Amerikai Magyar Szó, 1977. július-december (31. évfolyam, 27-50. szám)

1977-08-25 / 32. szám

I i Thursday, Aug. 25. 1977. Kemény természet volt Sárika, rólad meg a kony­hakés is visszapattan, mondtak kolléganői az általá­nosban. De ez most nagyon beleállt. Pedig szépen kezdődött. Ott álltak sorban a gye­rekek a fenyőfák alatt, nyolc-tizeves kislányok tisz­ta blúzban, tiszta homlokkal, csupa ismeretlenül ismerős arc, mintha a sajat lánya is koztuk lenne. Mögöttük a Balaton. — A kis Sári ősszel a középiskolába megy. Hoz­zátok! — Úgy — mondta Hilda —, szóval hozzánk jön a lányod. — Felhúzta a szem'óldoket. — Majd meglát­juk. Mi volt ez? Osszeszorult a torka. Mint amikor Sárikát kórházba vitték perforált vakbéllel. Nezte Hilda felhúzott szemoldóket. Furcsa. Hilda huszon­öt eves, o negyven. Ez tizenöt ev. Es Hilda abban a középiskolában tanít, hova Sarika fog járni. — En vagyok a taborvezeto — mondta Hilda. — Ez lesz az ágyad. Mindezt a bemutatkozáskor. — “Gyerekek, az én tudtom nélkül... felhívom a figyelmeteket... en vagyok a taborvezeto.' Ott álltak a kislányok szép sorban o meg egy lépés­sel odébb. Hilda gyermekudűlojenek hosszú, lapos épülete jobbra sárgállott, elöl hatalmas szögletes fejként az ebédlő. — Első a fegyelem... — szónokol­ta Hilda. Azért bemutathatta volna. Nézzétek, gyerekek, itt van Sári néni, ketten fogjuk... — Ha valakinek valami problémája van, jöjjön a taborvezetöhóz, azaz hozzam. Elvonulás jobbra! Egy-kettő..., bal... Nem ment simán az elhelyezés. Csak egy szobá­ban volt parketta, a többiben hideg kőpadlo. Hilda bámulatos nyugalommal intézkedett. Elővette a névsort, és felolvasott nyolc nevet. — Ti idejöttök! Átlesett a vállán. A felolvasott nevek mellett kis kék keresztek voltak. — Tudod, magyarázta Hilda — megnézem a szülői jövedelmeket. Az ötezren felülieket tettem a parkettásba. Azoknak az apjuk biztosan fejes. Elállt a Idegzete. Nem, semmi gorombát nem mondott, csak nagyon türelmesen megkockáztatta: — Nem a legkisebbeket kellett volna, hogy meg ne fazzanak? — Bizd rám — halkan felnevetett. — Vállalati ér­dek! Aztán újra az a furcsa megvető vagy fenyegető tekintet. — Az igazgatónkkal nagyon jóban vagyok — ve­tette oda később Hilda. — Meg a többiekkel is. Már banta az egesz kezdeti lelkendezest. Miért kellett rögtön a nyakába esni, hogy tényleg, te ott tanítasz, ahova a kislányomat... Dehát Sárika olyan félénk, és ö úgy megőrült. A szobabeosztást azért nem kellett volna hagyni. Mindegy, ő a vezető. Ezt különben Hilda elégszer hangoztatta is. Ül­tek az ebédlőben, már elvittek a tányérokat, de csak ültek feszülő némaságban. Hilda pedig cigarettázott. — Te, nem kellene... — Várjak meg, mig elszívom a cigarettámat. Vártak, Izzadva, lábukban a rohanás vágyával AMERIKAI MAGYAR SZÓ némán várt mind a harminckét gyerek. Ö is. Minden ebed,meg vacsora után. — Fegyelemre kell nevelni okét — vilagositótta fel Hilda. — Gyerekek, elő a tollat, levelezőlapot! Meg­címeztétek? Na, rendben. Akkor kezdjük. Diktálom. “Kedves szüleim! Igen jól erzem magam. A kosztja, a szállásunk is nagyon rendes, a tanár nénik kedve - sek...” Nagyon szomorú lett, ahogy ezt a határozott, kegyetlen fiatal not nezte. Tudta, hogy fél, és már csak legbelul, lélekben áH ellen. Egy faradt meg­jegyzést azért még merészelt odasugni: — Te, ilyes­mit régen a... — Ugyan! Mit nyugtalankodjanak otthon. Hat nem igaz? O a maga ügyetlen kislányára gondolt, és bólin­tott. — Akkor rendben — mondta. Hilda megvető po­fával. Ugyanilyen arccal üldögélt estenként az ágyán is. Égett a villany, szolt a rádió: “A repulögép-el- teritok nem kaptak menedékjogot...” Karját szemére szoritotta, hiába, nem tudott aludni. Most hírek, idojarasjelentes, zene, újra hírek, már éjfél van. Hilda raspolyozza, festi körmeit, aztán lemossa a festeket. Nem, nem’szól, ha Hilda kérdi: Nem za­varlak? — Akkor inkább szenved, benne több a büszkeség. Persze nem azért. Tegnap este Hilda föl­tekintett, s mintha most jutna eszébe, megkérdezte: — Szóval, ősszel a kislányod hozzánk jón? — Igen. Mint egy begyulladt elsős, úgy válaszolt. — Na rendben. Hiaba vart folytatást. Hilda kifejezéstelen arccal mosogatta körmeit. A rádióban mély ferfihang kon­ferálta a következő szamot: “Milhaud: Ökör a ház­tetőn.” Klassz. Csak egyszer torzult el Hilda arca. A fürdés miatt. Borús idő lett, ó azt ajánlotta, ne füródjenek. Hilda megrázta a fejet. Aztán valami didergető bajmosoly jelent meg az arcan. — Na gyerekek, ki akar velem bejönni a vízbe? Csöndben elgondolkozva állták a gyerekek. Senki se jelentkezett. Ekkor támadt Hildának az az ügyet­len vagy pokoli ötlete, hogy azt kérdezze: — Es ha a Sarika néni megy veletek? Felszabadult sóhaj. Mindenki jelentkezett. Hilda szenvtelen arcan azóta is a gyűlöletét látja. Egyik este befutott Hilda vőlegénye. Előző éjjel az ágyán ülve beszelt valamit róla, de ő a szemére . ! szoritott karral eppen az uj magyar szimfonikus könnyűzenét élvezhette, s nem ért a bejelentés tudatáig. “A repülógépeltéritők még mindig...” 1 Szegények, gondolta, milyen melegük lehet, és vá­gyat érzett, hogy kifusson a levegőre, ki innen, valahova messze. A fiú motorral jött, es egyből lesmárolta Hildát. Olyan volt, mint a jeti, a himalájai csodalény: sző­rös. A szeme azért jól látszott, és az volt benne: mit rontja itt a levegőt ez a ven spine. — Akkor en, Hilda, akkor en kiviszem az ebédlő­be a gumimatracot, ott alszom. Miért dadogott? Azt hitte, tán visszatartják? Hilda annyit vetett oda: — Rendben. — A padion térdelve fújta fel a gumimatracot a sötét ebédlő­ben. Nem gyújtott villanyt, szégyellte magát. Ebéd után kegyes volt Hilda. Némán izzadva várták, hogy elszívja a cigarettát, de ö már a negye­dik szippantás után intett, mehettek. — Mi pedig megírjuk, a helyzetjelentest. — Mifele helyzetjelentest? — Hat a vállalatnak. A központnak. Egy hét el­múlt, tájékoztatjuk őket, hogyan mennek a dolgok. Te csak ird, majd én diktálom. És diktálta, ő meg irta. — A gyerekek elhelyezéseben mutatkozó nehéz­ségeket százszázalékosan megoldottuk. A vezetés demokratikus, kartársias szellemének köszönhető a jo munkaköri légkor.” Letette a tollat. Most, most borítja ra az asztalt erre a szörnyetegre, most tépi össze a papirt, az ar- caba vagja... Annyit mondott: , — Bocsánat, egy pillanat — és felugrott. Azt hitte,-kirohan a világból. Csak az ebédlő ajtajaig jutott. Ott megállt. A fák alatt ültek a gye­rekek, és enekeltek.------------------------------------------- 9 LEGRÉGIBB' MAGYAR CÉG FÖLDES UTAZÁSI IRODA 1503 First Avenue, NeW York, N. Y. 10021 ’ TaMoiv BU MttS — BU M»90 AZ ÖSSZES HAJÓ ÉS LÉOI TÁRSASAGOK HIVATALOS KÉPVISELETE IBUSZ—IKK A—TUZEX rendelések felvétele BEVÁNDORLÁSI ÜGYEK —ROKONOK KIHOZATALA Az iroda juliui do ougusztmlMn norttbatow zárva van NEWYORKI MAGYAR HENTES JOS. RHERTL PORK STORE. INC. 1508 Second Ave., New York, NY. 10021 • 78. és 79. utcák között. — Telefon: RH: 4-8292 FRISS HÚS, HURKA ÉS FELVÁGOTTAK HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT, í szíveskedjék annak meghosszabbításáról ideje- I ben gondoskodni. I Egy evre $ 15.— felévre $ 8.— } | Megújításra: $••• •...................................... I j Naptárra: $ . i.....................;................... I Név: ........ ............................................ ■ e­| Cím: -----/•-----;................... | * I Város-................................Állam:•....... I J Zip Code:................. - — I AMERIKAI MAGYAR SZÓ- Jl30 East 16th Street, New York, N.Y. 19003 Ä • • Ml M ip Ml ■ 0. ■■ -GH

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents