Amerikai Magyar Szó, 1978. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-16 / 11. szám
6 Thursday, March 16. 1978. tr " '............................... GYŐZELEMRE KELL VINNI A BÁNYÁSZOK HARCÁT Ez a kép fejezi ki legjobban a sztrájkoló bányászok magatartását a javasolt szerződés iránt, Szakszervezeti bányászok Dilles Bottom, Ohio-ban elégetik a UMW és a banyatulajdonosok kozott létrejött szerződést. hogy mindvégig ragaszkodjanak sztrájktörő követelésükhöz. Miután a bányászok ellenezték ezt a követelést, a bányabárok 1977. dec. 30.-án kivonultak a tárgyalóteremből, arra szamitva, hogy hetek és hónapok múltával az éhség majd segítségükre jön es visszakeny8zeriti a bányászokat a munkába. Akkor majd elfogadtatják velük az általuk diktált szerződést. De tévedtek. Hetek és hónapok múltával a bányászok harci készsége nem csökkent, hanem nőtt. KÖZBELÉP A CARTER KORMÁNY Amint a szénkészlet csökkent, ami Indiana, Ohio, Tennessee, Alabama es Nyugat-Pennsylvania államokban áramcsökkentést és több ezer munkás munkaveszteségét eredményezte, a szövetségi kormány, Carter elnök vezetésével, utasította Marshall munkaügyi minisztert, Wayne P. Horvitz, az Egyeztető Hivatal (Mediation Service) direktorát és asszisztenset, William P. Hapgood-ot, hogy hozza_________AMERIKAI MAGYAR SM___ Több, mint 100 napja tart 160.000 szénbányász sztrájkja. Több, mint három hónapja nélkülözik berjövedelmüket, eladósodtak, de hajlandók folytatni harcukat, szembenézni a bányabáró! segítségére siető helyi rendőrséggé^ szövetségi marshalokkal, állami nemzetőrökkel és ha kell,a hadsereggel is. Felmerül a kérdés, mi hozta letre a 160.000 bányász ezen önfeláldozó eltökéltséget a harc folytatásara? MIT KÖVETELNEK A BÁNYÁSZOK? Azt, hogy az 1974-es szerződésnek (mely 1977. dec. 6.-an lejárt) azon szakasza, mely biztosította, hogy betegség eseten a bányász és családja orvosi, korházi és orvosság költségeit TELJES EGÉSZÉBEN a szakszervezet es a bányatulajdonosok közös vezetese alatt álló Biztosítási Alap fedezi, MARADJON BENNE AZ UJ SZERZŐDÉSBEN. A bányabárók erre nem voltak hajlandók, hanem követelték, hogy a kórházi, orvosi és orvosság költségek egy részét a bányászok a saját zsebükből fedezzék. A banyabárók e magatartása egyedül ele- . gendő ahhoz, hogy a bányászok folytassák a sztrájkot, amig e méltányos követelésüket nem teljesitik. Egy másik fontos, szinte elengedhetetlen követelésük, hogy a bányabárók ne bocsáthassák el azokat a bányászokat, akik “vad-sztrájk”-ra buzdítják társaikat. A bányabárok az elmúlt három evben orvoslás nélkül hagytak a bányászok ezer es egy panaszai. A bányászoknak nem volt más fegyverük, mint a sztrájk. Ha tehát a bányabárók célja végetvetni a “vad-sztrájkok”-nak, azt elérhetik azáltal, hogy vagy nem adnak okot panaszokra, vagy orvosolják azokat. A panaszok nagyresze a banyabiztonsági szabályokra vonatkozik, melyek a bányászok életbiztonságát kellene, hogy védjék. HA A BÁNYÁSZOK ELFOGADNÁK A BA- NYABÁRÓK KÖVETELÉSÉT, AZ A SZAKSZERVEZET ALÁÁSÁSÁHOZ, GÚZSBAKÖTÉSÉHEZ VEZETNE. Ez egy másik ok, amiért a sztrájkolok nagy többségé a javasolt szerződés ellen szavazott. Érdemes hangsúlyozni a bányászok e magatartását, mely felszinre hozza osztályérdekeik tudatat. Elvetették az egyezményt, annak ellenere, hogy az ország elnöke, Carter, a szakszervezet országos elnöke, Miller, a szenátus demokrata többségi vezetője, Robert C. Byrd, egyhangúan Ösztökélték a bányászokat a szerződés elfogadására. KIK A FELELŐSEK A KOLLEKTIV SZERZŐDÉS ELVÉNEK CSŐDBE JUTÁSÁÉRT? Fontos, hogy erre a kérdésre válaszoljunk, mert ezekre hárul a felelősség mindenért, ami a bányavidékeken az elkövetkező napokban es hetekben felmerül. f t | v Tudni kell, hogy 1977. dec. 6.-an a banyabarok arrogánsán kijelentették: “A sztrájk nem okoz részünkre gondot. Több, mint három hónapi széntartalék áll az acéltermelök és az áramfejlesztők rendelkezésére”. Ez a kijelentés jellemezte-a bányabárók magatartását három hónapon keresztül. Ez a hatalmas széntartalék buzdította őket arra,