Amerikai Magyar Szó, 1978. július-december (32. évfolyam, 27-50. szám)
1978-12-14 / 48. szám
Thursday, Dec. 14. 1978 6 -----------------------------------------------AMERIKAI MAGYAR SZO AZ URASÁG Gyerek voltam még es minden nyáron Rákóczi- , falván nyaraltam. Nagyapám es nagynénem mar j vártak ilyenkor. Édesanyám azután, egy-ketnap I múlva, visszautazott Pestre. Barataim mar várták nagy lelkendezve es miénk volt a hatar. Nagyapáméknál lakott az öreg Józsi bácsi. Senki sem tudta, hogyan került oda, honnan jött. Csak ott volt. Segített a kovácsmúhelyben es sokszor elment munkát keresni a közeli Gorove urasaghoz. Kimentem hozzá, mert útjaink eppen arra vittek bennünket a Baláti fiukkal, meg Dénes Árpáddal. Ott vágta a fát, ásta a gyökeret, nehéz verejtékkel a mi Józsi bácsink. Labanc volt az intéző. Már úgy, ahogy mondom: ez volt a neve es nem volt rossz ember. Ekkor még Szabó Dezső nyilván nem irta meg, hogy a magyarságunk benne van az emberiség igazságtételében. Mert az igazság még mindig nagyon messze van... Sokszor visszagondolok ezekre az időkre. Ekkor ismertem meg igazán a szegény embert, ekkor ereztem először az élet igazságtalanságat. Nem volt senki, aki elbeszélgetett volna velem az eletrol. Csak nagyokat hallgattunk nagyapámmal, amikor estenként a hazaballagó teheneket, csordát vártuk. Egy napon szürkés volt az ég, amikor Giza nénem egy tarisznyába zárt langossal, kévés kolbásszal elküldött Tózsi bácsihoz. Akkor még nem tudtam, hogy Tozsi bácsi azért járt el dolgozni, hogy kóny- nyitsen szegény nagyapamekon. Minden pénzét odaadta nekik, hogy fizessék az adót, meg egy eb terheket. Kiballagtam az orszagutra, ami Martfű fele haladt. Nem messze a faluvégtől, a Székely malomnál megálltam pihenni. Ekkor robogott felem az uraság kocsija. Mindennap behozták a tejet a begyűjtőbe. Hamar az országút széléhez szaladtam. Ók mar ismertek, hiszen annyiszor jartam arra. De bizony nem álltak meg. A kocsis csak rámnézett és megcsapkodta a szenfekete lovakat. Hat persze! Ott ült mellette az uraság fia. Buszketartásu, nalamnal idősebb fiatalember volt. Láttam a szája mozgásán, hogy tovább biztatta a hajtőt. Kicsit megrettenve haladtam tovább. Nem mesz- sze Martfű felé, balra vezetett egy ut a földek között, oda, az uraság kúriájához. Azóta sem tudom elfelejteni a földek szagát, a tájat, a csendet. Ma is idevágyik a lelkem. A kastély előtti parkban vágta a gyökeret Józsi bácsi. Már messziről integetett nekem. — Hosszú ut volt ugye, fiam? — mondta, amikor a tarisznyát bontogatta. Nem értettem akkor, hogy miért kellett nekem kilométereket gyalogolni, hogy Tozsi bácsinak elhozzak egy lángost. Ma már megértem. Még nekem is adott a lángosból. Beszélgettünk es nagyban magyarázta nekem, hogy bizony holnap szél lesz, mert Ő latja a felhők járásából. Sokat kellett tanulnom, hogy megértsem azt is, mi mindent tudott es tud ma is a szegény magyar paraszt. Ekkor lépegetett hozzánk az uraság, aki a parkban lehetett. Megállt a gödör szélén. Szép fekete csizmáját csapkodta lovagló pálcájával. Merőn nezett engem. Városi fiú voltam, még ilyenkor is vasalt nadrágot adott rám a néném. Szép feher ingemet a kis kabátomra kihajtva viseltem. — Mit keresel te a parasztok kozott, fiam? — kerdezte rekedten.. Nem mertem válaszolni. Hiszen nagy ur volt es merges tekintetű. Józsi bácsi válaszolt helyettem. — Torda Miklós unokája ez — bökött felém — itt nyaral nálunk. De az uraság pálcajavai megbokte Józsi bácsi vállat, hogy hallgasson. — Aztán remélem, hogy nem jártok erre dinnyét lopni! Mert ezek a városi fickók minden nyáron megdezsmálják a dinnyeföldeket! — nevetett hangosan Józsi bácsi rátámaszkodott a baltájára és úgy mondta: — Nem lop itt senki, tekintetes uram! Van mindenkinek egy kis dinnyeföldje., legalább a háza I f végén. — Hallgasson kend, mert végigvagok a hátán! Amit mondtam, megmondtam. A falu kölykei mind erre csatangolnak. Majd szólok a Miko csősznek es csen- dorkezre kerülhetnek a dézsmáló naplopók. Erre Józsi bácsi felemelte magasra a baltat, úgyhogy az uraság egy lépest tett visszafele es mergesen belevágta a rönkbe. — Én nem vágok több fat a tekintetes urnák! Mégha úgy volna is, egy-két dinnye nem a világ! Attól még nem károsul meg az urasag. Aztán meg becsületes, szegény asszony ennek az anyja — es felem bökött a kezevel — de azért nem járnák lopni sehova sem... Ezzel fiatalosan kiugrott a gödörből. — Gyerünk, fiam! Majd lesz még egy sarok, meg munka valahol a szegény embernek is. Indultunk haza. Nem volt ez nagy dolog, mondta Tozsi bácsi később. Mégis el volt keseredve. Meg ma is látom az urasag megdöbbent arcat, amint fakep- nel hagytuk. Szomorúan haladtunk a falu iranyaba. Józsi ba. i. i esi szívta a pipáját. ( — El kellene hagyni ezt az országot — mondta lassan — dehát hova menjek mar en? Eljárt az idő, fiam... / „ Ebben az evben eljutottam haza. Amikor Martfű fele haladtam es Rakoczi-falva közeledett, megálltam a földút mellett. Ez vezetett be a Gorove urasághoz. Csak neztem, néztem a távoli fákat. Vájjon meg van-e a kastély? Mert az uraságot elsöpörte valami... az biztos! Utána haladtam at a községen, a Tisza felé, ahol a magas dombon áll a temető. Tudtam, hogy oda van Józsi bácsi is letéve, ahol a többiek nyugszanak. A néném, a nagyanyám, mert nagyapam máshol nyugszik már. Szépen gondozott sírja volt. Egy rokonom el meg itt, vagy Dénes Árpád visz virágokat a sirjara. Csak azt szégyelltem, hogy én masért hagytam el a hazamat, nem azért, amiért Józsi bácsi szenvedett egykor. Megígértem neki, hogy meg visszatérek. Mert a felhők járásával mindig eljarogatok ide. Idetartozunk. Itt kellene lehunyni a szemünket. Ez a mi földünk. Kalman András kiolvastad a lapui t ADD TOVÁBBI MAS IS TANULHAT BSL6LB Érettségi találkozóról jón haza a férj. A feleség' megkérdi: — Na, milyen volt? — Csupa regi arc, csupa uj fogsor. * — Munkalehetöseget kaptak a környékbeli asz- szonyok. Gyárunk e részlegén a dolgozók nyolcvan százaléka nő — tájékoztat büszkén a kisérő. Az újságíró ( maga is nő) a súlyos ládákat e- melgető nőket figyeli, majd megkérdi: — Mennyit keresnek? i U — Ahhoz kepest, hogy nők, eleget. * ¥■ Feketéné mosolygós arccal ébred. — Csodalatos álmom volt, szivem — mondja a ferjenek.- Azt álmodtam, hogy en vagyok a titkárnőd... ¥■ NÉGYEN BESZÉLGETNEK — Kevés a fizetés — panaszkodik az első. — Jobb munkahelyet kell keresni — tűnődik a másik. — Aki dolgozik, annak azért van pénze — vélekedik a harmadik. — Aki nem dolgozik nálunk annak is van pén ze! — jelenti ki hatarozottan a negyedik. SOBEL : OVERSEAS 5 corp. • IKKA ORSZÁGOS • FŐÜGYNÖKSÉG • 210 EAST MHt STREET, NEW YORK. N. Y. 1002« ■*? — TELEFON: (212) 535-6490 — • ' O 1 l ÖRÖKLAKÁS és S építőanyag : ismét kapható az IKKÁNÁL I GYÓGYSZEREK ÉS VÁMMENTES • KÜLDEMÉNYEK • BŐVEBB FELVILÁGOSÍTÁSÉRT • FORDULJON IRODÁNKHOZ # UTAZÁSI DIÓDA ! HÚSZ HIVATALOS KÉPVISELETE • ■ •
