Amerikai Magyar Szó, 1978. július-december (32. évfolyam, 27-50. szám)

1978-12-28 / 50. szám

Thursday, Dec. 28. 1978. AMERIKAI MAGYAR SZO, _ 3 Durovecz András* Kanada elmúlt évi gazdasági merlege Kanadát is, mint az egész nyugati kapitalista világot, az infláció és tömeges munka­nélküliség szorongatja. Az infláció aranya egész even at a 9—1.0 százalék kozott moz­gott. Ez legkirivobban az elelmicikkek arainak drágu­lásában mutatkozott. A na­pokban nyilvanossagra ke­rült statisztikai adatok sze­rint az elelm'iszerarak átlag­ban az ev folyamán 16 szá­zalékkal emelkedtek. Egyes húsfélék áramegduplázódott és a marhahús ára eseten­ként még magasabbra emel­kedett. Természetesen nálunk is hallani, hogy a kormány “küzdelmet folytat” az inf­láció “legyűrésére”, ezek között legismertebb mód­szer az úgynevezett “ar- es berellenőrzés”. Kanada szö­vetségi liberális kormánya is ezzel próbálkozott és 1976 őszén bevezette az ár- es berellenőrzest, annak elle­nere, hogy a szakszervezeti mozgalom általános sztráj­kot hivott ki ellene, mely­ben közel másfél millió szervezett munkás vett reszt. Azonban a kormány min­den erőlködése es állítása ellenére, hogy ezzel vissza­szorítja az inflációt és csök­kenti a munkanélküliséget, a kívánt eredmény nem mu­tatkozott. Ugyanis a hagyo­mányos “szabad” követelé­sekkel szemben abérfagyasz- tási ellenőrzési törvény kb. 8 százalék maximum bér­emelést engedélyezett. Ez­zel természetesen az évtize­dek harcaiban kivívott kol­lektiv egyezkedési jogot nyir­bálták meg. A szakszerveze­tekre, melyek magasabb béremelési kővetele'sekkel leptek fel, kenyszeregyez- mény önkényével csaptak le, gyakran kormány-beavat­kozással. Ami az “ar-ellenőrzést” illeti, az lényegében- szem fényvesztésnek bizonyult. Nemcsak nem fagyasztottak be az árakat, de számos eset­ben ? monopolisták a fo­gyasztó tömegek szemebe nevettek az arcátlan árdrá­gításokkal. Mindennek a hátterében az ismert tőkés manőver állt. Ugyanis az “ellenőrzés” tórvényesitese eló'tti hosszú időszakon át a monopolisták már alaposan megszedték magukat búsás profitokkal. Amikor az éle- gedetlenség mar magas hul­lámokat vert, akkor a szol­gálatukban álló kormánnyal törvényt hozattak annak, megfekezesere, hogy a mun­kabérek es fizetések emele- senek kóvetelesevel a fel­halmozott profitokat meg ne csonkítsak. S mi több, a bérfagyasztási időszakot csaknem korlátlanul kihasz­nálták további árdrágításra és profitszerzésre. Ezzel te­hát ismét csak a tókés gaz­daság — nem első es nem uj — fogása tette meg kör­forgását a szuperprofit bizto­sítására. Az ellenőrzési rendelet két évi tartama nem egé­szen két hónapia járt le, s a kormány — Ígérete ellenere — nem szüntette azt meg, hanem az úgynevezett “ön­kéntesség” alapjan tartják tovább életben és a “takaré­kosságot” hangoztatva, igye­keznek a munkásságot “mél­tánytalan” bérkövetelések­től visszatartani. De mint ahogy a bérfagyasztási idő­szakban nem álltak meg a követelések, sem a sztrájkok, úgy annak lejárta után — az utóbbi hónapokban — a bérkövetelési harcok na­gyobb lendülettel indultak be, legtöbb esetben arra is törekedve, hogy az elmúlt két év veszteségét is pótol­ják, a kormány azon állítása ellenére, hogy a magasabb berek és a munkások jobb életmódja az inflációt duz­zasztja fel. (folytatjuk) 1 A NÉP többségé kívánja A LESZERELÉST A legnagyobb amerikai hirvállalat (Associated Press) es a NBC televízió- es rádió szervezet kőzvelemenyvizs- gálatot tartott a SALT (Strategic Arms Limitation) leszerelesi egyezmény kér­désében A kérdezettek túl­nyomó többségé, 75 száza­léka, kivanja, hogy csökkent­sük a nukleáris fegyverke­zést. / Hogy szeretnél 80-85 fo­kos melegben napi nyolc, kilenc órán at terden csúsz­va paradicsomot szedni es egy 32 fontos paradicsomos kosárért 30 centet keresni? Ennyit kapnak Florida Dade megyéjének vándor- munkasai, akik ugyanakkor 17—19 dollár házbért kény­telenek fizetni a Mobil Home-okban egy két-háló­szobás, butorozatlan laká­sért. Ezenfelül 30 dollárt fizetnek havonta a villany­szolgáltatásért, 20 dollárt a gáz- és vízhasználatért. Egy munkás naponta 60-70 kosár paradicsomot kepes kilenc órás munkaidőben le­szedni. Egy évvel ezelőtt 40 cen­tet kaptak a paradicsomsze­dők. Most, amikor az árak emelkedtek, az ültetvénye­sek levágták a bért. Ez ellen a kegyetlen, em­bertelen magatartás ellen léptek sztrájkba a Dade me­gyei vándormunkások, 45 centet kerve egy kosár para­dicsom (32 font) leszedésé­ért. Ez kevesebb, mint egv és fél cent fontonként. Fritz Rutzke, az ültetvé­nyesek szószólója mondta: “A jelenlegi gazdasági hely­zetben lehetetlen a sztrájko­lok követelését teljesíteni. Túl sok a paradicsom, túl keveset kapunk erte”. Közben a vásárlók 39-59 centet fizetnek a paradicsom fontjáért. Fritz Rutzke vála­sza a sztrájkra az volt, hogy munkába állította a 105.000 dollárért vásárolt hatalmas paradicsomszedő gépet. (45 centet nem tud fizetni 32 font paradicsom leszedésé­ért, de van 105.000 dollárja egy paradicsomszedő gé­pért.) , , KÖZBELÉP AZ ALLAM- HATALOM Naponta újabb ültetvé­nyeken csatlakoznak a sztrájk - mozgalomhoz. Ezt próbálták megakadályozni, amikor Benito Lopez sztrájk- vezetőt és két társát letar­tóztattak. Azzal vádolják ókét, hogy megszegték a “right to work” törvényt, amikor sztrájkba szólítot­ták a paradicsomszedoket. A sztrájkolok percek alatt összegyűjtöttek maguk kö­zött az óvadékhoz szükséges $ 1.401.09-et, es a sztrájk­vezetőket szabadlábra kellett helyezni. A mozgalom to­vább fejlődött. Természetesen, meg min­dig 80-85 fokos melegben, a paradicsom gyorsan érik és ha az ültetvényesek to­vábbra is makacsul ragasz­kodnak álláspontjukhoz és megtagadjak a munkások méltányos követelését, a paradicsom ott rothad el az indán. Ez azonban nem hantja az ültetvényeseket. Ha keve­sebb lesz a paradicsom, egy­szerűen felemelik az árat és kevesebb eladott paradi­csomból ugyanannyi, vagy még nagyobb hasznot sze­reznek. Mi lesz a munkásokkal? Ezzel ők nem törődnek! “NEM ENGEDJÜK LEZÁRNI” YOUNGSTOWN, O. “Nem engedjük, hogy lezáijak a Briar Hill-i aceltelepet. Ha kell, megszálljuk az egész gyárát”. Ilyen kijelentések hangzottak el az acélipari szakszervezet 1462-es itteni csoportjának gyűlésén. Ed Mann, a csoport el­nöke, tudatta a tagságot, hogy a Youngstown Steel üzemnek a Jones and Loughlin gyárral való egye­sülése nyomán a cég most a még megmaradt helyi üzemet, a Briar Hill-t is le akaija zárni. Ezzel már közel 10.000 gyári es irodai munkás vesz­tene el megélhetését ezen a vidékén. A javaslatot az üzem meg­szállására Gerald Dkkey, a csoport levelező titkára tette, aki a franciaországi acélgyári munkások példájá­ra hivatkozott. “Amikor Briar Hill üzem­ben tartásáért harcolunk, egész Youngstownért harco­lunk, az egész acélvidekért, gyermekeink életéért, jövő­jéért harcolunk” — mondta Dickey. HOGY SZERETNÉL ? * ' / HÁROMSZÁZHETVEN VANDORMUNKAS TILTAKOZIK

Next

/
Thumbnails
Contents