Amerikai Magyar Szó, 1978. július-december (32. évfolyam, 27-50. szám)
1978-07-06 / 27. szám
Thursday, July 6. 1978. AMERIKAI MAGYAR SZO Szilágyi György A CSODAGYEREK i «• *vil f 1877. Egy pécsi fuszernagykereskedo segedje a pultra támaszkodva eppen egy hosszú szarnia tételeit próbálta hangosan összeadni, amikor a számlára várakozó vevő mellől felágaskodott hozza egy pöttömnyi kisfiú, aki négy krajcárért cukorkát akart vásárolni, és vékony hangon megszólalt: — Ne fáradjon bácsi, megmondom én a végeredményt! A vevő és a kereskedőseged jóizüt nevetett a gyerek közbeszólásán, de csakhamar arcukra fagyott a mosoly, mert a számla végösszege hajszálra megegyezett azzal a számjeggyel, amit a kisfiú előre “bemondott”. Először döbbent csodálkozással nézték a gyerekre, majd rögtönzött számtanpéldákat adtak fel neki, amiket pillanatok alatt hibátlanul megoldott. — Ha tízezer birka egyenként másfél lat sót eszik meg naponta, mennyit esznek meg egy ev alatt? — kérdeztek tőle többek között,' a gyerek erre a kerdesre is pontos választ adott. Így indult el a pécsi csodagyerek, a négy esztendős kis Francki Móric karrierje. Könnyen lehet, hogy idősebb volt, csupán üzleti érdekből „kiáltották ki” négyévesnek, az is elképzelhető, hogy felfedezése pillanatában mar hateves volt, de előrehaladott kora ellenére sem nezett ki többnek, négynél... Tény, hogy a varosban futótűzként terjedt el a negyesztendös matematikai zseni hire, akit vasárnap a polgármester es a helybeli gimnázium tanari kara jelenleteben “vizsgának” vetettek ala. Az “eleven számológép” valósággal elképesztette a jelenlevőket. Móricka fenyesen kiállta a probat, a számtani feladványokat játszi könnyedséggel oldotta meg! EttÖl kezdve minden úgy ment, “ahogy a Móricka elképzelte”... Első nvilvános fellépésere Balassagyarmaton került sor, ahol húsz krajcár lefizetése elleneben bárki személyesen meggyőződhetett a négy éves fiúcska egy edülálló képességéről. A balassagyarmati siker annyira megreszegitette Móricka édesapját, aki időközben felcsapott saját gyermeke menedzserének, hogy a gyors meggazdagodás cseppet sem kilátastalan reményében kórül- hurcolta picinyét az ország nagyobb vidéki városaiban. Es ha egy üzlet megindul... A vidék után Pestre hozták fel Mórickát, ahol az eredeti elképzelések szerint a Somossv Orfeumban mutatkozott volna be a főváros müértö közönségének. Somossy azonban — aki nem volt ugyan számolomüvesz, de számolt az orfeum pénzügy i lehetősegeivel — indokolatlanul magasnak tartotta az öt forint feUeptidijat Mondta produkciójáért. — Ha nem — nem! — mondta dacosan a menedzselésbe beletanult Francki papa es továbbvitte csemetéjét Bécsbe. Itt már könnyebben boldogultak, mint Pesten. Hamarosan a király is látni akarta a csodagyereket, elvittek hát Mórickát a Burgba, ahol az udvar jelenlétében produkálta magat. Ami Móricka ötforintos honoráriumát illeti, e tekintetben Ferencz József előnyösebb hely zetben volt Somossynál, miután kiadásait az államkincstárból fedezte, rezsije nem volt, adót sem fizetett, igv nemcsak Móricka felléptidijat, hanem keSobb az első világháborút is könnyen tudta finanszírozni... A korabeli krónika szerint igv zajlott le Francki Móricka fellepese a becsi udvarban: “Elmondták a kis Móricnak, hogy a hadseregben 82 ezred, 26 lovas ezred, 11 tüzér ezred, 22 vadasz- zászloalj van, megmondták, hogy hány század van egy ezredben és mennyi a legénység századonként, ezek mennyi zsoldot kapnak, aztán elmondtak a tisztikar létszámát es azt, hogy mennyi a tisztek fizetése. Ezeknek az adatoknak az alapjait ki kellett neki számítani, hogy mennyi a hadsereg fizetese egy évre. Négy percig gondolkozott a gyerek, aztan megmondta. A napi zsold egyezett, de az évi nem. Nevetni kezdtek, de akkor közbeszólt valaki: — Pardon, uraim, Önök megfeledkeznek arról, hogy a hivatalos kimutatásban benne van a dupla zsold ösz- szege is, amit a hadsereg Ofelsege születésnapján kap! — Móricka rehabilitálva volt és az egész udvar lelkesen ünnepelte. Erzsébet királyné megsimogatta a haját és megcsókolta a gyereket”. Becs után Berlin, Párizs, Riviéra, London, Bukarest következett. Mórickát ünnepelte az angol királyi udvar, a roman királyi udvar, egyik udvarból a másikba ment, a köztársasági államformát ugv latszik nem kedvelte... Am ahogy múltak az évek, Móricka kínos feltűnéssel kezdett felcseperedni, ami egy csodagyerek eseteben egyenlő a tönkremenessel. Tetézte a bajokat, hogy a számolással- keresett pénz szamolatlamd folyt ki elnivágyo édesapja kezéből, aki állítólag rendkívül könnyelmű ember volt, amellett gyanútlan is, mert nem számolt Móricka aggasztóan rohamos felserdulésével... Igv esett, hogy Francki Móric, a hajdani csodagyerek. 1909-ben, anyagilag es idegileg teljesen tonkremenve erkezett haza Pestre, ahol — tanult szakmája nem léven — egv faarugyárban helyezkedett el munkásként. Valahogy azonban kitudódott, hogy az egyik műhelyben egy volt"csodagyerek politúrozza a hokedliket, mire a gyár tulajdonosa azonnal “kiemelte” őt onnan és megtette kalkulátornak. A gváros kalkulációja csak félig vált be, amikor Francki Móricra bízta a kalkulációt, mert az öt ev múlva kirobbant világháborút nem kalkulálta bele üzleti terveibe. A háború végén a faárugyáros sikeresen tönkrement, Francki Móric pedig az újpesti zálogházban kapott állast: a népszerű intézmény raktarnoka lett. Bár nem volt már csodagyerek, de az a tény, hogy az összeomlás után sikerült álláshoz jutnia, abban az időben feiert egy csodával... Ezt követően tiz évre elmerült az ismeretlenseg nem mindig jótékony homályában. Amikor 1930 nyarán — Ötvenhet eves korában — ismét hallat magáról, mar elérkezett kalandos sorsának utolso állomásara: egy budapesti szegényház lakója lett. Annak udvarán üldögélt naphosszat és sütkérezett a nyári verofényben. Szegény Francki bácsi! A bécsi udvarnál kezdte es a pesti szegényház udvarán fejezte be pályafutását. Azt, ami mindnyájunk számára kiszámíthatatlan, ö sem tudta előre kiszámítani... Újítsa meg előfizetését! 13 ||®t| Olyan illedelmes ember,hogy még i a jégszekrényen is kopogtat,mielőtt benyit. • A szülők főleg azért szeretik csecsemőiket,mert legalább azok nem szólnak bele,hogyan kell bánni a csecsemőkkel. • Furcsa,hogy mindig az analfabéták szeretnének a legjobban olvasni a sorok kó'zött. 0 Olyan az irodában,mint egy mozdony. Fel-alá robog, füstölög és fütyül. A (Sok tétova, halogató ember azt allitja,ö csak megfontolt. • A baj ott kezdődik,amikor az ellentmondásokban is ellentmondások vannaK. — Vera, igaz, hogy tegnap elhagyott a szeretőd? — Sajnos, nem tehetett mast. Hazajött a ferjem. Brahovacz eppen ott all meg a kocsijavai, ahol tj- los a megállás. Odalep egy rendőr, s a megállást til - to tabla fele mutat. .. * I — Uram, on nem vesz eszre semmit? Mire Brahovacz: — Dehogynem rendőr ur. Az egyenruháján hiányzik egy gomb! Kovács reszegen tér haza. A felesege dorgálja: — Megígérted nekem, hogy mar soha többet nem ülsz be egyetlen vendéglőbe sem. — Meg is tartottam a fogadalmamat. Az egyik talponállóban rúgtam be. — Kedves barátom, elhagyott a barátnőm! — Egy másik miatt? — Nem egy harmadik miatt. — Harmadik miatt? — Persze, en voltam neki a másik! Divatba jöttek a “jó hir — rossz hir” viccek. íme az egyik: A gályarabok felügyelője reggel elkiáltja magat. — Fiuk,van egy jó hirem és egy rossz hírem szamotokra. A jó hir az, hogy ma dupla adag rumot kaptok. A rossz hir pedig az, hogy utána a kapi- tanv vizisizni akar! — Jean legyen szives vegyen nekem száritokótele- ket. — Miért uram? — Szeretném kiteregetni a múltamat.
