Amerikai Magyar Szó, 1979. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-15 / 7. szám
Thursday, Feb. 15. 1979.-AMERIKAI MAGYAR SZQ .9 FEKETE GYULA: fl FALU SZÉPÉ — No Szépe — mondta csendesen, már a Gazdakör ablaka alatt — , vigyázzon a nadrágjára, mert nem szarakodunk. Kulka a legrégibb ember volt az orsón; egyfolytában itt szolgált a kommiin bukasa óta, es minden falubelit név szerint ismert. (Ha rákiáltott szükség esetén valakire: “Kicsoda maga!?”, azt sem azért tette, mintha nem tudna, kicsoda az illető.) Sötétben megverték mar egy Ízben — ez meg a huszas évek végén történt — amikor ejjeli szolgálatból ha - zafelé tartott, de világosan neki még sohasem ütöttek vissza. Még az olyan is, aki nem fogadott szót, tudhatta, hogy másnap az őrsre rendelik. Tisztult a nép most is körülötte, ahogy bedobbant az ajtón. Rögtön a Marschalkó-fiut kereste a tekintete, es később is, amikor vallatóra fogta Pap Kálmánt, egészen megfeledkezett a lámpáról. A sötétben Kulkanak nem történt baja, mert rögtön elugrott a helyéröl, amint a lámpa kialudt. Puskatussal utat tort maganak az ajtóhoz, s odakint csendben a palánk szögletébe húzódott a kisodródó tömeg elől. Csak a két tapasztalatlan csendőr kapott, amit kapott. Szépet rögtön, amikor elsótetedett a terem, nyakszirten ütötték, bar nem nagy erővel, mert félrecsuszott az ütés. A másikat a fejere kapta, azután, hogy elsütötte a puskát. Kalpagjat elveszítette, és megszédült egy pillanatra, de nagyobb baj nélkül kisodródott az ajtón. Legrosszabbul járt Marschalkó. Először csak neki- szoritották a falnak, de amint meggvujtotta a zseblámpáját, hátulról többen is ráestek és rúgtak, ütöttek. Kulka úgy számított, hogy a vegere maradókból elkap egy-két legényt, és beviszi okét az Örsre. Az udvari bejáraton azonban akkor mar csak asszonyok meg lányok jöttek; a legények mind az utcai ablakokon meg az épület túlsó végen, az öltözőbe nyilo ajtón szökdöstek ki. Odabent, a kiürült teremben, a zseblámpafenyre elobujt a cimbalom alól a felszemü cimbalmos. Marschalkó véreset köpött, a biróne átkozodott. Pap Kálmán előhozta az ajtó möge akasztott petróleumlámpát, amelynél a bevételt szokta összeszámolni. A csapos káromkodott, mert sok pohár ósz- szetort, amikor az asztalt fölborították. Tócsában állt a padlón az ital. — Besötétiteni! — adta ki a parancsot a törzsőrmester. A cigányok sokáig piszmogtak az ablakokkal. — Tóth Karcsi verekedett, egész biztosan ó verekedett — sírta Veneki Piroska. Elkérte Marschalkó zseblendöjét, s letörölgette vele a fiú véres nyakát. Kirepedt az ajaka, onnan csurgóit le a nyakara a vér. Amikor a cigányok végeztek az ablakokkal, Pap Kálmán meggyujtotta a petróleumlámpát. — Meg jó, hogy nem tapodtak halálra valakit — mondta. — Mert ha mindéi birt menni a maga Iában, nagy baj mar nem lehet. — Egy asszony nagyon visított pedig — jegyezte meg vidáman a félszemü cimbalmos. Leütött néhány futamot a cimbalmon, és mindent rendben talált. A Szépe kalpagja teljesen elnyomorodott, laposra tapostak a kifelé törekvők. Leszakadt róla a toll- forgó is, szálanként kellett összeszednie a kakastoliakat. — Kicsoda verte le a nagy lámpát? — kerdezte szigorúan Kulka a jelenlevőktől.REGÉNY 9. rész. — Nem verték azt le, törzs ur — mondta Pap Kálmán. — Le vöt az oda állítva a fal melle. , — En azt nem tudom, hogy ki verte le — Veneki Piroska, keskeny arcán irtózattal és undorral, a veres zsebkendőt nezte —, én csak azt tudom, hogy Tóth Karcsi verekedett. Én csak azt tudom. — lói van mán, hagyd man abba — szólt ra csendesen az anyja a birőné. O nevek emlegetése nélkül átkozodott az előbb. — Nem verték ezt le — mondta még egyszer, békítőén, Pap Kálmán. Leguggolva vizsgálgatta alampa roncsait. — Felrugódhatott e valahogy, törzs ür. Azután meg a bolond nép széttapodta. Kulka a cigányok elé lépkedett. — Kicsoda rúgta fel a lámpát? A keszeg kis prímás sopánkodott. — Táj, naccsá- gos törzs ur, se hallottam, se láttám, csak a hegedűmet dugdostam a kabátom alá. — Rendesen beszelt különben a prímás, csak ha bajban volt, akkor használta ezt a színpadi cigány nyelvjárást, mert tapasztalta, hogy ez parasztnak, urnák egyaránt tetszik. — Ki fizeti ezt meg nekem, kerem, ha összetörik? Megfizeti ezt nekem a Gazdakör?... Pedig a prímás látta, hogy a Koca-Tóth fiú rúgta fel a lámpát. Kulka maga sem értette, mi történt: szándékosán rugtak-e fel a lámpát, vagy akaratlanul botlott bele valaki. Nem időzött tovább, lefoglalta azt a névjegyzéket, melyet Pap Kálmán a jelenlevőkről készített, és magával vitte. A Marschalkó-fiut elkísérte a járőr a Veneki Gabor kapujáig. Utána hármasban indultak vissza az őrsre. Kerülő utón mentek, mert Kulka attól tartott, hogy — ha netalán lesnek rajuk a parasztfiuk — megszoríthatják okét ebben a vaksótetben. Ez mozgalmas éjszaka volt az őrsön. Marschalkó nem sokkal éjfél előtt érkezett meg az uj hátaslovakkal. Idejében indultak pedig; a Bükk fölött meg vóröslött a nyugvó nap, amikor a varost elhagyták. Az egyik faluban váratlanul traktor kanyarodott eléjük, cséplőgépet es elevátort vontatott. A lovak megbokrosodtak, egy fekete heréit elszakította a kötoféket, és nekiszaladt a határnak. Öreg este lett, mire sikerült befogniuk. Az Őrsparancsnok bosszús volt és faradt. Rabizta a lovak elhelyezését Balogh őrmesterre, s átkiabált a feleségének a kerítésen — a szomszédban volt a szolgálati lakas —, hogy küldje az őrsre a vacsorát. Az irodában vacsorázott, a dohányzóasztalon. Közben Bárány főtörzsőrmester kedélyes beszámolóját hallgatta a nap eseményeiről, széles táskás arcán alig leplezett ingerültséggel. Ekkor nyitott rájuk Kulka, es jelentette a járőr bevonulását. Egy perccel később megérkezett a Marschalko- fiu is: otthon kereste először az apjat. Amikor vértől maszatos, dagadt képe megjelent az ajtónyilás- ban, az orsparancsnok egy intéssel félbeszakította Kulka jelentését. — Gyere csak, te mafla. Hányszor megmondtam én, te, hogy válogasd meg a társaságodat. Mutasd magad!... jól meglapitgattak, látom. Az anyjuk istenit. Mért nem vitted a Kaszinóba Piroskát, nii keresnivalód van a gatyások közt neked? Még meg sem állapodhattak, kiket kellene beidézni a gazdakori verekedes miatt, amikor az asztalon megcsördult a telefon. A vasútállomásról telefonált a forgalmista. Sz. község mellől, á bakterház utján kapta a hirt, hogy a csendőrjárőrt Összeszurkálták a falusiak. A helybeli levélkihordó szaladt el a bakterházhoz, s azt állította, hogy az összeszurkált csendőröket sajat puskájukkal lőtték agyon. Hallotta a lövéseket, amikor a tetthelyrol elszaladt segítségért. Sz. falu az őrs körzetébe tartozott. Mostanában napirenden volt a baj az idevalósiakkal az aratasi munkakényszer áthágása miatt. Nem tettek eleget a régebbi szerződéseknek vagy a hatósági kirendelésnek, maximált bérért nem álltak munkába; vagy megszöktek, s erőszakkal kellett őket a Nagytanyára visszatoloncolni. (A legtöbb hadi-aratót a Káptalan igenyelte, az övé volt a Nagytanya. A gazdak jobbadán megegyeztek régi aratóikkal, csak Veneki Gábornak es Csödó’rös-Tóthnak nem volt elég aratója, hozzájuk ki kellett rendelni néhány hadimunkast.) Máskülönben is vad nép lakott ebben a matyófaluban, a hatóságoknak minden időben engedetlen és egymás közt is verekedős, némelyik legény mega vasárnapi misére is úgy ment, hogy előbb kést dugott a csizmaszarba. Választások, farsangi mulatságok idején megerősített járőr cirkált Sz. faluban, és mostanában is szóba került, hogy meg kell erősitani az odairányitott járőröket. Ezen a vasárnapon még nem volt ra lehetőség a lo- és az emberhiány miatt. Bárány mindenesetre Simon őrmestert küldte ki oda; ez felelmes erejű, vasgyűró ember volt,s az egész körzetben tartottak tőle a parasztok. Egy alkalommal — meg békeidőben történt — nyolc akaratoskodó legényt hajigáit ki puszta kézzel a Három Rózsából, s erről az esetről sokáig beszeltek akkoriban az emberek. Mindenütt megnéztek, ha arra járt a lovon: “No, ez volt az a csendőr! ” Mai járórtársa egy nemregiben idehelyezett próbacsendőr volt. Szabónak hívtak. Marschalkó riadót rendelt el: minden elerhetö ember fegyverbe! Nyolcadmagával készült fel az útra az orsparancsnok; Balogh őrmestert naposszolgálatra visszahagyta a laktanyában, s megbízta, hogy jelentse az esetet a csendorszakasz parancsnokságának. Sok bajuk volt a felnyergeléssel; sem állat, sem ember nem ismerte meg egymást. A fekete heréit megint megbokrosodott, belelépett a jászolba; kis híján lábát törte. Szépe meg azután is próbálkozott volna vele, de Marschalkó egy másik lóra parancsolta. — Hagyja a fenebe azt a feketet, Szépe, az fasiro- zottat csinál magából. ! Ügetve haladtak a kóvesuton, zöldre gyújtott vil- lany lám pakkal. Félóra múlva beértek a faluba. Eloltottak a villanyiampákat, és lépésben mentek tovább. \ , (Folytatjuk) Ha Ön csak most kezdte olvasni a “Falu szeoé'-t * i • 9 » es óhajtana a regeny eddigi részleteit is elolvasni, tudasson bennünket es mi szívesen megküldjük az előző közleményeket. IVrétesház és CÜkRÁSZDA 1.14J7 TMIK0 AVENUE, NEW. YOKK. N. Y. | (A tf-fc Street sarkán) — Telefon: LE S-MU. ü Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bull MlUvah-torUk. — Postán szállítunk az onúr H minden réutbe. — Érte 7JÖ-lg nyitva
