Amerikai Magyar Szó, 1978. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1978-02-23 / 8. szám

Thursday, Feb. 23. 1978.

6

.óhaza _

A tél kér.

Mindenből több kell, jobban fogy a tüzelő, kopik a lábbeli, több ruhát használ az ember, több áramot fogyasztunk, költségesebb az elet.

Milyen a t'elvárás Apostagon, a Kiskunhalom Írójának, Nagy Lajosnak szülőfalujában, ahol a 70 eves Kaszala Pálnéval találkoztam legelőször.

Vizet vitt a sarki kutból, szegényes házacskájába, A portán ketten laknak, elöl Kaszaláne, hatul a fiatal család.

— Itt a tel. Mitől fel, kedves nenikem? — kerdez- tem. — A kutjarástol. Es attól, hogy lebetegedek.

— Magányosan él?

— Harminc éve, hogy özvegy vagyok, a ferjem hamar itt hagyott, ót gyerekkel tiportuk a világot. Három közülük Dunaújvárosban, kettő meg Budapesten lakik. Elkerültek tőlem, de csak félig-meddig maradtam magam. A telet úgy töltöm, hogy hol az egyiknél vagyok vendégségben, hol a másiknál.

A telvásár keresztmetszetet az utamba kerülőktől “állítottam ” össze, senkivel nem beszéltem meg előre a találkozót. Úgy vágtam neki a községnek, hogy bízzuk a véletlenre a beszélgetőtársakat.

Németh István segédmunkás kerékpárját tolva ballagott az ártérre vivő utón, a gátörházhoz. 63 éves, felnevelt hat gyereket, fiatalkorában részes arató volt, s tizenhat esztendei vállalati szolgálat után vonult nyugdíjba. Kezetszoritunk, göcsörtós ujja, mint a harapófogó.

— Emlékszik a régi apostagi telekre?

— Azok voltak az igazi, kemény, csikorgos telek. Még madarak is estek le a fáról. A mai gyerek azt sem tudja, mire való a szánkó.

— Ruha, cipó, tüzelő?

— Aki dolgozott, annak akkor is volt — bizonygatja Németh István.

Apostagon a 30-as években a férfiak egyharmada hordott csizmát, a férfiak kétharmadának valamire való, tisztességes lábbelije télen sem volt. Március elején a napszámosok, a részesaratók, asszonyostól, gyerekestől kivonultak a néhány nagygazda búzatáblájára, szedték az előző esztendőről ott maradt kukorica tuskőt. Ez volt a télvégi tüzelő.

Pikier Lajos vegyeskereskedő a könyvecskére hitelt adott. Öt deka mákot, 20 deka babot, 10 deka sót, cigaretta papirt és 2 deciliter petróleumot. Ilyen tételekben folyt a vásárlás. A részesaratók többsége tél végén búza előlegért indult a környék tehetősebb nagygazdaihoz. A részesaratók meg meg sem keresték, de már hónapokkal korábban felélték a nyári aratórész felét, negyedét.

A Duna menti termelőszövetkezet uj, emeletes székháza a tagok igényességét, tehetösségét tanúsítja. Dér László elnökkel az irodájában beszélgetve ismét a télvárás a téma.

— Mi maradt a régi félelmekből, szorongásokból?

— Semmi.

— Az emlékezet mit tart számon?

— Hasig érő havakban jártuk a községi erdőt gallyat szedegetni. A büboskemencébe kukoricaszárral, a berakott sparheltba kukorica tuskóval tüzeltünk. Valami mindig hiányzott. Vagy a kenyérnek való, vagy az ólból a hizó. Most meg? A háztájiból kétezerötszáz hizó kerül eladásra, nyilván ez az a mennyiség, amelyik fölözi a családi szükségleteket.

Tüzelőről meg elmondom, dolgoznak itt nálunk villanyszerelők, és előfordul, hogy fát kell kivágni, vagy jó vastag agakat kell levagdosni. Hát azt hiszi, kell valakinek? Nem viszik el még könyörgésre sem.

— A tsz-tagok minden hónapban kapnak fizetést?

— Az ev minden hónapjában, tizenkettedike körül. Novemberben, januárban, februárban nagyjából ugyanannyi a kereset, mint a tavaszi, a nyári, az őszi hónapokban.

— Telen-nyáron, az év minden évszakában működik a pavakör, megtartja próbáit és fellépéseit a három citera zenekar, a vegyeskőrus, dolgoznak a szakkörök. Az egészségügyi ellátás meg hát természetesen ugyanolyan^nint máskor. Az éttermünkben pedig télen is körülbelül 300 személyre főznek, mint nyáron.

Megkérdeztem Dér Lászlótól: a falut, a határt járva ilyenkor hol gondol legtöbbször a régi, fázós, koplalós telekre? A Baross utcában, ha a Dunáról fújt a szél, ezen a környéken mindenki didergett.

S a Dunáról gyakran fuj a szel.

Szekulity Péter

'

TÉLI ARATÁS AZ ÜVEGHÁZBAN

A szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézetben “learatták” az őszi búzát. A korszerű klimaházban több ezer kombinációval es keresztezéssel állítják elő az uj oszibuza-nemzedéket evente. A minőségi nemesitésnel 17 százalékos fehérjetartalmú őszi búzát ismertettek el, amelynek kiváló a sütőipari tulajdonsága. Telenleg nyolc fajtajelölt vesz részt az országos kiserietekben.

Utazás az étláp körül

Evés es vendégszeretet kéz a kezben együtt járnak Magyarországon. A magyar nép minden pillanatban készen all a vendegszeretetre sok egyéb közt azért is, mert kedveli a jó asztalt, és szeret barátokat ültetni a fehér abrosz köre. A magyar konyha pedig ingerkeltö, étvágygerjesztő, utánozhatatlan, fejedelmi izek úrnője — Írja Pablo Neruda “Megkóstoltuk Magyarországot” cim'ú könyvében.

De nemcsak a chilei költő, hanem a magyar irodalom nagyjai is magasztalták versben, prózában a magyar gasztronómiát. A Pilvax neve az 1848-as forradalommal, Petőfiével kapcsolódott össze, a Hungária, a Tapan, az Otthon es a többi kávéhaz nemzedékek alkotóműhelye volt, Krúdy Gyula kiskocsmákat tett hiresse. A Gundel, a Hauer, a Gerbeaud, a Weingruber, a Lukács cukrászda fogalom volt. A vendéglátóiparnak múzeuma van a Várban.

Es ma? Mit nyújt a ma emberének a vendéglátás? Az a vendéglátás, amely nemcsak a múltra, a hagyományokra támaszkodhat, hanem a kiváló alapanyagokat szolgáltató mezögazdasagra, állattenyésztésre, élelmiszeriparra, amelynek főiskolája van Budapesten, s amely az allam anyagi támogatását élvezi?

Alaposan megváltozott vendégkör uj igényeit kell — kellene? — kielégítenie.

Pablo Neruda elismerő szavait idéztük a magyar konyha izeiről. Ezt megtoldhatjuk azzal a sikersorozattal, amelyet szakácsaink aratnak külföldön, nemzetközi gasztronómiai bemutatókon, versenyeken, idegenben rendezett magyar heteken. A magyar konyhát ma is jegyzik a világban, idegenforgalmunk egyik vonzereje.

De mi jut a hazai fogyasztónak a világhírből?

Sokféle vendéglátóhely akad országunkban, ám kínálatukban, étlapjaikon már szerény a választék. Szerény és konzervatív. A kisvendéglőkben és a draga éttermekben ugyanazokat a sült, rántott húsokat, pörkölteket találják; inkább csak elnevezésükben különböznek. Es természetesen arukban.

Hasonló a helyzet a körettel, savanyúsággal, édesseggel is. A korét általában “vegyes”, ami azt jelenti, hogy a húshoz rizst és burgonyát is felszolgálnak. Ha a köret nem vegyes, akkor vagy rizs, vagy burgonya. Fellelhető még az étlapon galuska, makaróni, párolt káposzta is — ami ezen tül van, az már szinte különlegességnek számit. Savanyúság? Csemege uborka (mitől csemege?), ecetes paprika, cékla, nyáron fejes saláta, paradicsom. Ahol nem sajnáljak a fáradtságot, és házi turóscsuszat szilvás gombócot, barátfülét készítenek, ott már emiatt is bővül a vendégkor, no a forgalom.

Vagyis: étlapjaink meglehetősen uniformizáltak. A szakácsok regi recepturák szerint dolgoznak, s alig hasznainak fel korszerű nyersanyagokat — sajtot, friss zöldséget, gyümölcsöt — inkább biztosra mennek: a sertéspörkölt mindig elfogy, a kelbimbóval, karottaval, karfiollal köritett marhahús piaca bizonytalan.

Valóban bizonytalan? Nézzünk csak körül abban a néhány ételbárban, bisztróban, étteremben, ahol uj izeket is kínainak! Bár a közízlést konzervatívnak tartjuk, olyan helyeken, mint például a Bajkál . teázó, az Abbázia, az Izek utcája, az Astoria vagy az Anna grillbárja, elvezettel fogyasztják a legkülón- felebb nemzeti eteleket, a meleg szendvicseket, a zöld körítéseket, a hirtelensült marhahúst, a kevert salátákat, a tejes italokat, sót teát is.

Erre is, arra is van igény, a kínálatban — akárcsak a hálózatban — az arányokon kell javítani. A korszerűség javára.

I Pttsn-CÓRVIN 1

! HUNGARIAN BOOKS. J

V RECORDS & IKKA f

I 1590 Sécöad Áré. (82-83 St. kőd) A

f Now York, N. Y. 10028 — (212) 879-8883 f

i Sokezer magyar könyv, újság, hanglemez er, A I hangszalag. FORINT CSF.KK, IKK A, Comtu- I [ rist , Tuzex befizetohely.

I Látogassa meg boltunkat New Yorkban a I " magyar negyed közepén. Postán is szállítunk 7 A a világ minden tajára. A

f Uj magyar katalógust díjmentesen

<_____________ küldünk!