Amerikai Magyar Szó, 1979. július-december (33. évfolyam, 27-49. szám)
1979-09-27 / 36. szám
Thursday, Sept. 27. 1979. AMERIKAI MAGYAR SZO Politikai szemle AZ "AMERIKAI ABRAND” t f Ritkán v'alik valóra az “Amerikai Abrand,” az Amerikáról szőtt álomkép. Ez az az álomkép, amelyről álmodozott Európa minden szegény országában minden nyomorúsággal küszködő munkás es paraszt, és reményét vesztett sok fiatal. Amerika, a “korlátlan lehetőségek” hazája, ahol mindenkiből lehet milliomos, ahol a falevelek is aranyból vannak, csak le kell szakítani! Ebben a képben nem lehetett látni az ezer meg ezer bányászt, vaskohomunkast, a vasutakat epitö vándorló napszámost, stb., stb., akik megerőltető munkájuk és üzemi betegségek miatt korán elhaltak, és gyermekeikre nem hagytak mást, mint egy megüresedett munkahelyet. A hír szárnyaira, az álomképbe csak az a nagyon kévés került, akinek szerencséje volt (vagy aki nagyot tudott hazudni). Most megjelent a Carnegie Council on Children részére készült tanulmány “Small Futures: Children, Inequality and the Limits of Liberal Reform” cim- mel; Írója Richard H. de Lone (Harcourt, Brace Jovanovich kiadó, $ 12.95). A tanulmány megállapítja, hogy az Amerikai Ábránd (American Dream ), miszerint képességgel, iskolázottsággal es kémény munkával feljebb lehet jutni a társadalmi létrán, nem több, mint ábránd, csak álom. “Gazdagnak, vagy szegénynek születni még nem biztosítja, hogy az marad felnőtt korában is, de nagyon valószínűvé teszi. A szegények gyermekeinek még távolról sincsenek meg azok a lehetőségei, mint a gazdagokéinak a gazdasági biztonság eleresehez,” — mondja a tanulmány. Osztály, a faj es a nem a legfontosabb körülmények a jövő meghatározásában, nem pedig a rendületlen amerikai kettős: verejtek es ihlettse’g. A tanulmány elesen biralja az utolsó 150 ev társadalmi reformprogramjait; azok nem hoztak meg a kívánt eredményt. A megoldást a szerző olyan politikailag nem népszerű programokban latja, amelyek csökkentik az osztályok közötti különbséget. Ezek közé tartozik a teljes alkalmazottság, gazdasági fejlesztési célkitűzések, es erőteljesen támogatott megerősítő tettek, “affirmative action.” A tanulmány adatokkal szolgál megállapításai bizonyságára: Az amerikai családok felső ötödének jövedelme 40 %-a az összes családi jövedelemnek, mig a legalsó ötöd jövedelme annak csak 5-6 %-a. A legfelső családok 4 %-a birtokolja a személyes vagyonok 37 %-át. Meg ha a képesség mértékéi azonosak is, a jövedelemelosztás szerinti felső tized gyermeke 27-szer valószínűbben fog a felső jövedelmi rétegbe jutni, mint a legalsó tized gyermeke. Egyéni igyekezet és siker utján öt k'ózül csak egy férfi lépi túl apja társadalmi szintjét. Az alkalmazási, kereseti és társadalmi szakadék, amely a feketéket és a fehéreket elválasztja, alig szűkült Amerikában az utolso száz evben. V. 0. Hunyadi István: Mint ezüstpikkelyes folyó Ketten poharaztunk a hegytetőn, rézsútos,.koranyári sugárzásban. Ifjú legenyke voltál, Szerencsedben bizakodó, hogy megkaphatod mindazt, ami jár. Lefelé néztél a mozdulatlan víztükörre. Innét a magasból sima felületnek látszott s a párás égbolt vörös-sárga színeit verte vissza. A hosszasan szemlélődő észreveheti, hogy mozog, kölyök-hullámokat fodroz. Ketten merültünk bele a túlparti szelíd hegyvonulat látványába. Büszkék voltunk, hogy ez a világszöglet a mienk, a terebélyes, magas fal alatt húzódik meg a mi favityillónk. Vidámak voltunk, könnyűek ezen a délutánon. Magával ragadott a pannon szépségű táj. Maradni akartál. Hús szél legyintette meg az arcod, borzolta eben-sótét hajfürtöd. Elhozta a közeli erdő fűszeres illatait. — Nézelődjünk még keveset, apám — kérleltél. — Csillagos lesz az ég hamarosan. Gyerekkoromban sokat meséltél a csillagokról. Akár az ezüstpikkelyes folyó csillamait csak este latjuk — igy mondtad akkor. Továbbadtad, amit hallottál nagyapámtól. Mindenképpen indulni akartam. A terasz ajtajából szóltam vissza: — Ne maradj sokáig, fiam. Nehezen alszom el. Ébren várlak, mig hazajösz. Türelmetlen, hosszú éjszakámat máig se tudom felejteni. Fól-fÖl kaptam a fejemet, hallgatóztam. Mintha lépéseid nesze közeledne a tavalyi leveleken. Fölcsavartam a falikar-lampát. Tudd, hogy várok rád, virrasztalak,Biztosabban hazatalálsz. Megesik, hogy hangokat hallok a kert előtti, szelesebb útról. Elsétálok egészen az ajtóig. Csalódnom kellett Késéi korhelyek hangoskodtak az utcán. Ejfél is elmúlt, meg se merem nézni az oramat. A madarak szakaszos jeladásaiból sejtem, hogy hajnal közeledik. Meglebben a függöny, kirajzolódnak a tárgyak is fokozatosan. Sötét, szorongó sejtések gyötörnek. A várakozó apa sokkos feszültségei. Föl és ala kóválygok, trappotok a kert hosszában, Kerdem a koránkelö szomszédokat: — Nem látták a fiamat? A hajóállomás felől kell erkeznie. Ferdén mosolyognak vissza. ( — Nem láttuk. Biztosan jól találja magat valahol. Életrevaló legényke. Szoknya után jár. A vén, keselyuorru Tonkács rémtörténetekről hallott a túlparti szőlőkben. Leitatják a mulatozót, ha kónnyűkézzel szórja a pénzt. Rátámadnak a zegzugos dűlőkön es kizsebelik. Reggel találnak rajuk véresen, félholtra verve. Zsiványok csavarognak a borpincék körül. Lefele fordult a búcsúzó nap, ahogy beleptel a kertajtón. Egyenes derékkal, kissé lustán közeledtek Az arcod fakóbb volt a megszokottnál. — Hol jártál, fiam? — úgy rontottam rád, mintha valami gazságon értelek volna. — Egész éjjel vártalak, szívtam a temérdek cigarettát. Mozgósítottam az Őrsöt. Pedig nem volt más vétked, csak fiatal voltai, nem tudtál a fejemmel gondolkodni. Mosolyogva, gyengéden vontál magadhoz. — Ugyan, apám, túl színes a fantáziád. Mit képzeltél rólam? Szerencsés csillagállásban születtem. Velem semmi rossz nem történhet. Nyugodj meg most már. Ez a végtelenbe nyúló felehnes éjszakám máig gyötör. Eletszomjad, föltétien bizakodásod, hogy kivételes vagy,veled rossz nem történhet. Hogyan is hihetném, hogy nem élsz? Lusztig Imre '• SZOMORÚ LÁTVÁNY A National Conservative Political Committee — Konzervatív Országos Politikai Bizottság — célkitűzéséről már többször beszámoltunk. Most azonban ismét foglalkoznunk kell az ország ultra-reakciósainak e bizottsága célkitűzésével, mely — többek között — abból áll, hogy az 1980-ban tartandó választásokban kibuktassa az u.n. progresz- sziv szenátorokat. Ezek a álhazafiak Frank Church, Idaho demokrata szenátorát, a Szenátus Külügyi Bizottságának elnökét is a progresszivek kategóriájába helyezik. A konzervatívok azzal vádolják Church szenátort, hogy a hadikiadások emelese ellen szavaz es támogatja a SALT II. Egyezmény elfogadását, és e magatartásával szembehelyezkedik Idaho szavazóival. Church szenátor ahelyett, hogy e “vádak” ellen tiltakozna; ahelyett, hogy bátran szembeszállna rágalmazóival és bizonyítaná, hogy magatartása a hadikiadások és a SALT II. Egyezmény iránt Idaho és az ország lakosainak érdekét szolgálja, csatlakozik a leg- reakciósabbak táborába, amikor nyilvánosságra hozta a CIA jelentését, hogy a Szovjetunió egy felfegyverzett brigádot helyezett el Kubában. Church szenátor első feladatának kellett volna lenni, hogy elemezze a CIA jelentését. Ha ezt tette volna, megállapíthatta volna, hogy ez a szovjet brigád mar evek óta Kuba területen van, ami csak azt bizonyítja, hogy a brigád ottlété nem veszélyeztette az USA-t sem politikailag, sem gazdaságilag, sem katonailag. Church szenátor tv-nyilatkozataban kijelentette: “A szovjet brigád visszavonása szükséges ahhoz, hogy a SALT II. Egyezményt elfogadja a szenátus.” Church szenátor e kijelentése arra késztette a reakciós Henry Jackson, Washington allami demokrata szanátort, hogy túllicitálja öt es nemcsak a szovjet brigád visszavónásat, hanem a szovjet tengeralattjárók, hadirepülógepek kivonását is követelje Kuba területéről. ( Ne feledjük, hogy az Egyesült Államoknak nem egy brigádja, mely 2-3000 tagból áll, hanem 300.000 főnyi hadserege állomásozik a Német Szövetségi Köztársaságban, atombombákkal felszerelt repülőgépekkel, közvetlenül a Német Demokratikus Köztársaság hatarán, amely ország viszont a Szovjetunióval határos. Ne feledjük el, hogy Kuba területén van a Guantanamo amerikai hadibázis, valamint a Szovjetunióval határos Törökországban számos hadi támaszponttal rendelkezünk. Jackson, Baker, Nunn és néhány más ultra-reakciós szenátor a McCarthy korszakra emlékeztető szovjetellenes hisztériát kíván létrehozni es ezzel elterelni a dolgozók figyelmet az infláció okozta nehézségekről, az olajvállalatok rablásáról, a munkanélküliek szamának rohamos emelkedéséről, a nyomor okozta bűnözések elteijedéséról. Nem csodálkozunk a reakciósok körmönfont tettei felett, de elszomorítónak es szegyenteljesnek tartjuk a “progresszív” Church szenátor megalkuvó, a reakciósok tamadasanak hebodoln magatartását. ^7 RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi. Bar- Mltzvah-torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 7_3C-tg nyitva, i r-t-.'.g..1.. ■■ ...............— =■—-------1
