Amerikai Magyar Szó, 1978. július-december (32. évfolyam, 27-50. szám)
1978-11-30 / 46. szám
Thursday, Nov. 30. 1978. 8 óhaza MAGYAR RELIKVIÁK KÜLFÖLDÖN A véletlen műve, Hogy szinte egy napon került az újságolvasó kezébe Litván György írása /Magyar múlt és jelen Amerikaban, “ES” 1978. szeptember 16/ és Ruffy Peter cikke /Vasváry Ódon csodálatos élete, Magyar Nemzet, 1978. szeptember 17 /. Es jó, Hogy vannak ilyen véletlenek. Mindkét szerző ugyanis olyan témát pendített meg, amely eleddig nem állt az érdeklődés homlokterében. Ma mindazok, akiknek hivataluknál fogva lehetőségűk van segítséget nyújtani rejtőző, vagy már ismert iratanyagok felkutatásában, megmentésében es /legalább másolatban való/hazahozatalában sürgős feladatuknak tekintenék ezt - mielőtt vegleg késő lesz. Ez annál is inkább indokolt lenne, mert az életéből 50 évet az amerikai magyarság dokumentumainak gyűjtésére szánt, majd hatalmas gyűjteményét Szegednek ajándékozó Vasvary Ödön példája szinte egyedülálló. Egyszerűen nem tehetjük meg, hogy ölbe tett kezzel varjuk, amig Vasváryhoz hasonló lelkes emberek /akik amellett nem is szakemberek/ a világ minden táján nemcsak helyettünk összegyűjtik a magyar vonatkozású dokumentumokat, de még Magyarországnak is ajándékozzák kincset érő gyűjteményüket. Valószínűleg kevéssé ismert, hogy a magyar múzeumok raktárai /és kiállításai/ a külföldre került magyarság életet tükröző relikviák tekintetében rendkívül szegények. Sajnálatos, hogy pld. íászi Oszkárral kapcsolatos egyetlen eredeti tárgy sem található /tudtommal/ Magyarországon, vagy hogy a századelő egyik baloldali szocialistájáról, Tarczai Lajosról meg fényképünk sincs. De mi történik a kivándorolt névtelen százezrek életmódja, mozgalmait érzékeltető, múzeumi megőrzésre ezert legalább annyira érdemes tárgyaival, fényképéivel, irataival? Van-e fogalmunk arról, mi minden ment veszendőbe, mert a távoli országokba kerültekben fel sem merült ezeknek az emlékanyagoknak a múzeumok számára hallatlan értéké, vagy ha igen, haláluk után a már kint született masodik-harmadik generációnak ez csak afféle “holmi”-nak bizonyult, amelytől mihamarább meg kell szabadulni. Nem hiszem, hogy tevedek, ha azt mondom, hogy elenyészően kevés pld. azoknak a kivándorló útleveleknek, hajójegyeknek, egykor kévés motyőt tartalmazó bőröndöknek, ládikóknak a szama, amelyek a szülőföldről való kényszerű távozás rekvizitumai- ként ma magyar múzeumokban fellelhetők. De tovább megyek: melyik magyarországi muzeum lenne ma kepes arra, hogy akárcsak kis kiállításon is bemutassa, mondjuk az amerikai magyarság százezrei - nek életet, küzdelmeit, részvételüket a baloldali mozgalmakban? . Pedig hogy meg óriási feltáratlan es nagy kincseket igér'ó területekről van szó, magam is bizonyíthatom: évekkel ezelőtt néhány hetet töltöttem New Yorkban. Ott-tartózkodásomat arra is felhasználtam, hogy érdeklődjem az ott élő magyarok körében muzeális jellegű tárgyak, dokumentumok iránt. Magam is meg voltam lepve, amikor csak úgy mellékesen három ládára való, részben kidobásra Ítélt és azóta hazai múzeumi gyűjteményeinket, illetve kiállításainkat gazdagító relikviát szedtem Össze. Amikor egy nagyobb összejövetelen odakint elmondtam, mi jaratban vagyok, a jelenlevők szinte egymás szavába vágva mondták el, mi mindent őriznek még otthon és milyen szívesen ajándékoznák múzeumainknak. Egy ilyen szinte véletlenszerű pu- hatolodzás eredmenye, hogy ma már magyar kiállításon látható olyan eredeti Bartok-lemez, amely akkor készült, amikor a nagy zeneszerző az egykori New York-i antifasiszta szellemű Kossuth-rádió részére a radio akkori vezetőjének, Práger Jenőnek a kérésére játszott /es konferált!/ egy ottani stúdióban. /Persze ennek a fonákja az a ma is hátborzongató tény, hogy az említett rádió jonéhany műsorát rögzítő hanglemezek az évtizedek során elvesztek, eltörtek, megsemmisültek, hisz nem volt senki, aki értekükre a figyelmet felhívta volna./ Hasonló példákat talán mások is tudnának mondani. Litván Györgyhöz hasonlóan én is úgy velem, hogy “az a folyamat, amely a korona visszaadásával es az uj kereskedelmi egyezmények megkötésével mostanában elkezdődött” lehetöve teszi azt is, hogy a tizenkettedik óraban szervezetten hozzáfogjunk ehhez a munkához. Tűi sokan élnek magyarok távol a szülőföldtől ahhoz, semhogy a történelmükről beszelő relikviákat veszni hagyhatnánk. Horn Emil Szívesen vadalom az ilyen relikviák továbbítását rendeltetesi helyere. Regi szakszervezeti könyvek, hajójegy, a kivándorlással járó bármilyen iratot s minden hasonló Írást vagy tárgyat nagy Örömmel fogadnak a muzeum számara. Cim: EUGENE PRAGER 5111 S.W. 8th Street Room 205. Miami Fla. 33134 A Karthágói Filmnapok keretében megrendezendő gyermekfilmversenyen Ranody László Árvácska cimu alkotása képviseli a magyar filmgyártást. A fesztivállal egyidejűleg Tuniszban és Bizertában retrospektiv bemutatókon 40 magyar játékfilmét vetítenek. ' _ A New York-i férfi divat szakkiállításon több mint ezer kiállító vett reszt, legtöbben az USA-bol és Kanadából, de sok jelentős európai divatház is képviseltette magát. A budapesti Hungarotex 17 magyar ruhagyár termékeiből összeállított kollekciót mutat be a kiállításon. ■■■■■■■■»■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a IMPORTÁLT NOKEDLISZAGGATÓ, METÉLTVÁGÓ, MINDENFÉLE KONYHAFELSZERELÉS KAPHATÓ H.ROTH & SON IMPORTHÁZÁBAN 1577 First Avenue (82-es utca sarok! New York, N.Y. 10028 • Telefon: 1212! 734-1111 KÉRJEN INGYENES, MAGYAR ÁRJEGYZÉKEINKBŐL! i HANGLEMEZ, MAGNÓSZALAG, KAZETTA ' ÉS NORMÁL. ttOjST, ÉRKEZETT ' HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI finomkerámia * . 95 különféle, kémmel kémekén ée-kémmeS feetett DÍSZTÁNYÉROK. VÁZÁK, HAMV- ÉS GYERTYATARTÓK, KULACSOK. VIRÁGCSEREPEK, KÖCSÖGÖK. GYÖNYÖRŰ ■ mmfmekken ém megyeégokbem. Házilag készített ruszli, frissen darált mák, dió , mandula. Szegedi piros paprika. . SZALONCUKOR, karácsonyi csokoládé-díszek. Magyar hanglemezek, hímzett nói blúzok Szakácskönyvek, szótárak, Először Amerikában piros aranvpaprika- krém, tubusban Összekap€Softák a határon az Adria kőolajvezetéket Munkában a gázvezeték-építők Jelentős állomáshoz érkezett az Adria kőolaj- vezeték építése: Csurgó térségében, a magyar—jugoszláv határon összekapcsolták a vezeték két ország közötti szakaszát. A Siófoki Gáz- és Olajszállító Vallalat beruházásaként létesült 189 kilométeres magyar szakasz építése tavaly augusztusban kezdődött. A munka során gyakorta igen mostoha körülmények között, rendkívül nehéz terepen — 900 ezer köbméter földet mozgattak meg s a vezetéken kivul 183 egyéb műtárgyat epitettek. A csurgói szivattyuallomas közvetlenül a befejezés előtt áll, az innen Százhalombattáig vivő vezeték mentén mindenütt a földbe fektették a hírközlést biztosító kábeleket. Százhalombattán, a magyar szakasz legjelentősebb állomásán befejezéshez közeledik a szivattyuallomas es két, egyenként 30 ezer köbméteres tartály építése. December közepére a magyar szakaszon minden kész lesz az olaj fogadására, illetve szállítására. Európai Sugárbiológiai Társaság Először: magyar elnök Fennállása, 1959 óta először magyar elnököt választott az Európai Sugárbiológiai Társaság. A következő két esztendőben az elnöki teendőket Sztanyik B. László, az Országos “Frederic Joliot- Curie” Sugárbiológiai és Sugáregészségugyi Kutató Intézet igazgatója látja el. A társaság idei konferenciáján, az NSZK-ban 300 sugárbiológus, közöttük 9 magyar szakember vett részt. Több mint 100 előadás hangzott el a sugárbiológia es a nukleáris technológia kérdéseiről, a sugárbiológia szerepéről. A sugárbiologusoknak jelentős szerepük van és lehet a rák elleni küzdelemben. Hímestojás — karácsonyra Megszűnik a tojásfestés idenyjellege Kalocsa vidékén. Eddig csak a húsvéti ünnepek előtt vették kezbe az ecsetet a népművész tojásfestö asszonyok. Most a karácsonyfa-disziteshez is festik a tojásokat. A zsinegre fűzhető himes tojásokkal a vidék sokszínű népművészeté ér el a megrendelő’ külföldi országokba. TERJESSZE LAPUNKAT!
