Amerikai Magyar Szó, 1978. július-december (32. évfolyam, 27-50. szám)

1978-11-30 / 46. szám

Thursday, Nov. 30. 1978. 8 óhaza MAGYAR RELIKVIÁK KÜLFÖLDÖN A véletlen műve, Hogy szinte egy napon került az újságolvasó kezébe Litván György írása /Magyar múlt és jelen Amerikaban, “ES” 1978. szeptember 16/ és Ruffy Peter cikke /Vasváry Ódon csodálatos élete, Magyar Nemzet, 1978. szeptember 17 /. Es jó, Hogy vannak ilyen véletlenek. Mindkét szerző ugyanis olyan témát pendített meg, amely eleddig nem állt az érdeklődés homlokterében. Ma mind­azok, akiknek hivataluknál fogva lehetőségűk van segítséget nyújtani rejtőző, vagy már ismert irata­nyagok felkutatásában, megmentésében es /legalább másolatban való/hazahozatalában sürgős feladatuk­nak tekintenék ezt - mielőtt vegleg késő lesz. Ez an­nál is inkább indokolt lenne, mert az életéből 50 évet az amerikai magyarság dokumentumainak gyűj­tésére szánt, majd hatalmas gyűjteményét Szeged­nek ajándékozó Vasvary Ödön példája szinte egye­dülálló. Egyszerűen nem tehetjük meg, hogy ölbe tett kezzel varjuk, amig Vasváryhoz hasonló lelkes emberek /akik amellett nem is szakemberek/ a vi­lág minden táján nemcsak helyettünk összegyűjtik a magyar vonatkozású dokumentumokat, de még Magyarországnak is ajándékozzák kincset érő gyűj­teményüket. Valószínűleg kevéssé ismert, hogy a magyar mú­zeumok raktárai /és kiállításai/ a külföldre került magyarság életet tükröző relikviák tekintetében rendkívül szegények. Sajnálatos, hogy pld. íászi Oszkárral kapcsolatos egyetlen eredeti tárgy sem található /tudtommal/ Magyarországon, vagy hogy a századelő egyik baloldali szocialistájáról, Tarczai Lajosról meg fényképünk sincs. De mi történik a kivándorolt névtelen százezrek életmódja, mozgal­mait érzékeltető, múzeumi megőrzésre ezert lega­lább annyira érdemes tárgyaival, fényképéivel, ira­taival? Van-e fogalmunk arról, mi minden ment veszendőbe, mert a távoli országokba kerültekben fel sem merült ezeknek az emlékanyagoknak a mú­zeumok számára hallatlan értéké, vagy ha igen, ha­láluk után a már kint született masodik-harmadik generációnak ez csak afféle “holmi”-nak bizonyult, amelytől mihamarább meg kell szabadulni. Nem hi­szem, hogy tevedek, ha azt mondom, hogy el­enyészően kevés pld. azoknak a kivándorló útleve­leknek, hajójegyeknek, egykor kévés motyőt tartal­mazó bőröndöknek, ládikóknak a szama, amelyek a szülőföldről való kényszerű távozás rekvizitumai- ként ma magyar múzeumokban fellelhetők. De to­vább megyek: melyik magyarországi muzeum lenne ma kepes arra, hogy akárcsak kis kiállításon is be­mutassa, mondjuk az amerikai magyarság százezrei - nek életet, küzdelmeit, részvételüket a baloldali mozgalmakban? . Pedig hogy meg óriási feltáratlan es nagy kincse­ket igér'ó területekről van szó, magam is bizonyít­hatom: évekkel ezelőtt néhány hetet töltöttem New Yorkban. Ott-tartózkodásomat arra is fel­használtam, hogy érdeklődjem az ott élő magyarok körében muzeális jellegű tárgyak, dokumentumok iránt. Magam is meg voltam lepve, amikor csak úgy mellékesen három ládára való, részben kidobásra Ítélt és azóta hazai múzeumi gyűjteményeinket, illetve kiállításainkat gazdagító relikviát szedtem Össze. Amikor egy nagyobb összejövetelen odakint elmondtam, mi jaratban vagyok, a jelenlevők szinte egymás szavába vágva mondták el, mi mindent őriz­nek még otthon és milyen szívesen ajándékoznák múzeumainknak. Egy ilyen szinte véletlenszerű pu- hatolodzás eredmenye, hogy ma már magyar kiállí­táson látható olyan eredeti Bartok-lemez, amely ak­kor készült, amikor a nagy zeneszerző az egykori New York-i antifasiszta szellemű Kossuth-rádió ré­szére a radio akkori vezetőjének, Práger Jenőnek a kérésére játszott /es konferált!/ egy ottani stúdió­ban. /Persze ennek a fonákja az a ma is hátborzon­gató tény, hogy az említett rádió jonéhany műsorát rögzítő hanglemezek az évtizedek során elvesztek, eltörtek, megsemmisültek, hisz nem volt senki, aki értekükre a figyelmet felhívta volna./ Hasonló pél­dákat talán mások is tudnának mondani. Litván Györgyhöz hasonlóan én is úgy velem, hogy “az a folyamat, amely a korona visszaadásával es az uj kereskedelmi egyezmények megkötésével mostanában elkezdődött” lehetöve teszi azt is, hogy a tizenkettedik óraban szervezetten hozzáfogjunk ehhez a munkához. Tűi sokan élnek magyarok távol a szülőföldtől ahhoz, semhogy a történelmükről be­szelő relikviákat veszni hagyhatnánk. Horn Emil Szívesen vadalom az ilyen relikviák továbbí­tását rendeltetesi helyere. Regi szakszervezeti könyvek, hajójegy, a kivándorlással járó bár­milyen iratot s minden hasonló Írást vagy tár­gyat nagy Örömmel fogadnak a muzeum szá­mara. Cim: EUGENE PRAGER 5111 S.W. 8th Street Room 205. Miami Fla. 33134 A Karthágói Filmnapok keretében megrendezen­dő gyermekfilmversenyen Ranody László Árvács­ka cimu alkotása képviseli a magyar filmgyártást. A fesztivállal egyidejűleg Tuniszban és Bizertában retrospektiv bemutatókon 40 magyar játékfilmét vetítenek. ' _ A New York-i férfi divat szakkiállításon több mint ezer kiállító vett reszt, legtöbben az USA-bol és Kanadából, de sok jelentős európai divatház is képviseltette magát. A budapesti Hungarotex 17 magyar ruhagyár termékeiből összeállított kollekci­ót mutat be a kiállításon. ■■■■■■■■»■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a IMPORTÁLT NOKEDLISZAGGATÓ, METÉLTVÁGÓ, MINDENFÉLE KONYHAFELSZERELÉS KAPHATÓ H.ROTH & SON IMPORTHÁZÁBAN 1577 First Avenue (82-es utca sarok! New York, N.Y. 10028 • Telefon: 1212! 734-1111 KÉRJEN INGYENES, MAGYAR ÁRJEGYZÉKEINKBŐL! i HANGLEMEZ, MAGNÓSZALAG, KAZETTA ' ÉS NORMÁL. ttOjST, ÉRKEZETT ' HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI finomkerámia * . 95 különféle, kémmel kémekén ée-kémmeS feetett DÍSZTÁNYÉROK. VÁZÁK, HAMV- ÉS GYERTYA­TARTÓK, KULACSOK. VIRÁGCSEREPEK, KÖCSÖGÖK. GYÖNYÖRŰ ■ mmfmekken ém megyeégokbem. Házilag készített ruszli, frissen darált mák, dió , mandula. Szegedi piros paprika. . SZALONCUKOR, karácsonyi csokoládé-díszek. Magyar hanglemezek, hímzett nói blúzok Szakácskönyvek, szótárak, Először Amerikában piros aranvpaprika- krém, tubusban Összekap€Softák a határon az Adria kőolajvezetéket Munkában a gázvezeték-építők Jelentős állomáshoz érkezett az Adria kőolaj- vezeték építése: Csurgó térségében, a magyar—ju­goszláv határon összekapcsolták a vezeték két or­szág közötti szakaszát. A Siófoki Gáz- és Olajszállí­tó Vallalat beruházásaként létesült 189 kilométeres magyar szakasz építése tavaly augusztusban kezdő­dött. A munka során gyakorta igen mostoha kö­rülmények között, rendkívül nehéz terepen — 900 ezer köbméter földet mozgattak meg s a vezetéken kivul 183 egyéb műtárgyat epitettek. A csurgói szivattyuallomas közvetlenül a befejezés előtt áll, az innen Százhalombattáig vivő vezeték mentén mindenütt a földbe fektették a hírközlést biztosító kábeleket. Százhalombattán, a magyar szakasz leg­jelentősebb állomásán befejezéshez közeledik a szivattyuallomas es két, egyenként 30 ezer köbmé­teres tartály építése. December közepére a magyar szakaszon minden kész lesz az olaj fogadására, il­letve szállítására. Európai Sugárbiológiai Társaság Először: magyar elnök Fennállása, 1959 óta először magyar elnököt választott az Európai Sugárbiológiai Társaság. A következő két esztendőben az elnöki teendőket Sztanyik B. László, az Országos “Frederic Joliot- Curie” Sugárbiológiai és Sugáregészségugyi Kutató Intézet igazgatója látja el. A társaság idei konferenciáján, az NSZK-ban 300 sugárbiológus, közöttük 9 magyar szakember vett részt. Több mint 100 előadás hangzott el a sugárbiológia es a nukleáris technológia kérdéseiről, a sugárbiológia szerepéről. A sugárbiologusoknak jelentős szerepük van és lehet a rák elleni küzdelem­ben. Hímestojás — karácsonyra Megszűnik a tojásfestés idenyjellege Kalocsa vi­dékén. Eddig csak a húsvéti ünnepek előtt vették kezbe az ecsetet a népművész tojásfestö asszonyok. Most a karácsonyfa-disziteshez is festik a tojásokat. A zsinegre fűzhető himes tojásokkal a vidék sok­színű népművészeté ér el a megrendelő’ külföldi or­szágokba. TERJESSZE LAPUNKAT!

Next

/
Thumbnails
Contents