Amerikai Magyar Szó, 1979. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-11 / 2. szám
Thursday, Jan. 11.1979. AMERIKAI MAGYAR SZQ______________________________3 Durovecz András* Kanada elmúlj évi ITT 1 BIZONYÍTÉK! gazdasági merlege A tornyosuló gazdasági bajokkal szemben a kormány népellenes módszerekkel kísérletezik, hogy a munkásság küzdelmet visszaszorítsa. A legutóbbi időben a közmüveknél es az államgazdasagban dolgozó munkások ellen indított rohamot. Kirivo példája volt ennek a torontoi közlekedési (TTC) alkalmazottak sztrájkjának megtörése az Ontario-i kormány részérói hozott törvénnyel, amivel a munkásokat a munka felvételére kény szeritette. Az országos postássztrajkban a kormány megmutatta, hogy az erőszaktól sem hátrál meg. A postások már másfél éve dolgoztak szerződés nélkül es az uj szerződésben követelt munkabéreméiért a kormány megtagadta. To’rvenyerejíí rendeletet hoztak es súlyos megtorlások kilátásba helyezesevel a munka fel* vetelere kenyszeritették a postásokat. Az allamren- dórséget is felsorakoztatták sztrájktorési kísérletekre es a szakszervezeti irodák elleni razziákra, ott,ahol vezetők a sztrájktörő törvény megtagadására szólították fel a dolgozókat. Több vezetőt vad alá helyeztek, súlyos büntetések kilátásba helyezesevel. Ez ellen éles harc indult meg. Egyúttal országos méretűvé terjedt a postások támogatása, hogy a kényszerű munkafelvetellel elvett egyezkedési es sztrájkjogukat visszanyerjek. A polgári repúlőkozlekedesi mechanikusok ber- kóvetelési fellépese pedig még a sztrájkdóntesig sem jutott el, amikor a kormány súlyos megtorló törvényt helyezett kilátásba sztrájk esetere. Persze ezek az erőszakintézkedések semmit sem oldottak és nem fognak megoldani, ami a dolgozok bajait illeti. Ezekkel csak növekszik az elégedetlenseg, s a munkásság sorainak rendezésevei, újabb, nagyobb és sikereket biztositó harcokra készül fel. Nem szorul bizonyításra, hogy mint az ilyen kormány-monopolista manipuláció semilyen mértékben nem enyhítette eddig az inflációt, éppen úgy nem csökkentette a nagyméretű munkanélküliséget sem. Ugyancsak a nemrégen közzétett kormány adatok mutatják, hogy a munkanélküliség nővekedese túlhaladja a mult e'vit is. 1978-ban 473 ezer munkást bocsátották el, ami a meglevőhöz adva, közel 950 ezerre emelte a munkanélküliek számat. Az 197 8-as év első hat hónapjára kimutatott hivatalosan bejegyzett elbocsátottak szama 554 ezret tett ki. Ebből arra lehet következtetni, hogy 1978 vegere a hivatalosan kimutatott munkanélküliek száma túlhaladja az egy milliót, ami azt jelenti, hogy a teljes munkáslétszám közel 10 %-a kerül a hivatalos munkanélküli listára 1979-ben. Köztudomású az is, hogy a hivatalosan nyilván nem tartott — munkanélküli segelyre már nem jogosultak, biztosítás ala nem esők, részidőt dolgozók és hasonlók — nem dolgozókkal a hivatalosnál jóval többet, közel másfél milliót tesz ki a munkanélküliek szama. Az ottawai kormány ugyanakkor a munkásság gazdasági és szervezeti jogai elleni hadjáratát azzal is tetézi, hogy a dolgozok más,letszuksegleteit érintő allami segélyeket is levágja, vagy erezhetoen korlátozza, mint ahogy társadalmi biztosítások — öreg- - segi nyugdijak, családi pótlék, rokkant-segelyek, munkanélküli biztosítás — es a legutóbb a kulturális elet, főleg a művészetek segélyezeset is csontig levágta. A társadalmi biztosítottakat a kiskeresetű .dolgozókkal összevetve, kialakul a kép, hogy hivatalos felbecslések szerint ot milliót is meghaladja azon családfenntartók szama, akiknek bevetele a szegénységi színvonal alatt all. /folytatása a 7. oldalon/ Mindenki az inflációról beszél, mindenkit aggasztanak az árak:— élelmiszerárak, fűtőanyagárak, orvosi költségek, lakbérek — állandó, könyörtelen emelkedései. A sajtóban egyebet sem lehet olvasni, a rádión, TV-n egyebet sem lehet hallani, mint azt, hogy az inflációért a munkások felelősek beremelesi követeléseik va^v “magas” béreik következtében. A mellekeit abra, amely a szövetségi kormány adatain alapul, csattanó cafolata ezen állítás hamisságának. Tisztán kivehető belőle a következó’teny- allas: az elmúlt hat év folyamán a dolgozok béréi az adok levonása után 49 százalékkal emelkedtek, mig a fogyasztási cikkek arai 54 %-al nőttek. Az osztalékok ugyanakkor 93, a nagy cégek profitja 121 és a bankok által számított kamatok pedig a bérek két es felszeresével, 123 százalékkal emelkedtek^ Es mégis, a nagytőke szolgálatában allo sajtó mindig a munkások követeléseire, a “magas” bérekre hivatkozik. Carter elnök “inflációellenes” programja is főleg ezen a hamis alapzaton nyugszik. Ugyanakkor, amikor a munkások béremeléseinek határát hét százalékra korlátozta az elnök, UTASÍTOTTA a Federal Reserve Systemet a kamatláb emelesére, ami százmilliókká] növeli a bankok jövedelmét. M€N€SZT€NI K€SZULN€K 950 MUNKÁST Gyárakban, bányákban, üzemekben, irodákban dolgozók részére az állandóan növekvő létbizonytalanság okozza a legtöbb aggodalmat. Vajon mit hoz a holnap? A konglomerátumok üzemeket vásárolnák fel, ezeket “átszervezik”, aminek következtében százak, sőt ezrek veszítik el munkájukat. Az üzemeket lezáriák és áthelyezik a termelést Taiwanha, Hong Kongba, vagy Porto Ricoba. A gyarakat lezárják, mert a tulajdonosok véleménye szerint nem elég ióvedelmezok. I ** / » m * Ez történt Florida Panama City nevű városkájában, ahol az International Paper Co. igazgatnia, lames Wood a kővetkezőket mondta: “A gyár berendezése elavult es modernizálása minimálisan 54 millió dollárba kerülne. Ez nem kifizetődő részünkre, ezért elhatároztuk, hogy eladjuk az üzemet. Ha e tervünket nem sikerül megvalósítani, akkor a gvarat január 3l,-en lezárjuk”. De mi történik a gyár 950 munkásával? Igaz,hogv a vallalat vezetői mindent Ígérnek, de a gyakorlat azt mutatja, hogv ezek rendszerint csak igeretek maradnak. Egyes hírek szerint a vállalatot olyan tulajdonos veszi át, aki nyilt üzemet akar fenntartani. A munkások létszámát csökkenti, a bereket levágja es nem lesz hajlandó targvalni a munkasokat keDviselö szak- szervezettel. James Mann üzemvezető szerint a vallalat modern űzemeben fele-annyi munkással többet termelnek, mint a Panama City-i gyárban. így is, ugv is, a I.P.Co. 950 munkása nem néz valami rozsás jövő ele 1979-ben.
