Amerikai Magyar Szó, 1978. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-23 / 12. szám
Thursday, V1arch 23. 1978. Axi Kalman: HUSZONHÁROM CSIZI Mihály papucsban es tréningruhában ul, s csendben szemléli a csalad ünnepi készülődését. Az asszony hátrakötótt fejkendóben és feher kötényben csigatesztát sodor a húslevesbe, a menye tojásokat fest, miközben — már ki tudja hányadszor — újra, meg újra szamba veszik a várható locsolókat, valamint azt, hogy kinek jár piros tojás, csokoladenyuszi, plusz egy femtizes, esetleg kettő. Attól függően, hogy ki melyik rokonnak, baratnak, ismerősnek a gyereke. Borral telt kancsó es pohár van a házigazda keze- ugyeben, tóit egy kortyintasnyit maganak is, meg az asszonyoknak is, aztán a háztáji vinkó kellemesen zsongitó hatására bóbiskol egy keveset, s felálomban egy másik régi husvet emlekcserepeit próbálja összerakni. Tizenkét éves lehetett akkor. Egy árendás házban laktak a faluvegen. A husvet abban az esztendőben március utolsó napjaira esett es az apjanak hosszú hónapok után először akadt munkája, melyet mindjárt az ünnep után, április elsejen kellett elkezdeni. Kakaton, az armentesitó társulatnál. Idehaza meg úgy-ahogy megvoltak, de most az apja részére két hétre való kosztot — kenyeret, szalonnát, krumplit, lebbencset — kellett csomagolni, de a kamra még csaknem teljesen üres volt; azt a kévés nyári keresetet — bármennyire is sporoltak vele — felelték a télen. — Legalább egy par levél lebbencset gyúrhatnék — siránkozott az anyja .— Egy kosarnyi nullaslisz- tem még akad, de tojás egy darab sincs a háznál, márpedig a lebbencsteszta tojás nélkül olyan, akar a csiriz. Es ekkor mentő ötlete tamadt: — Kisfiam! — fordult hozza. — Már csak te segíthetsz rajtunk. Hétfon locsolkodni megy. Keresztanyád már megvette a rózsavizet. Majdnem minden háznál piros tojást adnak. Te csak annyit mondasz, hogy “köszönöm szépen, de en jobban örülnek, ha egy nyers, fehér tojást kapnék”. Meglátod, meg örülnek is neki, legfeljebb majd csodálkoznak egy kicsit, de te ne törődj vele, fogadd el es vigyázz jól, hogy össze ne törjenek! — Igen ám — nézett pityeregve az anyjara —, de a vers... — Miféle vers? — Hat amit megtanultam... Annak úgy szol az utolso két sora, hogy “Istenemtől azt kérem, Piros tojás a berem...” — Jaj te kis csacsi — cirógatta meg az anyja az arcát —, hat ezen könnyen segíthetsz... Piros helyett majd fehér tojást mondasz. HUSVET másodnapján az első ház, ahova bekopogtatott, a Bakos Zsuzsikáéke volt. Egy utcában lakott, es az iskolában is egy padban ült ezzel a kislánnyal, s mégis, valahányszor csak meglátta, tizenkét éves szive nyomban bizseregni kezdett. Azon a bizonyos hétfői reggelen is... A locsolóvers első felet még hibátlanul elmondta, hanem amikor odaért, hogy “piros tojás a bérem”, zavaraban “piros- feher tojas”-t mondott, amire a Zsuzsika anyja elnevette magat es azt mondta: — Mi olyat nem festettünk. Döntsd el hát, hogy milyet akarsz, pirosat, vagy fehéret? S ekkor anyja gondterhes arca jelent meg előtte, aki biztatóan rámosolygott. — Fpheret! — jelentette ki hatarozottan. , — En nem bánom — csóválta meg fejét Bakosné. Elveszett egy fiú... Nem kicsi már a fiú, most lepett huszadik evébe, tehat nem eltevedt (vagy mégis?), nem disszidált, nem eltűnt; fölösleges lenne a rendőrségnek jelenteni. Itt jár, egyazon városkában a szüleivel, sőt egy utcában is. Néha latjak elmenni a kapujuk előtt, de nem jón be hozzájuk. 0 volt apja büszkesége: a fiú, akit minden áldozat árán is taníttatni akart: hiszen könnyen tanul, ügyes, okos. A fin azonban mást választott. Hogy édesanyjának mi volt, azt nehéz lenne elmondani. Nem merhető az édesanyák szeretete, de a fájdalma sem, amikor elmegy mellette a fia idegenként. Miért, és hogyan tudta ezt megfenni a fia? A lányért? Hiszen senki nem tiltotta tőle! Hányszor elgondolta: o nagyon jo anyós akar lenni. Nem is ertette azokat az anyákat, akik nagyítóval keresik menyükben a hibát, aztán beszelik fűnek-fanak. Olyan természetesnek tartotta, mint az életet, hogy a családnak, növekedni keli. Megnősül egyszer a fiú, tehát még egy lány lesz a családban. Már előre szerette azt a lányt, aki a fiát szeretni fogja, családtagnak akarta, mikor még nem is tudta, ki lesz az. — Ti gyűlölitek Jutkát! — vágta oda fia az egyetlen magyarázó mondatot arra a kérdésre, hogy miért nem hajlandó hazajönni. Pedig o csak arra figyelmeztette, korainak tartja a házasságukat, előbb szakmát kellene tanulni mindkettőjüknek. A tanácsnál azonban nem kérik számon a szakmát, csak a betöltött tizenhat, és tizennyolc eV a fontos Azontúl mar nem kell a szülők engedélye. Megtartottak tehát az esküvőt a kötelező harminc nap elteltével. Azóta be-bejónnek néha a szülői házhoz, de nem látogatóba, csupán az ott hagyott használati tárgyait, ruhadarabjait elvinni. Szólni mar lehet hozzá, de beszelni vele — nem. Egyedül nem is jönne. Merev és zárkozott, mint akinek komoly oka van a haragra, mint egy súlyos sértéssel terhelt lelek. Megcsonkult a család, nem gyarapodott, s a hianya faj, mint az eleven test megcsonkítása. Nem értik, nem is lehet ezt megérteni, hiába tanakodnak csendes estéken, miért lett ilyen? Tizenkilenc évig nevelték, s egyszerre csak nincs többe, a szamukra elveszett. Hát lehet ezt megérteni? Ha bántották volna, ha ellenzik a választását, 9 akkor még — tálán. He semmiért, egy jo szóért megtagadni egész csaladját! Miért változott igy meg? Az anya felkapja fejet az ismerős motorhangra: ez o! Bejön-e? Mar futna ki eleje, de elhal a motorzaj. Nem jött be. Mar egy hete, majd kettő... három. Jaj, talán mégis ö volt a hibás, nem jól nevelte, nem vigyázott ra? Ezen töpreng munka közben is, el-elvetve egy megszokott, máskor könnyű, rutinos mozdulatot: “Fiam, hogyan tudtál elfeledni bennünket? Hogyan tudod elkerülni a házat, ahol felnőttel, a kaput, melyet annyiszor kinyitottál? El tudsz menni előtte idegenként, nem gondolod, hogy mögötte várnak rád? Hat elfeledted kicsi korod meghitt esteit, amikor veget nem akartai vetni a kedvedért játszott társasjátéknak, kártyacsatának? Nem jut eszedbe a nagy hó, mikor ródlin huzigáltunk... aztan apad kis siléceket vett, azon tanultál meg sizni. A teli reggeleket, mikor meleg volt a konyha, pattogott a tűz, és te meleg reggelivel mehettél iskolába... A szép nyári es őszi napokat, a közös kirándulásokat a hegyekben, fényképezőgéppel... Még a régi kepek sem érdekelnek, nehogy reánk gondolj? Eldobtad magadtól egesz gyermekkorodat, tizenkilenc ev minién örömét, csaladod melengetőt szeretete, szidetes- lapjaiddal, karácsonyestéinkkel és mindennel, ami sok árva gyermeknek draga kincs lett volna, amit pénzért senki nem kaphatna.. Miért? Miért vélted dlenséges szónak a féltő figyelmeztetést; az éretted izólt, nem ellened! Ha nem érted meg, hogy elkülönüléssel nem fogod megszerettetni feleségeddel i szüléidét, hogyan tudsz igy családot alapítani, mit tesz majd a te gyermeked, ha ilyen példát mutatsz neki? Félek fiam, feltelek. Tudod hogy rohan az idő? Nemrég meg a kisfiúnk voltai, s tálán húsz ev múlva már te fogsz könyörögni a gyermekednek: gyere haza fiam!” Czehmester Erzsébet MOST KAPHATÓ! Bati—Véges: Angol nyelvkönyv 468 oldalon angol-magyar és magyar-angol szojegyzekkel Ara $ 4.50 es 50 cent postaköltség Megrendelhető: Amerikai Magyar Szó 130 E I6th Street New York, N.Y 10003 “LEARN HUNGARIAN” Bánhldl—Jókay—Szabó kiváló nyelvkönyve angolul beszélők részére, akik magyarul akarnak tanulni Finom papirön, rajzokkal, képekkel. 530 oktal Ara $ 5.50 és 25 cent postaköltség Megrendelhető a MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN ,130 East X6th Street, New York, X. Y, 1MW- AMERIKAI MAGYAR SZÓ— Es indult ki a kamrába. A kővetkező házban mar nem hibázott a verssel, minden további nélkül fehéret mondott piros helyett. így gyűjtött össze délre huszonhárom feher tojást, s igy tudott az anyja ezerkilencszázharminc- ketto tavaszán egy zacskó lebbencset csinálni, hogy az apjanak legyen mit főznie két hétig az armente- sitőknél. Alighanem ez volt elete első keresete — gondolta, amikor szendergésebol a felesege, született Bakos Zsuzsanna hangja riasztja fel, aki eppen e szavakkal okítja menyet: — SZÁMÍTHATUNK rá, hogy eljön a tanácstitkár fia is.-.. Annak pedig mégsem szúrhatjuk ki a szemét egy fémtizessel, a csokoládétojas melle legalább égy húszast illik neki adni... ^ ^ ^ ^ iS 1 I RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA S , 1437 Third Avenue, New York, N. Y. ' < (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE S-MM a Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bír- ( ! JMitzvah-torták. -— Postán szállítunk az ország 1 minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva >^*MÉiéÉÉáÉéÁééáÉé m
