Amerikai Magyar Szó, 1979. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-22 / 12. szám

Thursday, March 22. 1979. TUDOMÁNY Mindennapi beszédünkben gyakran fordul elb az a kifejezés, hogy “tudományos forradalom”, ami alatt azt értjük, hogy korunkban, kb. a II. Világ­háború óta, forradalmi jellegű fejlemények történ­tek a tudományos világ majd minden ágazatában. Ezek között különösen kiemelkedik kettő: az atom­energia és a komputer, magyarul számítógép (nem számoló gép, amely csak egy mechanikai szerkezet, és csak összeadni,meg kivonni tud). Az atomenergia felhasználása tágas kaput nyit az emberiség jólété­nek szolgalatára, de sajnos, jelenleg, elsősorban hadi es pusztito célokra használjak, különösen a nyugati államok. Az atomfegyverek hatalmas költséges volta miatt az emberek jóléte károsodik, és remélnünk kell, hogy azok alkalmazására nem fog sor kerülni, mert az az emberiség véget jelentene. Sokkal kedvezőbb jelentőségű a komputerek meg­jelenése. A komputertudomány építőkockája, tég­lája. az u.n. 2-es számrendszer, ami nélkül nem jöhetett volna letre. Ez egy nehezen elképzelhető matematikai fogalom, amire itt nem terek ki. A komputereknek nagyszámú változata van, a zseb- méretű kis géptől, amely szorozni, osztani, hatvá­nyozni es gyököt vonni tud, egészen óriási méretűe- kig,amelyek űrhajók vezérlését is el tudják végezni. Az ilyen nagyméretű komputerek adatok millióit képesek elraktározni és azokat gombnyomásra mű­ködésbe hozni, alkalmazni, nagyon bonyolult mate­matikai problémák megoldására, amelyek emberi aggyal, papiros és ceruzával hónapokat, sót eveket vennenek igénybe; nem is szólva az esetlegesen el­követett hibákról, amelyek komputereknél sokkal ritkábbak. Komputerek ki tudják válogatni millió­nyi adatból a megoldásra vezető megfelelőt, szó szerint pillanatok alatt. Lehetsegesse vált olyan bo­nyolult feladatok megoldása, amire azelőtt gondolni sem lehetett. A nyugati országokban, mindegyikben több gyár készít különféle komputereket, egymással versenyezve. A KGST szervezetbe tartozó szocialis­taországok felosztották a komputereket nagyságuk, kapacitásuk szerinti kategóriákra, és más-más ország gyárt egy-egy kategóriát; igy elkerülik a pazarló is­métlésekét. A komputerek alkalmazasa helyet talál a tudományos kutatás minden ágaban, kereskedel­mi és statisztikai elemzéstől, árucikkek gyártásától, csillagaszati és világuri kutatásokig, nem feledkezve meg orvosi es gyógyászati kutatásokról sem. Az utolsó emberoltönyi időszak alatt a tudomány any- nyit haladt előre, mint soha ezelőtt ez időszak sok­szorosa alatt. Az emberiség több bizalommal nezhet a jövő ele, mint valaha, ha meg tudjuk akadályozni egy III. Világháború, egy atomháború kitörését. ._________________________ V. 0.__________ A HOLOKAUSZT (folytatás a 4. oldalról) fél évtizedben, nem csoda, hogy a felnőttek ab­ban a hiszemben éltek, hogy a bűnök csak a másik oldalon bűnök és a fiatalok mindezekről nem tud­tak semmit. Éppen azért, nem kell készpénznek venni, ha annyian erősködnek, hogv ők nem tudtak semmiről, és nem kell erkölcsi bizonyitvanyt adni mindenkinek, aki most, 35 év után,mea culpázik, hogy korábban nem tiltakozott. Végül a Holokauszt, film nem mutatja be teljesen a zsidóirtásért felelőseket; a német nagytőkét, amely Hitlert hatalomra segítette, a nyugati hatalma­kat, amelyek tűrték a nemet fegyverkezést, abban a hiszemben, hogy az a Szovjetunió ellen irányult, szabotálásukat a szovjet szövetség, majd a zsidóirtás ellen,a svájci kormányt, amely a zsidó menekülteket kiszolgáltatta a németeknek es a német nagyipar emberirto hadianyag termeleset. Tavasz, a szabadságharcok évszaka DEÁK ZOLTÁN BESZEDE A MAGYAR TÁRSASKOR BANKETTJÉN .AMERIKAI MAGYAR SZÓ_______________________________5 Nevezetes évfordulók esztendejében jöttünk osz- sze hagyományos tavaszi ünnepségünkre. 200. év­fordulója van az idén az amerikai szabadságharc kiemelkedő magyar hőse, Kovats Mihály ezredes halálának. 100. évfordulója van a legnagyobb magyar regény­író, Móricz Zsigmond születésének. Az egész embe­riséggel együtt mi is ünnepeljük korunk és talán minden idők legnagyobb tudósa, Einstein Albert 100. évfordulóját. A mi szamunkra azonban márciust, elsősorban mégis csak a magyar nép történelmének legdicsőbb napjait jelző március 15. és március 2L fénye ragyog­ja he. __________ _____ Szülőhazánkban, Magyarországon és egész Euró­pában, de még itt Amerikában is a tavasz már év­századok óta nemcsak a termeszei megújhodásá­nak, a rügyfakadasnak az ideje, hanem szinte ha­gyományosan a forradalmak évadja is. A magyar nép első nagy lazadása a tűrhetetlen elnyomás ellen, a nagy parasztháború 1514 tavaszán tört ki. Közel 200 év múlva a rongyos, mezítlábas magyar, kárpát-ukrán és szlovák jobbágyok 1703 tavaszán, május 21-én, bontották ki a II. Rákóczi Ferenctól kapott “Pro Patria et Libertate” (hazáért es szabadságért) feliratú zászlójukat. Maga II. Rákó­czi Ferenc a következő év tavaszán adta ki az első magyar függetlenségi nyilatkozatot “Recrudescunt vulnerae Hungáriáé” (kiujhodtak a magyar nemzet sebei). Fogadott hazánk szabadságharca szintén ta­vasszal, 1775 tavaszán indult. Jusson eszünkbe Lexington és Concord emléke. 1848 tavaszán forradalmi hullám söpört végig a kontinensen, Párizsból kiindulva. Ez nem kerülte el Magyarországot sem. A nap, amelynek emlékét ma ünnepeljük, Március Idusa, s amelyen a fószerppet^ a vezető szerepet a Petőfi-vezette magyar fiatalság töltötte be, a szabadsagharcok 19. századbeli tör­ténelmének legdicsőbb fejezetét nyitja meg. i Es tavasz volt akkor is, amikor 1919-ben a ma­gyar ipari munkásság, felvértezve a nemzetközi mun­kásmozgalom hetven esztendei elméleti és gyakorla­ti tapasztalataival, szivénviselve a nép és a nemzet sorsát, felismerve a történelmi szükségszerűséget es lehetőséget, teljesítette nemzeti és nemzetközi kö­telességét, kezébe vette a hatalmat, az ország kor­mányzását, a nemzet védelmét. így érvényesült ha­zánkban a Lincoln által is megfogalmazott társadal­mi törvény; “We cannot escape history”, “Egyetlen nép sem kerülheti el a történelem által rászabott kötelezettseget!' Azok az eredmények, amelyeket szülőhazánk nepe áldozatkész, hősi munkája revén az elmúlt 34 év folyamán élért Magyarországon, az egész emberi­ség elismerését vívták ki. Az II. Világháború előtti utolsó békeév termelését tízszeresen meghaladó alkotómunka nyomán csodálattal tekint a külvilág az élettől lüktető, szépséges Budapestre, a jólét ezernyi jelét magukon hordó magyar falvakra, a szerte az országban működő modem gyárüzemekre, a tudományos és irodalmi alkotó munka számtalan más bizonyítékára. Ennyit lett képes a magyar nép felmutatni 34 évi nem is teljesen zökkenés nélküli alkoto munka után. Nem tudom, masok hogyan allnak ezzel, de ben­nem e tények fontolásan’al állandóan es következe­tesen felmerül a gondolat, hogy ha ennyit volt ké­pes a magyar nép elérni 34 év alatt, mit lett volna képes felmutatni HATVAN EVI kollektiv társadalmi munka és erőfeszités után? Mert, kedves vendegek, a magyar nép, elen a munkássággal és földművelő nép egy részével, neki­vágott már hatvan evvel ezelőtt annak az épitőmun- kának, annak a társadalmi újjáépítésnek, amelyhez végérvényesén csak egy másik tavaszi napon, 1945. április 4. után tudott hozzáfogni. Ha 1945 óta megtízszereződött a termeles, ha 1945 óta megsokszorozódott a magyar dolgozó nép jóléte, akkor lehet-e kétségünk aziránt, hogy az 1919 óta eltelt 60 esztendő alatt még e csodálatos eredményeket is messze túlhaladhattak volna! Hogy ennek révén ma Magyarorszag Europa egyik élen haladó ipari államává fejlődhetett volna. Többről van szó azonban, amikor 1919 március 21-ről emlékezünk. Ha a magyar nagyurak ármánya, azoké, akik mindig az ellenség oldalán állták, ami­kor a magyar nép a szabadságáért, függetlenségeert küzdött, ha ezek a magyar nagy urak nem szövetkez­tek volna a nyugati hatalmak berencei szerepét be­töltő cseh és roman uralkodó osztállyal és azok se­gítségével meg nem fojtják az első magyar népköz­társaságot, akkor nemcsak a magyar nép, hanem Európa minden népének es tálán az egesz emberiség­nek is másként alakulhatott volna a sorsa. Az első magyar népköztársaság hadai 1919 tava­szán űzték ki a betolakodókat magyar földről. 1919 tavaszán a magyar munkáshadsereg már felszabadí­totta Kassát, Eperjest. Losoncot és egyenlő eséllyel szállt szembe a román betolakodókkal is, s megtisz­títottak volna minden magyar területet az azokat jogtalanul elrablóktól. Egy magyar népköztársaság létezése a huszas evekben és a gazdasági válságtól terhes 30-as evek­ben, más jellegzetességet adott volna Europa törté­nelmének. A cseh polgári demokratikus köztársaság jóakaratu szomszédot és nem ellenséget talált volna benne és igy több esellyel állhatott volna ellen a ná­ci nyomásnak. Magyarorszag nem vált volna Hitler bűntársává,először Jugoszlávia lerohanasában, majd a Szovjetunió megtámadásában. A hitleri terv a Szovjetunió megtámadására és a világ leigázására, ha ugyan egyáltalán kifejlődhetett volna, sokkal csekélyebb eséllyel lett volna alkalmazva. Tudjuk, hogy a történelemben semmi sincs pre­desztinálva, előre meghatározva. Europa tragikus történelme századunk közepén egészen másként alakulhatott volna. Európa népei tizmilliónak életet lehetett volna megmenteni. Tízmilliók élnének ma, akik elpusztultak a fasizmus által felidézett világ­égésben. Ezeket a gondolatokat váltják ki belőlem azok a dátumok, amelyekről illő március havában megem­lékezni. Ezek a gondolatok juttatják eszembe II. Rákóczi Ferenc figyelmeztetését is: “Szent László példájára hivatkozom, aki fegyvert fogott egy bitorló király ellen es akit az egyház mégis szentjei köze sorozott. Nem azok érdemlik a gyűlö­letet és mindazon mocskot, melyet a ragalom száza­dok óta szór a szabadság védőire, kik jogaikat vé­delmezik, hanem akik mind a törvényt, mind eskü­jüket megtörik”. E gondolatokkal köszöntőm március idusán a márciusi ifjak, Petőfi, Táncsics és társaik, az 1848-49-ikjvalamint az 1919-i magyar szabadságharc hőseinek emleket. i

Next

/
Thumbnails
Contents