Amerikai Magyar Szó, 1978. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-27 / 17. szám
Thursday, April 27.1978. AMERIKAI MAGYAR SZÓ ■vwmvwvwnwi^llIVWWIIVinNRMVWVVmnPMHIVIIMimMMMMWMWMMMMMIMMMVMMMMWk Hozzászólás egy vezércikkhez A február 9.-i lapban egy vezércikk jelent meg, amely a cionizmussal foglalkozik. Március 9.-én és 23.-an meg mindig ez a témakör foglalkoztatta az ujságirot, azzal a megjegyzéssel, hogy az első cikkel kapcsolatban több level erkezett a szerkesztőséghez. Erre a megjegyzésre jogosan feltételezhető, hogy a levelek elégedetlenségeket tartalmaztak, s kifogásolták a cikk tartalmát, illetőleg annak antiszemita jellegéi kitételeit. Jómagam többször elolvastam a cikket és igyekeztem tárgyilagos véleményt alkotni az Írottakról. Annyira felkeltette a figyelmemet a téma s ahogy azt az iró kezelte, hogy szinte minden mondatot igyekeztem aszerint analizálni^ amilyen szempontból az egyes olvasó felfoghatja azt. Arra jöttem reá, hogy az egész kérdés szemüveg szerint változik, ertem ezalatt, hogy ki hogyan Ítéli meg azt. Tény az, hogy ha mondatokra szedjük a cikket, akkor kétségtelenül arra az eredményre kell az olvasónak jutnia, hogy antiszemita izü kijelentéseket tartalmaz. Ezen kifejezések mar a cikk kezdetén jelentkeztek, amikor az iro hangsúlyozza, hogy nem kell a zsidóságot a cionizmussal egy kalap alá venni. Ha ezt az iro valóban igy is értette, akkor igen ügyetlenül kezelte a kérdést a később írottakban. Az iro már kezdetben eleve elejet akarta venni a felreerteseknek, nem akarta megbántani a zsidó olvasok érzelmeit, akik erre a kerdesre jogosan érzékenyén reagálnak s mégis úgy belekeveredett a a cionizmus három arculata magyarázásaba, hogy esetleg a kezdeti megállapítása ellenére átlépte azt a határt, amely a megkülönböztetést kizárta volna. Véleményem szerint kétlem, hogy a cionizmus oly hatalmat képviselne, amely veszélyezteti az USA demokráciáját s hogy eket kepes verni a két nagyhatalom közti viszonyba. Meg kell adni az írónak azt a jogot, hogy ebben a kérdésben meg legyen a saját véleménye, annál is inkább, mert egyelőre mégis csak demokratikus államban élünk, viszont el kellene ismernie, hogy hasonló jogok alapjan másoknak ellenvéleményük legyen. Tovabbmenve a probléma fejtegetésében, azt kell megállapítanom, hogy bármi is volt az iro célja a cikk közlésével, azt alaposabban kellett volna meggondolni a legkülönbözőbb okokbol. 1 2 1. ) Tudni kell, hogy egy olyan újságban jelent meg az iras, amely múltja és jellege szerint faji megkülönböztetéssel nem foglalkozhat. Ha úgy tetszik, s a kérdés vallási megkülönböztetés, akkor ugyanaz a helyzet. 2. ) Az újság olvasóinak egy része zsidó és pedig magyar zsidó, akik még nem felejthettek el a fel- szabaditas előtti antiszemita hullámokat, melyek a nyilas időkben száz es százezer személy eletébe kerültek és ezen olvasóknak számos hozzátartozója névtelen sírokban van eltemetve. Az Írónak ezeket a tényeket tekintetbe kellett volna vennie minden olyan mondat leírásánál, amely sértheti az olvasó érzelmeit. Ezek a lapolvasók jórészét teszik ki, akik között olyanok is vannak, akik evek óta támogatják az újságot, sokszor erejükön felül megtesznek mindent a lap terjesztésére. Mégha nem minden zsidó, vagy esetleg nem-zsidó olvasónak van kifogása a cikk ellen, akkor is tartozik a cikk iroja, de esetleg a szerkesztőség azzal, hogy a cikk értelmét tisztázza, de olyan formában, hogy az sem félreérthető, sem pedig félremagyarázhato ne legyen. A két később megjelent cikk kizárólag vedekezo magyarazkodás volt, amely a cionizmus-ellenes álláspontot igyekezett az olvasókkal megértetni, de nem tisztázta az antiszemita kitételeket, legalább is olyan szempontból, hogy azok nem szándékos, személyes álláspontot fejeztek ki és senkit sem akarnak megbántani. Tételezzük fel, hogy azok szerencsétlen elírások voltak, minden szándékosság nélkül. A közép-keleti események sok mindent felkavartak és azok megítélésében vannak olyanok, akik tekintet nélkül ítélik meg a helyzetet mindkét oldalról. Ha nem azonosítja az iró a cionistákat minden más zsidóval, akkor ez utóbbiaknak tartozik azzal, hogy a cikket tisztázza s álláspontját ismertesse, hogy minden félreértest, és felremagyarazast elkerüljön. Befejezésül: lehet a cionizmusról imi anélkül, hogy azt vonatkozásba hozzuk a zsidósággal. Legutóbb az a hir jelent meg az újságokban, hogy egy, már nem emlékszem, hogy melyik reformált vallás képviselője, talán unitárius volt, azt a kijelentest tette, hogy a zsidóknak a biblia alapjan joguk van a Jordan folyo bal pártjához. Ezek is cionisták? Ha támogatják ugyan azt a törekvést, akkor azoknak tekinthetők. Az izraeli kormány imperialista törekvéseit a cionisták csak támogatják, de abban határozni nincs módjukban. Toris Géza Vélemény az “Ellopott Pa rád i csőm” ró I NEW YORK, N.Y. Ez évi naptárunkat későn kaptam meg. Igen ertekesnek tartom. Deák Zoltán “Ellopott paradicsom” c. cikke nekem olyan élvezetet adott, melyet nehéz kifejezni. Olyan bepillantást kaptam az amerikai társadalomsbelsejebe, melyet minden eddigi tanulmányozásom, olvasásom nem tett lehetővé számomra. A társadalmi ellentetek, igazságtalanságok egyes mozzanatai, amelyeket eddig csak egymástól elvonatkoztattan láttam, most egyszerre a maguk összefüggésében tárultak elém. Minden állítása dokumentummal van alátámasztva, úgyhogy magam is hitvallást merek tenni minden megállapitasára. Végezetül arra gondoltam, hogy mikent Luther Márton kiszegezte manifesztó- jat a wittembergi szekesegyház kapujára, úgy ezt is ki kellene szegezni a Fehér Ház kapujára, hadd olvassák el azok, akik eddig behunyt szemmel járnak, hogy gondolkodásra serkentse a kábultakat. Az igazságtalanságok elleni mindennapi felháborodásom okai most tiszta tükörként tárultak elém. Köszönöm a naptár szerkesztőinek, hogy beletettek ezt az értékes cikket az idei naptárba. P. 0. MINDEN BIZONNYAL MEGISMÉTLŐDIK Franciaországban katonák, tengerészek, polgárok ezrei meg a mai napig is fáradoznak a március 16.-an Brittany partjai menten zátonyra futott Amoco Cadiz olajszallito hajóból kiszivárgott 200.000 tonna olaj eltávolításán. Ez immár a hatodik eset, hogy ebben a térségben olajszallito uszályokból kiomlö olaj mérgezi a tenger vizet. Felmerül a kérdés: mennyi ilyen és hasonló szerencsétlenségre van szükség, mielőtt hathatós intézkedéseket tesznek azok lehetetlenné tételére, vagy legalább is csökkentésere. Erre a kerdesre csupán akkor kapunk elfogadható választ, ha feltárjuk, mi az, ami megakadályozna a zátonyra futásokat. Roger Khon, az Egyesült Nemzetek Tengerészeti Tanácsadó Szervezete (United Nations International Maritime Consultative Organization) szószólója szerint az uszályok rendszeres felülvizsgálata, a legénység kellő képzettsége és az olajómlésekért való felelősség meghatarozasa. Azonban e három elemi javaslat mindegyike ellentétben all az olajszállító cegek érdekeivel. 1. ) Az uszályok ellenőrzése. Ez felderítene, hogy azoknak lenyeges százaléka nem “tenger-biró”. De továbbra is üzemben tartják, mert a tulajdonosok úgy vélik, hogy igy kisebb költséggel tudják az olajat a termelő országból a vásárló országba szállítani. 2. ) A legénység kellő képzettsége. Köztudomású, hogy a libériái zászló alatt mők’ódó uszályokon képzetlen legénységet alkalmaznak, éhbérek mellett. A zátonyra futott uszályok nagy részé libériái fennhatóság alatt áll, noha azok igazi tulajdonosai amerikai olajvállalatok. Itt ismét a profithajsza az irányadó. Az ehberert dolgozo legénység alkalmazása olcsóbba teszi az olaj szállítását, de ha az uszály zivatar következtében bajba jut, a legénység nem tudja, mitévő legyen. 3. ) Felelősség az olajomlesert. Eddig nem jött létre egyezmény a tengeri hatalmak kozott, amely megállapítana, milyen felelősség hárul azokra az uszalyhajotulajdonosokra, akiknek hajója zátonyra fut es ennek következtében megmergezi a tenger vizet. Ez a magyarazata annak, hogy minden olaj- ömlest biroi tárgyalás követ, mely hónapokig, sőt évekig is elhúzódhat és mivel az olajvállalatok szolgálatában ügyvedek egész hada áll, rendszerint az olajvallalatok kerülnek ki győztesen. Tárgyalások folynak a fentemlitett lépések foga- natositasara, de miután az olajérdekeltségek ellenzik azokat, mind a mai napig sincs konkret eredmény es mindaddig, amig az olajbáróknak sikerül a fent jelzett minimális védelmi intézkedéseket szabotálni, az Amoco Cadiz esete minden bizonnyal megismétlődik. SZEREZZEN EGY UJ ELŐFIZETŐT 4i «Often a rovatban kifejtett nevetek nem muksecsxernen axonoeak a szerkesztőséi áltiuroontiávaL 4
