Amerikai Magyar Szó, 1979. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-31 / 22. szám
Thursday, May 31. 1979. AMERIKAI MAGYAR SZÓ-----------------------------------------5 AiOCR PETER rCSZCNTTÉSE Vadgalambból galamb szárnya; Vagyok magam veres árnya. Sok ágy-kevés ágy A kozkórházak, — városi, vagy állami, — községi intézmények, melyeknek feladata a község lakóit szolgálni. így ezek a kórhazak látják el a dolgozó szegények és a munkanélküliek gondozását, amire a magánkórházak nem vállalkoznak. Ezekhez a kórházakhoz fordulnak bajaikkal a szegény fehérek, a feketék, a portorikóiak, stb. A mai súlyos gazdasági válság idejen, a takarekossag, a költségvetés kiegyensúlyozásának jelszava mögött eppen ezek a kórházak vannak a támadás középpontjában; költségkímélés címén megszüntetnek alapvető szolgáltatásokat, mialatt ugyanez nem történik a jomodu- akat és gazdagokat szolgáló, üzleti haszon alapján vezetett magán-kórházakban. Alaptalan, vagy eltúlzott állítások, hogy túl sok a nem használt kórházi agy; “overbedding” ^ürügye alatt az illetékes hatóságok ezeknek a közkórházaknak a kisebbségek- lakta negyedekben működő kis magánkórházaknak lezárására törekszenek, illetve azoknak a nagy magán-kórházakra való átruházására. Az ágy-fölösleg hangoztatása nem más, mint ködfüggöny a hatalomra és haszonra vágyó nagy kórházi intézmények támogatásának eltakar as ara. Ma a városi, és különösen a New York városi egészségügyi politika, ki nem mondott jelszava: magán-kórházi profit — igen, egészségi közszolgálat — nem! Bar itt most főleg New York városról szólok, a helyzet hasonló más városokban is. A haszon utáni hajsza következménye folytán a kórház-rendszer minden ésszerű terv nélkül fejlődött, hol túl sok kórház épült, hol semmi; senki se törődött az “ágy-fölosleg”-gel. Amikor a gazdasági válság jött, ez lett az áldozati bárány, illetve a jelszó “a farkas és a bárány” meséjéhez. Valóságban az ágy-fölösleg csak a Manhattan-beli kórhazakban áll fenn, szövetségi megállapitas szerint, mégis a fejsze a többi város-kerületi közkórházakat érintette, meg olyanokat is, ahol “ágy-hiany” van. A II. világháború után, az 1946-os Hill-Burton törvény alapján, jelentős szövetségi támogatással szaporodott a “kórház-ipar’,’ közpénzzel segített magán-kórházak építésével. Emögött állt az American Medical Association (AMA) és az American Hospital Association (AHA), valamint a Blue Cross-Blue Shield biztositó szervezet, (amelyet az AHA hozott létre, hogy kórházai számláinak megfizetését biztosítsa). így jött létre 365.000 agy-szaporulat, és 1960 óta az 1000 lakosra jutó kórházi ágyak száma 25 %-kal emelkedett. Az 1975 előtti 10 ev alatt, New York városban az alapítványi kórházakban az ágyak száma 23.083-röl 25.305-re emelkedett, mig a közkórházakban, 9.801-r'ól 7.030-ra csökkent. (Világosság céljából: a kórházakat három kategóriába sorolják: városi, vagy állami kezelésben működő közkórházak; “voluntary”, alapítványi, intézményi, haszon nélkül vezetett kórházak; “proprietary”, vagy “private”, üzleti alapon, haszon céljából működő kórházak.) V. 0. j -4 Matuzsálem halála L Száznegyven éves korában elhunyt Ahmed Abdel Fattah Asz-Szuveiti, a világ egyik legidősebb embere. A Jordán folyó nyugati pariján élt, nem messzire Hebrontól. Családja — köztük dédunokák is — nem kevesebb, mint 220 tagot számlál. Ahmed nem dohányzott és nem ivott alkoholt, felesége is hosszú eletíi: nemreg ünnepelte századik születésnapját. “Édes néném, annyira megszerettem Amerikát, hogy soha nem feledhetem szülőföldemet, Kecskemétet”, — írhatná uj Mikes Kelemen módjára Moór Péter, aki a múlt év őszén a kritikusok velemenye szerint is nagysikerű képkiállitáson mutatkozott be a kaliforniai La Joliéban. Nem tudom, hányán laknak magyarok ebben a festői, spanyol hangulatot arasztó tengerparti városban, amely a földrajzkönyvek szerint San Diego elővárosa, de meggyőződésem, valamennyien elmentek, hogy megnézzek ezt a kiállítást. Mielőtt azonban nagyon belemerülnék a Moór Péter kiállításával kapcsolatos elmefuttatásomba, be kell vallanom, hogy én nem láttam. E mulasztás számos, itt most fel nem sorolható oka közül csak egyet említenék meg, nevezetesen, hogy akkoriban éppen nem jártam La Jolla közelében. (Meg Amerika közelében sem.) Mégis imom kell róla, — igy, hónapokkal utána is, nehogy kiessen az emlekezet hálóján —, mert kiemelkedően jeles alkalmat szolgait ez a kiállítás. Moor Peter művészi — Írói, festői — pályafutásának hatvanadik évfordulóját volt hivatva köszönteni szemet, szivet gyönyörködtető szép színekkel. Úgy gondolom, hogy Moór Pétert nem kell külön bemutatnom a lap olvasóinak. Egy valamit azonban feltétlenül el kell mondanom róla. Mégpedig azt, hogy Osvát Ernő, a Nyugat feledhetetlen emlékű szerkesztője küldte Amerikába. Miután novellái le- közlesevel iróva avatta. Miután mély emberseggel es megfelemlithetetlen akarással visszakövetelte az ellenforradalom börtönéből az irodalomnak az irodalom nevében. Olyan támogatók segítségével,mint például Móricz Zsigmond. Miután pedig visszaadta az életnek és a művészetnek, Amerikába küldte. Szavakkal sziveket, lelkeket simogatonak. Versekkel vigasztalónak. Ünnep elé harangos hírnöknek. Es lett belőle az emigrációs sors különös kegyeltje, mert mig kóltötársai közül sokan örültek volna egyetlen kötetnyi versük megjelenésének, őneki három született a világra. Megtoldva egy negyedik kötettel, egy regénnyel. De hadd beszeljek most mar Moor Peter színeiről. Ez azért is könnyű, mert azok már költészetében rendkívül nagy szerephez jutottak. Sót, volt költészetének egy igen jelentős szakasza, amelyben a fekete szin vált uralkodóvá. Nem azért, mintha sütetnek, vigasztalannak látta volna a világot. Hanem azért, mert a “bamazubbonyos halai” időszakában maga a világ volt sötét és vigasztalan. Egyik verskötetének címlapján feketesisakos, fekete csontváz néz farkasszemet az olvasóval. Gellert Hugó fejezte igy ki Moór Péter költészetének lényégét, aki ez ellen a világ ellen hadakozott verseivel es tetteivel. Harcba hívta az élőket, es elsiratta az elhullottakat. Az emberi kínszenvedésekről irt vallomást,csak az ótestamentumi zsoltárok, prófétai zsolozsmák áhítatával lehet olvasni és megérteni, amint hogy ő is ezzel az áhítattal irta: Voltam én is ‘rózsafácska’ ‘Hebron legszebb rózsaágja’ És a zsolozsmák áhítatát csak még jobban kihangsúlyozza a bánatot, gyászt kifejező mely magán- hangzós sorvégek monotonsaga, amely csak az utolsó sorban törik meg, ahol a véres szó kiált ki belőle, Am amikor oszlott a fekete, és úgy tűnt, az egész világon felvirrad az emberiség hajnala, a költő uj látomást látott. Most azonban nem talált olyan szint, melynek segítségével szavakban kifejezhette volna ezt az uj látomást, az egész emberiseget tüz- halállal fenyegető atomháború remét. A tollat ecsettel váltotta fel, es megfestette az atom-túzhalal . . r .' vízióját. A tűz vörös- lángokkal habzó tengerében szürke formák kavarognak, küzdenek az őket elnyelni akaró áradattal. A szürkeség tálán olyan, mint New York a késő őszi alkonyat ködében, a kavargó formák, mint emberi alakok, magasba nyúló karok, de az őket pusztító láng formája is hasonló. Megdöbbentő látomás a szürke, alaktalan, pusztulásra ítélt tömeg az alaktalan, pusztító tűzben. A végső pusztulás órájának víziója, amelyben ugyanaz aki pusztul, és aki elpusztít: az ember. Aztán elmúlt ez az idő is. A művész megpihenhetett, megnyugodhatott. Napjainkban pedig, es ezt mutatja a múlt évi kiállítás, Moor Peter uj színekkel kísérletezik. A szülőföld színeivel. Az ég másutt nem látható kékségével. A barack napsütötte aranyával. Napra néző oldalának piros foltjával, amely hasonlatos a kecskeméti lányok, fiatalasszonyok ajkának pirosához. A szivek pirosával, amely hasonlatos a 19 tavaszán magasan lengett zászlók színéhez. A zászlókéhoz, amelyek emléke, lobogása elkísérte Amerikába, és kisérte egész életutján. Keresi az emlékezet mélyén a színeket, amelyeket csak a szülőföldet beragyogó nap tud létrehozni. Amelyek egyúttal a boldogság színei. Köszontse ez a néhány sor szivünk melegével a művészt alkotó éveinek hatvanadik évfordulóján Szovjet műkincsek kiállítása New Yorkban j A New York-i Metropolitan múzeumban kiállítás nyilt a moszkvai Kreml múzeumainak kincseiből. A kiállított tárgyak között van Monomachos nevezetes koronája, az arany- és ezüstmüvesség számos remeke és más értékes műtárgyak. — Kína lakosságának növekedéséről evek óta első Ízben közöl adatokat a pekingi sajtó. Egy most megjelent cikk szerint a Kínai Népköztársaság kikiáltása óta Kina lakosainak szama 500 millióról 900 millióra növekedett. A pekingi sajtó sürgetően veti fel a születéskorlátozás szükségességét, hangsúlyozva, Kina csak akkor léphet ki a szegénységből es elmaradottságból, ha záros határidőn belül a jelenlegi két százalékról egy százalékra szorítja a népszaporulat- arányát. írja: Kov^cs J°zsef a Magyar Tudományos Akadémia f -CiJ Irodalomtudományi Intézetének főmunkatársa APRÓSÁGOK AZ AMERIKAI MAGYARSÁG ÉLETÉBŐL
