Amerikai Magyar Szó, 1978. július-december (32. évfolyam, 27-50. szám)

1978-10-12 / 39. szám

“HISZEM BECSÜLETES ALKOTÓ KEZEK EZEK HIKVENÜTT”

INTERJÚ DR. LÉKAI LÁSZLÓ BÍBOROSSAL

Dr. Lekai László bíboros, prímás, ersek, az esztergomi Primási palotában interjút- adott Tasnády T. Almosnak, az Anyanyelvi Konferencia Védnökségé belgiumi tagjának:

— Bíboros ur, a magyar koronázási ereklyek hazajutása után katolikus körökben felvetődött a kérdés, hogy miért nem a katolikus egyház illetékes a Szent Korona őrzésében? Nyilvánvalónak tűnik, hogy az Ön fópásztori körlevélben ismertetett válasza az országhatárokon kívül éló magyar katolikusokat is érdekli. Mi annak a válasznak a lényégé?

Lekai bíboros: Válaszom első részét a Szent Korona

li I t . - { 'ff

orzesenek a tortenetebol vettem.

(a) Szent István halála után közvetlenül a fehér, vari kaptalan őrizte a Szent Koronát. Hiszen a királyavató szék ott volt Fehérvárott, azért is hívták a várost “Szekes” fehérvárnak. De a Szent Korona már a XIV. században, Nagy Lajos király idejeben Visegrádra került, három

f 1 7

szazaddal később pedig Pozsonyba.

Az 1498 évi országgyűlés törvénycikkben mondotta ki, hogy a Szent Koronát ezentúl ne a főpapok, hanem egyedül a világiak őrizzek.

A tórvénycikkelyt elfogadó rendek között ott voltak a főpapok is, ők is erre az uj törvénycikkelyre szavaztak.

Tehat a Szent Koronát majdnem 500 év óta nem az egyház őrizte, hanem az állam. — Az egyháznak a kapcsolata a Szent Koronához abban állott, hogy a koronázáskor a misét az esztergomi érsek, a prímás mondta és eleinte a püspökök segédletével, majd 1687-től kezdve a nádorral együtt tette a király fejére a koronát. Amikor nem volt nádor, akkor az országgyűlés a koronázásra nádorhelyettesként a miniszterelnököt választotta. Ezért magától értetődik, hogy a Szent Korona őrzéséről az 500 eves jogfolytonosság alapján most is az állam gondoskodik, amikor a Szent Korona újból a magyar nép birtokába került vissza.

(b) Ezzel kapcsolatosan felvetődött sokak lelkében a kérdés: nemde az Egyházi Törvénykönyv előírja, hogy az ereklyéket kizárólago- gosan az egyház őrizze?

— Az Egyházi Törvénykönyv pontos előírása az 1150-ik kánonban korántsem hangzik ilyen kizárólagosán. Sőt egyenesen megengedi, hogy megszentelt, megáldott tárgyak, ereklyék magánosoknak a birtokában is lőhetnének: akár egy személynek, akar egy családnak, akár egy varosnak, akar egy államnak. Az egyház csak azt írja elő: “reverenter tractentur” — hogy tisztelettel őrizzék az ereklyéket. — A magyar Püspöki Kar a múlt decemberi ülésén kifejtette: meg van győződve arról, hogy a Magyar Állam mindig megadja a Szent Koronának kijáró tiszteletteljes őrzést. Válaszomban még

( I

egy múlt évi esemenyre is felhívtam a figyel, 1 1 .. t

met, ami a kölni szekeseqyhazban történt meg: a betörök egy éjjel számos egyházi kincset elloptak belőle. Pedig ez a világhirű székesegyház a város szivében fekszik.

A mi Szent Koronánk őrzésére egyesek az

esztergomi bazilikát — annak a kincstárát — gondoltak egyedül méltó helynek. A mi bazilikánk azonban fent a Várhegyen, a lakott házaktól távolabb, magányosan emelkedik. Vál- lalhatnank-e nyugodt lelkiismerettel ennek a felmérhetetlen értékű nemzeti és egyházi kincsnek ott az őrzését? Éppen az intő kölni eset után? Nem az egyház hatáskörébe tartozik felfegyverzett koronaőrseget tartani. — Tehát gyakorlatilag sem tudna az egyház megoldani a Szent Korona biztonságos őrzését.

— Bíboros úr, Ön 1976-ban az Eucharisztikus Kongresszus alkalmából néhány amerikai magyar katolikus egyházközséget is meglátogatott. Az Ön amerikai utjától sokan remélték, hogy az bizonyos elzárkózások enyhülését fogja eredményezni. De az 1977-ben Budapesten megrendezett III. Anyanyelvi Konferencián — amelyen dr. Bank József egri ersek úr, a Védnökség tagjainak személyeben hazai katolikus főpap is részt vett — nem köszönthettük a külföldi magyar katolikusok küldötteit. Ón miben véli látni e távolmaradás okát?

Lekai bíboros: Ehhez szeretném még előzőleg hozzáfűzni: már 1976-ban is, de főképpen 1977- ben a karácsonyi ünnepekre azokra a plébániákra es szerzetesházakba, amelyeket felkerestem a philadelphiai eucharisztikus kongresszus alkalmával és egyes jóbarátoknak (mint pl. Gabriel Asztrik, Egyesült Allamok-beli Notre Dame-i egyetemi tanárnak) és egyéb ismerősöknek küldtem értékes magyar könyveket, (többek között “Szent Ágoston vallomásai” Városi István újabb fordításában, Sik Sándor: Összegyűjtött versei, Szentgály Kata: Boldog utak békessége, Győrffy György: István király és műve, Gutheil Jenő: Árpádkori Veszprém) tavaly pedig a “Karácsonyi énekek" Hangulatos hanglemezét.

Nagyon sok meleghangú, megilletödött levelet kaptam a magyarjainktól. Az a lelki enyhülés/ amely már a kongresszus után elkezdődött az amerikai plebania'k és szerzetesházak látogatása alkalmából a hívek lelkében, tovább erősödött ezen az egyszerű módón: a testvéri ajándékozás gesztusán keresztül.

P. Gallus Tibor magyar jezsuita atya, a romai Germanico Hungaricum kollégium egykori re- petitora a nyugatnémet Kostenz-ban kapta kézhez a Magyarok Világszövetségének “Ady-em- lekpályázat” felhívását. Gallus atya Ady Patyolatát analizálta es második dijat nyert rövidbe nagyon mély értelmezésével. Nincs tudomásom arról, hogy a külföldi magyar katolikusok kaptak-e összességükben vagy egyes nagyobb egyházközségeken avagy főlelkésze- ken keresztül meghívót. S igy a távolmaradásuk nem tekinthető “katolikus távolmaradásnak”, hanem személyi távolmaradásnak.

— Bíboros úr, Ön a Szent István Társulat legutóbbi közgyűlésén előadta a római Szent Péter bazilikában létesítendő magyar szentek kápolnájának a tervet. Miképpen vehetnek erről tudomást a külföldi magyar katolikusok?

Dr. Lékai László

t 1 I

Lekai bíboros: Aromái Szent Peter bazilika altemplomában az oskeresztény szarkofágok Vili. sz. termet jelölte ki a Szentséges Atya a Magyarok Nagyasszonyának a kápolnájául. Idehaza máris folynak az előkészületek a kápolna művészi kiképzésére. A tervek szerint a Nagyboldogasszony szobrát 21 magyar szentnek a domborműve veszi korul, életüknek egy-egy karakterisztikus eseményét megjelenítve. A művészek előtt máris kihirdettük a pályázat tartalmát, célját, kivitelezési szempontjait és nagy érdeklődéssel találkoztunk.

A kápolna tervéről bőségesen beszámolt az Uj Ember julius 2.-i szama a Szent István Társulatban tartott előadásom alapján. A vatikáni magyar Rádió ugyancsak adott közleményt a kápolnáról, valamint a Magyar Kurír kőnyomato- sanak a külföldi lapok számára készült kiadása is ismerteti ezt a tervet. Tehat ennek nyomán a külföldi katolikus újságok is fogják közölni. Elsősorban a német nyelvűek.

— Bíboros úr, szabad itt egy kérdést kozbevetnem, nevezetesen, hogy meg mindig akadnak olyan találgatások: tulajdonképpen egy működő kápolna tervéről van szó, vagy pedig csupán egy kiállitás- jellegu kápolnáról?

Lekai bíboros: Ezt a kápolnát a többi népekéhez, tehat a lengyelekéhez, litvánokéhoz, lombar- dokéhoz hasonlóan nemzeti kápolnává alakítjuk ki. Ebben a kápolnában lesz egy oltár (valószínűleg valamelyik ottani dombormű szarkofágot kapjuk meg oltárul). Fölötte kiképezzük a kápolna cimkepet, a Nagyboldogasszonynak a szobrát.

Azt mondhatom, hogy valahányszor magyarok zarándokolnak oda, akár innét hazulról, akár külföldről ebbe a kápolnába mindig bemehetnek misét mondani, közös szentmisét, magyarul enekelni, vagy pedig ha kis csoportban vannak, egyszerűen imádkozni. Tehat tulajdonképpen egy működő kápolna, de nem abban az értelemben, hogy ott lenne állandóan egy magyar pap, aki minden nap misét mondana és ájtatosságot tartana, hanem az egyes zarándokcsoportokkal oda betero pap misézhet.

4

' * f Thursday, Oct. 12. 1978.---------------------------------------------------------------AMERIKAI MAGYAR SZÓ----------------------------------------------------------------------