot, hanem fekélyt, vérnyomást, érbetegségeket, cukorbetegséget, szívinfarktust, ízületi gyulladást is okozhatnak.

Hogyan kell lecsillapodnunk? Az egyszerű pihenés semmit sem segít a bajon. Mindenki tudja, milyen sok bajt tud okozni a gond (a fent felsorolt betegségeket) és azt is, hogy semmit sem használ, ha azt mondjuk a gondterhelt embernek: „Ne törődjék a gondjaival!” — úgysem tudja megfogadni a tanácsot. Találni kell valamit, amit a terhes gondolatok helyébe lehet illeszteni, hogy elűzze azokat. Ez az úgynevezett „átváltás”. Ugyanis ismert dolog, hogy a frissen tanult dolgok elfoglalják a régen tanult dolgok helyét, az újabb gondolatok

Minden rossz érzés egyszerre lépte meg: a kietlen egyedüllét az üres vidékén, s az a hirtelen sejtés: milyen iszonyatosan hosszú idő még az az egy hónap, idegenek s ellenségek közt kivárni, mignoi sorsa vég - legesen el nem dől; amikor majd semmi sem marad meg benne a lányból, “es nem lesz min gondolkozni tovább.” Fázott is, remegett az egesz teste, s összekocogtak a fogai. Felfogta a kötényét s kigázolt a szarazra, olyan vigyázatlanul, hogy egy éles torzsa veresre sebezte a lábát.

*

Elvégezte ugy-ahogy az esti munkákat; sietett, hogy túlessen rajtuk, mielőtt besótétedik. Megitatta a lovakat, s a vödör aljából, a maradék vízzel lemosta a tehén tőgyét. Duzzadt volt a tőgye, és fájhatott is neki, mert emelgette a lábát.

Nem birt hozzáülni a fejeshez, mert a tehén nem állt meg; rúgott, farolt, csapkodott a farkával. Pedig alig ért hozza a feszes togyhoz, magától csöppent belőle a tej.

események a régiekét.

Egy nehéz nap után az egyik ember úgy alszik, mintha lebunkózták volna, a másik pedig álmatlanul forog reggelig. Az álmatlanságot a tartós feszültség, a befejezetlen munka okozza. A sikerrel elvégzett munka jó alvást készít elő számunkra. Ebből az következik, hogy nappal kell előkészíteni a nyugalmas éjszakát. Napközben ne engedjük magunkat jobban „felhangolódni”, mint amennyire szükséges, és főleg ne a délutáni órákban, mert a „félelem és a harc” hormonjai riadóállapotban tartanak bennünket egész éjszaka. Ha túl sok ilyen hormon kering az ereinkben, nem tudunk elaludni.

Vigyáznunk kell, hogy ne dolgoztassuk túl a szervezetünket (lelkünket vagy a testünket). Ha nem tudunk megbirkózni egy feladattal, akkor pár órán át mással kell foglalkoznunk (átváltás), mert ha egyszer már „kátyúba” kerültünk, nem fogunk kijutni belőle, és lelkünk kerekei egész éjszaka forognak benne.

Szervezetünk megköveteli a változatosságot, és a testünknek vagy a lelkűnknek ne mindig ugyanazt a részét használjuk, mert ez maga kiváltja védekező berendezésünk „riadóállapotát”, így a velejáró bajokat is (álmatlanság, stresszmegbetegedések). Ilyen általános riadóállapot következménye lehet egy nehéz vacsorának, italnak, izgalomnak, ezért ügyeljünk ezekre is.

Dr. GORDOS Illés aneszteziológus szakorvos

— Bolond vagy Zsemlye, hát teneked is csak jobb lenne, te is megkönnyebbednel — mondta a tehennek s megpróbálta félkézzel fejni, a másikkal meg alatar- totta a zsetárt. Sokáig küszködött igy,végül is a tehén megnyugodott és állta a fejést.

“Látod — gondolta Margit - ugye, hogy megköny- nyebbültél, Te is úgy vagy vele, mint sok ember; nem. azt teszi, ami javára valna, hanem azt, amit nem kene. De én nem bánom, mondjon ki mit akar, engem nem fog az irigység.”

Éppen szűrte a tejet, s zörgettek a kapun.

“Teremtő Isten — rettent meg —, ki lehet az ilyenkor?”

Szepere nem is gondolt, mert o szolgálatos volt ma este. Az anyja is úgy számította ki, hogy másnapra, amikor a vőlegénynek szabad esteje lesz, mindenképpen hazaér sötétedésig.

Szinte megkönnyebbült, amint a kapufélfa mögött megpülantottá a felsöteten át is ismerős kakastoll- bokrétát. Egy villanásnyi kétség után — beengedheFEKETE GYULA:

fl FALU SZÉPÉ

REGÉNY

38. rész