Amerikai Magyar Szó, 1978. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1978-05-25 / 21. szám

Thursday, May 25. 1978. AMERIKAI MAGYAR SZO 9 Nagy emberek nagy szerelmei Balzac és Éveline Rzewuska szerelme ft 1 if Balzac több regenyeben ir arról a szerelemről, amelyről a férfi egész életén át álmodik, am amikor úgy hiszi, hogy vegre elérte és élvezheti, akkor keze, amellyel megragadná, holtan lehanyatlik. S ez a sors lett Balzac osztályrésze is. Úgy halt meg, hogy alig hat hónapig tudhatta maga mellett az Idegen Asszonyt, Éveline Pzewuskát, akit tizen­nyolc éven át szeretett vágyakozással, aki viszont­szerette, de nem élvezhettek a csendes jótékony boldogságot. 1832. március 10.-en, mint majd mindegyik na­pon, megint töméntelen levelet kézbesített a pos­tás Honoré' de Balzacnak, az akkor mar hírneves írónak. Főrangú hölgyek és polgárasszonyok Írták meg a szerzőnek, milyen gondolatokat váltott ki belőlük a Házasság fiziológiája, A szamárbor, a Jele­netek a magánéletből, a Pajzán történetek, meny­nyire felkavarta őket a női lélek oly mely ismerete, mint amilyen kiviláglik ezekből a műveiből. Az egyik aznapi levél különösképp felkeltette Balzac érdeklődését, Aláírása ez volt: “Az Tdegen Asszony”, és Odesszában, február 28-an adtak pos­tára. Az írás és a stílus “jo nevelésű”, sót énnél valamivel rangosabb nőre vallott. Miután lelkesen dicsérté a magánéletből vett Jeleneteket, szemere hányta Balzacnak, hogy A szamárbőr írásakor meg­feledkezett valamiről, amin a Jelenetek sikere ala­pult, mégpedig az érzelmek finomságáról. Az orgia, a kurtizánok, a szívtelen asszony zavarba ejtették a rejtélyes női olvasót, aki ezért döntött úgy, hogy névtelen levelet küld az Írónak. Novemberben újra irt az Idegen Asszony: “Az On lelkében évszázadok élnék, uram; filozófiai kon­cepciója mintha hosszan tartó és idők folyamán ki­kristályosodott tanulmányok eredménye volna, pe­dig úgy hallom, még fiatal’, szeretném ismerni önt es ugyanakkor úgy hiszem, nincs szükségem erre: lelkem ösztönösen jnegérzi az ón lényét, a magam módján el is kepzelem, es ha meglátnám önt, meg­szólalnék: Ő az!... Müveit olvasva szivem megreme­gett, ön jogos méltóságára emeli fel a nőt, nala a szerelem mennyei ereny, isteni kisugárzás, csodálom önben azt a bámulatos lelki érzékenységet, mellyel ezt megfejti... Az ön szamára én az Tdegen Asszony vagyok és az is maradok egész életemben. De időn­ként irok majd, hogy emlékeztessem, milyen meny- nyei tulajdonságok lakoznak önben. Az ön angyali lePre meg tudná érteni sajat hitem szerint csupa tűz lelkemet:.. AQuotidienne-böl(Abban az időben az volt az egyetlen francia újság, amelynek behozata­lát a cári cenzúra nem tiltotta. — A szerk.) egyetlen rövid üzenet révén megbizonyosodhatnék arról, hogy megkapta levelemet, és bátran irhatok önnek, így jelezze: E-nek — H.B.” Balzac nemcsak azért válaszolt a folyóiratban a rajongó sorokra, mert irói hiúságát legyezte a távol­ról érkezett elragadtatás. Azért válaszolt, mert noha tengernyi no vette körül, magányosnak érezte magát. Kereste az Igazit. Akkoriban már kihunyóban volt szerelme a nálánál huszonkét esztendővel idősebb De Bemy-né, a ki- lencgyermekes anya iránt, aki gyengéd odaadással nevelte a fiatal Balzacot, mint írót, mint embert is, csiszolta első iTenvtelen regényeinek stílusét, segít­ségére sietett a vagyoni összeomlás idején, megtaní­totta a társasági viselkedésre, az önérzet szerény kifejezésere. Bemyné megöregedett, Balzac érett ferfikorba lepett, es a szerelem tiszta, mély barátság­gá alakult át. Az Idegen Asszony levelenek erkeztekor Castries hercegnő sértette meg férfihiuságát. Hagyta, hogy a férfi belehabarodjon, és amikor az alaposan “lángot fogott”,kö'zölte, hogy Balzac epekedése reményte­len. “Disztingvált asszony nem fog közeledni hozzam, jómagámnak, akinek a huszonnégy órából tizen­nyolc sem elegendő a munkára, nincs időm arra, hogy nekialljak dandy módjára majomkodni, vala­milyen fehémép mellett... A házasság pihenés volna. De hol talaljak feleseget?...” — írja egy másik jo barátnőjének, Zulma Carraoud-nak, aki megint csak a nagy irót, de nem a férfit szereti Balzacban. Valóban az időhiány az oka, hogy a 33 éves Bal­zac szerelmi élete válságba került? A rengeteg érde­kes adat és megfigyelés, amelyet kortársai feljegyez­tek róla, s életének mindennapjait tükröző könyv­tárnyi levelezése arról tanúskodik, hogy bár Balzac nem tud és nem akar szerelem nélkül élni, igazi, mindent elsöprő szenvedélye az irás, amelynek, ha nekilendül, mindenről elfeledkezve, emberfeletti teljesitmenyekre képes. (A talán legnagyobb regé­nyét, az Elveszett illúziók első felet 2 hét alatt irta.) Bemyne megértette ezt a korlátozást nem tűrő alkotói mámort. Egy fizetett szerető is beletörődött volna tálán, de ez nem volt Balzac ízlése szerint va­ló megoldás. Talán ez az Idegen Asszony, ez a tá­voli rajongó lehetne, aki megtestesíti az Igaziról al­kotott összes elképzeléseit: szép, okos, gazdag (mert Balzac nem tud bánni a pénzzel, bármennyit keres, minden kévés, örökke súlyos gondok nyomasztják, féllábbal állandóan az adósok börtönében van, még akkor is, amikor már az egész világon ismertek a mü­vei), aki tarsadalmilag valaki, és alázattal segiti öt alkotómunkájában. Nem sokkal később, hogy Balzac a folyóirat utján tudatta a hölggyel, hogy levelét megkapta, a no felfedte kilétét. Éveline Rzewuska grófnő, aki tizenhárom évvel azelőtt férjhez ment a nala hu­szonkét évvel idősebb Wenceslas Hanskihoz, a vol- hiniai nemesség Marsalljához. Ukrajnában az isten háta mögötti vjerzsovniai kastélyban laknak egy huszonegyezer hektárt kitevő, több mint három­ezer lélekkel benépesített birtokon. Uj hódítása Balzac számára a keleti mesek biro­dalmába tartozott. A Castries hercegnőnél ért ku­darcáért Hanska grófnő az elégtétel. Mintha min­den együtt lett volna: ifjúság (Hanska, aki valójában egyidős volt Balzackal, a kilétet felfedő levélben csak 27-nek írja magat), szépség — amelyben Balzac egy percig sem kételkedett, mesés gazdagság, társa­dalmi rang és a férj reményt keltőén öreg kora. Balzac lángoló leveleket ir a grófnőnek. Nem érzelmi szélhámoskodásból teszi, hogy az Idegen Asszony számára más személyt formál Önmagából, mint amilyen a valóságban. A tiszta rajongás, amely- Iyel Hanska felé fordul, valóban lénye része. “Könvörgók. mesélje el részletesen, abban a do­romboló, kedves stílusában, hogyan telik az élete, óráról órára; hadd legyek részese mindennek... Ez lesz az egyetlen örömem a szüntelen munka köze­pette...” — írja Éveline-nek, s valóban, éjjel-nappal ir. S mig Párizs és Ukrajna között jönnek-mennek a forróbbnál forróbb hangú levelek, az iró sikerek és anyagi gondok között őrlődik. Egyre jobban hajt­ja magát, hogy újabb müve honoráriumából vegre egyensúlyba kerüljön, am ennél is jobban sarkallja, hogy nem tudja visszatartani Maradásra kész elmeny- anyagát. Minél inkább érzi saját zsenijét és alkotó­erejét, annal kevésbé tudja visszafogni esztelen köl­tekezését. Az örlődés közepette belelovalja magát a Hanska iránti szerelembe. Végre látni akarja az Ide­gen Asszonyt, akinek sikerül elemie, hogy idős fér­jé elvigye Svájcba, Neuchatelbe, az öt közül egyet­len eletben maradt gyermekük, Anna nevelőjének szülővárosába. 1833 őszén találkoznak. Az asszony árvacska- szin bársonyruhat visel., Balzacnak ez a kedvenc szí­ne. A titkos találkát a nevelőnő közvetítette. “A városszéli sétányon leszek egy órától négyig... Maradhatok bármeddig amíg ön ott lesz... Túláradó gyengeseggel gondolok önre. Párizstól eddig egy szemernyi idő sem múlt el, melyet ne ön töltött vol­na meg...” A kortarsak utólag úgy hallották Balzactol (vagy Hanskátöl?), hogy ezen a sétán Balzac figyelmes lett egy hölgyre, aki éppen olvasott. A hölgy leej­tette a zsebkendőjét, Balzac közeledik, a hölgy az ö egyik regényét tartja a kezében. Mindkettőjük számára megindító pillanat, amikor a teljességgel éteri levelezés után felfedeztek egymás hus-vér lé­nyét. Habar a hölgy azt irta első leveleben, hogy “úgy gondolom, külsejében egyáltalán nem lehet következtetni lángoló képzeletére”, mégsem számí­tott rá, hogy a nagy iro kicsi, gömbölyded, foghíjas, kócos emberke. De intelligens arca, tüzes szeme, josagos mosolya, lendületes beszede gyorsan feled­tette az első megrendülést. Balzac viszont impozáns és kívánatos idomú, domború homloku, kövérkes nyakú, érzéki ajkú nőt látott maga előtt. “Önfeledtnek és méltóságteljes­nek látszott, fölény és kéjvágy sugárzott róla”. Sa­játos kiejtését Balzac megkapónak érezte. Kellemes meglepetést szerzett az Idegen Asszony. Nyerges Agnes (folytatjuk) 1 PÜSKI- CORVIN | fü 'B • m . - I M HUNGARIAN BOOKS, RECORDS, ARTS g 8 & IKKA I* 1590 2nd Ave. (82. és 83. St. között) M New York, N. Y. 10028, USA. S '(212)879-8893 K M Magyar hírlapok, folyóiratok előfizethet ők jj£ vagy példányonként kaphatók. ' C' • 8 KÉRJE DÍJMENTES ÁRJEGYZÉKÜNKET! M TÖBBEZER KÖNYVBŐL VÁLOGATHAT 1 C 8 Track Stereo tape-k kaphatók jf magyar zenevei es énekesekkel: $ 7.- jgt ijfjj Látogassa meg boltunkat £ S vásárlási kötelezettség nélkül! ■ Postán is szállítunk. X ^^SzornA^m^eg^zn^i^ütx X I

Next

/
Thumbnails
Contents