Amerikai Magyar Szó, 1978. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1978-06-22 / 25. szám

8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 22. 1978. Galik István •, A TÍZEZER forintos ékszer Egykedvűen köpködte a tökmaghéjat, ahogy ott állt a Vörösmarty cukrászda előtt a söprűjenek nye­lőre támaszkodva. A fekete csikós narancssárga vé­dőmellény felrecsuszott rajta, es fekete svájci sap­kája alól oszes, zsíros hajcsomók látszották ki. Az egész emberből szinte áradt az unalom es egy kevés barackpálinkaszag. Beidegződött mozdulattal eppen megigazította a svájcisapkát, es beleszagolt a párával teli, nedves levegőbe. Nehézkes mozdulatokkal, kétszer-harom- szor, végighuzta seprűjét, közvetlenül a járda mel­lett, a kanálisig, azután utálkozva szemügyre vette az összegyűlt hulladékot. Köpött egyet, és sóhajtva lendületet vett, hogy besöpörje a papirdarabkákból, porból és mindenféle kacatból álló'halmot, a kaná­lisba, amikor valami megcsillant. A lendülete abbamaradt, a seprűt lefektette a földre,es néminemű nyögéssel, leguggolt. Kotorász­ni kezdett, és mar a második kísérletre egy gyűrű akadt a kezebe. Letisztogatta, a szeméhez emelte, és megforgatta. Szépen, sárgásán csillogott. Ócska kis vacak — gondolta —, de jo lesz Mariká­nak játszani. Felegyenesedett és zsebre dugta a gyű­rűt. Felvette a seprűt, és lassu-lassu mozdulatokkal az egész kupacot a kanálisba söpóirte. — Antónia, kedves! — hallotta a háta mögül. — Most már ne sírjál! Nemsokára kinyitnak, és akkor majd benn megkérdezzük! Felkapta a fejét, és hátranézett. Két öregasszony állt nem messze tőle. Az egyik sirt, szemén mar elmázolódott a festék. A másik szintén kifestve, es rokaprémgall'eros bundában, vigasztalta: — Biztos vagy benne, hogy amikor tegnap este bejöttél, még megvolt? — Persze! — szipogta az öregasszony. — Itt volt a kezemen! Béla még meg is jegyezte, hogy milyen szép! De hát tízezer forintért mar lehet is! — és újra eleredtek a könnyei! — jól van, mucikam! jól van! — mondta a róka­prémgalléros. — Tudod, hogy Béla több mint tiz éve pincér itt, ismer minket, és ha itt hagytad el, itt is lesz! Az utcaseprő gúnyosan es kicsit irigyen elvigyoro- dott magában. Úristen, tízezer forint... Életében nem látott ennyi pénzt egy összegben. Bar mindig is sajnálta a siro nőket, és zavarba is jött tólük, de most képtelen volt a sajnálkozásra. Ha valaki tízezer forintot erő valamit tud magára aggatni... — füstölgőit magában. — Örülök, ha zabál- nivalora meg öltözködésre telik* otthon! — es sóhaj­tott egyet, bár ezen meglepődött. — Szalonnát fo­gok zabálni ebedre, kenyérrel, ezen a héten hatod­szor, mivel szombat van. Ennek meg tízezer van a kézén! A kézén... — mintha megütöttek volna. Köhintett egyet, es óvatosan megtapogatta a zse­bet. Ott volt, ott dudorodott. Nagyokat nyelt izgalmában. Istenem! Tízezer forintért meglenne Lacinak az érettségire a sötét öltöny. Marikát, azt a kis tündért öltöztetne, hogy úgy nézne ki, mint egy kis cukor­baba. Es az asszonnyal elutazhatnának valahova, a Balaton melle, vagy a hegyekbe, tudom is en, aho­vá akar. A többi gyerek is kaphatna valamit. És vég­re ihatna valami igazán jót. Na igen, de nem az öve a gyűrű, hanem ezé a ki­ken t-kifent madame. Azon vette észre magát, hogy úgy szorítja a sep­rűt, mintha szét akarná törni. Nem, nem adja vissza. Egész eleteben dolgozott, sose volt annyi pénze, hogy egyszerre kétezer fo­rintnál nagyobb értekben vásárolni tudjon. Aztán megint azt gondolta, hogy mégis csak vissza kellene adni azt a gyűrűt. Egyszer, meg gyerekkorában, a Cserey nagysá­gosénál, kivett egy darab kenyeret az ételmaradék­ból, amit már a disznóknak szántak mosléknak. Az öreg nagysaga meglátta, es az ö gyerekhátan el­törte a nagyságos ur sétabotját. Azóta nem is vett el semmiből, ami nem az övé volt, de azóta gyűlölte az ilyen kikent-kifent öregasszonyokat. Hát nem! Csak azért sem fogja visszaadni! Igen, most rögtön-el is szalad ide a közeibe, az ékszerészhez, már valószínűleg nyitva van. Megbe­csülted a gyűrűt, aztán továbbviszi, oda, ahol meg­vásároljak. Esetleg beadja a zaciba. Már az ékszerüzlet előtt állt. De nem nyitotta ki az ajtót. Mintha a regen meghalt édesapja arcát lat­tá volna az ajtó üvegen visszanézni rá. Elvörösödött. Úgy rohant vissza, át az útkereszteződésen, hogy majdnem elütötte egy autó.. Kifulladva állt meg a két öregasszony előtt. Zsebébe nyűit, és kivette a gyűrűt. — Tessék! — lihegte. — Fogja! Itt van az az atkozott gyűrű! Azok, ketten, értetlenül meredtek rá. — Na, fogja mar! — mondta egykedvűen..—Meg könyörögjek is? Itt van az a nyavalyás tízezer forin­tos gyűrű, amit elhagyott. A rókaprémgalléros tért először magához: — Nagyon szépén köszönjük... — mondta az utca­seprőnek. A másik, mint a kuka, bámult rá. Az utcaseprő, esetlenül, meghajolt: — Kérem! — mondta. — Nagyon szívesen. Más­kor is! Csendesen elindult, az árvan maradt seprűje fele. De meg ne búcsúzzunk el tőle! Mert, amikor hallótavolsagon kívül ért, a róka- premgalleros felkacagott: — Látod, Antónia kedves, jól kezdődik! Ha a kar- pereced nem is lesz meg, egy gyűrűt már szereztünk neked. Senkinek a megnyilatkozását nem tartjuk hosszú­nak az értekezleten, ha minket dicsér. 9 ' . • I ' l Tuskesdiszno ne számítson ra, hogy simogatják. 0 • .. A hosszú elet titka: ugyanaznap feküdj le, amelyi­ken felkeltél. A bűnbak keresése valamennyi vadászati mod kö­zül a legegyszerűbb. » Lehet, hogy a főnök jövedelme alacsonyabb mint az enyém, de az bizonyos, hogy a vérnyomása maga­sabb. f Pszichológus az, aki egy fiatal lány feltűnésekor nem a lányt nézi, hanem a férfiakat, akik a lányt nezik. m §&áMm i mm HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT, szíveskedjék annak meghosszabbitasarol idejében gondoskodni. Egy évre $ 15.— félévre $ 8.— Megújításra: $....................................................... Naptárra: $.......*................................................. Név:....................................................................... Cím:..........................;........................................... Varos:................................Állam:...................... Zip Code:....................... AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003 TERJESSZE LAPUNKAT! — A pápám évekkel ezelőtt lement étolajat vennni a marnának, azóta nem jött vissza. I — Es mit csinál a mamád? — Mit csinálhat? Zsírral főz. A jól kereső középkorú férfitől megkérdi valaki: — Mondja,tulajdonkeppen miért nincs maguknak gyerekük? — Az egész lakásunk barokk stilusu es ehhez olyan nehez megfelelő gyereket kapni. • — Papa,szerinted a tévénézők hülyébbek, mint a többi emberek? — Miért gondolod fiacskám? — Mert a tévé annyiszor megismétli ugyanazokat a műsorokat! £ — Péterke, tegnap miért nem voltál iskolában? — Tanító néni, kérem, tegnap nálunk kis ünnep­ség volt. Uj taggal növekedett a családunk. — Kisfiú, vagy kislány? — Uj apuka.... • Cicvarek meseli: — A felesegem azt olvasta valahol, hogy lovaglás közben lehet a legjobban fogyni. Ezért mar két hete naponta lovagol. — Na es történt már valami Változás? — Igen, a ló mar több mint tiz kilót leadott a sú­lyából. Manci és Sári igazi vénkisasszonyok “igazi” kol­léganők. — Sárika, ha egyszer férjhez mész, ajánlom, hogy borszakértőt válassz. — Ugyan miért? — Mert csak azok tudják becsülni az idősebb év­járatot...

Next

/
Thumbnails
Contents