Amerikai Magyar Szó, 1978. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1978-02-09 / 6. szám
Thursday, Feh. 9. 1978. .óhaza MILYEN VOLT ISTVÁN KIRÁLY ? Ül In/1 ragomban István, szent király, Pap- és parasztúr mind körötte áll. Fején az ékes, újdon korona, Vállán palástnak hímzett bársonya. Kezében a bot, egy arany virág, 'Gyönggyel rügyedzik rajta minden á^ Mint támadó nap, a tisztes nagyok Arcán királyi fénye felragyog. ARANY JÁNOS Csanád című töredékéből, 1850-es évek A magyar történelem bővelkedik nagyságokban, akiknek ügye elbukott: István — mar életében elnyert névén: Szent István — az egyedüli a magyar történelemben, aki, mint államférfi is olyat alkotott,. ami szinte egy évezredre meghatározta nemzete sorsat. Életerői legbővebben a legendák tudatnak, s ezek elfogult képét rajzolnak a királyról. Túlontúl hangsúlyozzák István király kemenyseget. Ne feledjük, hogy akkor készülték, amikor mar egy emberöltőnél hosszabban a megvakitott Vazul fiai es unokái uralkodtak, s ezek alatt egy István-ellenes udvari propaganda is kifejthette hatását. Hogy hol rejtőzik a valóság, azt csakis a kortarsak megnyilatkozásaiból szűrhetjük le. Nem lehet véletlen, hogy azok a német császári Írnokok, akik utóbb Magyarorszagra jöttek es István király okleveleit kiállították, korábban német urukat invictus (legyőzhetetlen), invictissimus (legle- győzhetetlenebb) es gloriosissimus (legdicsőbb) jelzővel illettek; Istvánt viszont ugyanazon formulákban inclitus (dicséretes), pius (jámbor) es mitissi- mus (legszelídebb) címmel tiszteltek meg. S ez nem üres formula volt. István az őszintén es melyen vallásos uralkodók köze tartozott. Ez a maga korában eppen nem páratlan jelenscg, sőt azt mondhatjuk, hogy az ezredfordulón az uralkodó ideáltípusa. István vallásossága mindamellett nem merült ki a bigottsagban. A magyarok iránt barátsagtalan német Thietmar, a kortárs, kiemeli páratlan nagylelkűségét, arról szólván, hogy mint járt el István nagybátyjával, a legyőzött erdélyi Gyulával szemben, aki a lengyel fejedelemhez menekült, es szolgálatába állt. Ez “midón feleséget a fogságból nem válthatta ki, eüenségétól, únokaoccsetol mintegy ajándékképpen megkapta. Sohasem hallottam valakiről, aki igy kiemelte volna a legyozottet!” István arcának másik vonasa a keménység es céltudatosság. Vannak, akik kémény iteletei mögött kegyetlenseget veinek felfedezni, es ezt ellentétesnek ítélik a szentség vonásával. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy nincs egykoíu forrás, amely Istvánt, mint kegyetlen Ítélkezőt mutatna be. Reánk maradt törvénykönyvé, amely a keresztény hit es az uj rend megerősítése érdekében fogant, mindenben a kor szigorú ítélkezését tükrözi, mindamellett azoknál több esetben humánusabb. Egyszer sejthetünk Istvánról szólva nomad törvény szerinti Ítélkezést — igaz, még a keresztény királyság megalapítása előtt. István, a Magyar Krónika szerint, kegyetlen módón torolta meg Koppány lazadasat. Hadseregének nemet vezere, Vencellin végzett Koppannyal, István pedig testet négy reszre vágatta és az ország négy varanak kapujara szegeztette. Ha igaz ez a hagyomány — amit az esemenyek után egy évszázaddal jegyzett fel a Vazul-ág krónikása —, akkor az ifjú Vajk, meg mint fejedelem, részben a nomad jogszokáshoz híven járt el. Koppány, mint az Arpád- haz legidősebb tagja, Géza halala után maganak ezen az ősi jogon követelte a fejedelmi székét es a leviratus (az elhalt rokon hitvesevei való egybekelés) jogán az özvegy Saroltot. Márpedig a Biblia a levirátust vérfertőzésnek tekintette, a magyarokkal rokon volgai bolgárok X. századi jogszokása szerint pedig a paráználkodó büntetése felnegyelés es a felnégyelt reszek kifuggesztese. Koppány büntetése a pogányság és kereszténység valaszutján lévő magyarság jogszokásából fakadt. István, mint félnomád fejedelem és mint keresztény király, egyaránt tartotta magát a törvényekhez. Ezeket ma kegyetleneknek tarthatjuk, bennük azonban nem egyenek, hanem a középkori társadalmak jogi felfogása tükröződik. István keménységé nem öncél, hanem eszköz egy uj társadalmi rend felépítésében. Kémény volt azokkal szemben, akik nem fogadták el a keresz- tenyseget és ellen szegültek a feudális társadalom berendezésének. A nagy király alakja — külsejét tekintve — többnyire úgy él a magyar köz tudatban, ahogy a Halászbástyán felállított lovasszobrán, Strobl Alajos szobrászművész megalkotta. Hogy valójában milyen volt, arra nezve igen kévés megbízhatót tudunk. Figyelmet érdemel azonban, hogy sem az egykorú, sem a XI. századvégi feljegyzésekben nem esik szó róla. Ez bizonyara annak a jele, hogy testalkatában nem tért el különösebben a magyar urak korabeli átlagától. István külsejéről először Laskai Osvat ferences prédikátor emlékezett meg 1500 táján, e szavakkal: “István fejedelem alacsony termetű, de nagy lelkű, bátor, harcias, okos és Krisztus-tisztelő volt”. Sorainak azért nem adhatunk komoly hitelt, mert a “kis termetű” a “nagy lelkű” szokott ellentétpárja, azaz iroi fordulat, vele középkorú tollforgatok gyakran eltek. Hiteles leírás híján is István az első magyar uralkodó, akinek vonásait egykorú ábrázolás tartotta fenn. Az 1030-ban hímzett úgynevezett koronázási palástra Gizella királyné és udvarholgyei ráhimezték STEPHANUS REX mellképét. Közte es Gizella királyné (GISLA REGINA) alakja között pedig egy fiú mellkepe látható — ebben Imrét sejthetjük. Tollehet a himzéstechnika nem nagyon alkalmas arcvonások megörökítésére, a mintegy 15 centiméter átmérőjű kép ( a fej ebből 3 centis) érzckel- (folvtatás a 10. oldalon) _ BÉLYEGGYŰJTŐKNEK ■Mii—■ A léghajózas történetével foglalkozik az 1977. nov. 1.-én kiadott bélyegsorozat, amely 7 értékből all, 40 fillértől 5 Ft.-ig. Az emlekblokk a Zeppelin budapesti látogatását örökíti meg bélyeg formájában, az ez alkalommal hasznait piros pecséttel. A térképen a Zeppelin vi- lagkóruli útja látható. A bélyegekből 368.000 fogazott, 9000 vágott példány jelent meg, a blokkból 27.000 fogazott és 11.700 vágott és számozott példánv van forgalomban. Legradv Sándor tervezte a sorozatot, Cziglényi Adam az emlékblokkot. 6___
