Amerikai Magyar Szó, 1978. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-29 / 26. szám
Thursday, June 29. 1978. AMERIKAI MAGYAR SZO Jönnek a japánok? Színes tévé és villámzár Egy évtizeden belül másodszor fuj riadót a nyugat-európai és az amerikai sajtó: “Jönnek a japánok!” Az elmúlt évtized végen a riadalom oka az a japán áruözön volt, amely szinte egyik napról a másikra elárasztotta az úgynevezett ipari országokat. A “Felkelő Nap Országa” jó minőségű, korszerű és viszonylag olcsó termekei elé azóta sem sikerült gátat allitani, olvannyira nem, hogy a japán konkurencia következtében Nyugat-Európa egves iparágai — elektronika, acélgvártas, hajoepites — ma mar komoly nehézségekkel kénytelenek, szembenézni. Az agresszív japán kereskedelempolitika az elmúlt hónapokban újabb meglepetéssel szolgált: az aru- áradat mellett külföldön eszközölt beruházások formájában a tőke is megindult világhódító utjara. “ÖNKÉNTES” KORLÁTOZÁS? A nyers- és fűtőanyagokban igen szegény Japán számára mindig is gondot okozott az alapanyagok biztosítása; A fokozott exportkampány egyik nem is titkolt célja volt és maradt a nyers- es fűtőanyag- behozatalhoz szükséges pénzügyi fedezet megteremtése. Mivel a kivitel igencsak jól iövedelmezett, a szigetország vezetése tőkekihelyezesre mind ez idáig nem fektetett különösebb súlyt. 1951 és 1977 között a japán tőke mintegy 20 milliárd dollárt invesztált külföldön, tizedannyik mint az Egyesült villámok. Korábban a beruházások mintegy 60 százaléka a fejlődő országokba irányult — de nem elsősorban profitszerzési célokkal. A beruházások mindenekelőtt a japan nyersanyagszükségletet voltak hivatva kielégíteni, tehat a működő tőke elsősorban a fejlődő országok kitermelő iparágaiba irányult. Kedvelt célpont Ázsia, ezen belül is Indonézia és Dél-Korea. (A fontos nyersanyagok hazaszállítása ugyanis viszonylag közeli államokból kevesebb fuvarköltséget jelentett.) A közvetlen japán tőkeberuházásokból az USA mintegy 20, Nyugat-Európa — főleg a Közös Piac tagállamai — pedig 15 százalékkal részesedik. Az 1973-as közel-keleti háborút követő koolaj-robba- nas, valamint a nyersanyagok árának ugrásszerű emelkedese jelentős változást ho'zott a japán külgazdasági stratégiában. Tokio a korábbinál még erőteljesebb exportoffenzívát indított, hogy továbbra se legyen fennakadás az ország alapanyag-ellátásában. Ez az erőltetett áruözön olyan “jól sikerült”, hogy komoly nézetelterések keletkeztek a sziget- ország és a Közös Piac tagállamai, valamint az USA között. Az “önkéntes export-korlátozasra” tett Ígéretek ellenére, valamint a több hőnapig tartó — s végül is csekély eredményeket hozó — feszült légkörű tárgyalások után is csak egyre duzzad a japán külkereskedelmi merleg aktívuma. Tavaly a kivitel értéke 20.5 milliárd dollárral haladta meg a behozatalét, a Közös Piaccal szembeni aktívum például elérte az ot milliárd dollárt. A FÖ VADÁSZTERÜLET Becslések szerint a tokeoffenziva eredmenyekent 1985-ben a külföldön működő japan töke értéké eléri majd a 35 milliard dollárt. Jelenleg a külföldön alapított japan érdekeltségeknél félmillióan dolgoznak, ez a szám a következő évtized közepere elérheti a másfél milliót. A japan gazdasági vezetes az uj helyzetben nem győzi elegszer hangsúlyozni, hogv mig a fokozott áruexport az importőr országokban számos munkahely megszüntetését “eredményezi”, A Rabbit és a Toyota a külföldi gyáralapitás — azaz a tökekihelyezes — uj munkaalkalmak százezreit teremtheti, tehat még jótékony hatással is van a mai munkanélküliseggel terhes időszakban. Írország területén az Asahi muszaluzemet működtet, Nagy-Britanniában pedig a Sony létesített színes televíziókat készítő gyárat. Igen aktívvá vált a japán töke az utóbbi időben a Benelux államokban, az NSZK-ban, Franciaországban, valamint Svájcban is. A fő “vadászterület” azonban az Egyesült Államok, es a jelek szerint a japán cégek egyre erőteljesebben hódítják meg a jövőben is több mint kétszáz milliós amerikai piacot. Jelenleg mintegy 4 milliard dollárrá becsülhető az USA-ban működő japan tőke — tevékenysége a szójaizesitó gyártásától az elektronikáig terjed. Különösen szép sikereket könyvelhetnek el a japán cegek a televiziógyar- to iparban. A Sony San Diegoban létesített színes tv-keszülekeket összeszerelő üzemet, a Matsushita Electric megvásárolta a Motorola Quasar szinestele- vizio-részlegét, g természetesen a Sanyo is rendelkezik saját üzemmel az USA-ban. Az előrebecslések szerint nagy jövője van az USA-ban a japán autógyáraknak is. A Honda motorkerékpárgyárat épit Ohioban, s a tervek szerint a nem távoli jövőben a Nissan es a Toyota is autóösszeszerelő üzemet kíván létesíteni. Az elmúlt két évben a Toyota maga möge utasította az importautók piacat hosszú esztendőkön at uraló Volkswagent. (Az amerikai autóipar újdonsága, hogy a pennsylvaniai New Stantonban jó pár héttel ezelőtt avatták fel a Volkswagen első észak-amerikai gyárát. A csaknem felmilliard dollár beruházással készült óriás üzem szerelőcsarnokát évente 200.000 Rabbit márkájú kocsi hagyja maid el. Nem uj konstrukcióról van szó, hanem az Európában Golf névén ismert kiskocsikat az USA-ban Rabbit, néven forgalmazzak. A VW tavaly 165.000 Rabbitot adott el az amerikai piacon, a most átadott üzem kapacitása tehat egyelőre fedezi a piaci igényeket.) A nagy jelent, de még nagvobb jövőt biztositó amerikai piacon azonban neipcsak a patinás japán óriás cégek leányvállalatai, hanem a kevésbe tőkeerős szigetországbeli vállalatok is megjelentek beruházásaikkal. Az YKK Zipper Company villam- gyártózár üzemet alapított Georgiában, a KikJíoman Shoyu pedig a mezőgazdasági jellegű Wisconsin allamban élelmiszeripari üzemet létesített. A “fogado országok” egyelőre nem tudnak semmi lényegeset tenni — némelyik közülük nem is akar — a japán beruházásáradat megfékezésére, hiszen el kell ismerniük, hogy a szigetország technikája ma bárhol állja a versenyt a világon, bizonyos területeken pedig jól kapcsolódik a nyugat-európai es az USA-beli technológiákhoz, illetve kutatási irányokhoz. Az elmúlt évtized végen — amikor kezdetét vette a nagy japan exportkampany — csak kevesen gondolták, hogy a hetvenes evek második feleben az ázsiai országból szármázó áruözön komoly nézetel- téresek, eles viták es fenyegetések forrása lehet. Nem kizárt, hogy néhány év múlva a külföldön nű’> ködő japán termelőérdekeltségek elszaporodása ismét a gazdasági összetűzések kiéleződéséhez vezet. Hogy ez megtörtenik-e, az jelentős mértekben függ a tőkés világgazdaság konjunkturális helyzetétől is, amely az előrejelzések szerint az elkövetkező 3—5 evben továbbra sem lesz tűlzottan rózsás. A Nohel-díj árnyékában “Akinek szüksége van kitüntetésre, az rendszerint nem érdemli meg. Es aki megérdemli, annak rendszerint nincs szüksége ra”. (Francis Bacon) Sajtójelentesek szerint ellen-Nobel-dij alapitasara készülnek az irodalom es művészet klasszikus hazájában, Görögországban. A kezdemenyezes Ariszto- ! telesz Onasszisz órökóslányanak erdeme, aki 200 millió dollárt ajánlott fel a hagyatékból az alapítványra. így az adómentesük töke nemes célra kamatozhat. Az apa nem talalta ugyan fel a dinamitot, az emberiség és főként a maga jólétet inkább olajtankhajóival szolgálta, no meg az időközben ugyancsak elhunyt Maria Callas-hoz fűződő viszonyával, majd a meggyilkolt Kennedy elnök özvegyének az újabb házasságba-kebelezésevel csinált maganak reklámot. Az előző frigyből született lánya most ezt a hagyományt kívánja ápolni. A 200 millió dollár körülbelül megfelel annak az összegnek (harmincegymillio svéd korona), amelyet Nobel Alfred hagyott 1896. december 10.-en, halála napján, végrendeleteben a róla elnevezett alapítványra. Azóta ennek kamatait osztják ki, mint dijat, azok között, akik az emberiség e’rdekeben kimagasló eredményeket érteje el. Ismeretes, hogy öt dijat alapított, a fizika, a kémia, az orvostudományok és az ideális irányú irodalom térén szerzett erdemek elismerésére, az ötödiket pedig annak szanta, aki “a legjobban közreműködött a népek testvérisége, a hadseregek csökkentese vagy leépitese, valamint a bekekongresszu- sok megrendezése és elősegitese érdekeben”. Időközben a Svéd Bank — 1968-ban — ezt a közgázda- sági díjjal is megtoldotta, ami azóta ugyanolyan vitat váltott ki majdnem mindén évben, mint a többi dij ki- vagy megosztása. Csupán példaként említjük, hogy Churchill brit miniszterelnök a béke- dijröl álmodott, miután már mindent elért, ami egy államférfinak kijár, s majdhogy nem megsértődött, amikor emlékirataiért jutalmazták az irodalmi No- bel-dijjal. El sem ment, feleséget küldte Stockholmba, hogy átvegye az okmányt és a vele járó (számára közömbös) nagy összeget. Az Onasszisz-dij most hasonló értelmű alapítvány. Legalábbis szándékában. Talán egy kissé görögcentrikus, de hat Stockholmban nem teng túl, főként irodalmi téren, az északi országok nyerteseinek névsora? Olyanoké, akiket ma már jóformán csak a lexikonokban tartanak nyilván? Ugyanakkor nem kapott dijat Tolsztoj és Gorkij, Rilke és Kafka, vagy korunkban eleddig Graham Greene és Alberto Moravia. (Lehet, hogy nem is igénylik, mint Sartre, vagy korábban Bemard Shaw, aki.végűi mégis elfogadta, hogy megreformálja az angol ABC-t. Amiből máig sem lett semmi). Az uj alapítvány gazdai mindenesetre hasonló bonyodalmakra számíthatnak a Nobel-dij árnyékában. Fölteve, hogy megvalósul a terv. Vámos Imre LONDON, Egyezmény jött létre Angola es a Nemet Demokratikus Köztársaság között Angola nyersanyag kincseinek kiaknázására. • CHICAGO, Dl. Orvosi kutatás bebizonyította, hogy mindazok, akik átéltek egy légi szerencsétlenseget, fizikai és szellemi utóhatásokban szenvednek. 4_____
