Amerikai Magyar Szó, 1978. július-december (32. évfolyam, 27-50. szám)
1978-08-17 / 31. szám
Thursday, Aug. 17. 1978. óhaza így él az utolsó dunai aranyniosó Tíz év alatt húsz deka kincs Az aranyász már öreg. Kis asztalával, rostájával, lapatjaval egyedül járja a folyam Acs menti partjait, s eddig húsz deka aranyat zsákmányolt a folyótok Nagy Lajos az egyetlen dunai aranymosö. — Tíz esztendeje immáron, hogy birkózóm a DunavaJ — mondja. — Néhai sógorom, Szakolczay Antal, a hires ácsi aranymoso mutatta meg, hogyan lehet a parti fövényből sáraranyat nyerni. Azóta, ha a vízállás engedi, napjában kijárok a folyóra, s nem is volt hálátlan: lett aranyam. FUTÓ VOLT Képzeletünkben az “aranylázak” hősei robusztus, kalandor természetű férfiak. Nagy Lajos bácsiról ez korántsem állítható. Sohasem mozdult el erről a vidékről: régebben az ácsi cukorgyárban dolgozott, majd Komaromban, a vasútnál volt futó. Ma nyugdíjas. A sovány, osztovér emberke tarkóját mély ráncok barázdálják. Bütykös keze, kérges tenyere azonban jelzi, hogy nyaranta nagy csatákat vív a vízzel. Almot kergető szeme vidám, törhetetlen. — Engedélyem van rá, hogy bárhol moshatok aranyat a Dunában — magyarázza. — De itt, a Lovadi- rét szomszédságában meglassuló folyónak gazdag a hordaléka. Mindig is volt errefele az áhított fémből. Szigetköz környékén már a romaiak is foglalkoztak arany- mosással. Később Árpád-kori eleink is űzték e mesterséget. Az oklevelek tanúsága szerint minden mosott aranyat a királynak kellett beszolgáltatni. Később Robert Károly — 1327-ben — szabad foglalkozássá tette az aranymosást, amely évszázadokig virágzott. Ez kimutatható a község- és dűlőnevekben: Aranyos, Aranyostelek, Aranyász-dülo, Arany-kert. MERINGOLOVEL — Keserves kenyér az aranymosas, — allitja Nagy Lajos. — Kitartás kell hozzá. Meggazdagodás? Az csak ábránd. i . r . » Leállítja a partra a panttyaagast, amelyre rezsuto- san beállítja az asztalt. Erre a vizes posztodarabot óvatosan ráhelyezi, majd felteszi a rostát. Ide kerül a fövény gránit- es vasporos, agyagos földje. Aztán “meringolójével” — egy ötliteres konzervdobozzal — locsolgatja az agyagot. Nagysokára a posztó bolyhái kozott megcsillannak az apró sárga szemek. Négv köbméter földből körülbelül egy gramm aranyat mos ki. — Reggeltől estig csinálom — allitja.-A posztot hazaviszem, s kiöblítem az edényben. Leengedem róla a vizet, majd az ott maradt anyagot néhanv gyuszünyi higannyal elegyítem. Ez magaba veszi az aranyat. Azután gyolcsban sárgítom, azaz kinyomom a higanyt. Később a sparheltben elpárol- gatom a maradék higanyt, es rögge olvasztom az aranyat. Utam a Nemzeti Bankba vezet. A bank az arany grammjáért 140 forintot fizet. Minden szem aranyért megszenved. Nagy Lajos a tiz év alatt nyert húsz deka aranyáért mintegy 800 köbméter partfövényt mozgatott meg, s több mint egymillió liter vizet mert ki a folyóból. — Egy mozdulatomat sem sajnálom. Ha összejön egy babszemnyi rögöcske,a tenyerembe veszem, s perceldg bámulom. Ez az én aranyam, Ebből tudom: még férfiember vagyok... Mécs G. László A gyöngyösi betyárcsárda A Mátrába látogatók a címben említett csárdát hiába keresnék Gyöngyösön vagy a környékén. A hires gyöngyösi betyárcsarda ugyanis Veszprém megye nyugati szélén áll, s Hévíztől egy-, Keszthelytől kétórányi gyalogjárásra a fürgén kanyargó Gyöngyös-Séd pataktól kapta a nevét. Ez a Dunántúl legrégebbi és leghíresebb betyárcsárdája. Valamikor sok nevezetes betyár közó'tt Sobri Jóska, Patkó Jancsi, Milfájt Ferkó, Nádi Jancsi, Savanyö Jóska, Oroszlán Pali volt a vendége, a gyöngyösi csárdánál agyonlőtt és eltemetett két hires betyartiak, Kokas Pistának és Vak Illésnek pedig immár örök lakóhelye. Ápolt sírjuk ma is ott látható. A gyöngyösi csarda az 1700-as évek elejen épült, amolyan urasági kocsmának. Az első magyarországi katonai térképbe, amely 1783-ban készült, már berajzolták a Gyöngyös csárdát, amely az 1800-as évek második felétől vált igazi betyárcsárdává, lett a Bakonyból kitörő vagy oda igyekvő betyárok es pandúrok betéröhelye. Az okiratok szerint a csárdában sűrűn változott a tulajdonos személye, mert abban az időben a jó bevétel sok veszélyt idézett a csárdások fejére. A nemregiben tűzkárt szenvedett csarda most nyílt meg ismét, korhűen helyreállítva. A szépén faragott keretkóvekbe epitve minden ajtajan, ablakán vasrács van. Az épület északra néző falan viszont egyetlen nyílás sincsen — valamikor ezzel is a Bakonyból lezúduló hideg szelek ellen védekeztek. Magyar gyékényesek ’’Amikor Árpád apánk szép hazánkba letelepödött, akkor itt a Tisza mentén valaki, hogy ki, azt mán nem tudjuk, föfó'dőzte a gyékényt. Elkezdtek szőni, fonnyi, és amikor láttak, hogy ez milyen jó mögmelegiti a szögenyembórt, hat akkor Árpád apánk mögparancsolta a katonainak, a gyékényböngyölét vigyék széjje az egész országba, szórják ük azt széjje, hogy mindó'nhun elter- jedjön a gyékény, hogy azontúl mindón szögény embor élvezze a gyékénynek az áldását. Ennek ezór esztöndeje”. (Tápéi asszony mesélte igy 1969-ben. Kollár Maria: Gyékényből szőtt falu c. könyvéből.) Minél régebbre tekintünk vissza, annál nagyobb volt a fonással készült épületek, ruházati és használati tárgyak jelentősége. Magyarországon az ármente - sités előtt bőven volt nyersanyag a gyékény munkákhoz, mert akkoriban az ország területének egyhar- madát állandóan vagy az év egy részében viz borította. Leginkább ott alakult ki a háziipar, ahol a jobbágyfelszabadítás után a lakosság nagy része zsellérré vált. Télidőben, más kereset híján, a gyékény hozott pénzt a házhoz. Érdekes, hogy a lecsapolások után, a gyékény- termő területek megszűntével sem maradt abba a szövés-fonás. A tápéiak például nyersanyagért felkerestek az ország távoli vidékéit is. Ma is élő technika a gyékény-fonás es -szövés. Készítenek már csaknem feledésbe merült tárgyakat: ekilós szekérre való ponyvát, gyékenytutajt es gyerekállokat, es sok olyasmit, amit ma is sokan és szívesen használunk. A szőtt gyékény szebbnél szebb fajtáit, szatyrokat es székek fonott ülését. M. E. Nagy ivöszobájában áll a lécekből épített karmentő. A műemlék csárdában ma is vig élet van, etellel- itallal, cigányzenével. Mindig megtelik a Hévízről, Keszthelyről s máshonnét is érkezőkkel, akik a csarda falára függesztett, megsárgult iratokból ismerkedhetnek a csárda emlékével. Erdélyi György — Utcát neveztek el Havannáról Budapesten, a XVIII. kerületben. A Magyar Rádió ifjúságpolitikai műsorában indítványozták, hogy a XL VIT házigazdájának nevét utca hirdesse a fővárosban. A fővárosi tanács javaslatára a XVIII. kerületi tanács vb Pestlőrinc most épülő városrészében, a Fórum mozi mögötti utcának adományozta a kubai főváros nevét. 10.000 SÍPJA LESZ Az idén nyáron mar mintegy ötvenedszer adjak elő az esztergomi Bazilikában Liszt Esztergomi miséjét. Először 1856. augusztus 31.-én, a bazilika avatásakor, a szerzó vezényletével mutattak be itt. A templom orgonáját Liszt tervei alapján, a mester irányításával építettek fel. Akkor 4000 sípja volt. A második világháború utáni helyreállításnál jo nehány sípját az ország más orgonájába építették be. Most mindezeket összegyűjtik, visszahozzak Esztergomba, egyúttal jelentősen megnövelik a számukat. Két-három év múlva már 10.000 sipu orgonán mutathatják be Liszt nagy zeneművét. ____7
