Amerikai Magyar Szó, 1979. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-28 / 26. szám
Thursday, June 28. 1979. Amerikai magyar szó 5 Politikai szemle KINfl H I A világ nemzetközi viszonylatainak szintere'n előtérben áll es fokozott figyelmet igényel a kínai kormányzat állaspontja, magatartasa. Az elmúlt év folyamán feltűnést keltő fejlemény volt a diplomáciai kapcsolat helyreállítása a Kínai Népköztársaság /KNK/ és az USA között, s, ezzel egyidejűleg az igyekezet a kínai kormány és a kínai Kommunista Part /KKP/ vezetősége részéről a jóindulatú és jó- barati viszony létrehozására az USA-val szemben. Sokak részére ez meglepő fejlemény volt, miután az USA kormánya 1949 óta, Csang Kajsek elúzese óta, megtagadott bármilyen politikai és kereskedelmi kapcsolatot a pekingi kommunista kormánnyal, azzal az érveléssel, hogy Csang Kajsek es a 17 milliós Tajván sziget egyedül képviseli a 800 millió lakosú és százszor nagyobb területű Kínát. Ugyanakkor a KNK és a KKP Mao Cetung vezetésével, szünet nélkül szidalmazta az USA-t, mint az ördögi imperializmus vezérét. A már néhány év óta a kínai kormányzat részéről tanúsított fokozódó szovjetellenes uszítás most teljes pálfordulást eredményezett: Hogy lehet az, hogy egy magát kommunistának nevező kormány ilyen ellenségesen álljon más szocialista országokkal és különösen a Szovjetunióval szemben, éj ugyanakkor jóbarati viszonyt óhajtson az addig annyira szidalmazott imperialista USA-val? Válaszul egy megállapítás állítható fel, amelyet történelmi tényekkel lehet alátámasztani: Mao Cetung es pártja soha sem volt kommunista. Egy amerikai újságírónak, David Barnetnak 1944-ben adott interjújában Mao Cetung ezeket mondta: “A mi demokratikus kormányunk magába fog foglalni földbirtokosokat, kereskedőket, kapitalistákat, burzsoákat, parasztokat és munkásokat.” “Hálával fogjuk fogadni segítségüket /USA/, bármikor, ma és a jövőben. Egész szivünkkel fogunk szolgálni egy amerikai tábornok alatt, minden fenntartás nélkül. Ezek az érzelmeink önökkel szemben.” “Minden amerikai katona legyen a demokrácia járkáló es beszélő hirdetője Kínában. Beszeljen minden kínaival, akivel találkozik. Amerikai tisztek beszéljenek kínai tisztekkel. Uto- végre mi, kinaiakönőket, amerikaiakat, a demokrácia ideáljának tekintjük.” “Kínát iparosítani kell. Ezt Kínában csak a szabid vállalkozás rendszerében és külföldi tőkebefektetéssel lehet elérni. A kínai es amerikai érdekek párhuzamosak és hasonlók.” A pekingi kormányzat jelenleg ellenzi a detente-ot és a fegyverkezes csökkentését, mert az “a NATO országok gyengítésére vezetne.” Li Hsien-mien, helyettes miniszterelnök 1977 novemberében kijelentette: “Mi azt akarjuk, hogy Európa erős legyen és a Szovjetunió elleni védelmet megerősítse”; s “Kina és az Egyesült Államok együttműködésére van szükség, hogy felülmúlják az Északi Medvét.” Ezek mind szavak, mégha magas szájakból is, de a tettek megfelelnek a szavaknak. V.O. WASHINGTON, D.C. A Legfelsőbb Törvényszék törvényesnek minősítette azt a berendezést, melynek révén a rendőrség meg tudja állapítani, kit hívnak fel egy bizonyos telefonon. TERJESSZE LAPUNKAT Látogatásom Kubában Durovecz András eredeti riportja: E sorok írója az előre képzelt kép után igen kellemesen csalódott: a valóság Kuba húsz éves szocialista fejlődéséről messze túlhaladta a képzeletet. Amit csak egy kiránduló ut mentén látni, az minden arról mesél, hogy a forradalom nagy teljesítményeket hozott létre. Mert már mindenütt szembeötlően az uj Kuba hirdeti önmagát, életképességét; a vidéki viskók, városi nyomornegyedek helyét uj, korszerű bérházak sora, és teljesen újonnan épült varosok foglaljak el. A lakosság nemcsak a varosokban, de a vidékén is jól öltözött, az élelmezés általában kielégítő. A szocializmus építésének húsz eve meglepően szép eredményeket mutat fel kulturális téren, s nem kis büszkeséggel beszélnek arról, hogy a világ egyik legfejlettebb oktatási színvonalával rendelkeznek. — Nálunk csak aZ 5 évén aluliak Írástudatlanok —, mondjak elegedetten. Az országban megszűnt a kapitalizmus átka, a munkanélküliség, az emberi es polgárjogok tekintetében nemcsak a nemzeti es faji különbség timt el, de teljes egyenjoguva lettek a nők, akiket ott látni minden foglalkozási es hivatási agban. A kubai nép felnőtt rétege még igen jól emlékszik a gyűlölt Batista rezsim reakciós, elnyomó, korrupt rendszerére, amely egyszerűen kiirtott minden ellenzéket maga körül. S ma nyílt, büszke elégtétellel dicsekedhetnek az országba látogató külföldiek előtt, amit egy turista-tájékoztató könyvecske igy fejez ki: “Az uj Kubát olyan dolgok jellemzik ma, ami a látogatók örömere szolgál. Például a mindenfelé szokásos borravaló Kubában nem létezik. A gazdasági élet fejlődése es annak következtében, hogy nincs szükség korlátozásokra, Kubában megszűnt a koldulás, nincs prostitúció, nincsenek kábitószer- fogyasztok, gengszterek és hasonló bűnözök. Országunk fokozatosan megszüntette a bűnözést szülő társadalmi okokat. Ez megteremtette nemzetünkben az elegedettseg es az emberi méltóság érzését, ami sehol máshol nem található a nyugati féltekén.” Az ország belsejében utazva, a turista a mérföldeket kitevő cukornád, dohány, citrusgyümölcs- termelo földek mellett halad el. Amig a Batista1 rezsim csak Havanna fejlesztésére es játékbarlangok, züllött “szórakozás” terjesztésere fordította gazdasági figyelmét, Fidel Castro es kormánya hatalmas kerteszeteket, telepeket, ültetvényeket, citruslige- teket létesit. A turistavezetók örömmel mutogatták részünkre a hatalmas Holstein-fajta szarvasmarhagulyákat, majd a nagyüzemi csirke telepek egész sorát, amelyek mind kanadai telepitmenyek, a kubai és kanadai kormány gazdasági egyezménye eredményéként. A világhíres kubai rum és szivar mellett említésre erdemes, hogy az USA gazdasági blokád megtörésére például a cukortermés 80 százalékát a Szovjetunió szállítja ki, aminek ellenében Kuba gépellátása csaknem egészében a Szovjetunióból származik; csakúgy Kanada is valami 400 ezer tonna cukrot visz ki Kubából cserébe evente. i A fentiek csak néhány kiemelkedő vonás a mai Kuba életéből egy turista szemével. Egy következő riport Kuba történetéről es részünkre igen érdekes kubai-magyar történelmi kapcsolatokról fog beszámolni. Nyugtalanságok ny&m & O O_________e/ BESZÉLGETÉS VADÁSZ FERENCCEL A SZEMÉLYI KULTUSZ OKOZTA TÖRTÉNELMI TRAGÉDIÁKRÓL SZÓLÓ KÖNYVÉRŐL — A három évvel ezelőtt megjelent Karolina, negyvenkilenc szeptember című regényét az olvasók és a kritikusok egyöntetűen a sikerkönyvek köze soroltak. Már az a regénye is folytatása volt a tiz évvel ezelőtt íródott Megáll a szél-nek. Most, az ünnepi könyvhéten megjelenő Nyugtalanságok nyará-t a trilógia befejező részének tekinthetjük? FOLYTATÁS — A Karolina, negyvenkilenc szeptember, második kiadásakor a rádió 168 órája is “vallatott” a folytatást illetően. Később, iro-olvasó találkozón, az ország minden részében száz es száz kérdés hangzott el. Valamennyi azt feszegette: vannak-e, lehetnek-e a közelmúlt történelmében fehér foltok? Bizonyos megtörtént igazságtalanságokat, történelmi tragédiákat lehet-e, szabad-e szóvá tenni? “Ha kérdeznek bennünket, felelni kell” — ez olvasható a Karolina fülszövegében is, s ezt nem a magam, hanem nemj zedékem, azoknak nevében írtam, akik a személyi kultusz éveiben már tevékeny részvevői voltak az eseményeknek. Felelősek vagyunk-e a történtekért? Hogyan és milyen mértékben? Mit kell tennünk, hogy a szocialista fejlődést a jövőben ne zavarhassák, ne hátráltathassák veszélyes eltévelyedések? Ezekre kisérlek meg válaszolni most megjelent könyvemben. Regényem 1956. május elsejen reggel, az ünnepi felvonulásra készülödöben kezdődik és október ha- todikán délután, a Kerepesi temetőben rendezett gyaszszertartassal er véget. — Ezek szerint, amit a három könyvében megír, az magában foglalja a személyi kultusz éveinek a történetét is? — Nem regényesitett tő'rtenelemirasra vállalkoztam. A Nyugtalanságok nyarában újra és nyomatékosan szóbakerülnek azok az erkölcsi-etikai problémák, amelyek ma is, több mint két évtized múltán, időszerűek. __________ (folytatás a 10. oldalon)
