Amerikai Magyar Szó, 1979. július-december (33. évfolyam, 27-49. szám)
1979-09-27 / 36. szám
Thursday, Sept. 27. 1979. 2 AMERIKAI MAGYAR SZO ORSZÁG VILÁG DEL* AFRIKA Kanada népe fizet az illúzióiért Irta: Durovecz András A del-afrikai feher kisebbségi kormány uj “független és ónálló” fekete államot hasított ki sajat területéből, VEND A elnevezéssel;' fővárosa Thohoyandou, Ez mar a harmadik ilyen “független” törzsi otthon. Az uj all am lakossága 320.000; ret- tenetes szegénységének mértéké, hogy a lakosság fejenkénti havi átlagos jövedelme $ 26.— (!), az analfabetizmus-1 ról nem közöltek adatot, de anélkül is elképzelhető’. A felavató ünnepségen csak Del-Afrika, Botswana es Zimbabwe-Rhodésia képviselői voltak jelen. Az USA nem ismerte el az előző két “független” államot: Transkei-t és Bophuthatswana-t, és várhatóan nem fogja elismerni ezt sem. Milyen fiíggetlenseget elvezhet egy ilyen allam Dél-Afrika területén, melynek költségéi zömét Del-Afrika nyújtja, es munkáskezeinek nagytöbbségé Del-Afrika iparat szolgaija olcsó munkabérért. Egyetlen célja ennek az “állam- alapitasnak” hamis képet kelteni Del-Afrika elnyomó es fajgyűlölő kormányzatáról. A Concorde alkonya? Nagy feltűnést keltett a francia közvéleményben a Les Echos című tekintélyes gazdasági lap bejelentése: A hangsebességnél jóval gyorsabban repülő Concorde-gépek napjai meg vannak számlálva. Az ok: a rendkívül magas üzemanyag-fogyasztas. A Concorde-ok Párizs—New York-i utján ugyanis minden egyes utasra átlagosan 2.200 font üzemanyag- fogyasztás jut; a Boeing 747-es óriásoknál, viszont ennek a mennyiségnek alig több, mint a negyede jut egy-egy utasra ugyanazon a távolságon. Annak ellenére, hogy a Concorde-on csak pótlékkal felemelt elsőosztályu jeggyel lehet utazni, a francia adófizetőknek csaknem 1600 frankjába kerül a gép minden egyes utasa. Az eredetileg gyártott 16 gép közül ötöt me'g máig sem sikerűit eladni. Mindezt tekintetbe veve, valóban kérdéses, vajon az Air France, illetve a francia kormány meddig üzemelteti meg a Concorde-okat? £ 400 DOLLÁR KÖRÜL EGY UNCIA ARANY Az arany ara szédületes iramban emelkedik a világ pénzpiacán. E sorok Írásakor már 390 dollárt ért el Hong Kongban. A fegyverkezés okozta infláció miatt a dollár állandóan vészit értékéből. SZOVJET-KÍNAI TÁRGYALÁSOK MOSZKVA, Magasrangú kínai delegáció erkezett a szovjet fővárosba a két állam között jelenleg fennálló ellentetek megtárgyalására eslehetségescsőkken- tésére. Az idei Labor Day felvonulása a szakszervezeti mozgalom és a munkásság gazdasági es politikai harca élesedd körtdményei közt zajlottak le. Ennek az időszaknak az a jellemzője, hogy nemcsak az in - fikció emelkedésére és a munkanélküliség tömeges növekedésére van kilátás, de a kapitalista világ mélyülő energiavalságara es ezzel párhuzamosan újabb gazdasági visszaesésre (recession). Az USA-ból kiindulva annak árja elsősorban Kanadát fogja elönteni. Ezt a recessiós veszélyt már az ev eleje óta mindinkább rebesgetik kapitalista közgazdászok, politikusok, ujságirok, s egyesek igen súlyos hatását látják annak Kanadára nézve. A Labor Day alkalmával századik napja uralmon lévő Joe Clark konzervatív kormánya viszont még csak a jelét sem mutatja annak, hogy felkészüljön a sötét felhők elhárítására. Viszont az is tény, hogy nem is hajlandó, mert nem is képes annak az elhárítására. Nem csak tétlenül nézi, miként toljak a monopóliumok és a multinacionális korporációk a dolgozo nép vállára a kapitalista válság terheit, de szabad kezet enged az olajkirályoknak, hogy további aremeles hasznával tömjek káprázatos profitzsákjaikat; az acéltrösztöknek is zöld lámpát nyitott, s pár héten belül 5-6 százalékkal emelik araikat. De ezek csak a lényeges alapipari anyagok; i. megállás nélkül emelkednek a közfogyasztási cikkek és szolgáltatások árai, eleimezes, ruházat, gyógyellátas, lakás és hasonlók. Az országos választás még csak májusban zajlott le, de a munkásság, amely megunva a liberális kormányuralmát és hiszékenyen illúziókat dédelgetve, tori kormány választott — amely kortes jelszóval, hogy “elérkezett a változás ideje,” Ígért tücsköt— bogarat, igen rövid idő alatt rájött — mint ahogy annak idején megírtuk —, hogy semmi más nem változott, mint a kormány. Illetve, ami változás mégis bekövetkezett — az a rosszabbra változás. Természetesen a választástól és a megválasztott tóriktol a választó tömegek a gazdasági helyzet jobbra fordula'- sát várták, aminek pontosan az ellenkezője következett be. S amikor a közvélemény hangulata annyira hallhatóvá vált a törik be nem váltott ígéretei ellen, hogy meg kellett szólalniok, a miniszterekké kinevezett egyes tori vezetők, meglehetős cinikus módon, a közönség ele mertek állni olyan nyilatkozatokkal, hogy “senki nem köteles minden választási ígéretét betartani.’’Ilyen arcátlan megnyilatkozás még humoros is lenne, ha nem volna annyira tragikus. így lett országos érdeklődés és mindinkább országos harc tárgya az úgynevezett Petrocan felosztásának kísérlete a Qark-kormány áltál. Ezt a liberális kormány hozta létre, mint olyan allami szervet, amely Kanada olajgazdálkodásat volt hivatva igazgatni, s lényegeben az ország javára folytatta működését. Ezt akarja a Qark-kormány a kizárólag amerikai olajmonopoliumok kezére játszani. De még mielőtt a parlament októberi megnyitására kerülne a sor, a töri kormány bukására vezethet ez a kísérlet. A konzervatív kormány az infláció enyhitese ürügyén ugyancsak a monopóliumok pénzeszsákján igyekszik segíteni, túltesz önmagán abban, hogy a szociális szolgáltatásokat felszámolja. Két fő célpontja: a munkanélküli biztosítás es a “medicare” (gyógyellátas). Ugyanezzel az ürüggyel a közteher “könnyítésére” kb. 50-60.000 állami alkalmazott elbocsátását helyeztek kilátásba. De nem a nagyfize- tesü henyélkedö bürokratákról van szó, hanem a le’nyeges munkát végző alkalmazottakról. A Labor Day-kor felvonuló munkásság a medicare megmentését és kiterjesztését, a munkanélküliség felszámolását követelte, bérharcokat, sztrájkokat hirdetett az infláció és bérkontrol ellen. A szervezett munkásság harcosabb fellépésre, erősebb szolidaritásra, egységre mutatott hajlandóságot a monopol- tőke erősödő támadásával szemben. A ma erősebb, szervezettebb szakszervezeti mozgalom a demokratikus erőkkel, mint szövetségeseivel Összefogva, megteremtheti az egységes akció, a szolidaritás feltételeit ahhoz, hogy mai célkitűzéseit elérhesse. Az angol és francia gyarmatosítok a Vietnam, Irán és Nicaragua “elvesztése” fölött siránkozó Uncle Samhez: “Teringett'et, ahhoz képest, hogy téged, mint NEM GYARMATOSÍTÓ hatalmat tartunk számon, ugyancsak sok területet vesztettél el!" SOUTH AFRICA
