Amerikai Magyar Szó, 1979. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-25 / 4. szám
w. Thursday, Jan. 25. 1978. ________________SZÜLŐFÖLDÜNK --------------------■> A MAGYAR RÁDIÓRÓL A rádió és televízió ma már nélkülözhetetlen kelléke életünknek. Igv van ez földünk túlnyomó részén. Ahogv belépünk otthonunkba, szinte gépiesen elfordítjuk készülékünk kapcsoló gombját és hallgatjuk, vagv nézzük az adást. A magyar rádió fontosságát, sulvat es szerepet mutatja az ország kulturális életében, hogy a Kossuth és Petőfi állomások melle, amelyek eddig is teljes műsorral — hajnaltól éjfélig — sugározták adásaikat, egv harmadik csatlakozott. Ez az u.n. 3-ik. műsor, amely eddig csak meglehetősen korlátozottan működött, most már teljes gőzzel felzárkózott a másik kettő melle. — Nem volt elég az eddigi műsoridő? Mit tudnak ennvit beszélni? — kérdezték sokan. A választ a rádióujság adta meg: nem beszélni fognak, hanem zenélni! A klasszikus zene csodálói eddig soha nem hallott bőségben élvezhetik a világhírű karmesterek vezénvletével előadott opera és hangversenvmuve- ket. Egv néhanv invcsiklandó (o, bocsánat, helve- sebben mondva fűlcsiklando) kóstoló a hatalmas repertoárból: Weber operaiból ad elő a New York-i Filharmonikus Zenekar Leonard Bernstein vezenvle- tével; részletek Wagner operáiból, a Filharmóniai Zenekart Otto Klemperer vezényli, énekel Elisabeth Schwarzkopf, a Berlini és Becsi Filharmonikus Zenekar, élén Herbert von Karajánnal, a zongoránál Szviatoszlav Richterrel, Mendelssohn, Csajkovszkij, Liszt müveket ad elő... Ugv gondolom, meg a leg- igénvesebbek sem szólhatnak egv szót sem. Persze, nem is lesz ra lehetőségük, ha élvezni akarjak a zenét... De a dzsessz hívei sem unatkozhatnak majd Earl Hines felvételeit es Hannibal trombitálását hallgatva. (Az utóbbival kapcsolatban, azt hisszuk felesleges hangsúlyozni, hogy nem az ókori hadvezérről, hanem a modern zene mesteréről van szó.) A tanczene rajongói szinten megtalálhatják számításukat: reggel, cfelelótt, délután és este gyakran hangzanak fel a divatos slágerek andalító . vagv éppen vad szenvedélyeket felkorbacsolo melódiái. Persze nagvon is egyoldalú volna a rádió műsora, ha csak kották és hangjegyek elevenednének fel a hullámok saviain. A próza gyakran jelent felüdülést a zenekarok hatalmas hangerővel zengő szamai kozott. Különösen kedvelt ilyenkor egv-egv jó regenv- részlet vagv elbeszélés. Például Móricz Zsigmond: A boldog ember cimu regenvet folvtatásokban hallgatják az ország lakói. Nagyon hasznos ez olyanoknak, akik különben soha nem jutnának hozza e könyv elolvasásához. Egv szegenv parasztember nehéz, küzdelmes életet eleveniti fel, a két háború között, aki igen rossz anyagi körülmenvei mellett is derűs, bizakodó. Hogyan lehet tehat boldog egv boldogtalan ember? Erre a furcsa paradoxonra ad feleletet az iró. Különös erdeklodesre tarthatnak szamot azok a riportok, amelyek az ország életének különböző problémaira keresik a választ. így, többek kozott, a válásra, modern korunk egyik veszélyes rákfenéjére. Számos házasság bomlik fel éppen akkor, amikor révbe jutnak, és jó anyagi kórűlmenvek kozott folytathatnák életüket. Népszerűek a vetélkedők is. A “Senki többet? Harmadszor!” című műsor bizonyos fajta “szellemi árverés” a szerkesztők megállapitasa szerint. Különböző tréfás, fejtörő kérdéseket vetnek fel az irodalom, zene, művészét es tudomanv kóréból. Mindenki kap a műsor elejen 200 pontot érő zsetont, es ebből a felelet jogát licitálással nverheti meg. A számtalan tréfát, ugratást, heccelodest harsány hahota kiséri, miközben a műsor hallgatói számos ismeretre tehetnek szert. Sokat lehetne a rádió uj musorpolitikajarol es változatos programjairól beszelni. De kévés a hely és számos a téma... Mégis reméljük lehetőségünk lesz majd egy-egv érdekes műsorról beszámolót a^n*' Domán István Aki megszólaltatja a harangokat A szalonnal körtemplom a xn—XnL századi román stílusú falui építészetünk Jelentős példája. A deli órákban jón a busz Miskolc felől, s gyakran hoz vendegeket, akik csak azért utaznak ide, hogy megnézzek Szalonna szép épületeit, s a több száz eves körtemplomot. A körtemplom harangozója es egyben idegenvezetője Karcsak Gyulane. Fiatalasszony, de mar két unokája van. — Három évvel ezelőtt halt meg az öreg haran- gozonk. Senki nem akarta ezt az egyházi tisztségét vállalni. Eljárnak innen dolgozni az emberek, Miskolcra, Kazinbarcikára, az edelenyi szénbányába. — Sok tennivalója van a harangozónak? — Nálunk igen. Rendben tartom a templomot, körülötte a parkot. Ezen Wvűl minden érdeklődőnek megmutatom a templomot, ha egyedül van a vendég, akkor is, legyen akar reggel vagy este. Engem mindig meg lehet találni, itt lakom a palank alatt. Ha ki is megyek rövid időre a hatarba, üzenetet hagyok a kapun,mikor érkezem haza. A faluban is megmutatom a galériás hazakat. — Kap ezért fizetést? — Nem a pénzért csinálom. Örülök, ha valaki messziről utazik ide, hogy lássa falunkat, a hazakat, a templomot, amelyek mind az idevalósiak keze- munkáját dicsérik. Ügyességük mentette századodon át a manak valamennyit. Mindnek van története, aztan a vidékünkön Szalonnán, Szendron, Szuho- gyon meg annyi legenda él. Anyám, nagyanyám mesélte ezeket, mikor kicsi voltam, en is elmondtam jő párszor a fiamnak, unokáimnak, elmondom az idegennek is. — Mikor építették ezt a körtemplomot? — A tizenegyedik században. De sohasem volt ilyen szép, mint most, a restauralas után. Nyitja a vaskos tölgyfaajtót. Mellbe vág bennünket a falak között rekedt nyirkos levegő. A harangozó, aki minden nap bejárhatja a hajót, a kórust és jól ismeri a freskókat, az idevetödó idegen érdeklődésével halad előre a padok között. Meg Örs vezér családjának Szalonna ága települt a község helyére egykor. Birtokához szálláshely es ez a körtemplom tartozott. Szepesi András faliképfestonek is található itt képe. Itt talált menedéket a nép a portyazo tőrók, labanc elöl. Aztán sokáig nem használták. Romos volt. TÓ két éve készült el. Del van. Nem illik feltartani tovább a harangozot. András Ida Kisplasztikák a Műcsarnokban G. Manzu: Német generáli* Huszonnyolc ország 97 művészének részvételével nyitotta meg kapuit a IV. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikái Kiállítás. 456 alkotást tekinthettek meg a miíérto látogatók, köztük jónéhány merész, formagazdag, ötletes munkát is. A tárlat tizenegy művésze kapott — köztük két magyar is — dijat! A zsűri a művészi értekek mellett törekedett a különféle alkotói módszerek elismerésére is. Megdöbbentő, látványos alkotásokkal állta nyilvánosság ele az olasz Gaetoniello. Bronzplasztikái a társadalmi megmozduláson részt vevő Embert ábrázolják. Ett&l szemléletben és alkotói módszerében teljesen eltért a francia Jeanclos munkája. Rongyokba burkolt, finoman kimunkált arcú figurái szórónI I f ff gast ébresztenek a nezoben. Ez alkalommal Amerigo Tot, Manzu es az 1971-ben rendezett első biennale díjnyertese Serrano személyében egyéni résztvevői is voltak a kiállításnak. Az, hogy 28 ország számos világviszonylatban is hires alkotóművésze küldte el munkáját a IV. Nemzetközi biennaléra, a kez- demenyezés életképességét bizonyítja, a magyar látogatok pedig valóságos képet kapnak a ma szobrászati törekvéseiről és eredményeiről.
