Amerikai Magyar Szó, 1977. július-december (31. évfolyam, 27-50. szám)
1977-08-18 / 31. szám
TTuirsday, Aug. 18. 1977. VO Futórózsa Délután hat óra. A nap majd csak fél nyolckor nyugszik le, de a hirtelen kerekedő hűvös, alkonyati szel korán kizavarja a furdözoket a medencékből s a gyógyvizéről hires alföldi kisvárost elözönlik a jókedvű üdülők. A ligetben tolongó elegáns nyaralok tarka forgatagában egy sötetruhas, kicsi öregasszony próbál utat törni maganak. Váratlan feltűnése úgy hat a színes sokaságban, mintha a tavaszi mező kacagó viragszonyegere egy szomorú, fekete madár röppent volna. Kezeben csorba szélű, régi, kék szilkét szorongat, amelyből néhány szál piros rózsa kandikál elő. A strand főbejárata előtt megáll. Fürkésző tekintettel körülnéz, s amint megpillant egy üres padot, sietve elfoglalja. Ezután a szilket gondosan a lába ele rakja, igazit egyet kendője csücskén, majd vékony, kántáló hangon, de izes hajdúsági tajszolas- sal kínálni kezdi portékáját: — Tessik, a szip futórózsa. Dilután szedtem, napokig is eláll a vázában... Az emberek fagylaltozva, vagy jegkremet szopogatva, közönyösen haladnak el mellette. Az öregasszony a kudarc után egy ideig azzal szórakozik, hogy kíváncsian szemleli a körülötte kavargó népét. Főleg egy hozza hasonló korú, éltes hölgy különös öltözékét mustrálgatja. Aztán figyelme újra a rozsaira irányul, melyek bizony feltűnően kezdik lógatni fejüket. Lehajol hozzájuk, óvatosan kiemeli őket a szilkebol s az egeszet gyorsan belemartja a vízbe. | Visszahelyezesűknel gondosan ügyel arra, hogy a mutatósabbak a hitványabbak elé kerüljenek, s igy a lehető legelőnyösebb arcukat mutassák a közönség fele. No, hiszen ami igaz, igaz: a rózsák “kozmetikázása” mar nagyon is indokolt, mert ezen a napon mar eppen a harmadik helyen próbálkozik eladásukkal, de eddig még egyetlen szalon sem sikerült túladnia, noha igen kene az ara a holnapi villany- pénz kiegészítéséhez. A piaccal kezdte, korán reggel. Aztán a Bocskai Muzeum sarkánál ácsorgott. Innét egyenesen ide sietett, gondolván, hogy a hűvösre fordult idő sétára készteti a strandolókat s ilyenkor nagyobb a remény az eladásra. Ám ma igen balszerencsés napja van. Meg a névnappal is peches, ugyanis Klotild hll a kalendáriumban. Vi- lagéletében egyetlen Kiotóidról hallott, valamikor még kislány korában, az is főhercegnő volt. CHARLIE ÖREGKORA (folytatás a 8. oldalról) A MANOIR DE BAN—I PINCE A nagy művész gondoskodott arról, hogy a világ hiánytalanul megkapja szellemi örökségét is. Manoir de Ban-i házának borpincéjét még 1972-ben filmraktárrá alakitatták át. Különleges berendezések biztosítják, hogy a pince hőmérséklete, nedvességtartalma ne ártson a celluloid szalagoknak, es se tűz, es betörés ne veszelyeztesse. Ebből arra is lehet következtetni, hogy Manoir de Ban-i ház egy szép napon Chaplin múzeum lesz. Méltó rá, hiszen végül is itt talalt bekére, elege- dettsegre az Öregedő Chaplin. Potty... Egy rozsafej — s éppen a legnagyobb — levált a száráról s csendben a földre pottyant. Néhány szirma függetleníti magát s egy ideig az esti szel szárnyán piros pillangóként kering körülötte, aztán lebegve leereszkedik a kavicsos útra. Az öregasszony sietve bekotorja a pad ala s mintha mi sem történt volna, újrakezdi mondókáját: — Tessik a szip futórózsa... De, hogy ezúttal sem akad vevő, kezeit összekulcsolva üldögél, közben elorehuzott kendője alól lopva oda-odapillantgat a szilkere, nem készül-e másik rózsa is alaszallani. Sohasem árult azelőtt virágot. Azt a néhány futo- rózsatjamely a ház előtti lugast díszíti, meg a megboldogult ura ültette a maguk gyönyörűségére. Dehogyis gondolt o arra, hogy a felesege — özvegységre jutván — ebből penzelget az üdülési szezonban. Mikor egyedül maradt, a gyász első éveiben kispénzű üdülő vendegekből tartotta fenn magat. A szezon idejére a kicsi, városszéli ház kamrájába húzódott s az egyetlen lakószobát kiadta nyaralóknak. Általában minden évben ugyanazok tértek vissza hozza. De utóbb kezdtek elmaradozni. Az egyik regi vendegével eppen a napokban találkozott az ábécé áruházban. “Ne haragudjon Szabó néni, amiért nem maganal vettünk ki szobát — szólt mentegetődzve —, de annyi mar a kiadó fürdőszobás, külónbejara- tu lakrész, hogy inkább ilyenbe mentünk.” Hat ilyen a sors... Eleinte az ő szegényes háza is megfelelt, de azóta megnőttek az igények, fürdőszoba, külonbejárat kell az embereknek. Szomszédai már mind ilyenre alakították át házaikat. Neki nem telik, Ő abból a pár száz forintból eö amit az ura után kap. így aztán, hogy végképpen vendég nélkül maradt, visszahurcolkodott a lakószobába, csibét, malacot tart, nyaranta meg árulja az ura ültette futórózsákat. Egy idősebb, helybeli férfi közeledik feleje. Biciklit tói, a csomagtartón egy etetésre való friss tengerifiókot visz a tehennek. — Van-e meg, Róza? — kérdezi az öregasszonytól. r — Meg van. — Na, joccakat! A liget neonfényei hirtelen kigyulladnak. Ritkul a nép is, közeledik a vacsoraidő. HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT, | J szíveskedjék annak meghosszabbításáról ideié- I ben gondolkodni. J Egy évre $ 15.— felévre $ 8.— § Megújításra: $••• ....................................• I • Naptárra: $ .í................. | i Név: .................................................. { ! On: » I . / « (I Varos» .......... • • • • • • Állam: ••••••••■ I i j Zip Code:....i..... ' 11 AMERIKAI MAGYAR SZÓ J jl30 East 16th Street, New York, N Y. 1Ü003| Dr. Abrahim Ambrus Á kenyér Sok mindent tudnék elmondani a kenyérről. Sokféle formában, sokat dolgoztam erte, sokféle formában, sokfele nagyságban részesültem belőle. Ettem kovászos, savanyu, barna rozskenyeret, tim- sóval nagyra duzzasztott, fehéres likacsos béltí cipót, amellyel fortelyos lovát ütlegelte a Csiksomlyó- ra vezető székutján a tehetetlen kocsis. Ettem szúrós, szaraz árpakenyeret, fojtogató kukoricakenyeret, agztalfíókban megaszott karéjt és elöregedett “darabocskát”. Ettem keletien tésztából készült, ragadós “szegény”-kenyeret, ízletes “leblepényt”, tojással kenegetett “madarat” es vakarákból kiformált “vakarut”. Ha ezek most beszélgetni tudnának, el tudnak mondani azt, hogy miből épül fel egy színben, szívben, gondokban, csalódásokban és szenvedésekben bővelkedő élet. Hány történetet tudnának elmondani, amelyekben tükröződik a sors, és ősi formájában jelenik meg az ember. De most a sok közül álljon itt egy, amelyre, mint később kiderül, többen felfigyeltek, s amelyet, a történték tanúsága szerint, többen megjegyeztek... Mint a tudománynak és az oktatásnak fiatal munkása, a budapesti egyetemen a gyogyszereszeknek előadást tartottam. A hatalmas előadóteremben pár száz hallgató szorongott egymás mellett, és én az ifjú ember lelkesedésével beszéltem az emberi szív ingervezető rendszeréről es a csak mikroszkóp alatt lathato szerkezetéről annak a titokzatos központnak, amely az élet hordozója, amely elsőnek indul el és utolsónak áll meg. Közben, hogy a szavak hangzasa meg világosabb legyen, a tabla felé fordultam, 8 az életritmust ébren tartó szerkezetek rajzolásába fogtam. Egyszer csak azt hallom, hogy mögöttem és közvetlen mellettem is megkoppan a deszka, először csak halkan es egyenként, majd hangosabban, erősebben és tömegesen. Megfordultam, és mélységes szomorúsággal láttám, hogy a padion szerteszéjjel kenyérdarabok hevernek. Pár percig dermedten álltam a döbbenetes csendben, f 1I majd halkan, de hallhatóan a kővetkezőket mondtam: — Nagyon csodálkozom, hogy a patikusoknak elhajigalasra is van kenyerük — mert nekem meg enni sincsen... Néhány nappal a történték után Budáról hallottam vissza az esetet. Es azóta a tanteremben nem láttam kenyérdarabokat. De az eseménynek volt a következménye az is, hogy nem sokkal a történtek után, egyik órámon teljes szambán jelentek meg a patikusok, s amikor a tanterembe leptem, siri csend fogadott. Az eloadoasztalon állott egy gyönyörű kosár, feldíszítve és telerakva mindennel, ami kedves a szemnek és a szájnak. Mellette egy cédula, es ezen a következő iras: Hón szeretett doktor ur Itt all ez a krampusz Boldog Mikulást kivan Sok bűnös patikus.... Ahogy járom a szegedi utcákat, és latom az eldobált, szép nagy fehér kenyérdarabokat, melegseggel emlékezem az én patikusaimra, és megvetéssel gondolok mindazokra, akik eldobálják azt, ami éltetőnk és a legdrágább kincsünk. ££■■■■■■■■■■■■■■■***■■■■■■■■■ . Újítsa még előfizetését! ■■■■■■■■■ — AMERIKAI MAGYAR SZŐ• • í------ 9
