Amerikai Magyar Szó, 1977. július-december (31. évfolyam, 27-50. szám)
1977-12-29 / 50. szám
Thursday, Dec. 29. 1977. AMERIKAI MAGYAR $ZO. IGEN TISZTELT SZERKESZTŐSÉG Remélem, Hogy nem veszik rossznéven hogy fi f i f ^ hosszú idő után ismét levellel keresem fői Ónokét. De van valami, ami kikivánkozik a tollambol (vagy az Írógépemből). Ónok mindig úgy imák a del-afrikai államról, mint fajgyíídólö rendszerről. Nem hiszem, hogy az ottani feherek gyűlölik a negereket. Azt elhiszem, hogy lenézik, vagy megvetik őket, de nem hiszem, hogy gyűlölik. Ha van ott gyűlölet, akkor a feketek gyűlölik a fehereket. Pedig hat az ottani fehéreknek mégis csak van valami érdemuk. Ók epitettek ott a városokat, a kikötőket, az utakat, gyárakat, banyákat es az iskolákat is, amelyekben ma a feketek vezetői tudásukat megszereztek. Ezenfelül, ha igazi képet akarunk nyerni a helyzetről, hasonlítsuk össze az ottani helyzetet azon államokéval, ahol a negerek a vezetők. Értesülésem szerint Del-Afrika- ban jobban élnek a feketek, mint a többi afrikai allamban. Aztán mi történt Nigériában, ahol feketék a vezetők? Szörnyű polgárháború volt, ahol állítólag millió embert gyilkoltak le. Vagy mi volt Kongóban es mi van ma Ethiopiaban? Ha egy vékony fekete tanult réteg átveszi a vezetest, csak az történik, hogy ok akarnak dúskálni a földi javaiéban, nem pedig az, hogy felemeljék népüket. A sokféle törzs gyakran halálos ellensége egymásnak. Vagy mit művel a kerge Idi Amin Ugandában? Nem a vezetők bÓrszine határozza meg, hogy milyen egy államban az elet, hanem a gazdasági es társadalmi berendezkedés. Egy szóval sem állítom azt, hogy Del-Afrikában a helyzet ideális, de nem hiszem, hogy jobb lesz, ha a feketek veszik at a vezetest. Csak a szin fog megváltozni, semmi más. Vagy meg rosszabb lesz minden. Értékeljük, hogy H. olvasónk ily részletességgel fejti ki véleményét a dél-afrikai helyzetről. Bevalljuk, fájlaljuk, hogy lapunk ily régi olvasójában az évek folyamán ilyen nézetek alakulhattak ki. Elsősorban magunkat tartjuk felelősnek ezért, nyilván nem végeztünk elég jó felvilágosító munkát, legalább is H. esetében. Az már annál is inkább lesújtó szamomra, mert H. értelmes, olvasott ember. H. szerint a délafrikai feketéknek, de nekünk is, el kellene ismerni a délafrikai fehérek érdemeit. Ok epitettek ott a városokat, a kikötőket, utakat, bányákat, gyárakat. Ók epitettek, ők bányászták ki a mészkövet, ók csinálták a cementet, ók álltak a kohók előtt az acéltelepeken. Mit gondol H. testvér, hány fehér dolgozik ma is a délafrikai bányákban? 99 %-ban feketék robotolnak azokban. De ettől eltekintve is, kiknek építették? A feketéknek? Vagy maguknak? A feketék nyomorult viskókban laknak, a fehérek a modem lakházakban, palotákban. Hiszen, ha megépítettek volna mindezt és aztán hazamentek volna Hollandiába, vagy Angliába, azzal hogy, no, idenézz fekete testvérem, felépite ttük neked az országodat, most aztán megyünk haza! Nem mentek. Rabszolgasorba^ vetették őket, mint Pizarro a délamerikai indiánokat, miként a fehérek az idehurcolt»feketéket 250 évig. Ma mindenki, kis szigetecskék is, önállósulni akarnak. De a saját lábán egyik sem tud megállni. Mihelyt önállóak lesznek, első dolguk, hogy Amerikába rohannak dollármilliókat kérni. Ki segítette az európai államokat, amikor megalakultak? Gyakran a puszta létükért kellett harcolniok. Amellett zsarolnak is. Ha Amerika nem ad, fenyegetik, hogy Moszkvába mennek. Egyébként jövő évben haza akarok látogatni, első ízben. Egyrészt édesanyámat szeretném meglátogatni, aki 87 éves lesz jövőre, másrészt s sajat szememmel szeretnek szétnézni, miután annyi ellentétes véleményt olvasok es hallok a hazalátogatóktól is. Ha tervem sikerül, őszintén meg fogom Írni a véleményemet Önöknek. Par hét ugyan nem nagy idó, de azért az alapvető helyzetet megállapítja az ember. Nem Amerikával akarom összehasonlítani a rendszert, hanem azzal, ami azelőtt volt, amiben én is benne 'eltem csaknem 30 évet. Egyébként nem Ids meglepetéssel értesültem Schubert József “Köszönet” cimú Cilikéből, hogy dr. Bragg meghalt. En is követője voltam, már amennyire tudtam, s feltűnt, hogy már jó ideje nem hallok felőle, illetve nem kapok cégétől semmi közleményt. Sajnos a szemüvegtől nem tudtam teljesen megszabadulni. Munkában, olvasáshoz most is kell használnom, bar próbáltam módszerét követni. Schubert József szerencsésebb volt. Azért kedvelem l ) lapjukat, mert — sok más vonatkozásban is — olyan dolgokról értesülök, amiket sehol másutt nem olvasok. Köszönöm a türelmüket, hogy végig olvastak levelem. H. Délafrikában ma a fehér munkások bére átlag HATSZOROSA a feketének. A US News legutóbbi száma első oldalán az az ijesztő fejléc áll, hogy “A fekete munkanélküliség miatt az USA-ban közeleg a nagy robbanás.” H. olvasónk, ahhoz a társadalmi robbanáshoz képest, ami Délafriliaban van készülőben, a mi társadalmi feszültségünk elenyésző. Pedig itt is eleg súlyos az. El tudja képzelni, mit jelent az, amikor egy 20 millió lakosságú országban a 4 millió kisebbség arra kényszeríti a 16 millió fekete többséget, amely a nehez fizikai munkát végzi 100 %-ban, hogy csak nappal léphetsz be városainkba, éjjel, munkád végeztével, pucolj haza elhanyagolt nyomortanyáidra. A művelhető föld 87 százaléka a lakosság 20%-ának birtokában van, a lakosság 80 százaléka viszont a legrosszabb, legterméketlenebb földet kapja, az összterület 13 %-át. Kepzelje el, milyen világ volna itt az USA-ban, ha az amerikai lakosság volna abban a helyzetben es volna olyan irgalmatlan, mint a délafrikai fehérek es New York s minden más nagyváros fehér munkásainak, , férfiaknak, nőknek minden este az éjbeállta előtt pucolniuk kellene a városból Hoboken-i, Bayonne-i, stb. nyomortanyáikba, ahonnan csak útlevéllel szabad kilépniük! És ha “jóságuk” bizoMindszenty Alapítvány és a Szent Korona Az alapítvány nem alapos, sőt alaptalan, emellett lapos es vaskalapos. Az amerikai magyar reakció legmakacsabb elemei az úgynevezett Mindszenty alapítvány vezérlete alatt, szövetkezve a kongresszus legreakciósabb tagjaival, elkeseredett hátvéd-harcot folytattak és utolso kísérletként törvényszéki eljárással igyekeztek megakadályozni a magyar Szent Korona visz- szajuttatását jogos tulajdonosához, a magyar néphez. A washingtoni szövetségi bírósághoz fordultak egy beadvánnyal, melyben az alkotmányra hivatkozva, azt állították, hogy csak a kongresszusnak van joga a Szent Koronát visszaadni Magyarországnak. Távol állok attól, hogy alkotmányjogi szakértőnek tartsam magamat, csupán annyit tudok, ameny- nyit minden amerikai polgárnak tudni kell es tudni illik. Az alkotmány szerint az Elnök az amerikai hadsereg főparancsnoka. Az alkotmány szerint külföldi államokkal kötött egyezmények csak a szenátus jóváhagyásával léphetnek életbe. Mármost a magyar Szent Korona a második világháború végén az amerikai hadsereg birtokába jutott. A hadsereg, annak személyzete, minden állománya, az esetleges hadizsákmány, talált tárgyak, stb. fölött végső fokon a hadsereg fóparancsnoka, az Egyesült Államok elnöke intézkedik, rendelkezik. Truman óta, bármely amerikai elnöknek meg volt a jogi hatásköre a Szent Koronát a magyar néphez visszajuttatni. Talált, vagy zsákmányolt tárgyak visszajuttatását jogos tulajdonosához nincs szükség egyezményre, ennélfogva nincs szükség szenátusi jóváhagyásra. E sorok írójának nincs túlméretezett véleménye az amerikai magyar reakció és a kongresszus reakciós tagjainak szellemi képességéről, de ilyen felületességet mégsem tételeztem fel róluk. Nyilván ilyen gondolatok foroghattak Green szövetségi biró fejeben is, amikor azzal a kurta megjegyzéssel, hogy a korona visszaadása “külpolitikai döntés, kizárólag az elnök hatáskörében”,utasította el a beadványt. Elmondhatjuk hat, hogy az “alapítvány” beadványa alaptalan, stílusa lapos, politikai magatartasa vaskalapos volt. Alapítvány helyett ennélfogva inkább az “alaptalanitvány” elnevezes illeti meg. Deák Zoltán nyitására a fehéreknek adnának egy “független” államot valahol Dakotában, vagy Nevada sivatagjain az indián rezervátumok mellett. Ilyen a helyzet Delafrikaban! Ha Dante történetesen ont kerte volna fel kísérőül Vergilius helyett, amikor leszállt a pokol fenekére, hogy megtekintse a mérhetetlen bűneikért szenvedődet, ön bizonyára talált volna mentséget bűneikre. A konyóriiletesség szép dolog, de gyakoroljuk azt az áldozatokon, nem az irgalmatlanokon, az el - nyomókon. Remélem, hogy magyarországi utazása beváltja az ahhoz fűzött reményeket és meggyozodhet'áAa- lo tényállásról az ottani helyzetet illetően. Deák Zoltán VÁLASZ A LEVÉLRE _ 5
