Amerikai Magyar Szó, 1978. július-december (32. évfolyam, 27-50. szám)
1978-08-03 / 29. szám
Thursday, Aug. 3. 1978. ókui. GYOMAI TANULMÁNYOK Kner Imre külföldi barátai afféle nyugat-európai formátumú kisvárosnál: képzellek Gvomat, amely kultúrájával, szellemi légkörévé! inspirálta a Kner csalad magas színvonalú könyvkiadói, könyvművészeti tevékenységet. Kner Imre azonban másképp vélekedett “szülővárosáról”: poros, elmaradott falunak látta, ahol éppen a viszonyok ellenére kellett létrehozniuk mindazt, amit a XX. század masodik- harmadik évtizedében már a külföld is ismert es becsült. Véleménye nagyjából megegyezett a korabeli. közvéleménynek, sót a földrajzzalt települestudo- mannyal, szociológiával foglalkozó szakemberek többségének a Gyoméhoz hasonló nepes alföldi településről alkotott ihletevei. Mi volt tehát az alföldi mezőváros? Az elmaradottság, a falusi-tanyasi elzártság jel^epe, vagy a fejlődés hordozója es letéteményese? Évtizedek óta foglalkoztatja ez a kérdés a szakembereket és a közvéleményt. Az elmúlt ev végen megjelent Gyomai Tanulmányok cimíi kötet is ebbe a sorba illeszkedik. Nem vállalkozhatunk itt arra, — főleg terjedelmi okokból —, hogy a 16 szerző által irt 15 tanulmányt a több,mint 650 oldalas vaskos kötetet részletesen ismertessük és elemezzük. Közismert, hogy az alföldi mezővárosok kialakulása és virágkora a kései feudalizmus időszakára (XVII—XIX. század) esett. Békés megye — és igy Gyoma — esetében a fejlődés csak a torok kiűzése, s a terület újjáépítése után indulhatott meg. Daka István az 1717-1848. közötti másfél évszázad gazdasági társadalmi életét mutatja be. Különösen fontos és jól sikerült a fóldesur majorsagi gazdasági kialakításának, a XIX. század eleji földesúri “földrablásnak” a bemutatása, amely sok vonatkozásban behatárolta a mezőváros további fejlődésének lehetőségeit is. A történeti, néprajzi, demográfiái keretek felvázolása után Szilagyi Miklós a mezővárosi alapkérdésekre keres választ: Mi volt az a városszervezö erő, amely a lakosság megnövekedese, a gazdálkodás at- alakulasa után is megakadalyozta a hatalmas hatarA város katonai parancsnoksága vasárnap nagy felhajtással, eszem-iszommal egybekötött katonai napot rendezett a helyőrség, valamint az átmenetileg itt állomásozó 6-os, és 19-es, k.u.k. zaszloalj tisztjeinek a pécsi elit kedvenc kirándulóhelyen, a Tettyén. A tiszturak kitettek magukért: patakokban folyt a sor, durrogtak a pisztolyok, egekig csapott a jókedv. Nem igy bezzeg a legénység! Annak — ünnep ide; ünnep oda — a parancsnokok kiképzést rendeltek el. Hadd tudják meg, hol ialyk a magyarok istene, akihez egyébként is vizitaba készültek... Benyovszky baranyai főispán 1918 tavaszan bizalmas levelet intézett. Pécs varos polgármesterehez. Leveleben — egyebek között — ezt irta: “...értesítem Nagyságodat, hogy egy Oroszországból hazatért, szabadságon lévő katona bizalmas beszélgetés során elmondta: tudomása van arról, hogy az Oroszországból visszatérő katonáink közül egy sem fog ismét a harctérre menni... Ezen vállalkozás nak a falusias szórványokra való széthullását? Megállapítja, hogy a mezővárosi társadalom alapsejtje a patriarchális kis csalad által fenntartott komplex (állattartásra és földművelésre épülő) mezőgazdasági üzem, melyben a földművelés az ónellátást, az állattartás pedig az árutermelést szolgálta. (Tehat az utóbbi volt a jelentősebb). A hatalmas állatallomany legeltetésének, valamint az állattartásból eredő áruk értékesítésének megszervezése meghaladta az egyes családok lehetősegeit. A mezőváros egyik alapvető funkciója tehát ennek a termelésnek es értékesítésnek a megszervezése volt. A másik lényeges funkciót a földesurral szembeni egységes fellépés es erdekvedelem — bizonvos fokú szabadparaszti fejlődés — biztosításában jelöli meg a szerző. Mindez a XVJII. századra és a XIX. század első felere érvényes. Ugyanakkor a jobbágy-korban kifejlődött, birtokosparaszti mentalitás és öntudat a századvégi paraszti földvásárlásoktól az agrárszocialista mozgalom, majd a két világháború közötti politikai küzdelmeken keresztül egészen az 1845-ös földosztásig, meghatározta a Viharsarok parasztságának politikai és szociális törekvéseit. A laikus számára is igen érdekes olvasmánv például a község antropologiai arculatát bemutató dolgozat. Fontos művelődéstörténeti adatokat tartalmaz a földrajzi nevek közzététele, ugyanakkor valamelyest kevésbé látszik kiérlelt munkának a Gyoma es a Körösök cim'ü fejezet. A Gyomai Tanulmányokat az utóbbi évtizedben megjelent békéscsabai, mezőberényi, vésztői tanulmánykötetek, illetve monográfiák mellé helyezve megállapíthatjuk, hogy különösen a csabaival és a vésztőivel bízvást összehasonlíthatok. Mindenekelőtt Gyoma lakóinak érdeklődését elégíti ki (hiszen korábban jóformán csak a megyei monográfiák szűkszavú közléseiből ismerhették meg községük múltját), s nem túlzás azt mondani, hogy gyarapodott általa a magyar tudományos élet is. G. Vass István eszméje Oroszországból származik, célja a háború befejezése, mert más módón nem lesz beke...” Csaknem négy esztendeje pusztított mar a háború Európában. Háromszor hullott le a level azóta, hogy II. Vilmos császár igy búcsúztatta a frontra indulókat: “Fiaim! Mire a falevelek lehullnak, itthon lesztek! ” Az újvidéki gyalogezred pécsi 6-os pótzaszloalja- nak legénysége — szerbek, németek, magyarok — jórészt Szovjetoroszorszagbol hazatért hadifoglyokból állott. Alig néhány napot pihentek a Frigyes laktanyában, mikor hire jött, hogy pünkösd után menetszázaddal ismét kiküldik őket a frontra, ezúttal Olaszországba. A katonák elkeseredesenel csak felháborodásuk volt nagyobb. Másnap, hétfőn reggel 8 órakor — kutyakorbaccsal a kezében — belepett a III. szazad barakkjába Molnár Sándor hadnagy: — Miért nem vonultok ki, mocskos disznók? — ordított a katonákra. - Azt akarjatok, hogy megtizedeltesselek benneteket?! — Korbácsával egy közel álló szerb szakaszvezeto arcába vágott. A katonában valami elpattant, előkapta a bajonettjét s a tiszt mellebe döfte. Szivén találta, a hadnagy azonnal meghalt. Ebben a pillanatban elszabadultak az indulatok. Egyesek azt kiabálták: nem mennek többe a frontra, menjenek a tiszturak, ne csak dáridózzanak. Mások azt kiáltották: le a háborúval, éljen a független Magyarorszag, a független Szerbia! A többi már gyorsan pergett. Néhány katona berontott az ügyeletes tiszt szobájába, s megszerezte a fegyver- és lőszerraktár kulcsait. Nyomukban két holttest maradt: egy katonáé,akit az ügyeletes tiszt lőtt le, és a tiszté. Most mar percekbe telt csupán, hogy a század felfegyverkezzek, még vagy húsz géppuskát is kerítettek. A lazadas hire futótűzként terjedt, szempillantás alatt csatlakozott a Frigyes-laktanya egész legénységé, mintegy 1500 ember... Néhai Hajdú Gyula jogászprofesszor, a pécsi “hatos lazadasnak” nevezett katonai felkelés szemtanúja s a későbbi per vádlottainak védője igy emlékezett vissza az eseményre Harcban elnyomók és megszállok ellen cimű könyvében: A zendűlők... “a feltalálható tiszteket elfogták, többet közülük megöltek és zajosan éltetve a békét es a forradalmat, néhány altiszt vezényletének engedelmeskedve kezdtek berendezkedni az ellenállásra. Elfoglalták a szomszédos Fehérváry laktanyát, hogy az ott elhelyezett lábadozó katonákat magukkal rántsak. Megszállták a fóreáliskola közeli épületét. A szomszédos Irányi Dániel téren levő Feher Farkas vendéglőt főhadiszállássá alakítottak át... Osztagokat indítottak a város belseje felé, hogy az ott levő alakulatokat csatlakozásra bírják. Egy járőr pedig Pecsbanyatelepre indult a bányászokhoz...” Részlet a budapesti honved törvényszéknek a pécsi 6-os katonalázadás részvevői ellen, 1918. október 10.-én kiadott ügyészi vádiratból: “...Az 1500—1700 főre emelkedett zendülőtómeg a beket es a forradalmat ehetve, lövöldözve es erőszakoskodások közepette bejárta a várost, az egyes fontosabb középületeket megszállta, majd betört a 19. honvéd pótzaszloalj laktanyájába. A zendülók ezután felvettek a harcot a leverésükre kirendelt csapatokkal, ekepp a zendüles nyilt lázadassa fajult...” Pécs utcáin valóságos ütközet folyt, géppuskákkal, hegyi ütegekkel lőtték a lázadókat. A csatlakozásra hivott bányászok még el sem értek a várost, mire a harc véget ért: a túlerő győzött, a császári és királyi hadsereg első fegyveres zendülései — leverték. Az utcákat halottak, sebesültek borítottak. A megtorlók százával fogdostak össze a katonákat, munkásokat — a zendülőket. Aki tehette, a külvárosi temető fele hátrált es délnek, a Dráván túlra menekült... Berta György tizedest, a szabadságai tolto frontharcost, aki társaival kivégezte Herszenyi Zsombor alezredest és segédtisztjét, mar masnap agyonlőttek. A statáriális bíróság elrettentő példát kívánt statuálni: az első tárgyalási napon négy, masnap nyolc katonát halálra itelt. A kivégzéseket a gyakorlótéren hajtották vegre, s a helyőrség gáláns tisztjei kocsin vittek a helyszínre kiváncsi hölgyeiket... A monarchia első, fegyveres katonai lázadását levertek: am a forradalom lángját nem tudtak kioltani. TERJESSZE LAPUNKAT! A PÉCSI VÉRES PÜNKÖSD Hatvan esztendeje történt, pünkösd ünnepen. 6_____
