Amerikai Magyar Szó, 1978. július-december (32. évfolyam, 27-50. szám)

1978-10-19 / 40. szám

Thursday Oct. 19. 1978. AMERIKAI MAGYAR SZO MAUPASSANT: ÉKSZEREK BEFEJEZŐ RÉSZ “Nem, nem! Ez egész biztos!... Akkor hát aján­dékba kapta! Ajándékba!... De kitol?... Es miért? Dermedten állt mega fasor középén, megérintette a rettenetes gvanu. A felesege?... Akkor a többi ékszer is ajándék. Úgy erezte, a főid megremeg alatta, egy fa eppen előtte dói le; karját vedekezve maga ele nyújtotta, s a következő pillanatban minden elhomályosult benne, összeesett. Egy gyógyszertárban tért eszméletre, a járókelők vitték be. Hazaszállítana magát, és bezárkózott. Feldultan sirt keso éjszakáig, zsebkendőjét harap- dálta, hogy ne orditson. Végre a szenvedéstől es a fáradtságtól elcsigázottan az agyra dőlt, nehez álom­ba merült. Arra ebredt, hogy süt a nap... Lassan felkelt, a hivatalba kellett indulnia. De milyen nehéz ilyen megrazkódas után ismét dolgozni... Eszebe jutott, hogy beteget jelenthetne, és néhány sort irt a főnő­kének. Azután arra gondolt, hogy vissza kell mennie az ékszerészhez, elvörösödött a szégyentől. Sokáig tépelódott. De csak nem hagyhatja ott az ékszert?... Felöltözött, és lement az utcára. Gyönyörű idő volt, kék eg feszült a mosolygo va­ros fölé. Sétáló emberek haladtak előtte, zsebre vágták kezüket. Lantin nézte őket. “Milyen boldogok, akiknek pénzük van! Pénzzel még a szenvedést is lerázhatjuk magunkról!... Oda megyünk, ahová tetszik, utazhatunk, szórakozha­tunk! Ha gazdag vplnek!” Észrevette, hogy éhes, huszonnégy oraja nem evett, De a zsebe üres volt — és újra eszebe jutott a nyakek. Tizennyolcezer frank! Tizennyolcezer!... Hatalmas összeg! Befordult a rue de la Paix-re, s le-febsétált a jár­dán, az ékszerüzlettel szemben. Tizennyolcezer frank! Már hússzor is be akart lépni, de a szégyen mindig megállította. Csakhogy éhes volt, nagyon ehes! Es nem volt egyetlen souja sem... Hirtelen döntött, — átszaladt az utón, hogy veget vessen ennek a töprengésnek; szinte berobbant az ékszerészhez. Amint a kereskedő meglátta, eléje sietett, udva­rias mosollyal rögtön leültette. A segedek is előjöt­tek, oldalt húzódtak, es sunyin figyeltek Lantint. — Utánajártam, uram... — kezdte az ékszerész. — Es ha nem változtatta meg szándékát, megadom az összeget, amit tegnap felajánlottam. Lantin csak motyogott: — Kerem... elfogadom... Az ékszerész erre tekintélyes pénzkóteget emelt ki az egyik fiókból, leszámolt tizennyolc ezrest, s átnyújtotta Lantinnek, az nyugtát irt, majd remegő kézzel zsebébe dugta a pénzt. Amikor már kifele tartott, visszafordult — az ék­szerész meg mindig mosolygott. Lantin lesütött szemmel motyogta: — Van még egy-ket... néhány ilyen... ekszerem. Ugyanabból az örökségből... Azokat is megvenné? Az ékszerész meghajolt. — Miért ne? Az egyik seged kiódalgott, hogy kedvere nevet­hessen; a másik hangosan fújta az orrát. Lantin érzéketlenül, vörösen es méltósággal jelen­tette ki: — Elhozom őket. I , t Es kocsin ment haza az ekszerékert. Egy óra múlva visszajött, még mindig nem evett. Darabonként vizsgálták az ékszereket, mindegyiket megbecsülték. Majdnem valamennyi innen került az asszonyhoz. Lantin most mar vitatkozott, alkudozott, mérge­lődött, minduntalan az üzleti könyveket akarta lát­ni; s ahogyan emelkedett az összeg, ö egyre hango­sabban beszélt. A nagy briliáns fülbevalókért húszezer frankot ajánlottak neki, a karkötőkért harmincötezret, a melltüért, gyűrűkért, medalionokért tizenhatezret, egy smaragd- és zafír fejdiszert tizennégy ezret, az aranyláncon függő, hatalmas gyemantszoliterért negyvenezret. Az egészért összesen százkilencvenhat- ezret. Az ékszerész finom gúnnyal jegyezte meg: — A hölgy mindenét ékszerekre áldozta. Lantin komolyan felelte: — Okos tőkebefektetes. Majd megállapodott a kereskedővel, hogy masnap ellenőrző szakértőt hoz, es elment. Azutcaraerve felpillantott a Vendome-oszlopra; olyan jo kedve volt, hogy legszívesebben felkapasz­kodott volna ra, mint egy mászórudra. Könnyűnek érezte magát, s ha most nekifut, talán még a császár szobrát is átugorja, a császárt, ott a magasban, az egbe nyúló oszlop tetejen. Voisinhez ment villásreggelire, és egy palack huszfrankos bort hozatott. Aztán körülkocsizott a Bois-ban. Valamelyes megvetéssel nézte a többi fogatot, és szinte fojto­gatta a vagy, hogy odakiáltsa az embereknek: “En is gazdag vagyok! Kétszázezer frankom van! ” Eszébe jutott a hivatal. Odavitette magát, bátran bement a főnökéhez. — Azért jöttem, hogy bejelentsem lemondásomat. Háromszázezer frankot örököltem. Kezet szorított regi hivatalnoktársaival, uj tervei­ről beszélt velük, azutan a Cafe Anglais-ba hajtatott es vacsorát rendelt. A szomszéd asztalnál egy férfi ült, ezt igazi urnák nezte, s mint a viszketést, nem tudta legyőzni a va­gyat,hogy elhencegje: négyszázezer frankot örökölt. Életében először nem unatkozott a színházban, az éjszakát lányokkal töltötte. Hat hónap múlva, ismét meghazasodott. Második felesége kifogástalan, de kissé nehéz nő volt. Eléggé megkeserítette az életet. Fordította: Illés Endre “LEARN HUNGARIAN” Bánhldi—Jókay—Szab« kiváló nyelvkönyve angolul beszélők részére, akik magyarul akarnak tanulni Finom papíron, rajzókkal, képekkel. 530 oldal Ara $ 7.00 és $0 cent postaköltség Megrendelhető a MAGYAR SZÓ KIADÓMIVATALABAN 130 East I6th Street, New York, N. Y. MM3 Sokáig vegetáriánus volt... Most o is a pecsenyéjét sütögeti! * ^ if í / Gyakorlatlan pnunkaero; a konyoket mar tudja használni, a kezet még nem! * * Italbolti meditáció: “Elitta már az e hetit?” * Ne vágjunk fel!... A tudósok kiderítettek, volt olyan ősünk, aki meg a faról sem tudott lejönni! * 1 i ... .. i El-hal a rovarokért... Különösen az ejjeli pillan­gókat szereti. * ( — / t 1 1 Módosított közmondás: “Ne szólj szám, nem faj a főnököm feje!” * Dicshimnuszokat az is tud énekelni, aki nem is­meri a kottát!-Elnézést a kesesert, de útközben egy kis vitánk támadt.... _ 9 | NAGY I | KARÁCSONYI | | BAZÁR | É NEW YORKBAN S I NOVEMBER 19-én | W vasárnap 11-től 5-ig Jp S ST; GEORGES PARISH HOUSE S nagytermében s? C 207 East 16 St. New York N.Y. C (közel a Harmadik Ave.-hoz) fs Szép magyar blúzok, herendi porcelánok a» ^ párnahuzatok, népi szőttesek, térítők,stb. p* Házilag készült ételek 3|, s& Mindenki megtalálja karácsonyi ajándékait W % a bazáron j# I? Belépődíj nincs. a» Jra Magyar Társaskör rendezésében.

Next

/
Thumbnails
Contents