Amerikai Magyar Szó, 1978. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1978-02-02 / 5. szám
Thursday, Feb. 2 1978. JUBILÁNS MŰVÉSZTELEP Szabó László szobrászművész egri megrendelésre készít diszkót figurát. “Nekünk nem volt ezen a főidőn termett, formailag és tartalmilag a mi életűnkből sariadzott művészetünk. Az impulzust minden irányban nyugatról vettük, idegen művészektől és művészetektől, s hogy művészetünk mégis rövid idő alatt minden izében különlegesen magyarrá tudott válni, azt nemcsak gyakorlói magyarságának kell tulajdonítanunk, hanem annak is, hogy ezek müvésztelepeink révén közvetlen érintkezésbe jutottak a magyar élettel, a földdel, a levegővel és a neppel. Az a művészet amely ekképpen érlelődött, , mar nem üvegházi növény többé, mert hozzáidomul talajához, felveszi annak jellegzetességét, olyan vagyak, olyan erzesek, olvan törekvések megjelenítőiévé válik, amelyek saiatosan befolyásolják a nyugatról jött formákat, miközben uj és egészen különálló, eredeti formateremteshez is eljutnak. így történt ez Szolnokon is”. Farkas Zoltán irta ezt a szolnoki müvészteleprol a kolónia alapításának negyedszázados évfordulóján 1927-ben. Szavai érvényesek ma is, amikor a 75 éves művésztelepre emlékezünk; 1902. junius 29.-én, Péter-Palkor adták át a Zagyva és Tisza találkozásánál felépült 12 műtermet. A múlt szazad közepén Európa-szerte terjedő uj festészeti irány: a plein air tajigénye es a népi életkép szokatlan témái vonzották Szolnotaa az ötvenes évektől kezdődően közel harminc esztendeig August von Pettenkofent, a neves becsi katonatiszt festőművészt. Osztrák, és német festőle, majd Münchenben, Párizsban dolgozó magyar kollégák követték ót az akkor már vasúttal rendelkező, vásárairól hires, de még falusias jellegű városba. Kepeiken az Alföld mocsaras párás vidéke, a puszta poros országutai, vágtató ménesek, pihenő ökör- csordák, cigánykaravánok és parasztudvarok, tanyák és intim enteriőrök jelentek meg, hol romantikusabb, hol reálisabb előadásban. Deák-Ébner Lajos, Bihari Sándor, Mednyanszky Lasitlo neve jelezte többek kozott a Szolnokhoz kapcsolódó művészet osztrák festőket követő magyar periódusát. A művészeti egyesület szervezö-adminisztrativ segítségével folyt a művész munka a kolónián a második világháborúig. Fenves Adolf Szegényemberek élete cimü, első nagyjelentőségű sorozatának- vásznaitól utolsó évéig Szolnokon dolgozott. A telep tevékenységének első két évtizedet Zombory Lajos, Szlanyi Lajos, Vidovszky Béla, Szüle Péter mellett a rövidebb ideig itt dolgozó Koszta József, Perlmutter Izsák, Szírt Oszkár, Jávor Pál munkássága jelentette. A húszas-harmincas években Aba-No- vák Vilmos, Polya Tibor és Polya Iván, Zádor István, Borberehi Kovács Zoltán adták a telep tevékenységének gerincet. A világháború előtti evekben Mattioni Eszter, Gaborjani Szabó Kálmán, Bernáth Aurél es Basilides Barna töltött itt néhány esztendőt. Jelenleg hat festő és három szobrászművész dolgozik a kolónián. Mondanivalójuk közlésmódia, müveik stílusa egyéni, de az alföldi nép életéhez, a tájhoz kötődő szemleletük •, realizmusa hagyományos. Ahogy az 1926 óta a kolónián alkotó Chiovini Ferenc festőművész mondta: “... egyetlen szolnoki munka nincs, amely ne a természet szemléletén gyűlt volna. A természeten épül minden; itt ez a sajátosság”. LESZ-E KONVERTIBILIS FORINT? Vajon elkepzelhető-e, Hogy egy napon a nemzetközi valutatőzsdéken hivatalosan is jegyezzek a forint árfolyamat? Hogy fizetségét a Magyarországra szállító nyugati exportőr magyar pénzben kérje, tudván, hogy azt a Magyar Nemzeti Bank bármikor átváltja más valutára, dollárrá, márkára, svájci frankra? Többekben felvetődik Magyarországon és külföldön egyaránt, hogy mikor tehető konvertibilissá, szabadon átvalthatóvá a forint? Az utóbbi időben több magyar pénzügyi szakember is foglalkozott e kérdéssel, s rámutattak arra, hogy ma meg nem tekinthető közvetlen feladatnak a forint konvertibilissá tétele. Ehhez először meg kell teremteni a szükséges gazdasági feltételeket. Ezek közül az egyik legfontosabb — az egységes forintárfolyam bevezetése. Ismeretes, hogy a gazdasági reform beindítása, 1968 óta, Magyarországon kettős valutaárfolyam van érvényben; a nem kereskedelmi árfolyamokat a lakosággal kapcsolatos deviza-elszámolásoknál, az idegenforgalomban alkalmazzák. Lényegében a magyar pénz vásárlóerejét arányitják a többi valutaá éhoz. A tiz evvel ezelőtt rhegállapitott 1 dollár - 30 forint árfolyam azóta megváltozott, jelenleg 1 dollár = 20 forint. A kereskedelmi forintárfolyamot — mint nevében is benne van — az export es import ügyletek elszámolásánál használják. Megállapításánál azt vettek alapul, hogy a vállalatoknak átlagosan mennyibe “kerül” egy dollar “kitermelése”, azaz egy dollárnyi exportnak átlagosan mekkora a forintkóltsege, beleértve az adóterheket is. így állapítottak meg az 1 dollar = 60 forint árfolyamot, amely az utóbbi tiz évben szintén módosult a forint viszonylagos stabilitása miatt 1 dollár = 40 forintra. (1968 és 1975 között a vezető nyugati országokban átlagosan 60 százalékkal emelkedtek az árak. Magyarországon 18 százalékkal). E kettős árfolyam szorosan kapcsolódik a sajátos magyar árrendszerhez. Magyarországon — s erre a világon kevés példa van — a termelő vállalatok általában magasabb áron adják el termékeiket, mint ahogyan azt a fogyasztok megvásárolják: a termelői árszint felülmúlja a fogyasztási árszintet, mert az adókat az állam jórészt nem az áruk értékesítése alkalmával, hanem közvetlenül a termelőktől hajtja be, s ugyanakkor támogatja számos fogyasztási termek arat, mint például a gyermekholmikat, az alapvető élelmiszercikkeket, a könyveket, amelyeket a fogyasztok “áron alul” vásárolhatnak meg. Ennek a sajátos árrendszernek a jelenleg érvényben levő kétszintű árfolyamrendszer felel meg. Az egységes árfolyam irányába tehát úgy lehet majd továbblépni, hogy a gazdaságirányítási szervek — az általános gazdaságpolitikai célokkal összhangban — tökéletesítik az árrendszert, (ertékarányosabb árakkal, a kül- és bélfőldi árak szorosabb összekapcsolásával), korszerűsítik az adórendszert, a költség- vetés és a vállalatok közötti kapcsolatokat. Ezután lehet csak áttérni az egységes forintár- folyamra, majd megteremteni a forint külső konvertibilitását. Ez része lenne gazdasági szabályozó rendszerünk továbbfejlesztésének, összhangban lenne a szocialista tervgazdálkodással is. A konvertibilis forint még jobban bizonyítaná a magyar gazdaság szilárdságát, meg kedvezőbbé valna az ország nemfolytatás a 10. oldalon) ______J1 _óhaza _ Kárto'ógépek - új otthonban A Szegedi Kenderfonogyar kártolo üzemrésze nagy múltra tekint vissza a százeves gyár történetében. Kártolóra mindig szükség volt, és lesz is, amig fonoda és fonógépek léteznek: ugyanis az elbkártolt kenderből finom kártolt szalagokat gyártanak ezek a gépek, amelyeket azután a fonóban dolgoznak fel tovább. Mégis az utóbbi időben egyre többet hallani arról, hogy kártológépeket telepítenek ki különböző telepekre. Ennek okát kutatva kerestük fel Elek László főművezetőt. — Valóban több gépet kellett kitelepítenünk az elmúlt hónapokban. Ennek a rendkívül nagy munkaerőhiány az oka. Emiatt jónéhany fonógépét is le kellett szerelni, és az ésszerűség úgy diktálta, hogy melléjük kártologepeket is szereljünk fel egy-egy kedvezőbb létszámkörülmények között dolgozó gyarba vagy telepre* * A gépeken emberek dolgoznak. Mit szólnak az ittmaradt asszonyok a megváltozott helyzethez? Bagi Lászlóne, aki 27 éve egyfolytában dolgozik a kartoloban,a kővetkezőket mondotta: — Félünk. Igen, felünk, mert nem tudjuk, mi lesz velünk. En például nem szívesen változtatnék munkahelyet ennyi év után. Nagyon jó a kollektíva, Táncsics Mihály nevét viselő szocialista brigádunk tavaly kapta meg az aranykoszorus jelvényt. Sajnos már csak négyen - öten maradtunk együtt. A kártolöbol kikerült dolgozókat gyáron belül helyezik el, más üzemrészeken. TERJESSZE LAPUNKAT
